Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-30 / 25. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. január 30., szombat

7.

INTERNATIONAL HOUSE EGERBEN IS

II nyelvtanuláshoz idd kell

Lapozgatom az International House nemzetközi nyelviskola angol nyelvű ismertetőjét. Székháza London központjában, egy 1159-ben épült patinás épületben van. Az intézmény 1959-ben létesült, s mint a prospektus hirdeti, elsődlegesen nem gazdasági haszon reményében, hanem az angol, s az idegen nyelvek hatékony oktatásának nemes céljáért neves eégek, intézmények támogatásával. Az eltelt időszakban a hálózat egyre terebélyesedett, mára már 14 országban 38 iskolában tanítják idegen nyelvre a vállalkozókat.

Hozzátehetjük ez utóbbi adat talán már azóta is változott, hiszen a kihelyezett tagozatok egyre szaporodnak, az eredeti elgondolásnak, és a követelmény szerinti egyenletesen magas színvonalnak megfelelően.

Budapest, Győr és Debrecen után február 1-jétöt IH-nyelviskola indul Egerben is! Czeglédi Csabával, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola angol tanszékének tanársegédjével, a nyelviskola tanárával való beszélgetésünk elsődleges apropóját tehát ez adja:

— Mit kínál leendő hallgatóinak az International House, és mit követel tőlük?

— Lehetőséget ahhoz, hogy egy idegen nyelvet — nálunk egyelőre az angolt — tanári irányítással elsajátíthassák. Első lépésként kezdő. Újrakezdő és haladó csoportokat indítunk, heti két alkalommal háromórás foglalkozásokat, a késő délutáni órákban. Az alsó korhatár 16 év. A jelentkezőknek felvételizniük kell. Erre azért van szükség, hogy a terveink szerinti maximálisan 13 tagú csoportokba, lehetőleg azonos ismeretszin- tűek kerüljenek. A kurzusok félévesek, tehát februártól májusig tartanak, majd szeptembertől indítunk újabbakat.

— Mindez látszólag nem több, ,s nem kevesebb, mint amit más hasonló képzés ígér . .. Mitől várnak eredményt?

— A siker titka az IH-is- kolák mindegyikénél a magas színvonalban van. Ez nemcsak a követelményeket jelenti, hanem azt is, hogy oktatóink, igy magam is, a nyelviskola-hálózat folyamatos továbbképzésén veszünk részt, ha úgy tetszik, minket is ellenőriznek. A résztvevők számára pedig kötelező, hogy legalább az órák nyolcvan százalékát látogassák. A továbbhaladás rendszeres, minimálisan napi egyórai egyéni felkészülést igényel. Hozzátenhogy a kommunikáció, az emberi érintkezés egyik alapvető eszköze. A lényeget mi ez utóbbi funkciójában látjuk.

Az általános nyelvtudomány fejlődése a 70-es, 80- as években kihatott az oktatás szemléletére is. A fő elvünk a tanulókat felkészíteni azokra a gyakorlati kommunikációs helyzetekre, amelyekben nyelvileg helyesen kell viselkedniük. Többféle eljárást alkalmazhatunk. Ez jelentheti különböző szituációk gyakorlását, játékos formákat, amelyben a résztvevők teljes aktivitá' sára van szükség. összegezve tehát csodaszer nincs, s egyetlen jól megszerkesztett tankönyv, eljárás sem pótolhatja azt az erőfeszítést, amelyet az idegen nyelv birtoklásához meg kell tenni.

— Munkahelyén a főiskolásokat, s a Bor kombinátnál dolgozókat is tanít. Ma Ma' gyarországon mi az akadálya annak, hogy egyre többen ne csak értsék, de beszéljék is az idegen nyelveket?

— Természetesen más a gondjuk a munka mellett, s az iskolákban tanulóknak. Ügy gondolom, akik dolgozóként vállalják ezt, ma még magukra vannak hagyatva. Kevés vállalat, intézmény jutott túl azon a puszta felismerésen, hogy a nyelvismeretre szükség van. Pedig ez, ha átgortdoljuk, számukra is hosszú távú befektetés, amely gazdasági haszonnal is jár. Mi hiányzik? Elsősorban nem anyagi segítségre gondolok, csupán arra, hogy megértéssé} fogadják a vezetők, a kollektívák

Czeglédi Csaba az egri IH-iskola tanára

ném, hogy a nyelviskola felépítésében nyolc fokozat van. Mindegyik fél évig tart. Tehát a‘ középfokú ■nyelvvizsgához, legalább hatot kell teljesíteni. Azaz három év folyamatos tanulásra van szükség. A nyolcadik fokozat sikeres elvégzése pedig elegendő . a felsőfokú vizsgához.

