Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-30 / 25. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. január 30., szombat Hegyek ölén, kisüzemek tenyerén ,,Vendégségben” Istenmezején Istenmezeje jellegzetes látványa a bányaüzemi rakodó Ha a hegyek, erdők ölén '— mondhatni: vadregényes, romantikus völgyben, csöndben — nyújtózó Istenmezejére néz. érkezik az idegen. hamar kimondja, hogy-biz' maga is szívesen élne ezen a helyen. Ám. amint meghallja például, hogy itt még mindig az egyetlen — Szederkény- pusztával közös — kis tsz a legtöbb embert alkalmazó üzem, s a szövetkezeti gaz" daság földjeinek országosan is legolcsóbb, mindössze 2,32 aranykorona az átlagértéke, még kevéske szántója hokijait sem tartják 7,33-ná! többre, menten elbizonytalanodik. gyorsan menekül a tájról. Nem így az idevalósiak, közöttük a zivataros török időket is ezen a településen átvészelt, a legrégebbinek tartott Fodorok, Bírók! A ^községükhöz úgyszólván foggal. körömmel kapaszkodó emberek, akik kitartó, kemény munkával elviselhetővé. s a maga módján marasztalóvá tették lakhelyüket. Emeletet húztak szinte az egész helységre, olyanokká alakították, építették házaikat. utcáikat, hogy igazán tisztelettel adózik előttük a máshonnan jövő látogató! Szemmel látható a jólét. ami a helyben csordogáló vagy a — szükségből — messzebbről hordott forintokból sugárzik. A lemondás, takarékosság többet is mutat, mint amennyire az eljáróknak sem éppen bőkezűen osztott pénzből futná. Mert túlnyomóan . — ahogyan jó családban, barátok körében szokás — kalákában születnek a rangos otthonok aki segítséget kap. segít maga is. amikor csak kérik. S ez a buzgalom akkor sem hiányzik, ha netalán a közért kell tenni. Ennél vagy annál, társadalmi munka is gazdagítja Istenmezejét. Legközelebb talán — mert erről sem szabad megfeledkezni — az állami temető kialakításánál. Ami a jó ivóvíz, a vezetékes ellá~ tás megteremtése mellett — mint új. az elmúlt ősztől használt szép. emeletes iskolájukat büszkén emlegetve Hangácsi Mihályné, a tanács vb-titkára mondja — a legsürgősebb teendők egyike napjainkban. — Szerencsére elég sok mindeftünk van már — halljuk tovább a tanácsházán folytatott beszélgetésünk alkalmával —. nincs különösebb baj az alapellátással. Bizonyára ebből is következik. hogy bár a lélekszámúnk nem nő. a lakosság lényegében változatlan. Ha sajnos még mindig sok is az ingázó. a 730 körüli aktív keresőből eljáró mintegy 300 dolgozó sem igen kíván idegenben letelepedni. Annyi az építkezés, hogy az idén is újabb 20 telket értékesítünk, de az igények figyelembevételével összesen legalább 70 kialakítására lesz szükség ... Persze, túlzás lenne azt állítani, hogy alig kell már valami, mert például tavaly nyáron ugyan sporttelepet is avattunk, de új iskolánknak sem lett tornaterme. Mostanában történetesen már az Arany János utcát terítjük zúzalékkal, ám az itatásos hengerlése, vagy mást ne mondjak, a hovatovább teljesen életveszélyessé váló Nefelejcs utcai árokhíd felújítása. bizony odábbra marad. Noha évente félmillió forintot költünk szociális gondoskodásra — rendszeres a rászorulók pénzbeli segélyezése, ingyenes étkeztetése, három tiszteletdíjas. illetve főállású gondozónőnk is van — mindmáig hiányzik a nagyon várt öregek napközi otthona. Körzeti — üzemi orvosunk mellé, tudjuk, elkelne a helyi fogászat is. Csak hát egyetlen fogorvosi. szék valami 200 ezer forintba kerülne. s a tanácsunk egész esztendőben összesen 8,8 millió forintból gazdálkodik. Még nem tudjuk, hogy mit hoznak majd az adók, de alighanem ezek jelentik majd az egyetlen nagyobb bevételünket. Más saját forrásra nem nagyon számíthatunk. Pedig — ahogyan soroltam — kellene a pénz. A többre, jobbra való