Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-30 / 25. szám

8. NÉPÚJSÁG, 1988. január 30., szombat A lázadó költő Byronról — két évszázad múltán Kétszáz eve annak, hogy a XIX. század legna­gyobb hatású költője, Byron megszületett Lon­donban. Az édesapja lordi címet viselt, amire azonban fia sohasem volt büszke. Amikor a lor­dok házában megszólalhatott, akkor az emberi egyenlőségről és szabadságról beszélt, és a jelen­lévőket vonta felelősségre a tiltakozó munkások leölettetése miatt. Nem csupán lázadó, hanem iga­zi forradalmár: a költészetben éppúgy, mint a társadalmi igazságtalanságok sürgős megváltozta­tásában egyaránt. Embereszménye, költészetének hatása szinte felmérhetetlen nemcsak a század ro­mantikus költőire, íróira, hanem a ma ifjúsága számára is. Szerencsésnek mondhat­ja magát az, akinek kamasz- korban kerül a kezébe By­ron-versek látomásokkal te­li. gyönyörű világa. Fris­sesség, őszinte emberség árad belőlük, amellyel örök­re megragadja a tiszta, szép és igaz eszmékre vá­gyókat. A romantika művé­szi eszköztára talán senki­nél nem jelent meg olyan fényes és üde gazdagsággal, mint az ö lírai és elbeszélő művészetében. Lázadása a polgári individualista filozó­fia alapján indult el. De ntm csak a költészetében folytatódik. Kiteljesül egy olyan eszmerendszerré, amely a népek szabadságá­ig vezette el őt tetteivel és önfeláldozó halálával. He­gedűs Géza irodalomtörté­nész egyszerű és nagyszerű tömörséggel ezt így fogal­mazta meg a róla irt mo­nográfiájában: „a mű hite­lesíti életét és élete hitele­síti a művet". A megvallott elvek és a cselekvés egysé­ge tette őt követendő példá­vá egész Európában a ro­mantikus írónemzedék előtt. Puskintól Petőfiig, Heinétől Baudelaire-ig követhető ez a hatás az egész európai romantikában. Hogyan is lehet egy lord­ból olyan költő, aki egy tő­le távol élő idegen nép sza­badságharcáért meghoz minden áldozatot? Őseinek csillogó múltjá­val nem dicsekedhetett. Ap­ja botrányok hőse, a köny- nyű élet keresése vezeti és nem véletlenül nevezték el „örült Jankó’’-nak. Máso­dik feleségétől Catherine Gordontól született George Noel Gordon Byron. Ez a házasság sem volt hosszú életű, mert a hozomány gyorsan elfogyott, a költő gyermekkora rendkívül zaklatott, amelyet még a születése során szerzett lábsérülés, nyomorékság is fokozott: anyja sokszor hisz­térikus túlérzékenységével nem tudta kisegíteni ebből a válságból „Szegény anyám általában naponta őrjöngött, magáról megfe­ledkezve testi hibámat hányta a szememre” — írta később naplójában Byron, szembe helyezkedő céltalan Az apa hiánya, akit két és fél éves korában látott utol­jára. valamint a nyomo­rékság, az anya szinte ideg­bajos magatartása, egy­fajta ellenállást és igazság­vágyat erősített meg az if­jú Byronban. Nem tudta elviselni a megaláztatást, ezért lázad az erőszak, az embertelen magatartás el­len. Kiváló szellemi képessé­gekkel rendelkezett, és ko­rán kezd verselni Alig ti­zenhárom esztendős, amikor rokona, William lord köz­vetlen halála előtt úgy ren­delkezett, hogy vagyonát és a főúri címét az ifjú kamasz­ra hagyományozza. Megvál­toztak a rossz életfeltételei és előkelő iskolában tanul­hatott. Megszenvedte a szegénységet, a megalázást, s most az ellenkezője kö­vetkezik, hiszen az iskolá­ban Byron úrnak szólítják és megkülönböztetetten bánnak vele. Megkísérli mindkét világot gyermeki tisztességgel átélni. Az isko­la rendje azonos a társada­loméval, ezért szembehe­lyezkedik mindkettővel. „Szenvedélyeim igen korán kifejlődtek — ez volt oka