Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-11 / 292. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. december 11., péntek GAZDASÁG - TÁRSADALOM 3- M Bizalomébresztgető javulás - fordulat nélkül Egy mondatban kifejezve így lehetne összefoglalni a párt Központi Bizottsága december 8-i gazdasági hely­zetelemzésének lényegét. Az ébresztgető gyakorító ige jelentése jói fejezi ki, hogy ami ebben az évben történt, még nem elegendő ahhoz, hogy egyértelmű bizakodást keltsen bennünk gazdasá­gunk teljesítőképessége iránt. Illúziókat táplálnánk, ha — a határozat sorait „is” olvasva — nem ven­nénk észre, hogy minden erőfeszítés ellenére, egyelő­re még jövőre is nő a dol­lárelszámolású adósságál­lományunk, még tetemes marad a költségvetési hi­ány. s fenyegető veszéllyé vált az ár—árspirál. Vagy­is, az- a gazdasági pszichó­zis, magatartás, amely „csak” azért akar árat emelni, mert a másik cég is feljebb sró­folta az övét, S ami legin­kább érdekel bennünket, a jövő évi népgazdasági terv mutatószámai nem hagyi- nak kétséget afelől, amit tudunk már: 1988-ban az életszínvonal észrevehető csökkenésére kell számíta­nunk. A határozat azt sugallja: nézzünk szembe a tények­kel. még akkor is. ha nehéz. A sorokból megállaDÍtha- tó, hogy ez már azárt „is” az egyedül értelmes maga­tartás, mert 1988-ban már többre alapozhatunk a pusz­ta reménynél. Végtére is, rég olvashattunk már az utóbbi évek párthatároza­taiban ilyen mondatokat: „ ... a népgazdaság helyze­te a megelőző kétévinél kedvezőbben alakul. A nem­zeti jövedelem és az ipari termelés növekedése megfe­lel a tervezettnek." (Az 1987. évi népgazdasági terv egyébként a nemzeti jöve­delem legalább 102, az ipari termelés 102—102.5 százalékos növekedését irá­nyozta elő.) Mindez azt jel­zi számunkra, hogy a mai, szorító helyzetből igenis van kibontakozás. A mégoly szerénv eredmények is azt mutatják hogy már rálép­tünk arra az útra. amelyen végig kell mennünk. Az „út" hasonlatnál ma­radva, a határozat sorai nem ígérnek könnyű sétát, amolyan korzó hangulatú andalgást, az 1988. évi nép­gazdaság! terv előirányzatai­ból világosan látható, — hogy mindenekelőtt a ter­melési és termékszerkezet korszerűsítésével járó ki­adások. átállások miatt —, a gazdaság teljesítőképessé­ge a jövő évben még csak szerény mértékben javul. Az is egyértelmű, hogy a csökkenő reáljövedelem mi­att a gazdasági és politikai feszültségek növekedésére kell számítanunk. Nem szabad, sőt nem is lehet kitérni sok konfliktus elől. Nyilvánvaló például, hogy véget kell vetnj a ki­járásnak, mármint annak, hogy a veszteséges, csőd szélén tántorgó vállalatok vezetői újabb milliárdokért kilincselhessenek a kulisz- szák mögött. Következete­sen az eddiginél is határo­zottabban kell folytatni azt a gazdaságpolitikai maga­tartást, amely a Láng Gép­gyár, Tatabányai 'Szénibá­nyák, a Ganz-MÁVAG szi­gorított szanálási eljárásával kezdődött el, hiszen van még jó néhány olyan cégünk, amely nemhogy gyarapítaná, hanem szorgalmasan, fo­gyasztja az ország nemzeti jövedelmét. Ezek közé tar­tozik például a Mecseki Szénbányák, a 43-as Számú ÁÉV, a Duna—Tisza Közi Építőipari Vállalat stb. Ha a Veszprémi Szénbányák nyereségesen tud gazdálkod­ni — márpedig tud —, ak­kor ez másoktól is megkö­vetelhető. A szigorúbb árellenőrzé­sekkel kiegészítve csak az ilyen gazdaságpolitika tud­ja megalapozni, garantálni, hogy képesek leszünik kor­dában tartani az áremelke­dések mértékét. A jövede­lemtermelő képesség foko­zása alapozhatja meg azt a tisztességes, emberséges szándékot, elhatározást, amelyet a pártdokumentum tükröz: „a Központi Bizott­ság ..: fontos feladatnak tekinti a szociális biztonság fenntartását, a nehéz hely­zetbe kerülő rétegek foko­zott támogatását". A KB-határozat végén azt olvashatjuk, hogy 1988. első felében országos párt­értekezletet hívnak össze. Az 1956-cs ellenforradalom leverésében, a népi hatalom megszilárdításában részt ve­vő veteránok a megmond­hatói: volt már ilyesmire példa, 1957 kora nyarán. Kiskongresszusnak is ne­vezték akkor azt a párt­értekezletet, jelezve, hogy nagyobb, fontosabb ese­mény volt a Központi Bi­zottság üléseinél. Ma már munkásmozga­lom-történeti tény, hogy az 1957-es pártértekezlet mér­földkövet jelentett az or­szág fejlődésében. Egyfelől összegezték az ellenforrada­lom kitörtésének, leverésé­nek legfőbb tapasztalatait, tanulságait, másfelől pedig megjelölték az ország to­vábbhaladásának útját. Olyan döntéseket erősítettek meg (a begyűjtés eltörlé­se. a vállalati gazdálkodás kötöttségeinek oldása), ame­lyek a gazdaságirányítási reform bevezetése felé mu­tattak. Nyilván, hogy 1988 első fél évében js lesz miről vi­tázni. S az is egyértelmű, hogy ezúttal majd a kriti­kus gazdasági helyzetünk mélyebb elemzése, a kiút meghatározása, vagyis a stabilizáció, a kibontakozás programjának árnyaltabb megfogalmazása, az elvi és cselekvési egység erősítése lesz majd a legfőbb téma. Most ez a legfontosabb az ország, a magyar nép számára. Magyar László GYÖNGYÖSÖN IS Szakmérnök- és szaküzemmérnök-képzés Az agrár-felsőoiktatási in­tézményekben 1988 tavaszi félévében újabb szakokon indul szakmérnökképzés kétéves tanulmányi idővel, levelező tagozaton. A Gö" döllői Agrártudományi Egye­temen mezőgazdasági ge­netikai, mezőgazdasági kör­nyezetvédő, biotechnológiai kutató, baromfitenyésztési és baromfiipari, valamint melegégövi tagozaton in­dul oktatás. Az egyetem társadalomtudományi karán vállalatgazdasági elemző­ket képeznek. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen takarmánygazdálkodási, ser­téstenyésztési, dombvidéki komplex melioráció és vál­lalatgazdasági témakörök­ben szerezhetnek újabb Ismereteket a mérnökök. Az egyetem Mosonmagyaróvá­ri Mezőgazdaságtudományi Karán szarvasmarha- és juhtenyésztési, tejipari és mezőgazdasági innováció- és iparjogvédelmi szakmér­nököket képeznek. Szaküzemmérnök-képzés kezdődik Gyöngyösön, Me­zőtúron, Szarvason, Hód­mezővásárhelyen, Kapos­váron, Kecskeméten és Nyíregyházán, főiskolákon, illetve egyetemi, főiskolai karokon ugyancsak a jö­vő év tavaszi félévében. Jelentős fejlesztések, minőségi termékek Eredményes évet zár a Finommechanika Rohamosan közeledik az esztendő vége. A különféle gazdálkodó egységek életé­ben ez az időszak kicsit már a számvetés elkészítését is szolgálja. A Heves Megyei Finommechanikai Vállalat­nál járva Antal István mű­szaki igazgatóhelyettest kér­tük meg arra, összegezze az 1987-es tapasztalatokat, be­széljen a sikerekről, a gon­dokról, arról, vajon valóra váltak-e az idei évvel kap­csolatos célkitűzéseik. A vérterápiás szerelékeket gyártó új üzem Antal István műszaki igazgatóhelyettes (Fotó: Koncz János) — Cégünknek van egy kö­zéptávú stratégiai program­ja — mondja — s, lényegé­ben ezt hajtuk végre a VII. ötéves ferv folyamán. En­nek legfontosabb momentu­ma. hogy a korábbinál kor­szerűbb, piacképesebb ter­mékszerkezet kialakítására törekszünk, s ennek érdeké­ben végezzük el a szükséges műszaki korszerűsítéseket, a gyártásfejlesztést. Ez azért is döntő, mert az általunk előállított cikkek egy részét azelőtt tőkés importból hoz­ták be hazánkba. Most pe­dig nem csupán helyettesí­teni tudjuk azokat, hanem még nyugati exportra is szál­líthatunk. — Javaslom, kezdjük elő­ször a csontsebészeti implan- tátumokkal... — Nos, itt a különböző csont- lemezekről és csontcsavarok­ról van szó. Előbbieket hasz­nálják például a kéz-, illető­leg a fejsebészetben, továbbá a gerincsérülések gyógyítása során. Ezeket egyébiránt so­káig kizárólag külföldről sze­reztük be. Ahhoz, hogy mi is bírjuk a versenyt, vagyis hogy ezeket kiváló minőség­ben produkáljuk, megfelelő műszaki feltételeket kellett biztosítanunk. Még az év elején munkába állítottunk például egy CNC-marógépet. Most azon dolgozunk, hogy ezen elemek gyártását egy modern üzemben koncent­ráljuk, s így lehetőségünk legyen a még nagyabb kivi­telre. Alapot ad erre az az együttműködési megállapo­dás, amelyet a svájci Syn- thes-céggel kötöttünk. — Tudom, hogy jelentős előrelépés történt a vérterá­piás eszközök, azaz a vérvé­teli, a transz-. illetőleg in­fúziós, továbbá a plazmale­szívó szerelékek előállítása terén ... — Megjegyzem. ezeket nagyrészt szintén más or­szágokból „kapta” a hazai egészségügy. A Medicorral közösen hoztuk létre ezek itthoni változatát, olyan ter­mékeket, amelyek minden igényt kielégítenek. Csak­nem 10 millió forintos rá­fordítással kialakítottunk egy nagy tisztaságú, úgynevezett aszeptikus üzemet, amely­ben például megtalálható egy NSZK-beli légkondicio­náló berendezés a szükséges baktériumszűrőkkel egybe­építve. Az itteni tevékeny­ség az év közepén indult meg, s — úgy tűnik — az esztendő végéig mintegy 18 millió forintot „hoz”, 1988- ban viszont már 35—40 mil­lióra számítunk. — A végére maradtak a kórházi fémbútorok . .. — Tény, hogy a hazai kór­házakban lévő ilyen beren­dezések kilencven százalékát a vállalatunk készíti, de jut ezekből külföldre is. E te­rületről az idén hozzávetőle­gesen 120 \millió forint ár­bevételre teszünk szert, ho­lott csak 110 milliót vár­tunk. A „felfutásnak” szin­tén voltak előzményei: meg­oldottuk ugyanis a festő-, va­lamint a galvanizáló üzem modernizálását. így nőtt a termelékenység, jobbak let­tek a munkakörülmények, ugyanakkor a környezet- szennyezést is csökkentettük. A rekonstrukcióra mintegy 15 milliót költöttünk. — összességében tehát tel­jesültek az elképzeléseik? — Igen. Árbevételi ter­vünk 225 millió forint volt, s ezt — várhatóan — 2—3 szá­zalékkal meghaladjuk majd. A nyereséggel kapcsolatos elgondolások is valóra vál­nak. dacára annak, hogy az előzőekben említett fejlesz­tések igencsak számottevő anyagi terheket róttak ránk. Az is kétségtelen, hogy mind a szocialista, mind pedig a tőkés exportunk jobban ala­kul, mint előzőleg hittük. Nem hallgathatjuk el, hogy egész évben akadályozták a ténykedésünket az anyag- ellátás nehézségei. Igaz, ez országos probléma. Hátrálta­tott bennünket az is, hogy a klímaberendezést — erről korábban már szóltam — később tudtuk beszerezni, mint reméltük, jóllehet ez nem rajtunk múlott. — A munkások létszáma elegendő volt? — Igen. bár a vérterápiás szerelékeket gyártó üzem­nél akadtak megoldanivalók. Főként azért, mert ez ko­moly követelményeket tá­maszt az ott dolgozókkal szemben: egészségügyi könyv szükségeltetik, maszkban kell tevékenykedni, a helyiségei nem lehet elhagyni stb. Nos, ezt nem mindenki vállalja. Mostanra azonban az ottani gárda „gerince” létrejött, így joggal bizakodhatunk. Ta­valy összesen 420 ember volt a vállalatunknál, az idén 400. A fizikaiak száma nem csök­kent. sőt... A magyarázat az, hogy az alkalmazotti „vo­nalon” szervezetkorszerűsí­tést hajtottunk végre, továb­bá bátran támaszkodtunk a számítógépekre. Az átlagke­resetek a tervezettnek meg­felelően emelkedtek — mint­egy 5—6 százalékkal —, ám ezen belül a műszakiakra ki­emelt figyelmet fordítottunk. — Mit hozhat a jövő esz­tendő? — A fejlesztésekről sem­miképpen sem mondunk le. így például előreláthatóan üzembe helyezünk egy nagy- frekvenciás hegesztőgépet. Reméljük, hogy nem így lesz. de számolunk azzal, hogy az egészségügyre for­dítható pénz kevesebb lesz, ezáltal nem kapunk annyi megrendelést, mint eddig. Ha ez következik be, akkor az árbevétel-„kiesést” fő­ként tőkés exporttal igyek­szünk majd ellensúlyozni. Tisztában vagyunk azzal, hogy az elkövetkező időszak nem lesz könnyű, ám ha a már megszokott minőségi munkát produkáljuk — már­pedig feltétlenül erre törek­szünk —, akkor nincs külö­nösebb félnivalónk .. . Sárhegyi István adjon, ipari ágazatot létesí­tett. A varrodában 150 ezer nyári-téli sapkát készít 50 asszony különböző testüle­teknek, s a MÁV dolgozói­nak. A bedolgozó tevékeny­ség félmillió forinttal növeli a közös nyereséget. (Fotó: Szabó Sándor) Téli sapkák Kömlőröl Komlón a helybélieknek nagyrészt a Május 1. Mező- gazdasági Termelőszövetkezet biztosít munkalehetőséget. A közös gazdaság, hogy a szö­vetkezeti tagoknak munkát Fa- és bútoripari napok Eperben A többéves hagyomány­nak megfelelően ebben az évben is megrendezik Eger­ben a fa- és bútoripari na­pokat. Az ünnepélyes meg­nyitót tegnap délelőtt a MTESZ székházában Kara Tibor, a Faipari Tudomá­nyos Egyesület elnöke tar­totta. A program sorában dr. Cseh József ipari miniszter- helyettes tartott előadást. A gazdasági reform és az ipar- fejlesztés céljainak és fel­adatainak kapcsolata a cél- és eszközrendszer tükré­ben címmel. Ezt követően kérdésekre, hozzászólásokra válaszolt. Délután Lukács József, a Pénzügyminisztérium fő­osztályvezetője beszélt az általános forgalmi adó be­vezetésének hatásáról és a vállalatok feladatairól, majd a résztvevők megvitatták, a témát. Ma kül- és belkereskedel­mi kérdésekkel folytatódik a fa- és bútoripari napok programja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom