Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-05 / 3. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1988. január 5., kedd Sevardnadze Kabulban Kabulba érkezettt hétfőn Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter. A szovjet diplomácia vezetője — a TASZSZ hírügynökség jelentése szerint — munkalátogatást tesz az afgán fővárosban. Honecker levele Kohlhoz Az NDK-nak határozott érdeke fűződik ahhoz, hogy az európai nukleáris leszerelést újabb területekx-e terjesszék ki — írta Erich Honecker, az NDK vezetője Helmut Kohl nyugatnémet kancellárhoz intézett levelében, és javasolta, hogy a rövid hatótávolságú nukleáris rakétáknál is nullamegoldás elérésére törekedjenek. Az NSZEP főtitkára. az NDK államtanácsának elnöke hétfőn, Berlinben közzétett levelében — amelyet december 16-án nyújtottak át Bonnban — hangsúlyozta, hogy mindkét német államnak mindent meg kell tennie a közepes hatótávolságú atomrakéták felszámolásáról szóló szovjet—amerikai szerződés életbe lépéséért, megvalósításáért. — Rendkívüli fontosságú — írta Honecker — az, hogy a felszámolandó, ötszáz és ötezer kilométer közötti hatótávolságú rakétákat ne helyettesítsék más fegyver- rendszerekkel. Az ötszáz kilométernél kisebb, rövid hatótávolságú atomfegyverek kérdése különösen érinti mindkét német államot. Az NDK konzultációkat folytat szövetségeseivel arról, hogy lemcndhatnának-e ezeknek a fegyvereknek a korszerűsítéséről. „Ha az NSZK és szövetségesei ugyancsak készek lennének lemondani a korszerűsítésről ezen a területen, akkor az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján. lépéseket lehetne tenni az aszimmetriák leszerelés révén történő felszámolása érdekében, egészen egy újabb nullamegoldás eléréséig” — mutaottt rá az NDK vezetője. Thatcher, a rekorder kormányfő Bangladesi választási bojkott Margaret Thatcher vasárnap lett az eddigi leghosz- szabb időt folyamatosan hivatalban töltő, huszadik századi brit miniszterelnök. Eddig nyolc évet és 244 napot töltött el megszakítás nélkül a Downing Street 10. lakójaként a 62 éves konzervatív politikusnő. Ezzel a múltnak adta át Lord Heribert Henry Asuquith liberális kormányfő eddigi rekordját, aki 1908 és 1916 között volt miniszterelnök. A bangladesi ellenzéki pártszövetségek bojkottál- iák a február végére kitűzött parlamenti választásokat és Ersad elnök lemondásának kiharcolására úiabb kormányellenes megmozdulásokat hirdettek meg. A rendkívüli állapot tiltó rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva ezek a pártok vasárnap este tömeggyűléseket tartottak a fővárosban. Dakkában, hogy ismertessék a felvonulások, tüntetések és munkabeszüntetések úi programját. Becslések szerint a találkozókon negyvenezer ellenzéki aktivista vett részt. A gumibotokkal és könnyfakasztó gránátokkal felszerelt rohamrendőrök a helyszíni jelentések szerint több helyen is rátámadtak a vasárnapi találkozók résztvevőire. Legkevesebb húsz ellenzéki párttag megsérült. Az államfőnek csaknem hatéves országlása alatt most először kell számolnia azzal, hogy a jelentős ellenzéki szervezetek, félretéve politikai és személyi ellentéteiket, közösen lépnek fel vele szemben. Párizsi merénylet Rejtélyes eredetű és célú gyilkosság történt Párizsban. A hétfő kora hajnali órákban ismeretlen tettesek agyonlőtték a nyílt utcán Siegfried Wielsputz 31 éves nyugatnémet attasét, majd elmenekültek. A diplomata kabátzsebében a kurd nemzeti felszabadítási front egyik röpiratát találták a nyomzók, de a francia kurd bizottság szóvivője erélyesen cáfolta, hogy az ő művük lenne az akció. EDDIG KETTEN HALTAK MEG AIDS-mérleg az NDK-ból Ulrich Schneidewind, az NDK egészségügyi miniszterhelyettese a Neues Deutschland hét végi számában megjelent interjújában közölte, hogy az NDK- ban tartózkodó. AIDS-ben megbetegedett, vagy fertőzött külföldi személyeket az illető ország diplomáciai képviseletével egyetértésre jutva. hazaküldik. Az AIDS terjedése az NDK-ban — mondta a miniszterhelyettes — továbbra is viszonylag korlátozott. Eddig négy személy betegedett meg — közülük kettő meghalt — a szerzett immunhiányos betegségben és 35 NDK-állampolgár fertőződött meg. Ezenkívül több — szám szerint meg nem nevezett — AIDS-fer- tőzött külföldi állampolgár tartózkodik még az országban. Az NDK legjobb szakemberei bevonásával