gondolataim idő előtti me­lankóliájának — idő előtt tapasztaltam meg ugyanis az életet" — olvashatjuk későbbi vallomásában. A szerelem is igen korán meg­találta, már 12 éves korá­ban. Költői szenvedélyének első termése 18 éves korá­ban, egy kis füzetkében ke­rül az olvasók kezébe. Röpke darabok címmel. A tétlenség órái című verseskönyvét ad­ta ki 20 évesen 1808-ban. Di­ákélményeiből válogat mint ..kiskorú” író, ugyanis a cím­lapra a neve alá ezt a jelzőt írta. Újabb kötetében arra vállalkozott, hogy saját ko­rának nagy íróit vitakölte­ményekben bírálja Angol dalnokok és skót kritiku­sok című művében. A leg­több érintett nagy sértődés­sel fogadta a kritikát, ki­véve Scott-ot és Moore-t. Ezzel a kötetettel sikerült magával szembeállítani szinte egész Angliát. Ezután indult el egy földközi-ten­geri körútra, amely két évig tartott. Ennek a költői ter­mése első nagy, jelentős műve a Childe Harold első két éneke. Főhősében önma­gát mintázza meg: Harold teatrális pózolása és a vi­lágot megvető és elutasító magatartása, olyan világné­zetet kínált a korabeli if­júságnak, amely a byroniz- mus lényegét fejezi ki: „Mit nékem tűnt csók. régi kincs, Mesét ígérő táj ? /Csak az búsít. hogy semmi sincs, Mitől megválni fáj." A mű harmadik és negye­dik énekében ezzel az élet­filozófiával ellentétesen foglal állást. A világgal szembe helyezkedő céltalan tiltakozással szemben meg­nyílik egy új út az ifjú szá­mára: a közösség. Elítéli az arisztokratákat éppúgy, mint a feudalizmus konzer- vatizmusát. Túllát már a polgári eszméken is. Nem forradalmár, inkább anar­chista, de a nép érdekében lázad. Innen a következő életfi­lozófiai lépése annak meg­váltása, hogy ami a társa­dalom által elfogadott, ami az átlagembernek megfelel, az Byron szerint rossz és elutasítandó. Ez a „szata- nista" felfogás sugárzik a Manfréd című drámájából. Manfréd a démonokkal ví­vott harcában könyörtele­nül ragaszkodik elveihez, nem adja el nekik a lelkét, mint Faust, még akkor sem, ha a halál elkerülhetetlen A költő lázadása tovább fokozódik a Káin című drá­májában. Az emberiség éle­tében a bibliai tanítás sze­rint, Káin az első gyilkos, ráadásul testvére életét ol­totta ki. Megtörhetetlenül áll szembe a téremtővel, de nem adja fel elveit a sátán ellenében sem. Byron utolsó és befeje­zetlen nagy műve Don Juan, mely írói magatartásának és poétái álláspontjának a csúcsa. 1818-ban kezdte el írni, amikor a szabadság és a szerelem kimeríthetetlen ihletettségében lebeg. Az olasz carbonárómozgalom és egy csodálatosan szép olasz nő Teresa ihlette. Don Juan élete kicsit hasonlít Childe Harold utazásához, de az ott megrajzolt élet- szemléleten, már messze túllép. A léhaság, az anar­chista lázadás, már nem elé­gíti ki szenvedélyes szabad­ságszere te tét. A hős lénye­gesen eltér a korábbi byroni alakoktól. Don Juan végig­éli magának a költőnek az életét. A kalandok során egyre tisztábbá válnak, előt­te az eszmék és célok A le­írt utazásának utolsó állo­mása Anglia, ahol sok er­kölcstelenséggel találkozik. Könyörtelenül leleplezi ha­zájának hibáit. Itt félbe is szakad az alkotás. Ekkor indult el Byron Görögor­szágba, minden pénzét és értékét magával víve, az­zal a céllal, hogy a görög— török háborúban a saját hazáját védő görög nép mel­lé állva segítse annak sza­badságát visszaszerezni. A verses regény főszereplőjé­nek, Don Jüannak, az író tervei szerint Franciaország­ban kellett volna a forra­dalom hőseként befejezni életét. Sajnos, lezárása nél­kül töredék, mert Lord Byron életének 36. évében halt meg a