Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-28 / 281. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. november 28., szombot tammm kés darabjai tulajdonképpen az orosz Art Deco különleges jelenségei. Az 1920~as év végétől kezdve a soron következő politikai feladat a „termelési propaganda” volt, amelynek hatásos művészeti támogató- ja ispiét Majakovszkij volt- A tömegek igényeit a konstruktivista szellemben kialakított, célszerű, „mérnökművészeik” által képezett formákkal kívánták szolgálni. E művészeket a „VHU- TEMAUSZ”, az orosz Bauhaus műhelyeiben képezték. A „Művészetet az életbe”, a „Művészetet a technikába” jelszavak hasonló célkitűzéseket szolgáltak. A festészetben a kubiz- mus orosz variációját. a „kubofu túr izmust” Popova, Kljun, Udalcova és Majakovszkij munkái képviselték. A kubizmus tagadásaként létrejött a „tárgynélküli” művészet különböző áramlatait Larinov, Malevics és Tatlin ma már világhíBurljuk, O. D. (1911) Vaszilij Kamenszkij költő portréja (Orosz Múzeum, Leningrad) rű munkái hirdetik. Nagyon frissek ma is ezek a művek, számtalan utánérzésük sem tudta elhalványítani elementáris hatásukat. Széles e világon jelen vannak kor- társművészetünkben is. Tatlin világhírű, III. Internacio- nálé makettje is látható az első teremben, ahol Kan- dinszkij képei előtt mindig sokan állnak, ö a szabadzenei improvizációkat akarta közvetíteni színálmaiban. A kiállítás lélegzetelállító szenzációi Chagall magángyűjteményekből előkerült korai képei is, az első világháború idejéből származó „Katonák”, az 1917-es „Múzsa”, mely már teljesen érett mű. Lehetetlen felsorolni rövid beszámoló keretében a sok kiváló művet, mely a nagy alkotók vonzáskörében jött létre. A hagyományos realizmus követői is megújultak, nem egy új ábrázolásmódot, kompozíciós sémát beolvasztották művészetükbe, mint a szimbolista Petrov- Vodkin, vagy a forradalmat megtestesítő típusábrázolások zseniális alkotója, Kusz- togyijev. A korszerű művészeti formanyelv keresésében a húszas évek végétől az egymással versengő csoportosulások közül a realizmus hagyományait követő csoport győzött. A nagy avantgárd mesterek hazájukat elhagyva a 20. századi egyetemes művészet formálói lettek. dr. B. J. Sevcsenko, A. V. (1913) Tükör előtt (Orosz Múzeum, Leningrád) Chagall, M. Z. (1911—18) Múzsa, jelenség <Z. K. Gorgyejeva gyűjteményéből, Leningrád) AZ OROSZ NEMZETI MŰVÉSZET LEGNAGYOBB GYŰJTEMÉNYE A Tretyakov- képtár Moszkva egyik legérdekesebb és leglátogatottabb képtára az orosz művészetet a kezdetektől bemutató Tretyakov Galéria, a város szívében, a Moszkva folyó közelében. Már az épület is figyelemre méltó: piros-fehér oromzatával olyan, mint egy mesebeli palota. Az orosz klasszicista építészet jegyeit viseli, főhomlokzatát mai formájában a század elejének neves építésze, V. Vesnetsov alakította ki 1901 és 1902 között. De akkor már húsz éve a Tretyakov Galéria anyagát, mint városi képtárat tartották nyilván. Pavel Mi* halkovics Tretyakov, aki a múlt század közepén alapozta meg világhírű gyűjteményét, lelkes művészetbarát, bőkezű mecénás volt. A képzőművészet iránti szere tetet Fedotovnak, az orosz kritikai realizmus mesterének olajfestményei ébresztették fel benne. A Tretyakov-gyűjtemény gyors növekedéséhez nagyban hozzájárult a Moszkvai Művészetpártoló Társaság aktív tevékenysége. A társaság célkitűzéseit így fogalmazták meg: .......fok ozni a művészetek propagálását ... és felkarolni az orosz szépművészet fejlesztését”, ez a gondolat teljesen megegyezett Tretyakov nézetével. Tretyakov e társaság által sponzorált kiállításokon ismerkedett meg számos vezető ikortárs művésszel. Kapcsolatai révén nemcsak a kiállításokon szereplő képekből vásárolt, hanem alkalma nyílt közvetlenül a műhelyekből is választania. Az orosz mecénás szenvedélyének híre egyre nagyobb lett. És ő egyre erősebben kötődött a kortárs festőkhöz, akikkel baráti kapcsolatot épített ki. Feleségül vette a híres műpártoló mecénás, S. I. Mamontov unokahúgát, és gyakori vendég lett a későbbi Abramtsevo háznál, ahol sok híres festő élt és dolgozott, mint az Abramt- sevo-művészkör tagja. Itt ismerkedett meg például ltja Repinnel. Tretyakov lelkesen üdvözölt minden művészeti kiállítást. amely alkalmat adott, hogy az egyszerű embereket megismertesse az orosz művészettel. Személyesen is rendkívül jelentős szerepet játszott értékes művek kiállításának szervezésében. Az évek során mind több képet vásárolt, és Lavrusinszkij utcai háza szűknek bizonyult ezek elhelyezésére. Ezért elhatározta, hogy hozzáépíttet egy új szárnyat, amely a mostani múzeum főépületét képezi. 1874-ben befejezték a munkát, és Tretyakov bejelentette, hogy képtára nyitva áll a közönség előtt. 1882-ben minden képét, és bátyjától. Szergej Mihal- kovics Tretyakovtól örökölt gyűjteményét Moszkvának adományozta. (Az utóbbi képezte a Puskin Múzeum alapját.) A Moszkvai Városi Művészeti Képtár. a Tretyakov által adományozott háromezer műtárggyal. az orosz nemzeti művészet legjelentősebb múzeuma lett. A gyűjteményt azóta folyamatosan gyarapították, ma 60 ezer művészeti alkotást őriznek a nemzeti képtárban. K. E. Szántó Piroska festményei töt lépék című, immár jó évtizedes válogatásról van szó. mely népi imádságokat tartalmazott. „Archaikusakat”, ahogy a néprajzos mondja: pogányokat mondana egy lelkész, aki nagyon szigorúan veszi a hit előírásait. Mert ezekben az imádságokban hiába csillan föl a Szent Grál középkori mondája, és egyéb, az imákhoz illő kellék, túlságosan gyakorlatias, egykori varázsszavakhoz illő befejezés — aki az imát elmondja, annak bűnei megbocsáttatnak. Vagy mind, vagy legalábbis hét közülük. Mit mondhat a szigorú lelkész arról a tájékozatlanságról, amely a Mózesnek átadott kőtáblatörvény hegyét, a Sinai hegyet véli a Golgotának, ráadásul Zsi- nai hegynek, Zselia hegynek nevezik... És Mária, aki egy szent, áldott székben ül „térdig vérbe, könyékig könnybe”, föltekintve a Sinai hegyre, ott szép szentegyházat lát. „kívül kincses, belül irgalmas, / Abba vagyon Szent Péter és Szent Pál, / Szent miséket szolgál" — ez se nagyon fér össze a hivatalos teológiával. „Könyékig könnybe”, kívül kincses”, „vasvesszővel vesszőzték”, kűlábfához kötözték” — bizony a kereszténység előtti múltba visz- szanyúló régi magyar vers betűríme cseng vissza az ó-magyar Mária-siralom korából. Illenek e versek Szántó Piroska Krisztusaihoz, melyeknek testaránya — bár századunkban készültek — az 1200—1300 körüli idők román stílusú szobraira emlékeztet (Corvina) Sz. A. Le Dantu, M. V. Férfi lóval (Orosz Múzeum, Leningrád) Zaklikovszkaja, Sz. L. (1927) Régi és új életforma (Orosz Múzeum, Leningrád) (Fotó: Dolezsál László — KS) adatom