kutatási programot indított az AIDS leküzdése érdekében és számos külföldi — elsősorban több nyugatnémet — kutatóintézettel jó együttműködést alakítottak ki — közölte az NDK egészségügyi miniszterhelyettese. —( Külpolitikai kommentárunk )— Miniszter az öbölnéí FRANK CARLUCCI, az Egyesült Államok új hadügyminisztere a íöldikeregségnek napjainkban egyik legneuralgikusabb térségébe, a Perzsa- vagy másképpen Arab-öbölhöz látogatott. A nemzetközi közvéleménynek több oka is van arra, hogy a szokásosnál is nagyobb figyelemmel kísérje ezt a körutat. Az egyik ok az, hogy a politikában is sokszor érvényes az a régi megállapítás, amely szerint ,,a stílus az ember”. Carlucoi útja alighanem alkalmas lesz bizonyos összehasonlításokra is elődjével, Caspar Weinbergerrel kapcsolatban. A ..Bicska Maxinak” nevezett Weinberger közismerten a szovjet- amerikai enyhülés első számú „áldozata”: a rendszeressé vált csúcstalálkozóik idején egyszerűen tarthatatlan volt az a szélsőséges, kiélezett magatartás — és ennek valamennyi, mindig a durvaság határát súroló stílusjegye —, amit Weinberger képviselt. A Gorbacsov-látogatás küszöbén kikényszsrítetl hadügyminiszter-váltásról minden kommentátornak az volt a véleménye, hogy Carlucci új, hajlékonyabb vonalvezetést testesíthet meg elődje „nagy dorong” politikájával szemben. Miivel az öbölmenti körút bizonyos értelemben a State Department, az amerikai külügyminisztérium új főnökének „premierje” lesz, érthető, hogy az utazást kísérő figyelem ezúttal túlnő a meglátogatott sáv önmagában is nagy „helyi értékén”. Nem mindegy, hogyan kezeli Carlucci az öbölben állomásozó amerikai flottaegységek rendeltetését és jellegét. Ez a hatalmas katonai erő ugyanis bármelyik pillanatban nem a feszültség enyhítésének, hanem eszkalációjának (fokozatos növelésének) eszköze lehet. £s legalább ennyire nem mindegy, mit mond (és hogyan mondja) a miniszter a meglátogatott országokban. Szaúd-Arábiában. Kuvaitban, Bahrainben és Ománban. Ezek az országok a két harcoló fél közül az ugyancsak arab Ira'kot támogatják a nem arab Iránnal szemben. Ez szívük joga, de más kérdés, hogy egy nagyhatalom, vagyis az Egyesült Államok jó szolgálatot tesz-e a béke reményeinek akkor, ha — mint a Weinberger-korszakban tette, még a hírhedt fegyverbotrány ellenére is — szintén ezt teszi. LEHET, SŐT, VALÓSZÍNŰ, hogy egy kiegyensúlyozottabb, mindkét fél szempontjából jobban figyelembe vevő politika nagyobb esélyekkel kecsegtetne. Erre utalhatott Velajati iráni külügyminiszter, aki kijelentette — és aligha véletlenül éppen Carlucci körútja előtt —■, hogy „Irán kész a párbeszédre”. Harmat Endre 1987: a botrányok éve Az esemény, amely miatt az elmúlt évet a történelemkönyvekben feljegyzik majd. nem kétséges: a washingtoni csúcs, Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan találkozója a Fehér Házban és a rakétaszerződés. A béke és az atomfegyvermentcs világ felé tett első lépés volt? A konfrontáció időszakának vége? — Reméljük csak. s miközben visszagondolunk az elbúcsúztatott óesztendőre, átlapozva a színesebb események krónikáját, utólag megállapíthatjuk: 1987 a botrányok éve is volt. Kisebb-nagyobb skandalumoké, amelyek, a televízió jóvoltából, ma már családi otthonunkba hozzák a világ szörnyűségeit, meghökkentő, megdöbbentő furcsaságait. Tőzsdeválság, öbölháború, iráni fegyverszállítási botrány és kongresszusi meghallgatás — minden a szemünk előtt zajlik, élő adásban. Alig egy éve, januárban, például a kamerák előtt, egyenes adósban lőtte szájba magát Budd Dwyer, Pennsylvania állam költség- vetési hivatalának vezetője, akiről a sajtóleleplezések a nyilvánosság elé tárták: kenőpénzért juttatott zsíros megrendeléseket. Koponyája milliók szeme láttára repült darabokra, és a színes képernyők vöröse igazi vér volt ezúttal. Hol a határa a televízió hatalmának és a képernyő erkölcsének, felelősségének? Vagy akár csak a jó ízlésnek? — tették fel utána a kérdést sokan. Válasz nincs egyelőre. Botrány volt, nem is kicsi, amikor ama üzelmekre derült fény, amelyeket a Fehér Ház alagsorából a nemzetbiztonsági tanács egy addig névtelen tisztviselője folytatott, világpolitikát csinálva: amerikai fegyvereket adott el Iránnak, túszok kiszabadítása reményében, majd a befolyt pénzzel a nicaraguai kormány ellen harcoló zsoldosokat támogatta. A tisztviselő Oliver North alezredes, persze, főnökei tudtával és jóváhagyásával cselekedte mindezt, megszegve érvényes törvényeket, megkerülve a törvényhozást. A szálak az elnökig vezettek: vagy tudott róla, vagy hanyagnak, alkalmatlannak bizonyult. Ám a véletlen elvágta a szálakat: Casey CIA-főnök agytumorban meghalt, mielőtt sorsdöntő vallomását megtehette volna. A halálos ágyán egy újságírónak elmondott titkok még nyilvánosságra kerülhetnek ugyan, s Damoklesz- kardként ott függnek az elnök és hívei feje fölött. De az is lehet, hogy blöff és üzleti reklámfogás az egész, a halálos ágyon elmondott titkok nem is léteznek. North alezredesből azonban a nyilvános meghallgatást közvetítő kamerák nemzeti hőst, igazi moxihőst csináltok: „Hazám érdekében és szolgálatában szegtem törvényt ...” — mondta büszkén, rezzenéstelen, nyílt tekintettel a honatyák szemébe. S a közvélemény az ő pártjára állt a józan ésszel és felelősséggel szemben. Elgondolkodtató. S valójában nem tudjuk, mi a nagyobb botrány: a politikai gátlástalanság vagy az a manipulált közvélemény, amely így reagál. Az sem volt kisebb botrány egyesek szemében, hogy II. János Pál pápa, hivatalos látogatáson Chilében, paro- lázott és tárgyalt Pinochet diktátorral, aki tízezreket kí- noztatott meg, végeztetett ki, stadionba terelve — űzött állatokként — a másként gondolkodókat. S a katolikus egyházfő — hiába kérte erre tüntető tömeg — egyetlen szóval sem ítélte el a katonai diktatúrát. Vagy mit mondjunk Primo Levi olasz író öngyilkosságáról? Reményvesztetten kibukott a mélybe, egy torinói bérház lépcsőházi folyosójáról, egy olyan ember, aki megjárta a náci koncentrációs tábort és maradandó művében bélyegezte meg a zsidók elleni népirtást, az embertelenséget. Negyven évvel később, 1987- ben zárult be előtte végleg a kör. Vajon miért? Nem zárult be azonban, bár egy ideig úgy látszott, Gary Hart szenátor útja, noha egy másik, világgá kürtőit botrány hőse lett, akaratlan. Elnökjelöltségre pályázva barátnőt tartani, házasságot törni — ez megengedhetetlen az álpuritán amerikai közfelfogás szerint. Az azonban nem, hogy hetilapokban és a tévében titokban felvett fotókat tárjanak milliók elé: Hart szenátor csókolózik Donna Rice fotómodellel. Hol a határ közélet és magánélet között, mit jelent a közélet erkölcsi tisztasága? — vetődnek fel az újabb kérdések. S válasz, legalábbis megnyugtató, nincs ezekre sem. A világcsúcsot alighanem mégis Staller Ilona alias Cic- ciolina (Husika) pornósztár és vetkőzőnő képviselővé választatása jelenti e téren. Kissé hervadó, de ma is vonzó kebleit e távolra szakadt hazánk lánya az olasz képviselőház honvédelmi bizottságában mutogatja jelenleg. Hol van a határa a parlamenti intézményrendszer lejáratásának? — kérdezték olasz politikai szociológusok és jóérzésű állampolgárok. Botrány azonban akadt még jócskán az elmúlt évben. Egy vakmerő nyugatnémet fiatalember sportrepülőn a moszkvai Vörös térig repül — utána repülnek a szovjet légvédelem parancsnokai is. A náci háborús bűnökkel vádolt osztrák Kurt Waldheimet államelnökké választják és Rudolf Hess, az utolsó náci háborús bűnös temetésén újfasiszta suhancok lendítik karjukat „Sieg Heil”-re. Elhúzódó világbotrány a hetedik éve tartó iraki—iráni háború, s hogy az öbölben nyugati hadihajók nyugati fegyvergyártók által készített — és olajért eladott — aknákra futnak. De egész világra kiható esemény a New York-i tőzsde zuhanása is. 1929 újra? Volt. aki ettől tartott. A Wall Streeten tüntető hippik arra biztatták a tőzsdevilág urait: „Jump!” (Ugorjatok!). A tőzsdekrach mégsem oly pusztító, mint hatvan évvel ezelőtt. Sokan Tönkrementek ugyan, de mindössze egyetlen az öngyilkos. és egy másik halálos áldozat egy tőzsdeügynök, akit lelőtt tönkrement megbízója. S vajon botrány-e a szegény országok 1000 milliárd dollárt meghaladó adóssága, amely már-már kezelhetetlen? Botrány-e a 200 százalékos infláció a szomszédos Jugoszláviában ? Az Agro- komerc hamis váltói mindenesetre a botránykrónikához tartoznak. Az. hogy egy másik szomszédos országban sorban állnak az élelmiszer- boltok szegényes kínálata előtt, és egy lakásban egy villanykörte éghet csak — már valószínűleg nem számít annak. Bízzunk az új évben (no és a televízióban). Szállítani fogja a bortányo- kat idén is ... Magyar Péter
