Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-23 / 19. szám

8. NÉPÚJSÁG, 1988. január 23., szombat EGY EGRI INTELLEKTÜEL PÁLYÁJA: HOGYAN LETT FELELŐS SZERKESZTŐBŐL ÉJJELIŐR, MAJD ANYAGBESZERZŐ A hírlapíró nyolcvanéves Mottó: ha néhány kor- és kartárs e sorokban saját sorsára ismerne, az nem a mi tévedé­sünk, hanem a történe­lemé! Vannak városrészek, ame­lyek nem is annyira épí­tészeti remekeik, műemlé­keik. hanem a környékhez fűződő legendás közéleti események, vagy az ott élők miatt híresek. Eger jó néhány ilyen negyeddel büszkélkedhet. Itt is. ott is táblák, sőt utcanevek őrzik az elmúlt idők szellemi és társadalmi életének kiváló­ságait. Számomra mégis a Knézich Károly utcán jár­va. sokkal inkább egy kor­társunk, ősz hajú, délceg tar- tású úr jut az eszembe. Talán dr. Kapor Elemér maga sem tudná megmon­dani. hányszor hagyta el a nyolc évtized alatt Janko- vics Dezső utcai otthonát, hogy a Knézich utca „öb­lén” át. táskájában új írás­sal. felkeresse valamelyik „redakciót”, mert életében többel is kapcsolata volt és van ... De jegyzik őt a köl­tészet ismerői úgy is, mint Apor Elemért, aki a fátyolos ősz színeivel vall vívódá­sairól. érzéseiről az arra fogékonyaknak. A mi pályánkon nem megszokott születésnap kap­csán kopogtattunk a szak­ma doyenjénél, az egykori Svéda'pékség kapuján, ahol bár már régen nem fűtik az udvari kemencéket. de az örökifjú író könyves- szobájában a lélegző sorok­kal teleirt kéziratlapok ar­ról tanúskodnak: az alko' tói láng, a régi. Dr. Kapor Elemér szá­mára nemcsak jelentős kor- hanem korszakforduló is az idei év. Hosszas, méltatlan hallgatás után — végre — három kötete is megjelenik. Leghamarabb a Magvető Kiadó gondozásában a Köl~ tői jelenlét című antológiá­ban olvashatunk Apor-lí- rát, majd ezt egy önálló verseskötet követi, s hoz­zánk. egriekhez és az ide látogatókhoz szél a Dobó István Vármúzeum gondo­zásában napvilágot látó Kisvárosi felhők fölött cí­mű hangulatos történelmi anekdota- és tároagyűjte- ménye. Régi redakciók világa — Bár egri polgárnak számítanak, csak a legkö­zelebbi hozzátartozóim tud­ják, Rimaszombaton szü­lettem. Annak a városnak vagyok gyermeke, amelyik a festő Ferenczy Istvánt, a keltő Tompa Mihályt, és a nemzet csalogányát, Blaha Lujzát adta a magyar kul­túrának. — Mikor került « csalá' dotok Egerbe? — Én már itt érettségiz­tem, de a famíliám meg­lehetősen hányatott sorsú volt. Apám nyomdásznak indult, de mint tisztviselő ment nyugdíjba. Közben szolgálati ideje alatt bejár­tuk a felvidéket. A jköltö- zések az akkori macska- köves utakon elrágták bú­toraink. ingóságaink nagy részét. Anyám kilenc gyer­meket nevelt fel mégis. — Hogyan lett az egri jogakadémia hallgatójából újságíró, hiszen az ügyvéd' kedés akkoriban is jobban jövedelmező foglalkozásnak számított, mint a tollfor' aatás? — Talán nagyapám tehet róla. Ö nógrádi levéltár~ nők volt. Jómagam imád­tam az irodalmat, a verse­ket. Nem egy szilveszterem telt olvasással és versfara­gással, így aztán friss dip­lomával a zsebemben, a -szó szoros értelmében a földre Otthonában — ma (Fotó: Perl Márton) Az „Egy pohár víz” című Scrihe-darabhau szálltam, mivel az Egri Nép­újság szerkesztősége és a nyomda a Líceum, azaz a jogakadémia földszintjén működött. — Kik voltak a ■ kor szerkesztői? — Pályakezdésemkor Ur' bán Gusztáv vezette a re­dakciót. de a közvélemény még emlékezett dr. Setét Sándor ügyvéd Egri Újság­jára is, amelyik 1919-ig je­lent meg, és nyomdája a Jókai utcában várta a friss kéziratokat. Dr. Setét a mai kemping területén álló vil­lájában irodalmi szalono­kon fogadta Molnár Peren* cet. Kállai Miklóst és be- beugrott hozzá fürge fiake- ren Bródy Sándor is. — Hogyan fizették az „újdondászokat", és kik tar' tották fenn a lapokat? — Hát ami a honoráriu­mét illeti, nem valami fé­nyesen .... de az értelmisé­gi fiatalok közt mégis nép­szerűek voltunk. Az, Egri Népújságnak három finan­szírozója volt: az érsekség, a főkáptalan és a kormány. Akkoriban is igencsak „megszűrték”, hogy mi lát­hat nyomdafestéket. — Mikor lettél felelős szerkesztő, és kik voltak emlékezetes kollégáid? — 1933-ban neveztek ki. Szívesen emlékezem visz- sza Kelemen Andorra, aki több nyelven beszélt. de sajnos egyéniségét, munka­bírását széthordta az első világégés. Később a fővá­rosi Lapok tudósítója lett. Aztán egy ideig dr. Hedry Lőrinc a főispán „ellenla­pot” hívott életre. Azt Par' ragi György irányította, aki a felszabadulás 'után a Ma­gyar Nemzet főszerkesztő­je is volt. Külsősként bedol­gozott dr. Négyessy Árpád, aki „civilben” ügyvédeske- dett. — Költői pályád hogyan és mikor indult? — 1929-ben a Pesten meg­jelenő Nemzeti Üjság és annak melléklete, a Nemze' ti Szalon mutatott be, mint pályakezdőt. Később talál­koztam személyesen Babits Mihállyal, akinek küldtem a verseimből, s az egri kul­turális életről beszélget­tünk el. 1930-ban önálló kötetem jelent meg Min' denki nagynak születik cí­men a Pantheon kiadásá­A Csongor és Tünde egyik jelenetében ban. De meg kell jegyez­nem, magamat sosem tar­tottam korszakos jelentőségű lírikusnak. Kárpáti Aurél 1936-ban a Vajda János Társaság antológiájában több versemet publikálta. Abban a kötetben Zeík Zoltán, Vas István, József Attila, Radnóti Miklós, Weö~ rés Sándor mellett az én alkotásaim is olvashatók. — Meddig álltái az Egri Népújság élén? — 1944-ig. de akkor már jóformán egyedül marad­tam. Megkezdődött a cen­zorok korszaka, és 1944 végén magam is bevonul­tam .. . Thália szekerén — Közírói munkásságod mellett jó ideig felléptél a Thália Egri Színjátszó Tár* saság előadásain is, nem kis sikerrel. — Igen, de a sikerekben ,a hölgyek a számottevőek. így is. úgy is. Ugyanis He' vési Gusztáváé és Búzásné Pápay Klára, két megyei főjegyző felesége, műked­velő társulatot hívott élet­re. A szereplők a helyi ér­telmiség köreiből kerültek ki: tanárok, ügyvédek, or­vosok. — Melyik mű volt a leg' emlékezetesebb siker? — Addig göröngyös út vezetett. Engem be kellett törni színésznek. Meg kel­lett tanulnom érthetően magyarul beszélnem. A pró­bák után volt olyan este. hogy a dühtől sírva men­tem haza a Csiky Sándor utcán. A legnagyobb sikert Vörösmarty Csongor és Tündéje jelentette, de hz ő szavait mór úgy kellett pergetnem, mint tenyérből a gyöngyöt. . . — Mi történt a háború után? — Amikor Felső-Ausztriá­ból. a hadifogolylágerből visszatértem, egy idegen város fogadott. Senki nem ismert, senkit nem ismer­tem. Azon nyomban letar­tóztattak. mint háborús bűnöst. — Milyen vádak alapján? — Azzal, hogy az általam szerkesztett egykori lapban a zsidóság ingatlanát és va- gyonait elárverező hirde­tések jelentek meg. Kér­dem én. a negyvenes évek végén melyik magyar lap­ban nem ... ? Az ügyész azt kérdezte, ha nem ér­tettem ezzel! egyet, miért nem váltottam állást? Nem hitte el, hogy nem értettem máshoz, mint az újságírás­hoz. Azonban a Népbirósá' aok Országos Tanácsa nem sokkal később felmentett. De a kisváros nem felejt, vagy legalábbis nem bízott bennem. így lettem kőmű­vessegéd, majd pékadóbe­szedő. éjjeliőr, összesúgtak mögöttem nemegyszer: ..Látod, a nagy Kapor most lóganajt hord ... ”. Később a KlOSZ-nál helyezkedtem el. majd a termelőszövet­kezetek megalakulásakor a Földmérési Felügyelőségen dolgoztam, végül az ÉMÁSZ anyagbeszerzőjeként men­tem nyugdíjba. — Nem hiányzott n „szer" kesztőségi