görögországi Meszlongionban. Orvosától így búcsúzott; „Hiába akar­nak életben tartani. meg kell halnom, érzem. Nem panaszkodom, azért jöttem Görögországba, hogy itt ér­ien véget terhes létezésem". Életműve, irodalomtör­téneti jelentősége a? euró­pai irodalomban korszakos jelentőségű. A felvilágoso­dás eszméiből táplálkozva megteremtette a romantika csodálatos világát, úgy, hogy abban megtaláljuk a XIX. sz. első fele esz­merendszerének szivár­ványszínű gazdagságát, hogy onnan elvezesse olva­sóit a való világ realizmu­sának művészetéig. dr. Gát István A kalóz című kötetének fedőlapja Ada. Anyjának (Harrow-on-the-Hill ,1804. május 1 — 10.?) Drága Anyám! Megkaptam levelét. és örömmel hallom, hogy jól van. Én igen iól érzem ma­gam itt. ami iskolatársai­mat illeti: Druryval. meg a többi tanárral azonban egy- szer-kétszer összerúgtam a patkót, ami persze nem na­gyon kellemes dolog. A mi­nap. amikor ismételten meg­dorgált (meglehet, igazságo­san) helvtelenkedésem mi­att. a következő szavakat mondta: ..Az ön helyzeté­nél és koránál fogva nem valószínű, hogy a nyárnál tovább is iskolánk diákja marad, ez azonban nem ok arra. hogy káoszt és felfor­dulást teremtsen falaink kö­zött." A doktor még ennél is különbet mondott: és hi­teles forrásból értesültem, hogy dr. Drury. Mr. Evans és Mark Drury gazember­nek nevezett. Hogy Mark Drury ezt mondta rám. azt tudom, a többiek tekinteté­ben azonban kételyeim van­nak az értesülés hitelét il­letőleg. Lehet, hogv igaz. lehet, hogv nem. De hála az égnek. ha gazembernek mondanak is. gazemberré tenni nem áll módjukban. Ha dr. Drurv csak eev diák­társamat is vagy akárki mást tanúul állít, hogy engem bármi becstelenség terhel, azonnal megadom magam. Eladdig azonban alaptalanul bélyegeznek meg és én meg- vetéssemmel súitom az ő. meg a fivére rosszindulatú áskálódását. A fivére. Mark. nem pedig Henry Drury (aki. meg kell adni. a tavalvi esz­tendő óta egyszer sem ke­resztezte az utam), folyvást szemrehányásokkal illet va- gvonom csekélysége miatt: hogv mi végre, fel nem fog­hatom: lehetséges, hogy szán­dékai egyenesek, megnyilvá­nulásuk módia azonban szá­momra igen terhes. Nem ér­tem miért volna e ténv ok a szemrehányásra. Pénzem, ruhám nekem sem kevesebb, mint iskolatársaimé, megje­lenésben pedig alighanem én vinném el közülük a pálmát, s ha vág vonom szűkös is. ez csupán balszerencsém, és nem magam idéztem elő. És a gazdagsághoz, a nagysághoz vezető út nyitva áll még előttem, ösvényt vágok ma­gamnak a világban, ha bele­pusztulok is. Mások is kezd­ték már nincstelenen az éle­tet. s végezték dicsőn. És épp én legyek rest. ki bár nem nagy, de tisztes vagyon ura vagyok? Nem. kiverekszem magamnak a Dicsőséget, de sosem becstelenség árán. Naplórészlet 1813. nov. 22. (Az angol dalnokok és skót kritikusok című kötetéről írt kritika után) Eszembe jut. hogv halott rám az első az Edinburgh ííevieu -ban. Már, hal héttel előbb halottam róla — ol­vastam megjelenése napján - megvacsoráztam, megit­tam háromoalack bordóit (ha jól emlékszem. S. B. Da- viesszel). se nem ettem, se nem aludtam rosszabbul a szokottnál, de azért nem nyugodtam meg igazán, amíg ki nem adtam haragomat és versemet minden és minden­ki ellen. Mint George A wa- ketieldi lelkész-ben. ..para- doxonaim végzete". miatt senki másban nem voltam Édesanyja. Catherine Gordi Byron, hétéves korában THE CORSAIR, ■ ;; s \ A TALE. BY LORD BYRON. \ r/ « —----( %<*>l pwwiert i* t«i *»rmlr »«* Tű m, Cmt« dtrm*. Gtnumlm** U**#*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom