Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-05 / 3. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. január 5., kedd Történelmi feladatok — történelmi feszültségek A szocialista társadalmak egyértelmű fel­adata az emberiség általános értékeinek ér­vényre juttatása, az olyan általános emberi céloknak, jogosultságoknak a kibontakozta­tása, amelyekért az emberiség évezredeken keresztül küzdött, követelményként megfo­galmazott. de amelyeknek a tömegek általi megélése eddig technikai és társadalmi aka­dályokba ütközött. Ezek leküzdéséhez, törté­nelmi feladataink teljesítéséhez elvi követke­zetességre, alapos elméleti tevékenységre, a szocializmus, a társadalmi fejlődés nemzet­közi tapasztalatainak hasznosítása szükséges. Nem hunyhatjuk be a szemünket az új té­nyek előtt, és nem dughatjuk be a fülünket a mieinktől 'eltérő gondolatok elől. Itt va­gyunk Európa közepén a történelmi-földraj­zi huzatban — kis nemzet. Itt csak európai szocializmust lehet csinálni — nem kelet­európait és nem nyugat-európait. A szocia­lizmus itt csak az európai életmód, kultúra és értékrend szerves folytatása lehet. Miközben harcolunk a régi időkből örökölt és a tőkés országokból beszivárgó, romboló nézetekkel, megőrizzük mindazt, ami a ko­rábbi fejlődésből érték, és ami életképessé­günket, működőképességünket növelőén, rendszerünkbe beépíthető. Fejlődésünk nem mentes az ellentmondásoktól, a feszültségek­től. Ezek nagy része nem napi feszültség, ha­nem korszakos és történelmi. Mostanában a napi gondok túlságosan elfedik ezeket az alapvető feszültségeket, érdekütköztetéseket. Olvastam az MSZMP Központi Bizottságá­nak 1987. november 11-i üléséről szóló köz­leményben. hogy „a szocializmus felépítése korunkban a magyar nép történelmi vállal­kozása”. Most dől el, tudjuk-e egyáltalán ezt jól csinálni. Ügy tűniik, a népesség többségé­nek gondolkodásában, politikai érettségében ehhez a feltételek megvannak. De megvan­nak-e a szükséges feltételek a vezetés és az ideológia minden szintjén? Tudja-e kezelni a politika például azt a folyamatot, hogy miközben az érdekek mind­inkább differenciálódnak, egységes, szerves egészbe való integrálódásuk késik? Most már annyi érdek jut felszínre, annyi érdek fogal­mazódik meg, ütközik és egyezkedik, hogy szinte felsorolni is nehéz ezeket, nemhogy rangsorolni, rendezni, egységbe építeni. És ezek igazi érdekek. Ha csak azt nézem, hogy például a Par­lamentben. a Központi Bizottságban vagy a Minisztertanácsban mennyi felső szintű ér­dek ütközik és egyezkedik, már nem is irigy­lem a felső vezetőket. Gondoljunk csak egy olyan érdekre, amelyet sokáig elhanyagol­tunk. illetve elhallgattunk. (Ettől persze, ez létezett, ha zavartalanul és nyíltan nem is érvényesülhetett.) Ez a nemzeti érdek, a ma­gyarság érdeke. Ezen belül kiemelkedően fon­tos a nemzetbiztonsági érdek mind katonai, mind gazdasági értelemben. Nem csak arról van szó, hogy a határokon nem engedjük be az ellenséget, az ellenséges eszméket, a csem­pészárut. Nemcsak arról van szó, hogy nö­veljük a közbiztonságot, létbiztonságot és a jogbiztonságot, hanem arról is, hogy biztosí­tanunk kell gazdaságunk működéséhez a fel­tételeket jelenben és jövőben. Hozzá kell jut­nunk mindahhoz — tudáshoz, anyaghoz, ener­giához, pénzhez és technológiához —. ami zavartalan fejlődésünk feltétele. Állítsuk csak a nemzeti, nemzetbiztonsá­gi érdeket egy másik, felső szintű alapérdek mellé! Lássuk, összeférnek-e egymással. Ez pedig a rendszerérdek, az ideológiai érdek: az, hogy itt szocializmus épüljön és ne más. Az, hogy fennmaradjon a kizsákmányolás­mentesség, a szocialista demokratizmus, a tervszerűség, a társadalmi tudatosság, a pro­letár internacionalizmus, a párt vezető sze­repe, az állam felelőssége. Történelmi feladat összeegyeztetni a nem­zeti érdeket és a rendszerérdeket. De ez csak úgy megy, ha előbb látjuk, hogy a két ér­dek között történelmi feszültségek is vannak, főleg abból adódóan, hogy a szocialista nem­zetközi gazdasági integráció nem fejlődött kellő ütemben. A szocialista országok test­vérisége nem minden relációban egyértelmű. Megkezdődött, de még nem jött létre a szo­cialista gazdasági integráció, a „szocialista tőke internacionalizmusa". Pedig elvileg min­den feltétel megvan ahhoz, minden ideoló­giai tétel készen áll ahhoz, hogy nemzeti ér­dekeink többsége a táboron belül megtalál­ja érvényesülésének kereteit. Ha pedig a nemzeti és a rendszerérdek mellé még odatesszük az „államérdeket", a társadalmi érdeket, a lakosságnak, mint fo­gyasztónak az érdekét, a demokráciára, a po­litika kulturáltságára irányuló objektív ér­deket, már látjuk, milyen konfliktusok van­nak az érdekek szűk körében felső szinten. Képzeljük csak el. hogy mennyi érdek jelent­kezik, ütközik, egyezkedik a párt és állam választott testületéinek egy-egy ülésén, bár­mely téma is legyen napirenden. Növekedé­si, egyensúlyi, fizetőképességi, hatékonysági, struktúrapolitikai, ellátási, függőségcsökken­tési, nemzetbiztonsági érdekek éppen úgy ott vannak a vitában, mint a népjóléti, a szo­ciálpolitikai, életszínvonal-politikai, a köz- művelődési. a közegészségügyi és a kisebb­ségi-nemzetiségi érdekek, valamint az ország különböző területeinek érdekei. Érdekellen­tétek, érdekfeszültségek mindenütt. De ezek még csak az úgynevezett hori­zontális érdekütközések: egymással egyen­rangú, azonos szintű érdekek harca, egyez­kedése. A politika érdekintegráló funkciója — tehát, hogy az érdekeket egységes rend­szerbe foglalja, érvényesülésüket szabályoz­za, korlátozza, mederbe terelje — kiterjed a vertikális érdekegyeztetésre is. Az alsóbb szintű és részérdekeket — ezek érvényesü­lését — összhangba kell hozni a nemzeti, a társadalmi, a lakossági érdekekkel, a növe­kedési, egyensúlyi, fizetőképességi érdekek­kel. Itt igen sok hibát lehet elkövetni, ha ab­ból az elvből indulunk ki csupán, hogy a felsőbb érdekek maguk alá rendelik az al­sóbbakat. Nem nagy felfedezés, de mégis tör­ténelmi súlyú, hogy a tömegesen jelentkező, társadalmi objektivitással és aktivitással ren­delkező alsóbb szintű érdekek meghatározzák a magasabb szintű és átfogó érdekeket, mint önmaguk érvényesülési keretét. A felső ér­dekszférában nem érvényesíthető tartósan olyan kinyilatkoztatott és mesterségesen fel­erősített érdek, amely az alsóbb szintűekkel tartósan szemben áll. Ha mégis ilyen meg­történik, akkor ennek a kiemelt felső szintű érdek vallja kárát. Példának mondanám az egyensúlyt. Javí­tani kell az egyensúlyi helyzetet. Meg lehet ezt tenni az anyagellátás, a kooperációs fe­gyelem javításával, a jogbiztonság és az ér­dekeltségi biztonság erősítésével, hatéko­nyabb ösztönzéssel, műszaki fejlesztéssel, ügyességgel. De meg lehet ezt tenni azzal is, hogy az állami költségvetés szinte minden pénzt elvon a vállalatoktól, eljuttatva ezeket működőképességük alsó határára, belekény- szerítve ezeket a szűkített újratermelésbe. Így aztán leromlik a vállalatok jövedelem- termelő képessége, csökken az adó befizeté­se, romlik a költségvetés és az állam egyen­súlyi helyzete. A vállalatnak, vállalkozásnak objektív lényegéből, jellegéből adódó tör­vényszerűségei, reagálásmódjai vannak. Ha ezekhez a politikai és gazdaságvezetés nem igazodik, akkor