Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-28 / 281. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1987. november 28., szombat o A növénytan a biológia fontos része. A növényekről szóló tudomány, amely vizsgálja az élővi" lág említett fontos alkotóinak külső és belső tulajdonságait, működését. A növényvilág megisme" rése kezdetben csak a .gazdasági, vagy gyógyító hatású növények megismerésére korlátozódott. Később a tudomány fejlődésével ez is telőnyösen változott. Napjainkig jelentős eredmények születtek a föld növénytakarójának leírására, rendszer' be foglalására. Ebben a munkában a magyar tudósok is jelentős sikereket értek el. Mai összeállt' tásunkat elsősorban a növényvilág érdekességei iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk. A sokhasznú pálma Gazdag termést hozó datolyapálma ZSÍRT, OLAJAT, KÖTÖZŐANYAGOT NYERNEK BELŐLE Az ősvilági üstökös páfrányfák hangulatát keltő pálmák tájképmeghatározó növények. Ide- genségük az, amely oly vonzóvá, egzotikussá teszi őket, különösen az alacsony 'növényzettől uralt mediterrán kertekben és parkokban, vagy a sivatagi tájban. ahol alig érthető meg az a hatalmas életerő, amivel nagy koronájukat kibontják a sok apró levelű, a nap hevében szikkadt cserjék és fák között. A pálmák igazi hazája — a mintegy 2600 faj ősi elterjedési területe — a trópusokon. az Egyenlítő és a 30. szélességi kör között van. A fajok többsége a valódi, egyenlítői párás, meleg, kiegyenlített éghajlaton nő. Csák egy szőkébb csoport alkalmazkodott olykor hor- dószerűen megvastagodó törzzsel a télen száraz, nyáron esős trópusokhoz, a szavannaéghajlathoz, illetve maradt fenn egykori trópusi, szubtrópusi éghajlatú területek helyén kialakult sivatagok oázisaiban, mint az észak-afrikai, délnyugat-ázsiai datolyapálma. A mérsékelt öv déli szubtró- pusias és mediterrán vidékén a pálmák dísznövények, a sivatagokban azonban csaknem nélkülözhetetlen árnyat, tüzelő- és építőanyagot, illetve táplálékot adó növények. A pálmák termése csonthéjas vagy bogyószerü. Mindkét csoport igen változatos: egyiknél a bőrsze- rű külső, a húsos középső és a rostos belső termésfal védi a kemény héjú magot' (kókuszdió), a másik csoportnál a termés bogyószerű, héja alatt húsos, illetve hártyás termésfal van, magja pedig kőkemény. Az előbbi csoporthoz tartozó kókuszdiónál a maghéj feltörésével jutunk az ehető, húsos magbélhez, és a mag üregét kitöltő vízszerű kókusztejhez, míg a bogyószerű termésű datolyapálmánál belső kemény magról lefejtve a húsos termésfalat fogyasztjuk. A csonthéjas olajpálmánál a húsos termésfal és a mag egyaránt hasznosítható — egyik a sárga pálmazsírt, a másik a fehér pálmaolajat adja; a bogyószerűek egy részének terméshúsából leves és erjesztett italok készülnek. Ezeken kívül a Föld különböző részein változatos termékeket nyernek még a pálmákból. Festőanyagot tartalmaz például a lián- pálma. Szívós rostot ad a cukorpálma és a palmira-, vagy a kenderpálma■ A ma- daigaszkári raffiapálmából, a világ legnagyobb levelű pálmájából készül a raffia kötözőanyag. A tébai pál~ mát a csúcsrügy megse\bzé- sével csapolják, és pálmamézet nyernek belőle. Pálmabor erjed a chilei mézpálma törzsének édes levéből éppúgy, mint a cukorpálma terméséből. Észak- Afrikában dísztárgyak, gombok, elefántcsont-utánzatok készülnek a ..növényi elefánt”, a Phytelephas csontkemény magbeléből. Európában évente sok (tízezer pálmát vetnek, főleg a hűvös és szárazabb telelte- tést igénylő kanári datolyapálmából — szobadísznövénynek. ÉLETELEME VOLT A TERMÉSZET, A VIRÁGOK DICSÉRETE Egy botanikus tanár emlékére Elment Lajos bácsi! .Elment egy tanár, tudós és humanista. Dr. Juhász Lajos, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola növénytani tanszékének főiskolai tanára, sokak szeretett és nagyra tisztelt .egyénisége 14 éves korában elhunyt. Alföldi volt, debreceni, ahol nemrég helyeztek örök nyugalomra. Mégis Egerhez kötődött, ahol életének legértékesebb évtizedeit töltötte. A megyeszékhely egyik jellegzetes egyéniségének számított, aki kora tavasztól a téli fagyok beköszöntéig kerékpárral járt. Gazdag életutat tett meg, sok ezer biológusjelöltet ta~ nított a természet, a növények szeretetére. Mert ízig- vérig tanár volt, hatalmas tudással, felkészültséggel. Gazdagságát elsősorban nem az anyagiak jellemezték, hanem az érzelmekben való gazdagság, a tiszta lelkivilág, a szellemében felhalmozott értékek. Ezeket a kincseket pedig bőkezűen osztogatta mindannyiunknak, akik a növények világára kíváncsiak voltunk. Alig egy évtizeddel ezelőtt hosszabb beszélgetésünk alkalmával életének, munkásságának fontosabb állomásait elevenítette fel. A második világháborút követően az egri Dobó István Gimnáziumba került. Már ott kitűnt sokoldalúságával és különösen azzal a kiállítószekrénnyel, amely télen is, nyáron is friss hajtásokkal volt tele. Valóságos virágzó paradicsomot varázsolt az öreg Dobó. majd pedig a főiskola évszázados falai közé, ahol 1950~től 1975-ig tanított, dolgozott. Legszívesebben a növények hajtatásóval foglalkozott. Amint egykor mesélte, ez véletlenül kezdődött. Utolsó éves egyetemista volt Debrecenben, amikor 1935 februárjában operációját követően hazakerült a kórházból. Édesapja azzal kedveskedett neki. hogy egy bimbós sáfrányt hozott a közeli erdőből. Tél volt a javából és a növényt egy csésze vízbe tette, amely néhány nap múlva kivirágzott. Ez az apróság Juhász Lajost arra ösztönözte, hogy behatóbban, tudományosan is foglalkozzon a hajtatással. Felfigyelt arra, hogy egyenletes hőmérsékleten a leghidegebb decemberben is kibújik a hóvirág, kibontja szirmait a kankalin, a japánbirs. vagy a mandula, a körte, a cseresznye. Azt állapította meg tehát, hogy a virágzás nincs időhöz kötve. Kísérleteit azután igazán az egri főiskola növénytani tanszékén folytatta. ahol dr. Hortobágyi Tibor professzor az akkori tanszék- vezető ehhez minden segítséget megadott. Ez a tevékenység végigkísérte életét. A természettel, a viráaok- kai kötött szövetsége megmaradt. Rendkívüli egyéniség volt, aki példát mutatott, hogy érdemes élni. dolgozni, alkotni. A növények hajtatásának élettani alapjait írta le doktori disszertációjában. összesen 40 különböző publikációja őrzi szakmai, pedagógiai munkásságát. Ezek közül több tankönyv és jegyzet társszerzője is volt. Néhány olyan növényfajt is leírt, főleg Észak-Magyarorszá- gon. amelyeket előtte nem ismertek. Szerette a Bük- köt, az Egerrel szemközti Nagy-Egedet, a Bélkőt. amelynek pontos flóráját is megörökítette tanulmányaiban. Kedvenc területe a megveszékhelvhez közeli egeríbaktai tőzegmchár Ián volt, amelvnek i^ülönleees növényeit ő írta le először Magyarországon. Hatvanöt évesen ment nyugdíjba, de utána is aktívan, szinte fáradhatatlanul, lelkesedéssel dolgozott. Szakkört vezetett a főiskolán, a biológiaszakos hallgatóknak. Kedves éjszaka az ősz volt, melynek sok ezernyi színéről gyakran szívesen beszélt és a versek sokaságát idézte, főleg Áp- rily Lajostól. Ügy képzelte el, hogy a természettel együtt tér örök nyugalomra, így is történt, de még az elmúlást is díszes köntösbe öltöztette és bölcs megnyugvással hirdette a természet rendjét. Búcsúzásként idézzük fel " Tompa Mihály néhány verssorát, amelyet nekünk, egykori tanítványainak is oly szívesen mondott: „Szeretlek szdp virágok titeket.. .1 