Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-23 / 302. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. december 23., szerda 3. AZ OLVASÓHOZ ÁTALAKÍTÁS ÉS ÚJ GONDOLKODÁS Kinek szól ez a mű? Mindannyiunknak. De szóljon erről a szerző: MIHAIL GORBACSOV Megjelent magyarul az SZKP főtitkárának könyve „Ezt a könyvet azzal a céllal írtam, hogy közvetlenül szóljak a népekhez. A Szovjetunió, az Egyesült Államok és bármely más ország népeihez. Sok állam vezetőivel és más személyiségeivel, társadalmuk képviselőivel már találkoztam. Ezzel a könyvvel viszont az a célom, hogy közvetítők nélkül osszam meg gondolataimat az egész világ állampolgáraival olyan kérdésekről, amelyek kivétel nélkül mindenkit érintenek. Ezt a könyvet a józan értelembe vetett hittel írtam. Meggyőződésem, hogy ők is. akárcsak én. mi valamennyien — és ez a legfőbb — aggódnak bolygónk sorsáért. Érintkeznünk kell. a problémákat az együttműködés, nem pedig az ellenségeskedés szellemében kell megoldanunk. Jól tudom, hogy nem mindenki ért egyet gondolataimmal. Igen, tulajdonképpen én sem értek egyet mindennel, amit mások mondanak különféle problémákkal kapcsolatban. Annál inkább folynia kell a párbeszédnek. És ez a könyv az én hozzájárulásom a dialógushoz. Ez a könyv nem tudományos értekezés, és nem propaganda jellegű publicisztika, noha az értékelések, következtetések, elemzési módszerek, amelyekkel az olvasó találkozik benne, természetesen meghatározott értékeken és elméleti premisszákon alapulnak. Könyvem inkább fejtegetés és töprengés az átalakításról, a problémákról, amelyekkel szembe találtuk magunkat, az átalakítások nagyságáról, korunk bonyolultságáról, felelősségteljes és megismételhetetlen voltáról. Tudatosan nem terheltem túl a könyvet tényadatokkal, számokkal, részletekkel. Ez a könyv terveinkről szól, arról, hogyan szándékozunk megvalósítani őket, és. ismétlem: felhívás párbeszédre. Jelentős része az új politikai gondolkodással. a külpolitika filozófiájával foglalkozik. És ha ez a könyv elősegíti a nemzetközi bizalom növekedését, tudni fogom, hogy betöltötte szerepét. Mi az átalakítás? Miért van szükség rá, mi a lényege és rendeltetése? Mit tagad és mit teremt? Hogyan ■halad, és mit várhat tőle a Szovjetunió és a világközösség? Mindezek jogos kérdések. A választ rájuk sokan keresik: politikusok és üzletemberek, tudósok és újságírók, pedagógusok és orvosok, papok, irodalmárok és diákok, munkások és farmerek. Sokan szeretnék megérteni, hogy valójában mi történik a Szovjetunióban, annál is inkább, mert a nyugati újságokban. tévéképernyőkön nem csillapulnak az országommal szemben táplált rosszindulat hullámai. Az átalakítás társadalmunk szellemi életének középpontjában áll. Ez teljesen természetes: hiszen az ország sorsáról van szó. A változások, amelyeket az átalakítás hoz magával, érintenek minden szovjet embert, érintik a leginkább életbe vágó problémákat. Mindenkit foglalkoztat a kérdés: milyen társadalomban fogunk élni nemcsak mi magunk, hanem milyen társadalomban élnek majd gyermekeink és unokáink is?” Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára nyári szabadsága idején írott könyvében a hazai és külföldi olvasók számára elemzi az átalakítás, az új gondolkodás, a hazájában zajló változások lényegét. Éles, kritikus szemlélettel tekinti át a Szovjetunió fejlődésének hetven esztendejét és a világhaladás igényeihez igazodva határozza meg a tennivalókat. Politikai esszé ez a könyv, amelyben nemcsak a konkrét történeti és gazdasági tények izgalmasak, hanem Mihail Gorbacsov gondolkodás- módjának megismerése. Mintegy beavatja olvasóit a Szovjetunió politikai vezetésének döntési mechanizmusába. A könyv végén ezzel zár a szerző: „Eljött az ideje, hogy pontot tegyek... De még néhány szót befejezésül. Mélységes meggyőződésem, hogy a könyv nincs be-= fejezve, meg persze nem is lehet befejezni. Azon célok elérése érdekében végzett munkával, tettekkel kell folytatni, amelyekről igyekeztem őszintén szólni e könyv lapjain. Nem megy könnyen, nem megy egyszerűen az átalakítás. Kritikusan meggondoljuk minden egyes lépésünket, ellenőrizzük magunkat a gyakorlati eredmények révén. pontosan tudatában vagyunk annak,* hogy ami ma elfogadhatónak és elegendőnek tűnik fel, az holnapra meghaladottá válhat. Ez a társadalom forradalmi megújulása folyamatának logikája. Az elmúlt két és fél év sokat adott nekünk. Az elkövetkező években, ám lehetséges, hogy már az elkövetkező hónapokban is új, nem szabványos lépések történhetnek. Az átalakítás folyamán elmélyítjük és pontosítjuk elképzeléseinket a szocializmus múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Újból felfedezzük magunkat. Ezt nem azért tettük és tesszük, mint már említettem, hogy elkápráztassuk az embereket, megnyerjük „tetszésüket”, kiérdemeljük a tapsokat. Az októberi forradalom eszméi, Lenin eszméi, a szovjet nép érdekei mozgatnak bennünket.” A könyv a moszkvai és a washingtoni megjelenés után példátlan gyorsasággal látott napvilágot hazánkban, a Kossuth Könyvkiadó, illetve a Pallas Lap- és Könyvkiadó gondozásában. Nekünk, Heves megyeieknek külön öröm. hogy a mű a Révai Nyomda Egri Gyárában készült nagy figyelemmel és odaadással. Az elkészült műből egy szerzői példányt a könyv írójának is eljuttattak. Á mű bizonyára nálunk is nagy érdeklődésre tarthat számot, s jó értelemben vett bestseller lesz. mint szerte a világon. Kaposi Levente Erdészek a kibontakozásért Üj. követendő akciót kezdeményezett a Mátrafüredi Erdészeti Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola. Eszmecserére hívták azokat a gazdasági vezetőket, akik majd fogadják ázott végzett erdésztanulókat. A kedden délelőtt 10-kor megtartott tanácskozáson hét környező megye erdészeti vállalata inaik, gazdaságainak vezetőivel ültek egy asztalihoz az oktatási intézmény képviselői, hogy megvitassák, mik a közös feladataik a jövőben. A gazdálkodó egységek igyekeznek megfelelni a kormány által meghirdetett gyorsítási programnak. Ezt követnie kell az oktatómunkának is. Szeretnénk, ha olyan szakemberek kerülnének ki az iskolából — mondta Pavv Lajos igazgató —. akik képesek rugalmasan alkalmazkodni a korszerű követelményekhez. Egy elismerés kapcsán „November 7-e alkalmából KISZ Érdeméremmel tüntették ki Vincze Istvánt, az Egri Dohánygyár minőség- ellenőrző osztályának laboratóriumvezetőjét." A híradás rövid, így az újságolvasó közönség egv fejbólintással tudomásul veszi és továbblapoz. Mi megálltunk ennél a néhány sornál, megkerestük a fiatal szakembert, hogy megpróbáljunk választ találni arra, mit takar az elismerés. Elöljáróban egy rövid életrajz. — 1955-ben születtem Fedémesen. Már gyermekkoromban is vonzott a vegyész szakma. így tudatosan jelentkeztem az általános iskola után Kazincbarcikára, a Vegyipari Szak- középiskolába. Rengeteg jelentkező volt akkoriban, így nem vettek fel. Ezért maradt a szakmunkásképző intézet. Az oklevéllel a zsebemben három évig a Borsodi Végyikombinátban dolgoztam rendszerkezelőként. Közben estin megszereztem az érettségit. Amikor a veszprémi Vegyipari Egyetemre jelentkeztem, viszonylag alapos gyakorlati tudással, de kevés elméleti ismerettel rendelkeztem. Mégis felvettek, s szüleim támogatásának köszönhetem, hogy nappal) tagozaton szerezhettem meg a diplomát. — Nyolc éve itt dolgozik a dohánygyárban. Hogy sikerüli a kezdetkor beilleszkedni a dolgozol.nllektívá- ba? Megtalálta-e a számítását, mint fiatal diplomás? — Soha nem voltak illúzióim. a reális elvárásaim így igazolódtak. Szerencsém volt az elhelyezkedéskor, mert épp akkor volt a laborban egy állás, így azonnal a szakterületemmel foglalkozhattam. Akkoriban közel sem volt ilyen korszerű, jól felszerelt a laboratórium, de a vezetés a nyolcvanas évek elején partner volt a fejlesztésben. Tudtuk, ez bármekkora anyagi áldozatot jelent, idővel kamatostól megtérül. Ez az elgondolás mára igazolt bennünket. Elvégre a célunk a gyártmányfejlesztés, s az export fokozása. Megfelelő műszaki háttér nélkül erre aligha lenne mód. — ön aktiv tagja volt az ifjúsági mozgalomnak. Ez a mostani kitüntetés is főként ennek az elismerése. — A nyolcvanas évek elején ragyogó csapat alakult ki, s ez elsősorban az akkori KISZ-titkárnak, Fü- löp Bandinak köszönhető. Minden erővel azon volt, hogy maga köré gyűjtse a lelkes és tehetséges szakembereket. A felsötárkánvi továbbképzéseken pedig még jobban összekovácso- lódott a közösség. Az együtt elért eredmények, elismerések alapja az volt, hogy nagyon nyíltan, határozottan mertünk véleményt nyilvánítani. Voltak kérdéseink és ötleteink. Ehhez társult egy rugalmas, nyitott vállalati vezetés, ami azt hiszem, ma is megvan. Valahogy mégis úgy érzem, a mostani huszonévesek kö- zömbösebbek, érdektelenebbek. Pedig egészen biztosan vannak jó gondolataik, csak éppen nem fogalmazzák meg, nem cserélik ki a véleményüket. De lehet, hogy csak a korkülönbség miatt látom igy ... — Említette a rugalmas vezetést és a csoportmunka jelentőségét. — Ügy érzem, itt a gyárban mindkettő a gyakorlatban is érvényesül. Igaz, nem minden területen, de általánosságban mégis így van. A döntéselőkészítésben, s a munkaszervezésben egyaránt számítanak a véleményünkre. Manapság ez az egyik legfontosabb eszköze az eredményesebb gazdálkodásnak. Régi és cáfolhatatlan igazság, hogy köny- nyebb megnyerni az embereket a jobb munkának, ha a saját döntéseikért felelősséget érezve dolgoznak. — Tagja az úgynevezett vállalati minőségi körnek is. Beszélne erről? — Ezt a kört a jobb minőség elérésére orientált szakemberek csoportja alkotja. Ennek a tevékenységnek az a konkrét célja, hogy kijelöljük és egyeztessük azokat a lehetséges megoldásokat, amelyek a minőség javítását segítik. Az effajta munkának viszont csak akkor van értelme, ha egy-egy megbeszélés után határozott és megvalósítható elképzelésekkel állunk fel az asztaltól. — Visszatérve a KISZ-es múltra, ön szerint mivel lehetne lendületbe hozni a ma egy kissé fásult fiatalságot? — Elmúlt az az idő. amikor önzetlen lelkesedést lehetett várni az ifjabb korosztálytól. Most ésszerű programot kell kínálni. A munkáért cserébe adni is kell valamit. Például: közös szórakozási, kirándulási lehetőséget, színes, sablonmentes rendezvényeket. — Ez év tavaszán, „abbahagyta" a KISZ-es munkát. átadta a stafétabotot. Milyen feladatok foglalkoztatják ma leginkább? — Mindenekelőtt a saját munkaterületemmel szeretnék többet foglalkozni. Jó a kollektíva, a műszaki feltételek adottak. ígv itt az ideje az eddigieknél sokkal jobb eredményeket produkálni. Meggyőződésem azonban, hogy ezt a célt is csak csoportmunkával lehet megvalósítani. Nem véletlen, hogy ezt többször is említettem már. Az egyszemélyi döntések korszaka lejárt. Ma arra van szükség, hogy minden cég jól eladható és kifogástalan minőségű árut termeljen. Sajnos, mi hiába rukkolunk ki újabb gyártmányokkal, ha a nemzetközi piacon a magyar termékeknek általában .véve olyan hire van, amilyen. így nehéz betörni újabb országokba. A jó termékhez pedig a hétköznapi gondoktól mentesebb, végre „nagykorúvá nyilvánított” munkaerő kell, akinek erejében, tudásában megbíznak vezetői, s hagyják, hogy ,a szakértelmét önállóan ibizonyíthassa. A vezetés dolga az értelmes, jól szervezett .munka, feltételeinek biztosítása. Még egyszer mondom: a munka minőségét csak életünk minőségének javításával, s az elodázhatatlan szemléletváltással lehet emelni. S erre a változásra nem lehet tovább várni. Barta Katalin Metszik az almafákat a csányi határban ... (Fotó: Szabó Sándor) Szaniszló Tamás eligazítást tart a metszőknek Metszik a gyümölcsfákat A Csányi Állami Gazdaság 530 hektáros gyümölcsösében több mint 200 ezer fát metszenek most a szorgos kezek. A márciusig tartó idénymunkában a gazdaság saját dolgozói mellett Nógrád megyei bányászok, nyugdíjasok is segédkeznek. A ritkí- tásos metszéssel a korona szélességét, fényáteresztő képességét szabályozzák, amivel befolyásolják a következő évek termését az almánál, meggynél, őszibaracknál és a szilvánál.