— Milyenek a tárgyi fel' tételek?- — Az IH budapesti központja is kisszövetkezeti formában működik- Nem volt könnyű előkészíteni az indulást. Az MSZMP Heves Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának vezetője támogatásával, teremhez, telefonhoz jutottunk, s az ügyintézést is vállalták. A foglalkozásokat tehát ott tartjuk. Szerencsére több korszerű kiadvány, segédeszköz, kazetta jelent meg az utóbbi időben (pl. az Opening Strategies) ebből válogathatunk, de véleményem szerint a pedagógusok hozzáállása a döntő, nem pedig az, hogy miből tanítanak.

— Melyik szemléletet, módszert részesítik előnyben?

— Sokan azt gondolják,

vannak speciális trükkök, amelyek gyors eredményhez vezetnek. Azt hiszem nem egyik vagy másik kizárólagos alkalmazásától válik hatékonnyá ez a munka. A tanár számára ez sokkal inkább megközelítési módot jelent. Azt, amit mi szaknyelven kommunikatív

nyelvpedagógiának hívunk. Voltak a nyelvtanításnak különböző korszakai, aszerint, hogy a nyelv jellemzőiből mit emeltek ki. Azt például, hogy rendszer, jelek összessége, vagy azt.

INTERNATIONAL HOUSE A LONDON HP

Az International House londoni központja

(Fotó: Szántó György)

azokat, akik nyelvet tanulnak. Ne terheljék feleslegesen őket a munkaidőn túl más feladatokkal, hiszen ez is ér annyit, mint egyéb társadalmi munka!

A főiskolásoknak más a problémájuk. Elgondolkodtató, hogy az első évfolyam hallgatói között is vannak olyanok, akik bár igyekvő- ek, négyévi középiskolai képzés után nehezen birkóznak az itteni alapkövetelményekkel. Az okok tehát nem mindig bennük keresendők. Pedig nemzetközi összehasonlításban is nem áll rossz helyen a magyar középiskolai oktatás. Mi hát a baj? A tanárok szakmai felkészültsége jó, a tanterv is megalapozott. Én az időhiányt tartom legfőbb gondnak, több értelemben is. Felelőtlenség a jelenlegi középiskolai követelményt heti* 2, legfeljebb 3 órában megtaníttatni. A diákok túlterheltek, otthoni felkészülésre is kevés az idejük. Ez érvényes a tanárokra is. Az iskolában nagyon sok nem pedagógiai elfoglaltság terheli őket. Nem beszélve arról, hogy többségük nő, tehát a családi feladatokat is el kell láthiulk. S bár általában nyitottak az új módszerek iránt, folyamatos nyelvészeti tájékozódásuk — ami szintén elengedhetetlen — ugyancsak időt, energiát, követel tőlük.

— Milyen változtatást ja' vasolna?

— Ügy kellene átszervezni oktatásunk egész rendszerét. már az alsó szintektől, hogy a különböző képességű és érdeklődésű gyerekek a megszabott keretekből választhassanak, hogy mit és mennyit tanuljanak. Ez megoldaná a tehetséggondozás sokat vitatott kérdését is.

Tábortüzek a Dél keresztje alatt

Kittenberger Kálmán és Széchenyi Zsigmond vadász- történetei óta hagyományuk van a magyar vadászkönyveknek. A legutóbb megjelent, a Tábortüzek a Dél keresztje alatt érdekességben vetekszik az előbbiekkel, ám a leírt vadászati célok merőben eltérők. A szerző maga elé kitűzött célja nem az úri passziót vagy akár a sportteljesítményt jelentő vadászat volt, hanem kifejezetten tudományos célú, hogy a befogott állat preparált bőre, trófeája, a ” trópusi, színpompás rovarok múzeumokat gazdagítsanak.

