Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-30 / 25. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. január 30., szombat A CÉL NEM A KIÜTÉSES GYŐZELEM Ringben a Mottó: a bizonyta­lanság mindig erősíti a biztonság iránti igényt. Nasv Dort kavart fel a körülbelül másfél évvel ez­előtt bejelentett hír. misze­rint az Állami Biztosító és a Hungária Biztosító füg­getlenül. önállóan kezdi meg működését. Humoristák cél­táblájává vált a megvaló­sított elképzelés, és a kér­dés azóta sem került le a naoirendről: volt-e értel­me ennek a lépésnek. ’«*- lent-e valami többletet az állampolgárnak? Mi is er­re kerestük a választ, ami­kor megkérdeztük a megyei igazgatóságok két vezetőiét. Eredméoveikről. nehézsé­geikről. a kettéválás okozta ütközőpontokról faggattuk őket. Varoa József, az Állami Biztosító megvei igazgatója: — A versenvhelvzet ter­mészetesen kihívást jelen­tett számunkra. Amellett, hogy nyereségérdekeitek lettünk arra késztetett ben­nünket. hogy úi szolgáltatá­sokkal bővítsük az eddigi skálát, s hogy rugalmasab­ban alkalmazkodjunk ügy­feleink elvárásaihoz. A cé­lunk kettős volt: megtarta­ni réai partnereinket és úja­kat megnyerni. Mindenkép­pen eredményként könyvel­jük el. hogy az éves díjbe­vételünk e szétválás ellené­re Sem csökkent (530 mil­lió forint). A háttérben azok az újdonságok állnak, amik fokozták ügyfeleink bizal­mát. Ilyen például az ÁB- Casco-tulaidonosok között sorsolható Fiat UNO gép­kocsi. az ÁB-Casco-kártya. amelynek bármelyik fió­kunknál hitele van. s a bi­zonyos összegig ter jedő hely­színi kárrendezés is. Emel­lett korszerűsítettük a me­zőgazdasági biztosítási rend­szert. ami azt jelenti, hogy jobban tagoltuk a kockáza­ti viszonyokat nagyobb fi­gyelmet fordítottunk a gaz­daságok speciális adottsá­gaira. Újítottunk az egvéni és csoportos életbiztosítások­nál is. A hosszabbított ügy- félfogadás és a szombati nyitva tartás ugyancsak úi kezdeményezés. — Miiven vetélvtársnak bizonyult a Hungária? — Mivel az új társasán tapasztalatok nélkül kezdte mea működését, kezdetben adódtak kénvelmetlenséaek. történtek átfedések. Ahhoz, hoav a verseny valóban kul­turált és tiszta leaven, eav dologban feltétlenül meg kell állapodnunk: a bizto­sítások szervezését minden­kor eavedilea kell megszer­vezni. lebonyolítani, s nem egymás rovására. — A kihívás nem szűnik meg. sőt. fokozódik, hiszen létrejött a harmadik cég. a Garancia Biztosító Rész­vénytársaság is. Miiven új­donságokat kínál ez évre az ..Állami”? — Nagyon sok ötletünk van. amelynek kidolgozása még tart. Érdemes mp--m- . líteni azt is; hogy a Hatvan­ban nemrég felújított ki- rendeltség. a Hevesen épü­lő úi székház a kulturáltabb ügyintézést segítik maid. A gépi adatfeldolgozás pedig, amelyet még ebben a fél év­ben megkezdünk, meggyor­sítja a munkát. Az sem el­hanyagolható. hogy a bizto­sítási jogviszony alapján ka­pott összeg után nem kell jövedelemadót fizetni. ki­véve. ha a felelősségbizto­sítási összeg jövedelmet he­lyettesít. illetve, ha a biz­tosított egv tíz évre vagv annál hosszabb időre meg­kötött életbiztosítást a le- ■ járat előtt megszünteti, és a visszavásárlási összeget fel­veszi. Elképzeléseink tehát vannak. Igaz. a jelenlegi közgazdasági feltételek meg­lehetősen változóak, s ez látszólag nem kedvez ne-, künk. A bizonytalanság azonban arra ösztönzi az embereket, hogy biztonsá­got keressenek. ígv ügyfe­leink valószínűleg nem pár­tolnak el tőlünk. Panthó Tihamér, a Hun­gária igazgatója: — A megalakulásunk óta eltelt időszak elsősorban biztosítók arra adott lehetőséget, hogy fel tudjuk mérni, mire ké­pes a kollektíva. Mivel vi- szonuítási alapunk nem volt a díjbevételeket illetően, ezért az összességében 154 millió forintos bevétel meg­haladta az általunk előzete­sen körvonalazott összeget. Az elmúlt évben több mint tízezer káresetet rendeztünk, mintegy 111 millió forint értékben. Ez ahhoz képest, hogv jóformán a nulláról indultunk, és csak magunk­ra és ötleteinkre támaszkod­hattunk. nem csekély ered­mény. — Melvek voltak ezek az úi ötletek? — Mivel a kezdetkor a gépjármű-, a vállalati és a nemzetközi biztosítási formák kerültek hozzánk, kidolgoz­tunk egv korszerű mai igé­nyeknek megfelelő gépjár­mű-biztosítási módozatot. Az ehhez kapcsolódó ötlet, miszerint 11 évi balesetmen­tes vezetés után már 6 ha­vi biztosítási díiat visszaté­rítünk. népszerűvé vált. Az más kérdés, hogy az Álla­mi Biztosító később szintén alkalmazni kezdte ezt a mó­dozatot. annyi különbséggel, hogy ők autót sorsolnak. — Ezek szerint, a bár­mely biztosító által kitalált és jól bevált formát a ve- télvtárs lényegében minden­féle megkötés és feltétel nélkül hasznosíthatja a ma­ga javára? — Mivel mindkettőnk fel­ügyeleti szerve a Pénzügy­minisztérium. ez ígv alakult ki. s valószínűleg a közel­jövőben sem változik. Mi ugyan kértük, hogy az ál­talunk kidolgozott elképze­lések élvezzenek módozati védelmet de ezt nem kap­tuk mea. Mivel azonban a cél elsősorban az ügyfelek megnyerése, és táboruk nö­velése. mi is .alkalmazzuk például az Állami Biztosí­tó életbiztosítási formáit, annyi különbséggel. hogy az alapszolgáltatást meg­toldják valamivel. Például a vállalatoknál a munkaidő­alap védelmében lehetősé­get teremtünk a helyszíni kárrendezésre. — Érdekes verseny az amelyben a szellemi tőkét ilven szabadon ..elorozhat­ják" egymástól. Mi haszna abból az ügyfélnek, és ho­gyan válasszon, ha ugyan­azt kínálják neki csak egv kicsit más körítéssel? — Én is úgy érzem, hogy ez a része a dolognak méa tisztázásra vár. mert egye­lőre úgy fest az ügy. hogy szinte a szimpátia dönti el. ki melyik céget választja. A kettéválásra azonban mégis mindenképpen szükség volt. így ugyanis megszűnt a mo- noDolhelvzet. mindketten nyereségérdekeltté váltunk, s ami nem utolsó szempont: a lakosság szabad választási lehetőséget kapott. Szeret­ném hangsúlyozni, hooy szó sincs arról, hoav ki akarjuk szorítani egymást a ringből, de az tény: az jut előrébb, aki ruaalmasabb. gyorsabb, kedvezőbb feltételeket kí­nál. merészebben kockáztat. Eleinte azzal is szembe kel­lett néznünk, hogv bár egyenrangú, független part­nerként kezdtünk tevékeny­kedni. a nevünket is be kel­lett lopni a köztudatba. Az Állami Biztosítónak ezzel nem volt gondia. Nekik azonban fel kellett venni a kesztvűt. — Elképzelhetőnek tart-e valamiféle együttműködé­si megállapodást a verseny­társsal. . amelyben szabá­lyoznák a kettejük kapcso­latát? — Erre nincs szükség, hi­szen akkor megszűnne a ver­senvhelvzet. — Mit kínál a Hungária erre az évre? — A legfontosabb a biz­tosítások értékállandóságá­nak megőrzése. Az idén életbe lépő életjáradék-köt­vényünk a 17 százalékos ka­mattal ezt egyelőre képes biztosítani. Az állandóan mozaásban lévő gazdasági környezet nem riaszt ben­nünket. a bizonytalanság ugyanis mindenkiben erősí­ti a biztonság iránti igényt, táv mi sem maradunk ügy­fél nélkül. Barta Katalin Erkélyjelenet Capulet Júliáival a földszinten szálltam be a liftbe Egyszerre köszöntünk egymásnak kezét csókolommal. amit egyébként már egy év óta folytatunk. A Capulet- lány elhagyta a 14. évet, s hogy 13 éve lakunk egy lép­csőházban, kövétkezésképpen pólyás — a költözködés ko­rából ismerem. Júlia az első 14 év üdeségével megáldott hölgy, ép­pen most hagyja háta mögött a nyolcadik osztályt, s meggyőződésem, hogy még a matematikatanár is el­néző vele