törekvésről vall egész Istenmezeje. A helységnek leginkább hírét vivő két jelentősebb munkahely egyikén, a Béke Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben is ez csendül ki Kiss Gábor elnök szavaiból. — Nem, dehogy nyugodtunk bele, hogy a mélyponton maradjunk — magyarázza a néhány esztendeje kialakult még nehezebb helyzetükre utalva. — Ha mostohák is az adottságaink. koldusok azért csak nem lehetünk. Szóval: takarékosabb gazdálkodásba kezdtünk. Mindenekelőtt csökkentettük a túlzott adminisztrációs létszámot, szűkítettük a vezetők körét, munkánkat minden területen megpróbáltuk ésszerűbbé. jövedelmezőbbé tenni. Így az 1984-es 10 milliónál is 'nagyobb összegű általános költségünk a tavalyi évben 5,5 millió forintra mérséklődött. Az elmúlt esztendőben már hitel nélkül dolgoztunk, csupán a „családon belül”, a szövetkezetek közös pénzügyi alapjából kölcsönzött egymilliós tartozásunk ki- egyenlítése maradt hátra. Várhatóan 60 millió forintos teljes árbevételünk, ha nem is hozott nagy hasznot, mindenesetre mintegy 1,5 milliós nyereséggel kecsegtet. Ami több a semminél. Lassan, de feledteti a veszteséget. s talán élénkbe vetíti megint a boldogabb időket. A jövőnket továbbra is a tevékenységünk zömét jelentő ipart vállalkozásokra kell alapoznunk. Hagyományos gazdálkodásunkból csak úgy élhetnénk jobban, ha például a jelenlegi szarvasmarha-állományunkat megközelítőleg a felére, 200— 250-re csökkenthetnénk, s ehhez igazítanánk növény- termesztésünket is. Illetve, ha ez utóbbi területei) bizonyos szerkezetváltást is végrehajtunk. Amit egyébként már meg is kezdtünk. Sikerrel próbálkoztunk a köménytermesztéssel. az idén bízunk a herénél, szarvas- kerepnél is a magfogásban. Ugyanekkor élénkítjük a háztáji termelés iránti kedvet: uborka, zöldbab, zöldség és répa termesztésére biztatjuk tagjainkat újabb haszonbérbe adott földekkel is. Galván-, cipőfelsőrész- készítő. valamint exportra is szállító faüzemünkben szintén megpróbáljuk a termelést fokozni. Különösen sokat várunk akácfából készített „Rotip" nevű tetőszerkezeteink növekvő értékesítésétől. miután az építkezők számára beszűkült a fenyő- piac. Mellettük pedig nem kevésbé számítunk fuvarozó- részlegünkre, amely tavaly egészen meglepő túlteljesítéssel zárta az évét. Az Országos Érc- és Ás- ványbányák Kutató- és Termelő Műveinek üzemében is derűlátóan fogad bennünket Nagy Ferenc, a helyettes vezető. Úgy vélekedik, hogy talán évek óta a legjobb eredményt hagyták maguk mögött 1987-ben. Hagyományosabb munkáik mellett újabb, úgynevezett „félüzemi termékeik" iránt is megnőtt az érdeklődés, egyre keresettebb a kistermelők részéről a bordói por, a kéztisztító, s a bizonyos fokig még kísérleti stádiumban lévő építőipari Bentoglett is. A takarmányozási célokra is alkalmazható bentonit bányászásának fokozásához előrehaladtak a pétervásári nyitóárok készítésével. s úgy néz-ki, hogy a külszíni fejtés még az idén megkezdődhet. Az istenmezeji főutca egyik „kisüzemében” nők csomagolják ügyes kezekkel kis tasakokba. s egy-egy nagyobb gyűjtőzacskóba a bánya legújabb gyártmányait. Egyetlen csoport a társaság, amelyet Utasi Józsefné, a laborból ide került „főnök- asszony” irányít. Porálarc, szemüveg, gumikesztyű a dolgozókon, miközben az áru — közöttük az érdekes nevű Zebeka-mix is — szállításra készül. — Jól megvagyunk itt — mondja a vezető — köny- nyebbség. hogy helyben akad munka. S idővel talán többünknek is. mivel az üzem bővítéséről van szó. Igaz. — teszi hozzá gyorsan — egyelőre még nem így néz ki a helyzet. Tizenhármunkból ugyanis öt szerződésesnek éppen mostanában mondták fel az. állását. Pedig szegények maguk is haza kívánkozván, jó helyüket hagyták ott a szederkénypusztai cipőüzemben . . . A szomszédban a markazi termelőszövetkezet tekercselő részlege ma további 35 embernek — egy híján szintén nőnek — nyújt foglalkozást. Az idén költöztek ide, az orvosi rendelő korábbi épületébe. ahol némi átalakítással érdekes munkájukat végzik most. — A RHG-iiak, a Ganznak dolgozunk — beszéli Bíró Barnabásné telepvezető —. s ha éppenséggel sokat nem is fizetnek munkánkért, mint tsz-tagok. háztáji juttatásként évi 21 mázsa búzában részesülünk, bérünkön felül. Ami az istenmezeji lehetőségek közepette igv már elég jó keresetnek számít. Boros Lajosáé gépen csévél egv új tekercset, a paksi atomerőműnek. Minden menetsort leragaszt. aztán újabbakhoz kezd. Figyelmet, ügyességet követel a szem- rontó munka — szól róla többet is —. s amíg a műszak eltelik, egv csomó szerszámmal is van dolga. For rasztót, ecsetet, ollót, csavarhúzót. csípőfogót vesz kezébe. s egyikkel sem ügyetlenkedhet. Pedig csak nemrég jött ide. azelőtt egészen mással foglalkozott. Mint any- nyian még a faluban: bedolgozó volt. Focilabdákat csinált odahaza egy budapesti vállalatnak. Néhány méterrel arrébb a Gyöngyösi Atatra Ruhaipari Szövetkezet ..kényeiét eszi” egy másik csapat asszony. Ez a legrégebbi kisüzem a soron — halljuk Saláta Ja- nosnétól. akire bízták a vezetést. — Bel- és külföldi bérmunkát végeznek. Szobia lista, illetve lökés megrende lésre küldik a tetszetős, csinos, divatos blúzokat, kosztümöket, hálóingeket; pizsamákat. nadrágokat, bébidol- lokat. évi mintegy 7,5 millió forint értékben. — Többen közülünk valamikor még Honiokterenyé- re is eljártak — mondja Utasi Istvánná szalagvezetó —, hangsúlyozni sem kell. hogy a hazatérés mit jelentett a számukra. Meg is becsülik a helybeli munkalehetőséget, úgy iparkodnak, hogy a minőséggel alig van baj. Nincs is különösebb gondunk, ha csak az nem. hogy viszonylag kicsik a kért szériák, többnyire 180—190 darabosak, ritkaság, amikor például 1200-at kell gyártanunk valamiből. A kis sorozatok miatt gyakori az átállás, a gépekhez pedig nincs műszerészünk. A nők — szerencsére — mindezt különösebben fel sem veszik. Nemigen panaszkodnak a varrógépek mellett, sőt a vasalóban sem Jóllehet — Nagy Sándorné ■is megmondhatója — a legkevésbé sem könnyű naphosszat a gőzben görnyedni a ruhák felett. S utána esetleg biciklivel hazakerekezni a hosszan elnyúló falu végére. Az egyik varrógép fölé — megyei tanácstag hajol. Érdeklődve szólítjuk meg Kecskés Sándornét. Egy-egy műszak után van-e kedve, ideje a közéletben is tevékenykedni. — Kell. hogy legyen — feleli egyszerűen —. hiszen különben el sem vállaltam volna a szép megbízást. Bármennyi is a dolgom, megpróbálok újra meg újra időt szakítani tanácstagi feladataimra is. Mostanában például magam is az idősek napközi otthonának létrehozását szorgalmazom. s szeretnék például valamilyen okosabb megoldást találni a saját házába költözött körzeti orvos lakástelefonjának megteremtésére. Egyidejűleg pedig mindig akad egy sor ki- sebb-nagyobb más, személyi probléma, amihez tőlem várnak segítséget még akkor is. amikor betegállományban vagyok. Szívesen teszek-veszek az emberekért, amikor csak tudok, nem haragszom rájuk azért sem. ha odahaza keresnek. amikor már pihenni szeretnék. Megértem, ha hozzám fordulnak, s örülök, ha nem okozok csalódást senkinek. Miért szeretnek itt az, .isten háta megett" élni az emberek? — találgatja az idegen, s kerestük a válaszokat magunk is. Nos — gondoljuk — e olyasfélékért is, mint amiről a megyei tanácstag vallott .. Gyóni Gyula A termelőszövetkezet faüzemében A ruhaüzem egy része A tekercselők csoportja • Hangácsi Mihályné, a tanács vb-titkára (fent) ★ Kecskés Sándorné varrónő — megyei tanácstag (balra) Kiss Gábor tsz-elnök (Fotó: Perl Márton)