éppen az eredeti célját nem lesz képes elérni. A történelmi jelentőségű feszültségek so­ra mutatja, hogy itt elvi, elméleti, ideológiai kérdésekről van szó. Olyan gazdaságelmélet kell. amely mögött ott áll egy korszerű, fej­lődőképes ideológia. P. O. EGER EGYIK JELKÉPE LETT Nyolcvanéves múlt a Dobó-szobor Naponta elsétálunk mellette. Az ide lá­togató turisták előtte fényképeztctik ma­gukat. Stróbl Alajos Dobó-szobra Eger igazi szimbóluma lett. Megszoktuk, hogy kitörölhetetlen nevezetessége megyeszék­helyünknek ez a kompozíció. Azon nem­igen gondolkodunk, hogy mikor. milyen elhatározásból, kiknek a segítségével va­lósulhatott meg ez az emlékállítás. A szerkesztőségben múlt év végén csörgött a tele­fon. Négyessy Zoltán nyu­galmazott közgazdász hí­vott bennünket, mondván: ő tudia. hogy kik, mikor határozták el. hogy végre legven méltó emléke a tö­rököt megfutamító hősnek, a világraszóló hazafiságnak. Nem közömbös mind­ez. hiszen a lexikonokból tudhatjuk, hogy 80 éve (1907) emeltek ércszobrot Dobónak. Négyessy Zoltánt felke­resve régi dokumentumok kerülnek elő. Kaligrafikus szépségű díszes levelek, megsárgult újságok. Egyik­ben az Eger elnevezésű ..hetenkint szerdán és szom­baton megjelenő politikai és társadalmi lap" 1910. évi 14. számában olvashatjuk dr. Patak László cikkét. Sok mindent megtudhatunk a születés körülményeiről. ..Dobó beleírta Eger ne­vét a világhistóriába. Eger népe hálás is volt ezért — szívében. De. tudj’ Isten, olyan csonka hála volt ez. A nagy Dobó többet érde­melne. mint csupán a szív érzelmét. Se kő. se érc nem dicséri emlékezetét Eger falai közt. se 1600-ban. se 1700-ban. se 1800-ban. sőt még 1900-ban se." — így a szerző. Majd így foly- tatia: ..— De kell a garas a napi kenyérre, nem telik szoborra. Így gondolkodott sok egri ember... Ha nem áldotta volna meg a magya­rok istene egyik neves pol­gárunkat olyan fejjel, ame­lyikben nemcsak ész. ha­nem szív is van. Ez a mi polgárunk szívvel gondol­kodott. honfi szívvel.” — Nos. ez a polgár dr. Kösztler József. az én nagyapám volt — mondja beszélgetőpartnerünk. — Ö orvos volt. Mai kifejezés­sel élve igazi társadalmi munkás. közéleti ember. Az önkéntes tűzoltó és A fiatalok és a múlt találkozása: a dobós diákok hagyo­mányosan koszorút helyeztek el a 80 éves szobor talapzatán (Fotó: Szántó György) mentőegvesület elnöke egy­ben. — De nézzük tovább az újságot! ..1901. április 4-e volt. Csütörtök. Sütnek, főznek a tűzoltó örtanyán. Ven­déglátásra készül a tűzol­tók elnöke. Kösztler Jó­zsef dr. a város fejeit invi­tálta meg egy kis trakta- mentumra .. . Gyülekeztek a kedves vendégek. Ott volt a város... feje: Jan~ kovics Dezső. Hanálc Gyula főjegyző, Szokolay Lajos városi ügyész, meg Hor­váth Béla városi taná­csos ...” ......elmondtam (a cikk s zerint dr. Kösztler) a vá­rosi uraknak, mi jut eszem­ben. valahányszor a Kos­suth Lajos térre (a mai Do­bó tér), jutok ki, s meglá­tom az öreg egri várat. El­mondtam. hogy . .. külföld minden. az öklömnél na­gyobb emberkéjének is szobrot állít. Nálunk meg még az egri óriásnak: tö­rökverő nagy Dobó István erdélyi vajdának. 1552-től 1901-ig se tudtunk szobrot állítani. És apelláltam ezek­nek a városi uraknak a hazafias szívére, hogy azt a hatalmat, amit e város polgárai adtak ez ügybe, hogy megvalósítsanak min­dent. mit Egernek meg kell valósítani. használják fel a mi régi nagy adósságunk törlesztésére: állítsuk fel végre Dobó István érc­szobrát! . . Az események fel is gyor­sultak. 1091. április 13-án a városi közgyűlésen ezer koronát szavaztak meg az előkészületre. Országos gyűj­tés indult, melyben Gár­donyi Géza felhívása is eredményeket, azaz pénzt hozott. Az egri főkápta­lan. s Samassa József dok­tor bíbornok érsek fejedel­mi adományai is hozzájá­rultak ahhoz, hogy 1907. au­gusztus 18-án az országos dalosünnep keretében le­leplezhessék a szobrot. ..És szájról szájra járt e fényes napon Dobó városá­ban. hogy Kösztler József a legboldogabb ember .. Négyessy Zoltántól bú­csúzóban azzal váltunk el. hogy a valamikori cikk zá­rósorai ma is mennyire ak­tuálisak miszerint: .legyen sok ilyen boldog ember az orszáaban. mert akkor bi­zonyos. hogy sok önzetlen munkása lesz a közügyek­nek. és sok sikere a köz­jóra törekvő munkásságnak." B. Szabó Pál KI TARTOZIK, KI KÖVETEL „Nem fizetünk, nem fizetünk... 99 A fenti idézet nem újság­írói szülemény: Dario Fo egy darabjának a címe. S bár a mondat az irodalom­ból való, mégis mindennapi életünk egy valós problé­máját takarja: megszokott dolog, bárhogyan küzdenek ellene, mégis létezik: a tar­tozás. Hátralékunk van az OTP-nél, az IKLV-nél, az ÉMÁSZ-nál, a Tigáznál és még sorolhatnánk, hogy hány helyen. S hogy meny­nyit nem fizetünk? — Ezt kérdeztük meg megyénk né­hány vállalatánál, intézmé­nyénél. — Közel félmillió forint számlatartozása van a la­kásbérlőknek — tájékozta­tott Oláh István, az Egri In­gatlankezelő, -közvetítő és Lakásberuházó Vállalat ter­melési osztályvezetője. — Ennyire „rúg” a ki nem egyenlített csaptelep, fürdő­kád, konvektor és egyéb berendezések cseréjének az összege 1979-től napjainkig. S hogyan próbáljuk ezt be­hajtani? Háromszor felszó­lítást küldünk, negyedszer­re bíróságra visszük az ügyet. Ugyanennél a vállalatnál Halbauer Ignácné csoport- vezetőtől arról érdeklődtünk, mennyi lakbérrel tartoznak az ittélők. — Az október végi egyen­leg szerint 574 ezer forint­tal — válaszolja. — Ez azon­ban nem egy átlagos szám, szinte havonta változik an­nak arányában, hogy meny­nyit rónak le időközben a lakók. Egyszeri figyelmezte­tés után a bírósághoz for­dulunk, s ennek során töb­ben kiegyenlítik a tartozá­sukat. Ha nem — úgy jön a végrehajtás. Szerencsére egy éve számítógépes rend­szerrel dolgozunk, így gyor­sabbá vált az ügyintézés. A gyöngyösi IKLV-nél Bálint Józsefné lakbérköny­velési csoportvezetőt keres­tük. Megtudtuk: náluk ta­valy szeptember végén egy­millió 541 ezer forint szere­pelt a hátralék rovatban. No, persze, az hogy la­kunk, még kevés lenne a kényelmünkhöz: használunk meleg vizet, gázt, elektro­mos áramot. És — ez már majdnem természetes — itt sem mindig igyekszünk az elszámolással. November végéig pontosan 626 098 forint 70 fillér ösz- szegű számla maradt „fe­dezet” nélkül csupán az ÉMÁSZ Egri Üzemigazgató­ságának területén, tudtuk meg Szegi Jánosné értéke­sítési csoportvezetőtől. A díjbeszedők először felkere­sik az ügyfeleket, s ha ezt követően 8 napon belül nem fizetik ki a számlát, akkor még várnak a hónap végé­ig. Ha ekkor sem érkezik meg a pénz, kikapcsolják az áramot, majd felszólitó le­velet küldenek. Ha így sem megy a behajtás: bíróság­hoz fordulnak. A Tigáz Miskolci Üzem- igazgatóságánál Skultéty Sándorné díjszámlázási és behajtási csoportvezető tá­jékoztatott bennünket a He­ves megyeiek mínuszairól Eszerint egymillió 100 ezer forint volt az október végi hiányunk. Azoknál, akik no­tórius nem fizetők, a figyel­meztetések után leszerelik a mérőkészüléket, megszünte­tik a szolgáltatást, illetve per útján próbálnak intéz­kedni. S még egy adat, Vancsó Lászlótól, az OTP megyei igazgatóság közgazdászától. az előirt határidőre \nem tel­jesített hiteltartozás összege szűkebb hazánkban mintegy 8 és fél millió forint... (doros)

Next

/
Oldalképek
Tartalom