Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-11 / 292. szám
4KULTÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1987. december 11., péntek A restaurálás etikai és technikai határai Francia kiállítások Budapesten Mi a restaurálás? Művészet, technika vagy tudomány? Alighanem mindez együttesen. De hogy a technikának, a tudománynak és a művészi beleérzésnek hol a határa, arról hosszas viták folynak még napjainkban is. Ez volt egyebek közt annak a francia tudományos szimpozionnak is a témája, amelyet december elején rendeztek Budapesten, és amelyhez gyakorlatban illusztrálva az elveket — kiállítás is csatlakozott a Magyar Nemzeti Galériában. A restaurálás tárgya: festmény, szobor, régészeti lelet. könyv, de még film is lehet, amint a francia előadássorozat taglalta. (Be is mutatták néhány előadásban Marcel L’Herbier A szívtelen asszony című 1923- ban készült és 1986-ban restaurált filmjét.) Az a két kiállítás —Festmények restaurálása és a Tudomány a művészetért —, amely január 4-ig látható a Galéria harmadik emeletén, egyaránt szól a szakemberekhez és a nagyközönséghez. Fotókkal, leírásokkal dokumentálják a restaurálás technikáját és a segítségül hívott tudományokat. És felvetik a restaurálás elméleti kérdéseit is, hogy meddig lehet elmenni, hol a határ etikailag és technikailag. Ám amint Germain Bazin professzor, az Institut de France tagja megjegyezte, abban, hogy megtalálják az eredetihez közeli (mert a teljesség már kizárt) állapotot, abban már csak a restaurátor érzékenysége igazíthat el. itt van a tudomány határa is. Éppen ötven esztendeje, hogy a párizsi Louvre restaurátorműhelyeibe bevonultak a kémiai, fizikai tudományok. S hogy a kémiai analízis és például a röntgentechnika segítségével jelentős sikereket értek el a szakemberek a képek, szobrok anyagának, a festéknek, a technikának a vizsgálataival. A tudomány két irányban is hatással van a műtárgyvizsgálatra: egyrészt segíti a művek alaposabb történeti megismerését, a művek meghatározását (dotálás, szerzőség), másrészt elősegíti a konzerválás új módozatait. A fejlődő kutatási módszerek, az atomfizika. és napjaink számítógépet is igénybe vevő vizsgálatai szólaltatták meg a „néma” kultúrákat, azoknak a koroknak a hagyományait, amelyek nem hagytak ránk írásos feljegyzéseket. Bizonyos tárgyak pontos keletkezési dátuma művészeti és gazdasági folyamatokra is utal. S hogy mi mindennel lehet kort meghatározni? Például a cserépedények kiégetésekor rögzült földmágnesből. Megtudhatjuk a kiállításon, hogyan restaurálták Watteau, Raffaello és mások képeit a Louvre-ban. Részletfotók és a vizsgálati eredmények leírása segít tájékozódni. s betekinteni a restaurálás folyamatába. Van az anyagban egy számunkra különösen aktuális restaurálási példa: egy New york-i magyar tulajdonában lévő és a Francia Nemzeti Múzeumok festészeti restaurálási osztálya által megtisztított Munkácsy-kép. A francia anyagot a Nemzeti Galéria saját restauráló műhelyében konzervált műtárgyak és korábbi állapotukat rögzítő fotódokumentáció egészíti ki. A restaurálás témaköréhez kapcsolódik a Széchenyi Könyvtárban az írott dokumentumok konzerválásával foglalkozó francia Tanulmányi és Kutatási Központ kiállítása. Ahol a különböző megőrzési technikákat, mint szárítás, fertőtlenítés, savmentesítés, hiányok pótlása és a megrongálódott dokumentumok másolása — mutatják be. Az itt bemutatott francia könyveket a. kiállítás alkalmából a magyar nemzeti könyvtárnak ajándékozta a francia állam. K. M. Javiltak Lőrinci művelődési feltételei Avagy: mit ígér a „moziba oltott" kultúrház Nem oly rég már hírül adtuk, hogy csaknem fél évtizednyi vajúdás után ismét „ép és egészséges” Lőrinci nagyközség egyik fontos művelődési intézménye, az Árpád úti moziépület. Hogy a felújítás mennyibe került? A helyi tanács hárommillió forintja mellett a kicsinosított épület létrejöttél, valamint berendezését háromszázezer forintnyi összeggel segítette a Heves Megyei Moziüzemi Vállalat is, valamint benne van nem kevés társadalmi munka, amit a helybéli kisiparosok végeztek el. Amikor Varga Antal tanácselnökkel a megifjodott építmény nyitányát, az első filmbemutatót felidéztük, mindjárt szóba került az egész intézmény arculatának megváltoztatása, pontosabban működésének gazdagítása. Felelős gazda — Megmondom őszintén, eleve azzal a céllal kezdtük annak idején a mozifelújítási, hogy ennek nyomán hosszabb távra a nagyközség művelődési házául is szolgáljon az épület. Ezért terveztettük úgy, hogy legyen például különböző műfajú előadásokra alkalmas színpadja, öltözője, ügyintézésre szolgáló irodája. Új megjelenésében lehetőség nyílik: továbbá kiscsoportos foglalkozásokra, amelyek szintén a köz- művelődés sajátos, fontos céljait szolgálják — mondotta Lőrinci tanácsának elnöike. — Persze, a funkcióváltozás személyi követelményeket is feltételezett! De már ezen a gondon is túl vagyunk. Éspedig olyan formában, hogy a már meglevő ifjúsági ház szakképesített vezetője, Szokodi Zoltán lett a .,moziba oltott” kultúrház gazdája is, tehát mostantól ő felel azért, (Fotó: Perl Márton) hogy az intézmény tartalommal teljék meg . . Hét végi napokon Elmondotta későbbiekben Varga Antal, hogy még az épület használatba vétele előtt egyezséget kötöttek a moziüzemi vállalat megyei vezetőivel a hatékony, minél célszerűbb kihasználás végett. Itt elsősorban arra utalunk, hogy a hét szombatjai mindenkor a „filmen kívüli" szórakoztatást, művelődést szolgálják. Vagyis: az igazgatónak a hét végi napokra kell a különböző rendezvényeket ütemeznie. Nem érvényes ez ugyanakkor a kiscsoportos foglalkozásokra, mert ezek részére most már elkülönített, jól fölszerelt helyiség áll rendelkezésre. Itt végzi majd munkáját a korábban létrehívott, kényszerszünetet tartó fotószakkör, Zagyvaszántóval együttműködve itt is lesz hajléka a fiatal értelmiségiek klubjának, amely a TIT-csoport- tal kooperál. Még egy gond .. . — Ha már említettük a társközség Zagyvaszántót, akkor szólnunk kell arról, hogy nem kisebb gondot oldott meg a közelmúltban ott is a közös tanács azzal, hogy a művelődési otthon klubtermét a fiatalok öszszefogásával kibővítette, illetve egy harmonikaajtó révén összeköttette a nagyteremmel — fűzte tovább szavait a tanácselnök. — De egy feladat még így is vár ránk az elkövetkező esztendőben. Teljesen fel kell újítani a szántói nagyterem padlózatát. Ez nem tűr ha- hasztást, annyi pénzt mindenképpen ki kell szakítanunk költségvetésünkből, hogy a munkát elvégeztessük. A zeneiskola öröme Varga Antallal történt találkozásunk során szót váltottunk a Lőrinciben működő önálló zeneiskoláról is, amelyben — Hajabács Ernő igazgató irányításával — jelenleg immár kétszáznál több ifjú oktatása folyik. Nos. a tanítás mellett fontos pedagógiai tényező, hogy ezek az ifjak időnként a nyilvánosság előtt is tanújelét adják képességüknek, tudásuknak. Miként a tanácselnök megjegyezte: az Árpád úton felújított épület — a zeneiskola örömére — erre szintén kiváló lehetőséget biztosít. Vagyis Lőrinci ifjú muzsikusai kiléphetnek a könyvtár szűkös terméből, ahol évente egyszer-egyszer számot adtak képességükből, s a jövőben rendszeresen szerepelhetnek alkalmanként összeállított, betanult hangversenyeikkel a nagyközség publikuma előtt... Moldvay Győző Szerencse — rendelésre Nézem a naptárat, lassacskán elfogynak a lapjai. Ez az én időm. Ilyenkor keres egy vérbeli kéményseprő Tavaly szilveszter táján is bekopogtam néhány ajtón, és összejött a Trabantra való. Hallom a rádióban, hogy valami japán kocsikat akarnak behozni. No — mondom magamnak —, Józsi, az idén két seprűvel megyünk újévet köszönteni! Centinként egy