Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-23 / 19. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. január 23., szombat 7; Tanújelek Németh László műveinek világirodalmi vonatkozásairól Németh László pályaívé­ben a világirodalmi tájéko­zódás és kötődés — úgy tű­nik — mindenkor meghatá­rozó volt. „Kelet-európai tá­jékozódása” a harmincas év­tizedben, majd a Kisebbség- bin megjelenése éppúgy ezt példázza, mint Goethéről, a görögökről (Szophoklész, Arisztophanész), a századvé­gi drámáról (Ibsen, Strind­berg) írott tanulmányai, de a kényszerűségből vállalt világirodalmi orientáció: a műfordítói gályapad mellett töltött évek értékteremtő munkája is erre figyelmez­tet. Régóta nem kétséges, hegy a szomszédság irodal­mainak értékeire sokan az ő esszéi nyomán figyeltek fel, s az sem, hogy számos vi­lágirodalmi mű olvasói re­cepciója az ő átültetéseinek köszönhető. A délszláv iro­dalmak kortárs képviselői­ről (Andrié, Krleáa) írott esszéi pl. olyan lényegi igaz­ságokat tártak fel. amelye­ket az összehasonlító iroda­lomtudomány ma is elfogad­hat. Jirásek vagy Tolsztoj legényeinek fordításai révén pedig olvasók sokasága gaz­dagodott nem mindennapi élményekkel. Krleáát először igazán ő fedezte fel a ma­gyaroknak. Az ablaknyitás egyik első mozzanata a hor- vát író Ady-esszéjének egy­szerre kritikus hangú és el­ismerő méltatása volt, más helyen viszont az azóta a víilágszínpad sikerdarabjai­nak számító Glemhay-ciklus drámáit (és természetesen prózai darabjait: esszét, el­beszélést, vázlatot, töredé­ket) interpretálta — máig érvényes megállapításokat vetve papírra. A Glembay- akról, s a glembayzmusról írott soraiban megfogalma­zottak a Krleáa-filológia leg­jobb eredményei közé sorol­hatók, a glembayzmus sa­játos kelet-közép-európai je­lenségének lényegét pedig máig sem írták körül ponto­sabban nála. Világirodalmi tájékozódásra serkentő, ön­ismeretre inspiráló sorai má­ig példaadók: ,A Glembay- ak: egy paraszt- és keres­kedősorból fölnyomult mu­raközi család; egy azok kö­zül, amelyekkel a Habsburg- monarchia kormányozta az alája került népeket. Erede­tére horvát, a belékevert vér révén osztrák—olasz— magyar—cseh; szerepe sze­rint a monarchia javára nép­ellenes. Mialatt olvastam, a magyar s nemcsak a magyar: a cseh, lengyel, osztrák Glem- bayakra kellett gondolnom. Mindaz, ami az utóbbi idők­ben foglalkoztatott: asszi­miláció, a színmagyarság ki­sebbségi helyzete, egy nagy irodalom kicsiny tömlöce, tudományunk ferdesége, földkérdés: egyetlen szóba futott össze: Glembayak. A monarchia: a magyarságból és a magyarság ellen is ki­termelt egy csomó Glembayt és ezek itt vannak, a glem­bayzmus tovább él bennük, ha a császárság meg is bu­kott.” Mindezt annak okán lát­szott szükségesnek előadni, hogy a Németh László-filo- lógia egy újabb eredményé­nek számító munkára hívjuk fel a figyelmet, amely az írói életmű számos rétegé­nek (az Emberi színjáték­tól a Gyászon, az Iszony on át, az Irgalomig) interpretá­lása mellett a Németh Lász- ló-oeuvre világirodalmi vo­natkozásait tárgyalja. Cs. Varga István Tanújelek c., közel háromszáz lap terje­delmű könyvének csaknem fele részét szentelte Németh László orosz irodalmi kap­csolatainak feltárására, Pus­kin, Gogol, Lev Tolsztoj, Dosztojevszkij és Csehov e fejezetek orosz író-költő sze­replői s már a tárgykört be­vezető írásból is (Németh László, az orosz irodalom fordítója) kitetszik: műfordí­tó munkássága éppúgy érin­tetik a további passzusokban, miként a szépíróé, aki a mű­fordítás primér hozadéka mellett learatta e munka másodvetéséből fakadó ter­mést is, amikor a puskini, a tolsztoji vagy dosztojevsz- kiji költői és regényvilág etikai, esztétikai vagy éppen műfaji eredményeit recipiál- ta s tette azokat életműve szerves alkotóelemévé. A Tanújelek szerzője ,,a sorsválla'lás puskini példájá­nak”. a Csapda c. Németh- drámának elemzésével indít­ja fejtegetéseit, majd az író Gogol-képéről ad tömör ösz- szefoglalást, hogy aztán ér­dekes és elgondolkodtató ösz- szevetést tegyen az Anna Ka­renina és az Iszony között. E három dolgozat már vilá­gosan jelzi: Németh László művei műfaji, kompozicio­nális és jellemformálás te­kintetében egyaránt mérhe­tők a XIX. századi orsoz li- teratúra és egyúttal a XIX. századi világiro­dalom legjobbjainak alkotá­saival, s hogy tétele még in­kább igazolást nyerjen, el­végzi a Dosztojevszkij-recep- ció mértékének feltérképezé­sét is, majd végül Németh László Csehov-képéről érte­kezik hasonló célzattal. Ered­ményeit nehéz lenne e kere­tek között lajstromozni, ám annyit mégis meg kell je­gyeznünk, hogy e vizsgáló­dások során értékes párhu­zamokra figyelmeztet, a re­gényforma, a kompozíció, az orosz regényalakok és Né­meth László hőseinek rajza, az esztétikai és etikai mi­nőségek tekintetében egy­aránt. A Tanújelek e világirodal­mi interferenciákra figyelő fejezeteiben a szerző soha­sem mulasztja el a tárgyalt kérdés irodalomtörténeti, olykor kapcsolattörténeti hát­terének feltárását. S teszi ezt lényegre törően, a leg­fontosabb adatok számbavé­telével s a folyamatok erő­vonalainak jelzésével. Min­taszerű példája ennek a Gogol-tanulmány, melyet az orosz író magyarországi fo­gadtatásának történetével in­dít, s erre az alapra építi a Németh László—Gogol vi­szony tárgyalását — jelez­ve. hogy Gogol magyar fo­gadtatásának históriájában nem hanyagolható állomás Németh László reflexióinak sora. A Németh László Dosz­tojevszkij-képét felvázoló, hosszabb írás viszont tény­feltáró voltából fakadóan lesz a kötet egyik legérdekesebb szövege. „Dosztojevszkij utó­életének és magyar recepció­jának kutatói ritkán és csak érintőlegesen hivatkoznak Németh Lászlóra. Sokáig a szűkebb szakmai vélemény is úgy tudta, hogy Németh- nek nincsen Dosztojevszkij­ről szóló írása. Aztán kide­rült, hogy mégis írt Né­meth a modern lélektani re­gény iránymutató őséről”,— írja a Tanújelek szerző­je, s hozza mindjárt a cá­folat kézenfekvő adatait is (Németh „ Dosztojevszkij" címen ír a Megalázottak és megszomorítottakról, majd pedig A Karamazov testvé­rekről mondja el összefog laló igénnyel a mondanivaló­ját”), hogy aztán újabb ré­tegekbe ásva, alapvető felis­merésekhez jusson el: Né­meth László „első orosz­nyelvű olvasmánya” nem az Anna Karenina, hanem a Bűn és bűnhődés volt, még­hozzá 1931-ben. Meghatározó olvasmány — tegyük hozzá —, mert következménye nem csupán további Dosztojevsz- kij-stúdiumokat eredménye­zett, hanem inspirációkat is, amelyek tényét gondos ala­possággal tárja fel a Tanú­jelek szerzője az Emberi szín­játék és az Iszony összeha- spnilító szempontú vizsgá­latával. De ne soroljuk tovább a példákat, az olvasó nyilván maga is felfedezi e könyv irodalomtörténeti hozadékai- nak számos, Németh László világirodalmi kötődéseit do- kumentáló voltát... Lőkös István A város peremén Helytörténeti gyűjtemények kiállítása a Vármúzeumban Húsz-harminc éve kezdték gyűjteni lelkes amatőrök és tudós történészek, népműve­lők a főváros különböző ke­rületeinek írásos és tárgyi emlékeit, a várossá válás dokumentumait, az életmód­ra utaló tárgyakat, a mun­kásmozgalom kialakulásá­nak helyi tényeit. Iskolák­ban. pártbizottságokon, mű­velődési házakban őrizték, raktározták a helytörténeti anyagot míg előbb-utóbb ön­álló termeket szereztek, s megszülettek a budapesti ke­rületi kisgvűitemények. az angyalföldi, a kispesti, a kő­bányai és más helytörténeti múzeumok. (A legnagyobb anyaggal rendelkező rákos­palotai anyag viszont most vált hontalanná.) E helytörténeti múzeumok válogatott anyagából A vá­ros peremén címmel nyílt most — áprilisig nyitva tar­tó — kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban. Leg­utóbb tizenhat évvel ezelőtt láthatta a közönség így egy­begyűjtve a külső kerületi múzeumok gyűjteményét Az­óta nőtt a helytörténeti gyűj" teménvek száma, s gazdago­dott, sokszínűbbé vált anya­guk is. A századelőn, a századfor­dulón városiasodó települé­sek közelségük révén szoro­san kapcsolódtak a főváros­hoz. Kötődésük olyan szo­ros volt. hogy ez egyértel­műen vezetett el a Buda­pesttel történő egyesülésük­höz. Történeti, néprajzi, ipar- történeti. viseleti, kulturális szempontból sok a hasonló­ság e települések kialakulása és így tárgyi emlékei között is. Ezért is választották a kiállítás rendezői azt a meg­oldást. hogy a sokféle anyag­ból egységes, minden tele­pülésre jellemző enteriőrö­ket rendezzenek be. Így ala­kították ki a történelmi fej­lődést jelző paraszti hangu­latú udvart és parasztszobát. Palóc­szoba — Rákos­palotán (Dolezsál László felvételei — KS) Angyalföldi, kispesti, pest- erzsébeti. csepeli, rákospalo­tai és óbudai gyűjtemények­ből származnak a kismester­ségek jellegzetes szerszámai, mesterremekei. Kovács-, ci­pész-. borbély-, fodrász-, sza­bó-. asztalos-, kádár., tímár- műhelvek felszereléseivel is­merkedhet a látogató. S a kisiparosok lakáskultúrájá­ból is ízelítőt ad a század­elő. a két háború közti ipa­roslakások berendezése. Közös anyagból rendezték be a peremvárosi népiskolát és egy gyógyszertárat. De önállóan szerepelnek az egyes helytörténeti gyűjtemények legjellegzetesebb, legérdeke­sebb anyagukkal: a rákos- palotai néprajzi, a kőbányai tégla, az angyalföldi rádió, az óbudai gyerekjáték kol­lekció. Figyelemre méltók e kisgyűjtemények munkás- mozgalmi. munkásművelődési dokumentumai is. A Vármúzeum földszintjén rendezett kiállításon a tár­gyak. a látványos kortörté­neti dokumentumok, a hely- történeti gyűjtemények anya­gának alig néhány százalé­kát teszi ki. De alkalmasak ■arra. hogv az egyes gyűjte­mények alaposabb tanul­mányozására. megtekintésé­re késztessék a téma iránt érdeklődőt. K. M. Kínai iparművészeti kiállítás Debrecenben Debrecenben a Kölcsey Ferenc Művelődési Központban a mai kínai iparmüvészetet és kézművességet bemutató ki­állítás nyílt. A kiállítás — noha mai tárgyakból áll — íze­lítőt ad a világhírű kínai kézművészet hagyományaiból és ötletgazdagságából. Képünkön: Síva istennőre emlékeztető porcelán dísztárgy (MTI-fotó: Oláh Tibor — KS) Mindennapi nyelvünk A görög—latin nyelvi örökség ma Akik az utóbbi hetek és napök sajtótermékeiben megjelent cikkekét figyelme­sebben áttanulmányozták, azt is észrevehették. hogy a gö­rög—latin nyelvi örökség, a régi deákos műveltség le­csapódásaként. egyre több görög és latin eredetű szó és szókapcsolat szerephez ju­tásával elevenedő nyelvhasz­nálati jelenségnek és gya­korlatnak tekinthető. Mivel közoktatásunkban a görög és latin nyelv tanítá­sa elveszítette kiemelt sze­repkörét. a görög és latin nyelvi formák pedig szinte halmozottan jelentkeznek a saitó hasábjain, a klasszi­kus. a humán műveltség hi­ányosságainak következmé­nyeképpen az átlagolvasó el­bizonytalanodik a felhasz­nált görög és latin szavak, szólásformák kiejtését és használati értékét, fogalmi tartalmát illetően. Éppen ezért a nyelvművelésnek tiszte és feladata, hogy el­igazítást adjon, segítse a nyelvhasználati bizonytalan­ság feloldását, s ugyanak­kor az olvasók humán mű­veltségbeli gyarapodását is elősegítse. A magyar nyelv hangrend- szerébe is jól beleilleszkedő görög—latin eredetű tálén, tűm szó éppen napjaink­ban jelentkezik oly gyakran szóban és írásban egyaránt. Hogy milyen beszédhelyze­tekben és szövegösszefüggé­sekben. arról ez a példatá­runk bizonykodik: ..Tünemé­nyes tálentumuk ismereté­ben nem hihetjük, hogy csak ilyesmi kerülne ki műhe­lyükből” (Magyar Nemzet. 1988. jan. 5.). — „Némelyek nem is képesek eleven em­bert formázni a másod-har­mad vonalon talentumokban szűkölködő színpadon” (Ma­gyar Nemzet. 1988. jan. 10.)! A Film. Színház, Muzsika Jászai Marit duplán görö­gös minősítéssel tiszteli meg: „teátrista talentum” (1988. ián'. 2.). A televízió január elsejei Denevér.adásában a fogházigazgató szájából hang­zott el ez a mondat: ..Van magában valamennyi tálén- tűm”. A latinos talentum hangsor kétféle kiejtésben vállalt szerepet: a hosszú á-s és a rövid as formában. A latin írott alaknak megfele­lő rövid a-s változat tekint­hető a mai köznyelvi ejtés— módnak, míg a hosszú á-s ejtés a régies minősítést ér­demelte ki. A szó használa­ti értékére és jelentéstartal­mára is ad eligazítást ez a hírlapi közlemény: ..A KISZ Kulturális Fóruma Talen­tum megnevezéssel társulást alakított művészeti, szóra­koztató. tömegpolitikai ren­dezvények szervezésére.” A cikk szerzője arra is utal. hogy a talentum szó egyik jelentése: kiváló szellemi ké- vesséa. tehetséges ember. Majd így folytatja: „Csak nehogy megint egyedül az első jelentése: a nagy érté­kű görög pénzegységre ka­csintsanak az érdekeltek” (Magvar Nemzet. 1987, dec. 23.). Gazdasági életünk leg­maibb eseményeihez kapcsol­ható nyelvhasználati gya­korlatban is jelentkezik két görög eredetű megnevezés. A népgyűlés, piactér, vásártér jelentésváltozatok is bizo­nyos áttételekkel belehallhat­juk a pécsi Agora Ipari Vál­lalat nevébe, illetőleg tevé­kenységébe: „Megváltozott munkaképességű emberek­nek ad biztos kenyeret a már működő és most elkészülő műhelyekben” (Magyar Hír­lap. 1987. dec. 27.). Mai pénz­ügyi politikánk problémáit elemző írásokban is feltűnt a görög—latin tezaurál és tezaurálás: „Azokat a jövedel­meket. amelyek nem fek­tethetek be legális termelési tevékenységbe, mind nagyobb arányban tezaurálják" (Ma­gyar Nemzet. 1987. nov. 26.). Azaz magyarul és szókimon. dóan: műkincsekbe, kemény valutákba. készpénzfelhal­mozásba. áruhalmozásba fek­tetik bele. Dr. Bakos József „Elemi Népiskola” — tanterem Konyha az Aréna út 140. alatti házból

Next

/
Oldalképek
Tartalom