Egy fiatalember, Hangay György, aki gyermekkorában már afrikai expedíciókról álmodott. 1964-ben, a meghívásos útlevélhez akkoriban meillékelt 5 dollárral a zsebében vágott neki a világnak. Megfordult Svédországban. Dániában, Ausztriában, majd hosszabb időre az

NSZK-ban telepedett meg, hogy anyagiakat gyűjtsön a nagy útra, illetve adminiszt- ratíve előkészítse vállalkozását. Kertész segédmunkás, teherautó-sofőr volt. majd konyhalegény, szakács és végül pincér. Az ausztráliai ki- vándorlási engedély birtokában nagy örömmel szállt fel egy Panama felé induló hajóra, ahol megismerkedett egy odautazó német expedíció tagjaival, és hozzájuk csapódott szakácsnak. E tevékenysége mellett bőven maradt ideje rovargyűjtésré, eközben azonban izgalmas találkozásai adódtak különféle hüllőkkel, így kajmánokkal és mérgeskígyókkal. Az expedíció — munkáját befejezve — távozott, a szerző pedig egy magányos lengyel állatgyűjtőhöz csapódva folytatta gyűjtéseit, melyek anya-' gi alapjainak a bővítését is jelentették.

E kitérő után folytatta útját Ausztráliába, ahol hamarosan állatpreparáló műhelyt nyitott. Szegényen csordogáló bevételei lehetővé tették, hogy egy öreg Volkswagen segítségével magányos expedícióra induljon egy érintetlen hegyvidékre, amely valóságos paradicsoma volt a vadaknak. Célja itt elsősorban a rókavadászat volt az értékes rókaprém gyűjtése miatt, hogy ezeket kipreparálva, élethűen kikészítve áruba bocsáthassa. Vadászott puskával és csapdával. A rókavadászat azonban nem térítette el igazi szándékától, az ausztráliai állatvilág alapos megismerésétől. Azután krokodilvadászatot vállal a világ különböző múzeumainak megrendelésére.

A városba újra visszatérve sikerült állást kapnia az Australian Museumban. Pre- parátor lett. de állatszobrászattal is foglalkoznia kellett. A további vadászutakat

azonban már nem a múzeum megbízásából végezhette. Így került sor egy kenguruvadász és egy bivalyvadász expedícióra. amelyekről színes leírásokat olvashatunk. Közben egy pillanatra sem feledkezett meg a rovargyűjtésről, de arról sem, hogy a ritka rovarokból időnként csomagot indítson útnak a budapesti Természettudományi Múzeumba.

A könyv tartalma lebilincselő. stílusa olvasmányos. Szép, színes fényképek mutatják be a könyvben szereplő fontosabb állatokat. Van egy meglepetés is: a kitűnő karikatúraszerű rajzok, amelyeket ugyancsak a szerző készített. Egyszerű megoldásúak, mégis rendkívül kifejezők. A könyvet mindenkinek ajánlhatjuk, aki érdeklődik a természet, az állatvilág és a vadászat iránt. (Natura, Budapest, 1987.)

H. J.

Leletmentés Nagymaros térségében

A Nagymaros (Gabcsikovó) vízlépcső építési ütemének lei- gyorsulása miatt át kellett szervezni a térségben végzendő feltárási munkálatokat. Ugyanis az ókori történelem egyik legnagyobb erődrendszerének, a nyolcezer kilométeres védővonalnak Esztergom környéki 25 kilométeres szakaszán volt a legtöbb őrtorony, erőd ési hídfőállás. A jövőben víz alá kerülő terület tehát rengeteg régészeti értéket rejt magában. Természetesen nemcsak római koriakat, hanem korábbiakat, illetve későbbieket is. Ezért az itt feltárható leletek megmentése érdekében együttműködési szerződést kötött a. Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Vízügyi Beruházó Vállalat. Az OVIBER tízmillió forinttal segíti a munkát. Képünkön: A már restaurált anyag egy része az esztergomi múzeum

raktárában

(MTl-fotó: Matusz Károly — KS)

