Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-19 / 299. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1987. december 19., szombat Nem csak termesztik A TURIZMUS A LEGNAGYOBB IPARAG? Másfél évtized— kilencszeres bevétel Az Idegenforgalmi Világszervezet, a WTO prognózisa szerint az ezredfordulóra a turizmus lesz a világ legnagyobb iparága. (Ma az olajipar után a második helyen tartják számon.) Vajon érvényes lehet-e ez a prognózis Magyarország számára is, vajon a magyar gazdaságban is az élre törhet-e az idegenforgalom a foglalkoztatottak számát, avagy a bevételeket tekintve? A magyar Lakosság részvétele a modern népvándorlásban a most következő években, a stabilizáció időszakában, aligha mutat majd látványos növekedést, hiszen az utazás gyakoribbá válása inkább az éLét- színvonal javulásának, semmint romlásának velejárója. Ennek ellenére feltételezhető, hogy Magyarország aktív turizmusa — tehát a külföldiek fogadása — a jelenleginél nagyobb méreteket ölt, amihez a 90- es években, tehát a kibontakozás időszakában, már a kiutazás — a passzív turizmus — fejlődése is társulhat. Meglehet, az olvasó számára ez a tendencia lehangoló, ha csupán azt tekinti, hogy az ő utazási lehetőségei — anyagiak hiányában — most nem fognak gazdagodni. Ha viszont a magyar gazdaság egészét vizsgálja. s ezen belül mérlegeli személyes sorsát, ákkor a dolgok más megvilágítást kapnak. Mint közismert, a stabilizáció egyik legfontosabb célja az ország eladósodásának lassítása, illetve megállítása, ami a konvertibilis elszámolású külkereskedelmi mérleg javításával érhető él. A következő periódus, a kibontakozás fő jellemzője már a gazdaság szerkezetének korszerűsítése. Mindkét cél eléréséhez számottevően járulhat hozzá az aktív turizmus. Hogy a stabilizációban, a külföldi fizetési mérleg javításában milyen szerepe lehet, annak érzékeltetéséhez talán elég annyi, hogy a turizmusból származó devizabevételek ' az 1972. évi 52 millió dollárral szemben az idén várhatóan elérik a 450—470 millió dollárt, ás hogy a tavalyi konvertibilis elszámolású kereskedelmi mérleg passzívumának majdnem a felét fedezte az idegenforgalom devizamérlegének aktívuma. A vendég- fogadás, amellett, hogy devizális alapot teremt a magyarok kiutazásához, mind jelentősebb mértékben járul hozzá az ország konvertibilis elszámolású deviza- bevételeihez. Vagyis hozzájárul a stabilizáció egyik fő — ha nem a legfőbb — céljához, a külföldi fizetési mérleg javításához. Számos jel utal arra, hogy a gazdasági szerkezet korszerűsítésében is kitüntetett helye lehet a turizmusnak. A szerkezetváltásnak ugyanis, mint ismeretes, az a célja, hogy a korszerűtlen ágazatok — például a kohászat, a szénbányászat — visszaszorítása mellett olyan ágazatok fejlődjenek, amelyek gazdaságosan termelnek, és amelyek termékei jól értékesíthetők a világpiacon. Az idegenforgalom, mégha nem is termelő ágazat, ezekkel a tulajdonságokkal jellemezhető. Elemzések, tanulmányok tucatja bizonyítja, hogy az idegenforgalom világszerte, és Magyarországon is gazdaságos tevékenység. A termékeket ugyanis nefn kell exportálni — az exportot nem terhelik szállítási és vámköltségek — hanem a fogyasztó mintegy házhoz jön; helyben fogyasztja el az árut. S hogy a magyar idegenforgálmi termékek jól