tízes. Olcsón megszámítom, nem? Hja, mióta nálunk a szerencsének is ára van ... Nem mindig megy ám nekem se ennyire a bolt. Év közben egyszerű tüzeléstech- nikus vagyok, sima szak- érettségivel. Kiküldenek megvizsgálni egy-egy kéményt, hogy bele lehet-e kötni a gázt? Megnézem alul, fölül, néha még a golyómat is beleeresztem, aztán megcsóválom a fejemet. A háziak erre kétségbeesnek, és felmutatnak egy pirosat. Nem erősségem a történelem, de azt tudom, hogy Kossuth nem sokáig tartotta magát. Az asszony is muzikális, Bartókért rajong . . Szóval végigjátszuk a műveltségi tesztet, és a végén megadom a haverom címét, aki szélkakasokat gyárt Ady-számra. De ilyenkor egész más a helyzet. Ma már nem babonásak az emberek, csak hagyománytiszteletből kerülik a fekete macskát, és tőlem veszik meg az egész évi szerencséjüket. A sógorom küld vidékről két vesszőseprűt, jól bekenem műkorommal, aztán nyomás. — Kezét csókolom! Szabad-e söpörni? — Te jóságos isten — hü- ledezik a naccsád, — pont most. a karácsonyi nagytakarítás után ? A férjem már kipucolta a múlt héten. Jaj de cuki seprűje van. törhetek belőle egy darabot? Tudja. a szerencse miatt. .. — Hát tetszik tudni, ez leltári tárgy... — aztán megegyezünk, és én még boldog új évet is kívánok neki. Ha nagyon hagyománytisztelő. és megfizeti, még azt is elárulom, hol dolgozik a kollégám, és ki tart a környéken fehér lovat. Mert ugye az igazi szerencse mégis csak két kéményseprő, meg egy fehér ló. Hanem a múltkor nagyon megjártam. Az egyik lakásban egy csinos, fiatal hölgy nyitott ajtót, és ragaszkodott hozzá, hogy söpörjem ki a kéményét. Még a padlásra is fölkísért, nehogy eltévesszem az utat. Söpörtünk egyszer, söpörtünk kétszer, már a pókhálókat is lesöpörtük, de még mindig nem volt elég tiszta a kémény ... Amint ott botorkálok lefelé a lépcsőn, mit látok? Egy hatalmas fekete macska csámpázik előttem az udvaron. Mondtam én neki, hogy sicc, meg cic, meg a nyavalya essen beléd, mégis átment előttem. Le is váltották az igazgatómat, mert az egész vállalat oda járt söpörni, és veszteségessé vált a cég. Most azon gondolkodom, hogy önállósítom magam, jól fizet ez a szerencsekívánó szolgálat, de valahogy mégsem az igazi. Van egy közgazdász ismerősöm, akinek jó kapcsolatai vannak oda- fönt. Azt javasolta, alapítsunk egy vállalkozást fekete macskák irtására. Jövőre ez lesz a nagy üzlet, mert a szerencse önmagában már édeskevés... T. Ágoston László Bérlet vagy jegy? , Az egri Gárdonyi Géza Színház hosszú évek óta először bérleti előadásokat hirdetett. Több nézőben fölmerült a kérdés: ezekre lehet-e jegyet váltani, vagy csak az úgyne- zett bér.letszünetes bemutatókat 'lehet az „utcáról” betérve megtekinteni. A felvetésre Balogh Tibor dramaturg válaszol. — Bennünket is keresnek naponta többször is telefonon ezzel a problémával. Érthető, hiszen 22 esztendeje nem volt saját társulata a városnak. A régi beidegződések kopnak. A bérletes előadásokra is lehet belépőket váltani! Az 549 fős nézőterünkön maximum 350 hely foglalt eleve. Akadnak persze olyan ülések is, ahonnét nem lehet igazán jól látni és hallani, ezeket nem kínáljuk: végül is úgy esténként száz nézőt még fogadhatunk. — Ha már itt tartunk, egy-egy darabot hányszor adnak elő és miként? — Tizennégy fajta bérletünk van, s darabonként legalább három külön álló előadásunk. Ezenkívül a megye nagyobb településeire is elvisszük a műveket, tgy legalább 25 alkalommal kerül egy-egy alkotás színre. A Figaro házasságát nemrégen mutattuk be, de már Brandon Thomas Charlie nénje című zenés vígjátékára készülünk. Ebből legalább negyven bemutatót tervezünk. Egyébként ez vizsgarendezés lesz: Kalmár Péter főiskolai hallgató teszi le vele névjegyét, jegyét. (gábor) Egy restaurált Raffaello-madonna Középkori faszobor restaurálás után (Dolezsál László felvétele)