szemben, mert ez a Capulet-lány alakban, szépségben, minden olyat megkapott, amit tulajdonkép­pen jut is, marad is alapon, jobban eloszthatott volna a természet, például az osztálytársnői között, s maradt volna még valamennyi az osztályfőnök nőnek is. Egyszóval, az én lépcsőházi Júliám bombajó és már nő. A kezétcsókolomon mindig elnevetjük a találkozás pillanatát. A Capulet-lány zavarában félig hátat fordít és kuncog. Közölnöm kell, hogy így is nagyon csinos és megejtő. Ám ezen semmi csodálkozni való nincsen, mert anyukája az érett nők kategóriájában, szintén veri saját korosztálya mezőnyét. Capulet Júliával való megismerkedésem idejében, még fogadtam kezétcsókolomját, és sziával válaszoltam Harmadikos lehetett, amikor „Hol volt a bácsi?” kérdé­sére közöltem vele: a boltban, bevásárolni, mert vacso­rát főzök. Kecses mozdulattal áthelyezte testsúlyát a másik lábára, és csalfa mosollyal kérdezte: „Miéri, a bácsinak nincsen felesége?” Mondom másnap Capulet- anyunak a liftben: vigyázzon a lányára, mert már most helyezkedik. Nos, megy az idő és jönnek a lovagok. Capulet .Júlia nőmivolta korán felfedeztetett, s az iskolából jövet min­dig akadnak kísérői. Mostanság egyet nagyon gyakran látok közülük. A választott testőr, aki feltételezhetően a Montague családból származik, csak a kapuig jön, ahol még hosszan tárgyalnak soros kémiai, vagy matematikái feladatok megoldásáról, József Attila költészetéről, leg­alábbis én ezt feltételezem. Az erkélyjelenetre egyálta­lában nincsen módjuk, mivel Júlia a kilencediken lakik, s gyanúm, hogy az ifjú Rómeó vallomására ilyen ma­gasságban több loggiáról is kihajolnának. Ez pedig za­varná a végkifejletet. Azt Capulet Júliától tudom, hogy áthidalták már a kilencemeletnyi magasságot: a kaputelefonon történő há­rom rövid (valami hülye, téves volt, anyu) egyértelműen jelzi: Rómeó a kapuban várakozik. Újabb fejlődés az ügyben, hogy a Montague-gyerek kulcsot csináltatott a földszinti gyerekkocsi-tárolóhoz, amit senki sem hasz-11' nál, de fűtve van, s bizonyára ott hangzik el gyakorta a klasszikus sóhaj: „Ö, Rómeó.. . ” és fordítva. Gapulet-asszony, aki érett mivoltában ugyancsak bir­tokában vámé Júliának átadott szépség minden bőségé­nek, egy lefelé-járatban azt kérdj a liften: Nem látta véletlenül ezt a kis . . (és meg is nevezi a legősibb női foglalkozást). A gyerekkocsi-tároló titkát mélyen meg­őrzőm magiamban, ám bennem már kibontakozóban van egy új tragédia szinopszisa. Most kellene felébred­nie Shakespeare-nak, mert az elvált Capulpt-anyukát már régóta látom a közeli cukrászdában Montague-pa- pával, édes kettesben, s még semmit sem sejtenek a kilenc emelet magasságú erkélyjelenet földszintre történt degradálásáról. A huszadik századi történet előbb-utóbb kiteljesedik A kocsitárolóban és a cukrászdában is. Én egy vígjátéki kifejletnek örülnék a legjobban. Benkő Károly Új egyenruhát kapnak a rendőrök Új típusú egyenruhaíajtákkal egészül ki február 1-jétől a szolgálatba lépő fővárosi rendőrök öltözéke. A későbbiek­ben, 1990-ig, az ország valamennyi rendőrkapitányságát fo­kozatosan ellátják ezekkel az uniformisokkal. Az új ruha arának nagyobb részét a rendőrök éves ruhapénzükből, a fennmaradó összeget a Belügyminisztérium saját költségve­téséből fizeti. (MTl-fotó: Várkonyi Péter — KS) A RUHÁT NEM CSAK MEGVARRNI, GONDOZNI IS KELL Az „aranygyűszűs” szabómester (Fotó: Szántó György) — Nem tudom mit csi­náljak. kiszakadt a bőr­kabátom ujja. Csupán csak egy farzsebgombot kéne felvarrni, de olyan ügyetlen vagyok, sehogy sem áll a kezemre a var­róeszköz! Ki tenne egy öltést a zakóm kézelőjé­re! Manapság egyre több­ször csúszik ki a szánkból a fentiekhez hasonló óhaj, mert ha új ruhát, kosztümöt akarunk csi­náltatni, ahhoz még csak akad „jelentkező kisipa­ros”. De ne adj isten, a legapróbb javítás láttán a készségeskedök egyetértő mosolya a segítség a leg­többször és széttárt kar­ral felelik: sajnos nincs rá kapacitásunk ... Az előttünk álló hét szűk esztendőben pedig igencsak elkelne az a mesterkéz, amelyik karbantartja, iga­zítja a viseltesebb ruhada­rabokat. Egerben a Sáncban lakik egy idős szabómester. Péli Béla. Készségesen, mosolv- lyal fogadja a hozzá legap­róbb javítással bekopogó kuncsaftot. A kedélyes, idős ember még vigasztalja is a „megbetegedett” nadrág, za­kó tulajdonosát: megcsinálom én kérem, nyugodt lehet, még sokba se kerül. Így aztán aligha csoda, hogy a nyolcadik évtizedé­ben járó Béla bácsi szabó­műhelyében teli vannak a vállfák, és már kora reggel gőzt lehel a vasaló, a sarok­ban álló Singer varrógép ke­reke is megállás nélkül du­ruzsol egész nap. — Azt tartják Béla bácsi­ról hűséges ügyfelei, hogy igencsak rászolgált már az aranygyűszűs szabómester címre. Oly sokan áldják ügyes kezét, szorgalmát. Hány éve van a varrógép mögött? — Nem vagyok mai gye­rek, noha szívesen megtol­dom a legkopottabb farmer- nadrágot is. Idősebb Pavják Pál keze alatt és műhelyé-« ben inaskodtam. 1927-ben szabadultam fel, és hatvan éve fűzöm a cérnát a tű­be. Amióta özvegyen ma­radtam, még jól is jön min­den megrendelés, mert ha nem lenne, a szó szoros ér­telmében a házőrző farkas­kutya nézne csak rám. — Ügy tudjuk, ön volt a Ruhaipari Szövetkezet egyik alapító tagja. — Így igaz. Az volt a klasszikus hőskor, ugyanis, amikor összeálltunk, a var­rógépet, a szerszámokat is mi vittük, sőt mindig volt egy „napos" is közöttünk, aki a piacról a fát lés a tü­zelőanyagot beszerezte nap mint nap. De ne gondolják, hogy csak afféle kabátujj- tól a gallérig látó szabó vagyok, szívesen vettem részt az énekkarok munká­jában is. Amikor felszaba­dultad!, még » legényegylet­be iratkoztam be, ott is volt egy dalos kórus és ki­mondottan öröm volt olyan karnagyok alatt nótára fa­kadnom, mint a híres Husz- ti Zoli bácsi, és df. Valen­tin Kálmán. Mi több, még a világot jelentő deszkákon, azaz a színházban is fellép­tem néhányad magammal, mint a Cigánybáró című ope­rett kórusának a tagja. Hosszú éveken át dolgoztam az Állami Áruházban, és kü­lönböző ruhaipari kiskeres­kedelmi vállalatok alkal­mazásában, mint készruha-, konfekcióigazító szabómes­ter. Bejártam az országot, ahol csak ruhagyár volt Magyarországon, ott én meg­fordultam. Ezenkívül szab­tam én kosztümöket a szí­nészeknek, szmokingot ze­nekari tagoknak és közéle­ti embereknek. — Mikor váltotta ki az ipart? — 1969-ben lettem nyug­díjas, de amint látja a tét­lenséget nem nekem talál­ták ki. öreg legényfejjel 32 évesen nősültem, három gyermeket neveltem fel. Ta­lán Greskovits Lacit isme­rik is, sokáig volt a szer­kesztőség munkatársa... Legszebb grafikai munkái­ból mindig ad nekem is. Ki­akasztom a műhely falára, s akkor úgy érzem, mintha ő is itt lenne velem. Sokáig fűzhetném még a szót Béla bácsival, de gyak­ran nyílik a Leányka utcai kis ajtó és egyre kopogtat­nak ilyenkor farsang táján a megrendelők a szabómű­hely ajtaján. Elmenőben mégis arra gondolák: mi lesz velünk. vékonyabb' pénzű emberekkel, ha nem lesznek már ilyen régi kész­séges, igazi iparosmesterek:?' Vajon melyik „maszek-sza- bászműhely" vállalja fel kopottas darabjaink rendbe­tételét . . . Béla bácsi sok­szor kapott elismerést, ju­talmat, dolgos "élete során. De a legnagyobb megbe­csülés számára az, hogy így emlegetik, az „aranygyű­szűs" szabómester. . . Soós Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom