Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-12 / 293. szám

A szovjet—amerikai kapcsolatok már nem csak

a leszerelésre összpontosulnak

H V I NÉPÚJSÁG, 1987. december 12., szombat

Csúcshangulat Washingtonban. A képen: szovjet és amerikai zászlókkal köszöntik a szerződés aláírását (Népújság- telefotó: AP — MTI — KS)

(Folytatás az 1. oldalról)

döttségeknek arra, hogy készítsenek elő olyan megállapodást, amely a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat az ABM-szerződés megtartására kötelezi, abban a formában, ahogy azt 1972-ben aláírtuk" — mondotta Gorbacsov. Ez magában foglalja a kutatás- fejlesztés lehetőségét a felek számára. A felek folytatják tárgyalásaikat a hadászati stabilitás kérdéseiről. Ha a megadott határidő alatt nem tudnak megállapodásra jutni, maguk határozzák meg további lépéseiket.

„Mint látják, jelentősen előreléptünk a nukleáris és az űrfegyverek kérdésében, ami a legfontosabb és a legbonyolultabb probléma. De ahhoz, hogy néhány hónapon belül megállapodásra juthassunk a hadászati támadófegyverek csökkentéséről kötendő szerződés ügyében, igen nagy munka vár még a tárgyalóküldöttségekre, s a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetésére is" — mondotta Mihail Gorbacsov.

Részletesen szólt a nukleáris fegyverkísérletek témájáról, kijelentve, a Szovjetunió azok teljes megszüntetését sürgeti, de kész egyelőre egy korlátozottabb megállapodásra a kísérletek számának és a töltetek hatóerejének csökkentéséről, ezt a minimális lépést azonban mielőbb meg kell tenni. „Sajnálatos. hogy a kísérletek moratóriuma nem talált megértésre tárgyalópartnereinknél” — mondotta Gorbacsov. kijelentve, a szovjet fél nem adja fel a reményt, hogy sikerül e téren is megegyezésre jutni.

A tárgyalások katonai vonathozásai közül kiemelte még. hogy az INF-szerződés ellenőrzési rendelkezései példa nélkül álló nyíltságot vezetnek be katonai kérdésekben. „Ez nagyszabású front- áttörés” — hangoztatta, rámutatva. az ellenőrzés kérdése egyre növekvő fontosságú a további leszerelési megállapodásoknál.

Bevezetője végén Gorbacsov bíráló hangot is megütött: elsősorban azért, mert véleménye szerint az amerikai sajtó egy része jogtalanul vádolja a Szovjetuniót az emberi jogok megsértésével. Kijelentette: a Szovjetunióban mindössze 22 olyan személy van, akit kifejezetten politikai okokból ítéltek el, s mindössze 222, akitől megtagadták a kiutazást, mert államtitkok birtokában vannak. „Bármit is mondanak. bárhogy is kiabálnak ránk. nem engedjük el őket addig, amíg e titkok el nem évülnek” — mondotta egyebek között.

A szovjet vezető ezután válaszolt az újságírók kérdéseire.

Számos kérdés vonatkozott a leszerelés nehézségeire, s különösen az űrfegyverkezéssel kapcsolatos szovjet álláspontra. Mihail Gorbacsov megismételte: a Szovjetuniónak nincs ilyen programja, csupán olyan alapkutatásokkal foglalkozik, amelyek egyes különleges területeken az amerikai űrfegyverkezési program keretében is vizsgált problémákkal azonosak. „Csupán ennyit mondtam, s kijelentettem, hogy a leghatározottabban ellenezzük a hadászati védelmi kezdeményezés programját — mondotta, a látogatás előtt az NBC amerikai televíziós társaság által sugárzott interjúra utalva. — Nem fogunk űrvédelmi rendszert kiépíteni a Szovjetunióban, s erre sürgetjük az amerikai kormányzatot is”.

Gorbacsov megismételte az európai kérdésekről szólva, hogy a Szovjetunió fenntartja az északi körzetek nukleáris fegyvermentesítésére vonatkozó javaslatait, amelyeket murmanszki beszédében fejtett ki, s támogatja egy atomfegyvermentes övezet megteremtését Európa közepén is. A szovjet vezető aláhúzta: a leszerelési megállapodásokat, javaslatokat a Szovjetunió szövetségeseivel teljes egyetértésben, azok közreműködésével, javaslataik alapján dolgozta ki. Köszönetét mondott ezért a szövetséges országoknak.

Egy kérdés Reagan elnök szovjetellenes kijelentéseire utalt vissza. „Ügy gondolom, ő is másként látja már a dolgokat — így vagyok magam is” — válaszolta Gorbacsov.

Sajtókonferenciáján az SZKP KB főtitkára meleg köszönetét mondott a szívélyes fogadtatásért és saját maga, valamint a szovjet nép nevében legjobb kívánságait tolmácsolta az amerikai népnek.

Reagan

televíziós beszéde

Reagan amerikai elnök csütörtökön este, közvetlenül Mihail Gorbacsov elutazása után negyedórás televíziós beszédben összegezte mondanivalóját a csúcstalálkozóról. Bár az elnök is nagy sikernek, jelentős előrelépésnek nevezte a három nap eredményeit, mindenekelőtt az új leszerelési szerződés aláírását, beszédét ezúttal is teletűzdelte olyan kijelentésekkel, amelyek a Szovjetunió társadalmi-politikai rendszerét, politikáját bírálták — s ezúttal is védelmezte az amerikai törekvéseket az űrfegyverek ki- fejlesztésére.

Az elnök azt mondotta, hogy „a három történelmi

napon Gorbacsov úrral folytattuk a kormányaink és népeink közötti jobb kapcsolatok alapjainak kiépítését. Lépést tettünk, igaz, csak egy, de kritikus fontosságú lépést a tartósa bb béke megteremtése felé, olyan lépést, amely a II. világháború óta a legfontosabb lehet a fegyverkezés lelassításában”.

„Ügy hiszem, hogy a most megkötött szerződés mér földkő a háború utáni történelemben, mert nem egyszerűen a fegyverzet ellenőrzéséről, hanem tényleges csökkentéséről szól" — mondta Reagan, külön kiemelve az ellenőrzési rendelkezéseket, hangsúlyozva, hogy azck teljessséggel újak. messzemenő kihatásaik lehetnek. „Ezért hiszem úgy, hogy a szerződés nem csupán csökkenti a háború veszélyét. hanem meggyorsítja azt a folyamatot, amely majd egykor teljességgel meg is szüntetheti ezt a veszélyt. A szerződés, és mindaz, amit e csúcs- találkozón elértünk, szélesebb megértést mutat a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Ez a megértés segít a béke megtartásában, ahogy tovább munkálkodunk politikánk végcélja érdekében” — mondotta. Sürgette egyébként a szenátust, hogy gyorsan ratifikálja az új szerződést.

Az amerikai elnök azt hangoztatta, hogy bármily fontos is önmagában a szerződés, a mostani tanácskozás és az egész csúcstalálkozó-folyamat még fontosabb eleme az, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok már nem csupán a leszerelés kérdésére összpontosulnak, hanem szélesebb területekre terjednek ki s ezek alapjául a realizmus és a nyíltság szolgál. „A csúcstalálkozókon nem csupán a fegyverekről, hanem azokról az alapvető nézet- különbségekről is szólni kell, amelyek miatt a nemzetek felfegyverkeznek" — mondotta, kijelentve, hogy „gyakorlati és erkölcsi kötelezettségnek” tekinti a népek és a kormányzati rendszerek közötti konfliktusok mélyebb forrásainak megvitatását. „Ezért olyan lét- fontosságú, hogy szélesebb körű napirendet tűzzünk ki a csúcstalálkozóra, hogy ne csak a fegyverekről, hanem az emberek közötti kapcsolatokról és, ami a legfontosabb, az emberi jogokról és a regionális válságokról is tárgyaljunk”.

Reagan ennek kapcsán azt mondotta, hogy a csúcs- találkozón szó volt „a szovjet terjeszkedési politikáról, az emberi jogok megsértéséről és arról, hogy az Egyesült Államok erkölcsi alapon ellenzi az ezt igazoló ideológiát”. „Ezzel a módszerrel sokkalta nyíltabb és sokkalta reálisabb alapokra helyeztük a szovjet—amerikai kapcsolatokat” — mondotta, azt hangoztatva, hogy „ezeken a kritikus területeken még nagyon sokat kell tenni”.

„Bár sok munka áll még előttünk, az a haladás, amelyet különösen a fegyverzet csökkentése terén értünk el, jobb megértést tükröz köztünk és a szovjetek között”.

Reagan ezt az amerikai nép támogatásának, elsősorban saját fegyverkezési politikája támogatásának tulajdonította. Ezzel kapcsolatban megismételte az űrfegyverkezésre vonatkozó érvelését, s szerinte a Szovjetuniót „ez a politika hozta vissza a tárgyalóasztalhoz”, „ez teszi lehetségessé, hogy valódi, alapvető javulásban reménykedjünk’",

Az INF-szerződésről szólva Reagan azt hangoztatta, hogy az „nem hagyja védtelenül a NATO-t, mert az Egyesült Államok továbbra is jelentős elrettentő erőt tart fenn a földön, a levegőben és a tengeren”, s „továbbra is szilárdan elkötelezte magát, hogy a leghatározottabban válaszol az agresszió bármely formájára”.

Szólt a jövő évi csúcstalálkozó terveiről s elmondotta : Goribacsovval egyetértésre jutottak abban, hogy meg kell kettőzni az erőfeszítéseket a hadászati fegyverek ötvenszázalékos csökkentését előirányzó szerződés kidolgozására. „Ezen a. téren igazi előrehaladási értünk el. Megállapodtunk abban, hogy erőfeszítéseinket a szerződés lehető leghamarabb történő kidolgozására kell összpontosítanunk s ilyen utasításokat adtunk a tárgyalóküldöttségeknek”.

„Ügy gondolom, hogy a itámadófegyverek ilyen

nagyszabású csökkentése, az űrvédelem kifejlesztésével együtt sokkalta biztonságosabbá teszi majd a világot. Ezért világosan kifejtettem, hogy folytatjuk az SDI-programot, s amikor készek leszünk a védelmi rendszer telepítésére, megtesszük azt” — mondotta.

„A jövőt illetően egyetértettünk Gorbacsov úrral abban is, hogy amikor megtörtént a nukleáris fegyverek csökkentése, különösen fontossá válik a hagyományos és a vegyi fegyverek terén meglévő aránytalanságok megszüntetése, ahol a szovjetek most jelentős előnyben vannak az Egyesült Államokhoz és szövetségeseihez képesít” — mondotta az amerikai elnök.

Televíziós beszédében hosszan fejtegette az amerikai politikai rendszer előnyeit, az „amerikai álom”, az amerikai gazdaság nagyszerű mivoltát, támadta a „totalitariánus, elnyomó rendszereket”.

Szovjet-amerikai nyilatkozat

Az SZKP KB főtitkára és az Egyesült Államok elnöke átfogó és mélyreható megbeszéléseket folytattak a szovjet- amerikai kapcsolatok összes problémájáról, beleértve a fegyverzetcsökkentést, az emberi jogi és humanitárius kérdéseket, a regionális konfliktusok rendezését és a kétoldalú kapcsolatokat — derül ki abból a szovjet—amerikai közös nyilatkozatból, amelyet csütörtökön Washingtonban hoztak nyilvánosságra Mihail Gorbacsov látogatásának befejeztével.

A tárgyalások őszinték és építő jellegűek voltak, tükrözték a két fél közötti nézeteltéréseket is, de ugyanakkor annak megértését is, hogy ezek az eltérések nem képeznek leküzdhetetlen akadályt a kölcsönös érdeklődésre számot tartó területeken való előrelépéshez.

Hangsúlyozták, hogy a két ország vezetőinek genfi és reykjavíki találkozói alapvető jelentőségűek voltak: megteremtették az alapot a hadászati stabilitás javítását és a konfliktusok kialakulása veszélyének csökkentését célzó folyamatot előrevivő konkrét lépésekhez. A feleket a jövőben is az a meggyőződés vezérli majd. hogy soha sem szabad nukleáris háborút indítani, abból senki sem kerülhet ki győztesen. Szilárd elhatározásuk, hogy megakadályozzanak bármilyen háborút a Szovjetunió és az Egyesült Államok között — legyen szó nukleáris vagy hagyományos háborúról —. s nem fognak katonai erőfölényre törekedni.

Mindkét vezető — emeli ki a dokumentum — tudatában van annak a rendkívüli felelősségnek, amely a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra hárul olyan reális megoldások keresésében, amelyek célja a konfrontáció megakadályozása és az országaik közötti stabilabb kapcsolatok elősegítése. Ebből kiindulva megállapodtak abban, hogy aktivizálják a párbeszédet és ösztönözni fogják kapcsolataikban az építő jellegű együttműködés irányvonalát. Mindennek alapján más országokkal és népekkel együttműködve elő fogják segíteni a sokkal biztonságosabb világ megteremtését.

A két ország vezetői szerződést írtak alá a szovjet és az amerikai közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták megsemmisítéséről. Ez a szerződés történelmi jelentőségű mind célját — a Szovjetunió és az Egyesült Államok nukleáris fegyverzete egész osztályának teljes megsemmisítését —, mind pedig az abban előírt ellenőrzési intézkedések újszerűségét és nagy horderejét tekintve.

A megbeszéléseken megvitatták a hadászati támadófegyverzetek csökkentéséről folytatott tárgyalások kérdését is. A felek kiemelték, hogy jelentős előrelépés történt az 50 százalékos csökkentés elvét megfogalmazó szerződés aláírása felé. Megállapodtak a következőben: a genfi tárgyalásokon részt vevő képviselőiket azzal bízzák meg, hogy törekedjenek e szerződés lehető legrövidebb idő alatt történő kidolgozására, úgy, hogy azt a következő csúcstalálkozón, 1988 első felében alá lehessen írni.

A tárgyalásokon áttekintették a fegyverzetkorlátozás és -csökkentés más kérdéseinek széles körét is.

Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan megerősítette, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok hű marad az atomsorompó-szerződés megszilárdításához, s megelégedésüket hangoztatták, hogy a legutóbbi csúcstalálkozó óta újabb államok csatlakoztak ahhoz. A két ország vezetői támogatásukról biztosították a nukleáris energetika biztonsága terén folytatott nemzetközi együttműködést, és azokat az erőfeszítéseket, amelyek a nukleáris energia békés hasznosításának elősegítését szolgálják a NAÜ garanciáinak, illetve a nukleáris anyagok, berendezések és technológiák exportjának megfelelő ellenőrzésének megszilárdítását célozzák. Az SZKP KB főtitkára és az amerikai elnök üdvözölte azt a tényt, hogy 5— a közeljövőben életbe lépő — megállapodást írtak alá a nukleáris veszély csökkentését célzó központok létrehozásáról a Szovjetunió és az Egyesült Államok fővárosaiban.

A felek kifejezték azt az elkötelezettségüket, hegy törekedni fognak az ellenőrizhető, átfogó és hatékony nemzetközi konvenció kidolgozására a vegyi fegyverek betiltásáról, és megsemmisítéséről. Síkraszálltak az európai katonai szembenállás szintjének csökkentését célzó, a fegyveres erőket és hagyományos fegyverzetet érintő bécsi tárgyalások mielőbbi befejezéséért.

Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan kifejezték eltökéli szándékukat, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet más résztvevőivel közösen biztosítani fogják a bécsi találkozó sikeres befejezését, a helsinki záróokmány és a madridi záródokumentum összes fő kérdésében elérendő kiegyensúlyozott haladás alapján.

Regionális kérdéseket áttekintve a két vezető megállapította, hogy az álláspontokban komoly eltérések mutatkoznak. Mindazonáltal egyetértettek: rendkívül fontos a rendszeres véleménycsere további folytatása. Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan hangsúlyozták a regionális konfliktusok rendezésének növekvő jelentőségét a nemzetközi feszültség csökkentése és a kelet—nyugati kapcsolatok javítása szempontjából. A Szovjetunió és az Egyesült Államok e témakörben folytatott párbeszédének azt a célt kell szolgálnia, hogy a regionális konfliktusokban érintett feleknek segítséget nyújtson olyan békés megoldások felkutatásához, amelyek megszilárdítják függetlenségüket, szabadságukat és biztonságukat. Mindkét vezető fontosnak ítélte meg, hogy az ENSZ és más nemzetközi intézmények nagyobb mértékben járulhassanak hozzá a regionális konfliktusok rendezéséhez.

Az SZKP KB főtitkára és az amerikai elnök részletesen megvizsgálta a szovjet—amerikai kétoldalú kapcsolatok állapotát, s egyetértettek abban, hogy a jövőben is tovább kell fejleszteni és intenzívebbé kell tenni a hivatalos érintkezéseket valamennyi szinten, azt a célt tartva szem előtt, hogy gyakorlati és konkrét eredményeket érjenek el minden téren.

Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára megerősítette Ronald Reagannek. az Egyesült Államok elnökének szovjetunióbeli látogatásra szóló meghívását. Az elnök megelégedéssel fogadta el a meghívást. A látogatásra 1988 első felében kerül sor.