szag”? — Dehogynem. A hatva­nas évek elején a Népújság főszerkesztője. Pap p János és Gyurkó Géza megkérdez­ték: ..A Kapor miért nem ír...” — Mire te? — Hát lehet ... A többit már tudjátok. Igen, csak még egyet nem értünk: 1936-tól miért kellett az újabb kötetekig fél évszázadot várni. nem lehetett volna kicsit hama­rabb .. . !? Soós Tamás A lázadó értelemhez r (Elővers a Hangok Könyvéhez) Légy velem Aki ép örökké lázadó nem retten értelem tovalép Kutass A harcot ismeretlen felé morogva lesik mutass mogorva arcok ki kutat De ne félj találhat csak holtodig új utat küzdve élj Az újat s tétova koron át ismerni • a jövő tesz rád s merni kell. örök koronát Felhős novemberi. ének Száll a holdra őszi pára lenge pára, mint a fátyol, messze úszik Iangy uszálya fenn a fényben átvilágol. őszi ködben őszi csengés oly fáradtnak hallom hangod, halk sóhaj és bús esengés, így szólnak hervadt harangok. Hű szemedben hűvös árnyék, szép erőnk már meg nem éled, hűtelen és fürge nyájként ifjúságunk szerteszéledt ó bozótban, régi réten, hol arany fű szála hajlik.— át az őszi messzeségen csak a csengetyűje hullik Járunk itt, az őszi tájon könny fakad föl, mint a forrás. felhőt, holdat kérded fájón, hová viszen e bolyongás? Nem felelnek én se, ők sem, ne is kérdezd oly esengve, fogd a kezem jó erősen s csendbe’ légy csak, csendbe, csendbe t i AKINEK AZ ORRA VÉRZIK, FOGJON A KEZÉBE K< Tudnivalók az első (és Kalendáriumot nemcsak Lőcsén szerkesztettek, Eger­ben is. Igaz. hogy a Lőcsei Kalendárium több száz esz­tendőt élt meg, és került fel minden évben az öreg házak mestergerendájára, az egri meg csak tizennégy évig éLt, de azért ez is ele­gendő. hogy Eger neve is helyet foglaljon a kalendá- riumcsinálók közt. Az első példány 1865-ben jelent meg, szürkéskék fedőlapján a következők olvashatók: Egri Képes Naptár a nép számára 1865-ik évre. Szerkesztő Stopanovszky Sándor. Kiadja az Egri Ér­seki Lyceumi Könyvnyom­da. Ára: 20 kr. (azaz húsz krajcár). Megtudjuk, ki az a nép, akire gondolt a szerkesztő. Katolikusok és görög nem egyesültek (gö­rög-oroszok) és zsidók szá­mára a nap, hold és boly­gók járásával és a neveze­tesebb csillagászati jelensé­gekkel; Eger város földrajzi fekvése szerint kiszámítva dr. Monte'Degoi Albert Fe* renc egri érsek csillagda­igazgató, tanár és könyvtár- nok által. A 'szerkesztőről némi ku­tatás alapján megállapítha­tó. hogy szintén tanár volt a Lyceumban, ezenkívül a nyomda igazgatója. A kalendárium kellően fel volt szerelve történeti tudományokkal. Pontosan megmondja, hogy a világ teremtése óta 7065 év telt el. a zsidók olcsóbban szá­mítják, 5625 esztendőt je­lölvén, továbbá vízözön 4158 évvel ezelőtt borította el a földet, s így tovább, a pa­pír. vagy a lőpor feltalálá­sán. a burgonya termesztés meghonosításán keresztül egészen I. Ferenc József születéséig. ­Itt aztán nagyot lélegzik a kalendárium, mire ugyan­csak szükség van. ugyanis első cikkében felsorolja- őfelsége címeit és rangjait, nem kevesebb, mint tizen­négy sorban. Megtudhatjuk, hogy ki minden volt az a kiváló férfiú, akit a magyar baka keserves .jókedvében Ferenc Jóskának komázga- tott. Érdemes el’- és megolvas ni: Tehát: „Isten kegyel­méből austriai császár: Ma­gyar és Csehország. Lom- bard-Velence, Dalmát. Hor- vát. Tóftország. Galiczia. Lodomeria, Illyria királya, jeruzsálemi király. stb.. austriai főherczeg. Toskána és Krakó nagyherczege. Lotharingia, Salzburg Stá­jer. "Karinthia, Krajna és Bukovina hercege; Erdély nagyfejedelme. Morvaország őrgrófja. Felső- és Alsósile- zia, Modena, Párma. Pia­cenza és Guastella. Ausch­witz és Zator. Teschen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom