Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-30 / 25. szám
Mormolnak szelei a fagyos északnak. A zsindelyre vastag jégcsapokat raknak; Ellepik a földet sűrű fergeteggel, \ folyóvizeket megkötik hideggel. Melyeket őszítnek a havak és a derek. Az öreg tél fején villogó púderek. (Részlet Csokonai Vitéz Mihály verséből) (Perl Márton képriportja) S zertartásosan leül megszokott padjára. A liget ilyenkor kihalt, az ágak között tétován tör át a fény. a levelek árnyéka ellenőrizhetetlenül lebeg az út kőkockái között, azt sem tudni, miiven évszak van. az idő. mint rakoncátlan folvó. kiáradt medréből. Mielőtt, leül megszokott oadiára, gyanakodva körülnéz, mert könnyelműség lenne beérni a csalóka látszattal. De a liget ilyenkor kihalt, csak két suhanc áll a félárnyékban. az egyik heves taglejtésekkel magvaráz valamit, talán viccet mesél, mert a másik vihogva figyeli. Ilyenek ezek. gondolja megvetően, s elfordítja a fejét, mi közöm hozzá, egyáltalán, mi közöm az egészhez?. Néha maga elé rakja kitüntetéseit, időrendi sorrendben, s ilyenkor megállapítja, megbízható, lelkiismeretes ember volt. A minap egv könyvet hozott ki a könyvtárból, ha tói emlékszik. Tolsztoj írta. az ő élete is 0!van volt. mint Ivan Iljicsé. ..egyszerű, mindennapi és iszonyú". Az utolsó szónál megtorpan. Iszonyú? Az emberek persze annyi minden! beszélnek, de nincs takargatni valója. s ha újra kellene kezdenie, ugyanígy .tenne minden! A következetesség, mondja maga elé. s keze megrándul, de meg is áll a levegőben, ökle fáradtan szétnyílik, mintha eleséget akarna szórni a madaraknak. Tekintete üres arca földszínű. Néhány veréb ugrál a bokrok között; utálja őket. Szóval ennyit ér a hűség, mormolja megvetően. kérdő hangsúly nélkül, s látja magát. amint kaptat föl a lépcsőn, -nyitja az ajtót. de szét se néz. az éthordót már kikészítette. fogja és indul vele vissza. Ha jobb lábbal lép ki. a földszinten is iobb lábbal lép a. lábtörlőre csak ne hibázza el. ezt mindig kedvező jelnek tekintette. De ahogy innen, a ligeti pádról nézi önmagát ennek sincs ie-. lentösége Mintha minden összezsugorodott volna, a játékház lépcsőién egy ólomkatona lóbál ia az éthordót., s fanyalogva gondol arra, hogy a nyugdíjas előfizetéses menüben ma megint krumplis" tésztát adnak. Ha Teréz élne. irtás lenne minden, biztosan marhapörköltöt főzné, ő is szerette, de mióta meghalt, be kell érnie a nyugdíjas menüvel. Ennyit ér a hűség, mondja maga elé, összehúzott szemöldökkel, tárgyilagosan. . Mindig hivatásá magaslatán állt. ezt, nem lehet elvitatni tőle. Ezt nem. s öklével a pad♦A Központi Sajtószolgálat 1987. évi novella- és tárcapályázatának különdíjas alkotása. ra üt. hogy az ellenséges verebek szétrebbennek. ..Hatalmának tudata, a lehetőség, hogy bárkit tönkretehet, akit tönkre akar tenni, végül nem utolsósorban az a tudat, hogy hivatása magaslatán áll — minden örömöt szerzett neki” —, ahogy a könyvben olvasta. No. lássuk csak. Ott volt például Bodaiki. Kérem. Bodaiki fondorlatosán sorainkba fu- rakodott. Elhallgatta, hogy nagybátyja kizsákmányoló volt. kulák. már pedig a kulák ugyebár lista nélkül is... s elmosolyodik, igenis, önérzetesen vállal ia minden tettét. Bodaikit később internálták, aztán nem tudCsányi László: ja. mi lett vele. ennek azonban nincs is jelentősége. mert Bodaiki azzal is tetézte bűnét. hogy ió szakembernek álcázta magát. Hohó, ismerjük az ilyeneket! — Micsoda rafinéria, de túljártam az eszén, s mennyi másén még! Elégedetten mosolyog, s amikor néhány veréb visszaszáll a böktök alá. idegesen ráiuk kiált. hess. madár! Gondolatai mindig a múltban keringenek, legszívesebben az ünnepi kavargásban látja m^gát. kabát ián kitüntetések csörömpölnek, zászlók lengnek a szélben, ütemes taps hangzik. a lelkesedést nem leheb feltartóztatni. Este Teréz megkérdezi tőle, na milyen volt. s ő sápadtan áll az. előszobábah. nem tudja, hogyan mondja el. mert egyszer csak ott volt a kivételes férfiú előtt, aki megszólításával tüptette ki. Teréz, aki jó feleség, megbízható elvtársnő, idegesen sürgeti, de hogyan mondja-, el a pillanat. ünnepélyességét? Milyen volt? — türelmetlenkedik Teréz —, szép .válaszolja végűi, de ezen Teréz-is megütközik. nem úgy gondoltam.' mentegetőzik, buta vagy, a teste inkább tömzsi, mint nyurga-, de fenség árad belőle és szeretet, ölni tudnék érte. mondja a hős önérzetével, mire Teréz tárgyilagosan csak ennyit felel: az ellenség nem alszik. Teréz ünnepi vacsorával várta, erre is emlékszik. Fölemeli feiét. s beleszippant a levegőbe. érzi a marhapörkölt súlyos szagát; de az ábránd elillan, a játékház lépcsőién ólomkatona lépked lefelé, kezében éthordót lóbál. s fanyalogva gondol arra, hogy a nyugdíjas menüben ma megint krumplis tésztát adnak. Korán megtanulta hogv csak feletteseiben bizhal. egyébként is ..az emberekkel nem szaTsad semmiféle kapcsolatot létesíteni, csakis hivatalosat”. Jelenti, amit tapasztalt, s azt is. amit tapasztalhatott volna. Amit az emberek tesznek, gyakran csak látszat, s arra jó. hogy szándékukat leplezzék. Bodajki esete világos, hálás lehet, amiért internálással megúszta. Pazsérival más volt a helyzet. Apja fűszeres volt. húga '48-ban Nyugatra" szökött. Pazséri szerint férjhez ment. s Dort- mundban egy gyárban dolgozik. Pazséri! — és fölényesen legyint. Együt! gyerekeskedtek. de már akkor volt benne valami sunyiság, márpedig kutyából nem lesz szalonna. Egyébként be is vallotta ... — ilyen az élet. És a többiek? Az élet rend és fegyelem. Nem bratvizunk. nem építünk ki elvtelen kapcsolatokat, iól is néznénk ki. Itt volt például Magassv. így. nevének előkelősködő végződésével. Tanár volt. s-amikor jött a francia békeküldöttség, igénybe kellett venni, mert a városban csak ő tudott franciául. Bűntudattal lebaitia feiét: nem voltam .elég éber. Valakit melléje kellett volna állítani, hogv ellenőrizze, megbízhatóan fordít-e. Később bevallotta, hogy bizonyosszavaknál valóban pontatlan volt. Bonyolult nyelvtani .magyarázatokba kezdett, de ismerjük az ilyesmit. • Nézi a makacs, verebeket., s arra gondol, most azért megkérdezné Mágassvt. mit mond.. ion valójában a francia ' békeharcosoknak, akik természetesen beépített ügynökök is lehettek. s csak azért jöttek.' hogv találkozzanak Maaassvval. Most akár el is üldögélhetnének itt a pádon, mint egy nyugalmas bárkán. megkérné, tegyen végre töredelmes beismerő vallomást, ő pedig a szemébe mondaná. hogy tudta.' mindent tudott Sóhajt! milyen szövevényes az élet. Az órájára néz. rövidesen dél. az ólomkatona nemsokára elindul éthordójával. Szegény Teréz, sóhajt, pedig magára gondol. s azt is tudja, hogv többé senki nem főz neki marhapörköltet. Csak múltja van. e^t kell tapasztalnia napról napra. Még nyugdíjas-találkozóra sem hívják soha. Felemeli két kezét.' ujjait széttárja. Nincs rajta vér- nvorn. állapítja meg tárgyilagosan. De a közelében gyülekező verebek idegesen szétrebbennek váratlan mozdulatától. Ül megszokott padján a meghatározhatatlan évszakban, mert azt sem lehet tudni, hogy ősz van-e vagy tavasz. Szép volt. töpreng a kétes fényben, s a múlt üvegfalán túl hang szól. de az utcán autók dübörögnek. alig érti meg. ..Miiven volt?" — kérdi Teréz, s ő válaszolni sem tud. az árnyak között bujkáló napsütésben másik hangot hall. „ió feleség és hű elvtársnő volt!”, olvassa egv elkoszlott papírlapról az öreg Péreszle- gi. a társadalmi temetések állandó szónoka, s bosszankodva gondol arra. hogy ennvi idő alatt megtanulhatta volna a szöveget, de most már ez is mindegy, ma úgyis krumplis, tésztát adnak a nyugdiiasmenüben. Jaj. Teréz. nem voltam pontos, amikor ott az előszobában válaszolni akartam, de az emlék, tudod, a fénv. ami áradt belőle, elkábitott most meg a kutva sem törődik velem, látod, ide jutottam, te is elhagytál, pedig milyen szépen mondta Pereszlegi elvtárs. igaz. hogv a vén hülve alig tudta olvasni a szöveget, én meg arra gondoltam, hogv igazán jó feleség voltál, hű harcostársam, s azt is tudtad, hogv Bodaiki gáládul befurakodott közénk. Magassv tanárt meg tálán az ellenség fizette, mert máig sem tudtuk, mit mondott a franciáknak. Mi csak jót akartunk. Teréz, igazán nem érdemeltem ezt az iszonyatos magányt, szólj. Teréz, miért van az. hogy egyedül ülök ezen a rohadt pádon, nézem a verebeket, s most már neked se. mondhatom el. hogyan is volt. amikor ott álltam előtte, te. meg azt kérdezted, „müven .volt?”., nem tudtam felelni. mert olvan szép volt. hogv téged is neki adtalak volna, ha ugyan ilyen földi vágyakkal léereszkedik hozzánk, s amikor' azi mondtam, ölni is tudnék érte. helveslőeri bólintottál. s most már teljésen közömbös Bodaiki vagv Magassv tanár sorsa. Inert hittünk és örültünk az életnek. Teréz/ És nincs 'tovább. Rögtön dél. mehet az ebédért. C sak égy hét múltán tűnt fel a házban, .hogy meghalt. Ügy mesélik, amikot . • feltörték a lakást, a földön feküdt, a/ éthordó érintetlenül állt az asztalon. Valószínűleg ebédhez készülődött. Egy vékony könyv is volt az asztalon. Tolsztoj elbeszélése, az Ivan Iliics halála. Ezt később visszavitték a megvet könyvtárba, ahonnan kölcsönözte. Ólomkatona éthordóval*