értékesíthetők a világpiacon, azt jelzi az irántuk megnyilvánuló nemzetközi érdeklődés állandó fokozódása. Persze, ez még nem jelenti azt. hogy netán á turizmus gyors . fejlesztése lenne az ia csodaszer, ami a magyar gazdaságot a mai nehéz helyzetéből egymagában kihozhatná. Nem. hiszen az is nyilvánvaló, hogy a keresletnek — az ország iránt tapaszalható érdeklődés növekedésének — határai vannak. Azután azt is látni kell, hogy mindabban, amit a turizmus útján értékesítünk, mintegy exportálunk. jelentős az importhányad. Gondoljunk akár a szállodákra, az autópályákra, akár azokra a termékekre, amelyeket a turisták megvásárolnak; szinte valamennyiben van konvertibilis devizáért importált alkotóelem. (Például a vélhetően színtiszta magyar élelmiszerek esetében is, ha nem más, bizonyos gyártási eljárás, vagy csomagolás, csomagolóanyag.! Az sem! elhanyagolható körülmény, hogy a turizmus fejlesztése erősen tőkeigényes: például egy-egy szálloda megépítése olyan nagy ösz- szegbe kerül, hogy ilyen beruházásra mostanában jóformán egyáltalán nincs mód. Belátható időn belül nem léphetünk a turisztikai nagyhatalmak közé bizonyos adottságaink miatt sem. Se tengerpartunk, se síelésre alkalmas magas hegyeink, se több ezer éves műemlékeink nem lévén, inkább csak a gyógyidegenforgalom, a kongresszusi turizmus, a sport- és a hobbi turizmus fejlesztésével növelhetők számottevően a bevételek. Gyengíti az ország vonzerejét infrastruktúrájának fejletlensége: az úthálózat, a telefon- és telexhálózat megannyi fogyatékossága, a higiéniás viszonyok nem kielégítő volta. Bár ezzel kapcsolatban már figyelemre méltó, hogy éppen a turizmus igényei kényszeríthetik ki a gyorsabb fejlődést. aminek eredményét — például a kiterjedtebb csatornázás, a sűrűbb telefonhálózat eredményét — a hazai lakosság is élvezheti. Vagyis az idegenforgalom olyan húzó ágazat lehet, amely maga után vonja más területek virágzását is. Ha fizetőképesebb vendégkört akarunk Magyarországra csalogatni — márpedig igencsak fontos, hogy az évi 15— 16 millió beutazó között mind többen legyenek az igényes, a több pénzt költő vendégek — ákkor számukra megfelelő, kulturált körülményeket kell teremteni minden területen. Az idegenforgalom az elmúlt évtizedekben, de különösen az utóbbi öfcjtfr- évben bizonyította életképességét, magas jövedelmezőségét. Mondhatni úgy is, hogy ebben az ágazatban — szemben egy seregnyi mással — sikereink vannak. Már-már hagyományaink. Míg a konvertibilis elszámolású áruexport alig növekszik, s míg az áruexport viszonylag nagy forintráfordítással juttatja az országot devizabevételekhez, a turizmusról ennél több mondható el: az áruexportnál gyorsabban nőtt, és kevesebb ráfordítással eredményezett devizabevételeket. Ügy tűnik, hogy ez a tevékenység sok tekintetben megfelel a magyar lehetőségeknek, a magyar képességeknek. Ezért is vélhető, hogy szerepe a gazdaság egészében növekedni fog, sőt további fejlesztésekkel, beruházásokkal szerepe tudatosan, tervszerűen is növelendő. Mindenesetre a leginkább fejlesztendő ágazatok között van a helye, mind a stabilizáció, mind a kibontakozás szakaszában. G. Zs. Illik—e mostanában a borról beszélni? Igaz. az még csak hagyján, ha csupán beszélünk róla. Talán éppen ezért: beszélnünk kell a borról, a vele összefüggő szokásainkról. Méghozzá nemcsak úgy áltálában, hanem nagyon pontos számokkal, amelyek vagy igazolnak valamit, vagy cáfolnak. Itt van például Gyöngyös. El lehet képzelni, hogy a határában és a környékén valamikor egyszerűen nem lesz szőlő? Aligha. Hiszen itt már a rómaiak is nevelték és szedték a tőkék fürtjeit és Bacchus legnagyobb örömére — aromás italt is szüreteltek, belőle. Még nem is olyan nagyon régen azzal is dicsékedtünk. hogy vezénylő fejedelmünk annak idején ugyancsak fontos exportcikknek minősítette a Sálihegy és a Mátraalja borait. Megváltozott volna annyi, ra a világ körülöttünk, hogy ma már csak szinte szemlesütve. pironkodva szabad arról beszélni, hogy a „magyar ember szereti a bort” ? Szinte látom, hogyan kapják fel néhányan ingerülten' a fejüket. Mi az, hogy szereti a bort? Ez volna a kisebbik baj. De nem csupán szereti. hanem vedeli is. Ez így. persze, nem általánosan igaz. Mit is érzékeltetnek a rideg. az indulatok nélküli számók? Többek között azt. hogy száz személyből átlagban öt az. aki már rabja az italnak. Ez pedig nem kevés. Azután tudni vélik a szakemberek, hogy a szeszfogyasztás mértéke összefügg azzal a körülménnyel, hogy Európában nálunk a legmagasabb azcknak a száma. akik 35—55 éves korukban halnak meg. Meghökkentő adalék az is. hogy Nógrád megye után Heves megye következik, ha országos összevetésben azt akarjuk megállapítani: a büfékben. a bisztrókban és az italboltokban hány liter szeszes italt adnak el. Nem sok Okunk van a büszkélkedés- re. ezt megállapíthatjuk — egy kissé keserű szájízzel. A rendőrségi szervek azt is jól tudják, hogy a különböző bűncselekmények elkövetésében milyen szerepe van az alkoholnak, az ittas állapotnak. Tessék megkapaszkodni: kétharmad a féldecik javára. A köny- nyelműség fokmérője az a tény, hogy a járművezetőknél az ellenőrzéskor minden tizedik esetben mutatott elszennyeződést a szonda. A szabálysértésen túl több mint száz gépkocsivezetővel szemben kellett büntető eljárást indítani. A listának még mindig nem értünk a végére. Ha arra vagyunk kíváncsiak, a közterületen okozott botrány esetében hányán voltak olyanok. akik előzőleg többször is ,a pohár fenekére néztek, akkor kiderül, hogy szinte valamennyien, és nyolcvan százalékukat elvonó kezelésre javasolták a közrend őrei. Még egyetlen területet említsünk: a válási okok között a második helyen áll az alkoholista életmód. Az állami gondozásba vett gyerekeknél az is szerepel az indokok között, hogy a szülők nem tudnak szeszes ital nélkül élni, és ez minden második érintett családra érvényes megállapítás. Mindez így együtt azt jelzi, hogy Gyöngyösön, a Szőlő és Bor Nemzetközi Városában is van mit tenni a mértékletes italfogyasztás terjesztéséért. Akik ebben közre akarnak működni. összefogtak, tömörültek. Segítségükre sietett az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság, ahonnan tevékenységük megkönnyítésére az utóbbi két évben több mint 400 ezer forintot kaptak. Ebből igyekeznek minél sokoldalúbb felvilágosító munkát végezni.. Vannak, akik azt mondják. nem sok értelme van a rábeszélésnek. Aki inni akar ... ! Ha nem hallgat a családja tagjaira, ha nem változtatja meg az elvonókezelés, akkor éppen egy plakát tenne csodát nála? Sok igazság van ebben a feltételezésben, azt gondolom. Megggyőződésem. hogy mindenféle szokás megváltoztatásához mindenekelőtt a szokás rabjának az akarati elhatározása szükséges. Hogy ez mitől következik be? Ember legyen a talpán, aki erre általános érvényű választ tud adni. Mert ha volna ilyen, már régóta a fejünk sem fájna semmiféle társadalmi nyavalyánk miatt. Legyintsünk hát és törődjünk bele a megváltoztatha- tatlanba? Az embert soha sem a tehetetlenségének elismerése, a belenyugvás jellemezte. Mindig is a tenn-iaka- rás. a jobbra való törekvés. Tehát? Mint annyiszor, most is a „varázsszó” — a megelőzés. Mindenekelőtt a fiatalokra vonatkoztatva. Ez is olyan dolog viszont, hogv a tüdőmet kibeszélhetem. ha az a fiatal fiúcska Vagy lányka ... ! Keresgéljünk akkor még tovább. Vizsgáljuk meg a környezetet. Bár ... az egyik gyereket éppen az. tartja vissza a szesztől, hogy a családjában vagy az ismerősei között alkoholistát lát és ez a látvány nem valami vonzó, hiszen a részeg eléggé visszataszító tud lenni. Az én többféle rögeszméim között ott van az, amit úgy szoktam emlegetni, hogy a társadalom fegyelmezettsége. Ha nálunk az volna a jellemző úgy általánosságban, hogy mindig mindenben fegyelmezettek vagyunk. soha |nem keresünk kibúvókat kisebb- nagyobb trehányságaink nemtörődömségünk alól. ha a különböző intézmények maguk adnák a példát a fegyelmezettségre. akkor... akkor sók mindenben előbbre lennénk annál, mint ah o’, ma vagyunk. Ebből az általánosító minősítésből pedig nem vagyok hajlandó senkit és semmit kivonni, tehát magamat sem. Mert én is sokszor a könnyebb megoldást választom, és inkább hallgatok akkor is, amikor hangosan kiabálnom kellene De miért pont én legyek kivétel? Sokkal kénye'roe- sebb. sokkal kifizetődőbb beállni a sorba. De — meddig? Meggyőződésem, hogy csak „eddig”. Tovább már nem lehet. Vagy fegyelmezetten tesszük a dolgainkat, vagy ... ? ... és akkor lehet fegyelmezett. tehát mértéktartó kulturált borfogyasztásról is beszélni Gyöngyösön is. máshol is. Csak egy megjegyzést még. Soha nem voltam farizeus. nem szerettem az ál- szenteket. Ami emberi, azt természetesnek tartom. Emberi dolog az is. hogy á jó zamatú italt szívesen megisszuk, megiszom. De a ré- szegeskedőket a kőzetemben sem tudom elviselni. Lehet, hogy ez nem egészen humánus vélekedés, de soha nem tartottam magam tökéletes lénynek. Annak idején Amerika is belebukott az alkoholtilalomba. Ez a szélsőséges állásfoglalás eleve kudarcra lenne ítélve nálunk is. De... azért, -mert a magyar ember szereti a jó bort. még nem kell az út szélén hevernie öntudatlanul, alkoholos mámorban. Az ilyen jelenet már nem mosolyogni való. Nem „hittérítői" szándékok vezettek, amikor elgondolkoztató tényeket soroltam. de hiszek az emberi értelem meghatározó jelenlétében. G. Molnár Ferenc Vándorköszörűs Mesterségének „utolsó mohikánjainak” egyike Péter János gyöngyösi kazánfűtő, aki vándorköszörűs is. Apáról fiúra szálló mesterséget ma már csak hobbiból, „baráti szívességből űzi”. Ilyentájt a Mátraalján a szőlőmetsző ollókat, a közelgő disznótorok kellékeit ..varázsolja” újjá, a jeles napokra. Egy elégedett abasári gazda: Búzás Imre — nélkülözhetetlen eszközeivel (Fotó: Szabó Sándor) Mint egykor ősei, a jellegzetes munkaeszközével... Ojra „életre kelnek” a vágóeszközök a köszörűkövön