Mindennapi nyelvünk

Új jelenség és gyakorlat mai szóhasználatunkban

Egyre általánosabbá váló nyelvi jelenség és nyelvhasználati gyakorlat. hogy szavaink rövidülnek, s a gyakori szórövidítés ma már nemcsak a fiatalok beszédére jellemző nyelvi jelenség. hanem a felnőttek szó- használatában is gyakoribbá válik, oly annyira, hogy társalgási nyelvünk, stílusunk is kedveli, használja, tekintet nélkül a megfelelő beszédhelyzetek jellegére, A bizalmaskodó. pongyola közbeszéd szinte telítve van ezekkel a szóformákkal: cuki. csoki, fagyi. dagi. difi, kondi szabi, szaki, froncsi, fini. fincsi. uncsi. pulcsi, fu- si. fizu. kori. vili. dumcsi. premcsi. jogsi. doki. tini, gazdi, balcsi stb.. stb.

Sajnos, ma már gyakran és feleslegesen a sajtó. a rádió és a televízió nyelv- használatában is kulcsszerepeket kapnak a szórövidítések. Erről bizonykodik példatárunk is: A 17 éves pár- bajtőrbajnoknő „tini sztár” (Népszava. 1987. dec. 19.). — ..Kamatozik a dugipénz. a dugivaluta’’ (Vasárnapi Hírek. 1988. jan. 10.). A televízió Klinika című sorozatának ismertetésében a címadó Tévédokik nyelvi formát olvashattuk (Vasárnapi Hírek. 1988. jan. 10.). —

..ősszel még biztos kieső volt a Spari (Népújság, 1988. jan. 13.).

A másik nyelvhasználati jelenség és gyakorlat a nyelv- és szóhasználati fellazulás elleni ösztönös védekezésként. s a szertelen szórövidítés ellenpontjaként a sajtó nyelvhasználatában, a közéleti, a - gazdasági. a politikai tevékenységet érintő szóbeli és írásbeli közlésekben a szóformák megnyúlásának a szóalakok erősebb toldalékolásának, a sok- szótagúságot példázó összetételeknek jelentkezése a sajtó hasábjain, a rádiós és televíziós adások nyelvhasználatában. Éppen napjainkban már nem érzékeljük

erőszakodnak, hivatalos ízűnek ezeket a nyelvi formákat: „Anyagi ellehetetlenülés” (M. Nemzet. 1988. jan. 11.). — „Ertékbizonytalan- ság. értékzavarodottság'' (M. Hírlap. 1988. jan. 6.). —

„Nem leplezhetjük féligmed- digségeinket. deéppenjólesz- megoldásainkat” (M. Hírlap, 1988. jan. 9.)

Fülünk és szemünk ma már nem érzi a szőrszálhasogató pontoskodásnak, körülményeskedésnek ezeket a „nenézkesebb" szóalakjait sem: akaratlagos, sajátla- gos. folytatólagos, állítólagos. házilagos, végleges stb. Éppen a hivataloskodó. szak- szerűsködő körülírások helyett jelentkeznek az ilyen típusú szövegrészietek: „Minden egyéb sokadlagos szempont az elbírálásnál" (M. Nemzet. 1987. dec. 19.). —

„Időlegesen kikezdhetik az értékeket” (M. Hírlap. 1988. jan. 5.). — Sajátlagos problémát jelent a bruttósítás”. A híres módszerről csak érintőlegesen találhatunk utalásokat” (Élet és Irodalom. 1988. jan. 8.). — „Csak érintőlegesen lehet erről beszélni” (Televízió: Uránia. 1988. jan. 5.).

Az eredetiségben leledző és a nyelvi találékonyságot tükröző két nyelvi formáról is itt kell szólnunk. Sütő András írja: „Gyalázni, s nem félszájúlag. hanem felfokozott indulattal” (Síkaszói fenyőforgácsok 17.). S hogy a sajátosan toldalékok szóalak mennyire képes a sokoldalú 'sűrítésre és képzeletkapcsolási készségünk megmozgatására, arról ez a szövegrészlet bizonykodik: „Az esti fényben — vajda- jánosilag — kigyulladt a Mont Blanc” (És. 1988. jan 8). Az olvasó előtt felkép- zik Vajda János Húsz év múlva című szép versének mondanivalója és művészi szépsége is.

Dr. Bakos József