Színben, Illatban, gazdag éltetek Tartsa meg frissen, ifjan telkemet Míg láthatlak, míg köztetek leszek.. ,1 Jertek. lakjatok aztán síromon, Vegyétek vissza hűlt szívem felett, Mit annak ti adtatok egykoron, Az ifjúságot, színt életet...!” Rendkívüli egyéniségét, szellemi örökségét megőrizzük. Mentüsz Károly Dobozba zárt algák A kovamoszatok vagy dia- tornák egysejtű, csak mikroszkóppal látható, magányosan, olykor telepekben élő algák. Sejtjeiket összetett szénhidrátból álló (po_ liszacharid) hártya -burkolja, melyet a sziilícium-dio- xid tartalmú, két részből álló kovahéj borít be. A kovahéjak, mint a doboz és fedele, széleikkel egymáshoz illeszkednek; az alsó kovahéj tehát kisebb, mint a fedélként ráboruló felső kovahéj. E a kova tartalmú váz a sejtek elhalása után fennmarad, megőrzi a fajra jellemző alakot és felépítést. A sej tek alakja igen változó,, de két alapformát különböztethetünk meg: a sugaras szimmetriájú, centrikus formákat és a kétőldalúan részarányos alakzatokat. Mindkét esetben a sejt felülről és oldalról nézve különböző alakú. Változatosságukat fokozza a kovapáncél mikroszkopikus felépítése, a különböző kiemelkedések, hasadékok, pontsorok vagy vonalrendszerek, illetve üregek, csa- tornácskák igen változatom kialakulása. Mikroszkóppal nézve ezért csodálatosan szépek, mivel díszdobo- zocskáknak látszanak. A kovamoszatok egyes fajai mozdulatlanok, vagy éppen rögzítettek, mások viszont csúszó mozgással, egyesek úszással változtatják helyzetüket a térben. A kovamoszatok a legelterjed- tebb algák Földünkön; a tengerek és édesvizek, folyó- és állóvizek, hőforrások és hideg vizek parányi élővilágának a lebegő tagjai, de előfordulnak a nyirkos talajon, a talajban, sziklákon, más algákon és virágos vízinövényeken is. A diatomák szilíciumtartalmú kovaváfcai már a földtörténeti jurakorból fennmaradtak, majd a kré- takorban már nagy tömegekben éltek, és jellemző kőzetképzők. A diatomaföld az egykori tengerek fenekén felhalmozódott kovamoszatok tömegéből álló üledékes kőzet. Ha e telepek tisztán kovahéjból állnak és pontszerűek, hegyi lisztnek nevezik. Hazánkban például a Mátrában a diatomaföld-rétegek vastagsága elérheti a 65 métert. Különböző alakú kovamoszatok a mikroszkóp alatt. A diatomaföld fontos ipari nyersanyag (csiszolópala, üvegszigetelő, szűrő, tömítő, tégla, dinamiít, kozmetikumok, valamint műanyagok gyártásában hasznosítják). A növények önvédelme fl z életközösségekben " együtt élő növény- és állatfajok egyedi bonyolult hatásrendszerrel kapcsolódnak egymáshoz. A legdöntőbb kapcsolatforma táplálkozás jellegű: a növény táplálékául szolgál a növényevő állatnak, az utóbbi pedig a ragadozónak esik áldozatul. Így a kapcsolat igen gyakran rontja a túlélés esélyeit. Az élőlény a legkülönfélébb mó~ dón próbál védekezni, megkísérli a veszély elkerülését vagy legalábbis annak csökkentését. Az evolúció során megnyílt a lehetőség arra, hogy kémiai anyagok termelődése útján növekedhessenek a más fegyverrel nem rendelkező növények túlélési esélyei. A szabad természetben járva sokszor megfigyelhetjük, milyen mohó étvágy- gyal rágják a hernyók a növények leveleit, milyen buzgón szívogatják a növényi poloskák vagy a levéltet- vek a tápdús növényi nedveket. A növény csaknem minden esetben védtelennek tűnik: a fákat lerúgják a lombkártevők, a szőlőtermést veszélyeztetik a sző- lőgyökértetvek, a burgonyát rendszeresen szinte letarolja a burgonyabogár s annak lárvája. A helyhez kötött növény nem tud elmenekülni ellenségei elől, sőt szinte felkínálja magát: leveleit, hajtásait a fény felé kinyújtva terített asztalt biztosít a kártevőknek. Egy anyag hiánya vagy a növényi szövetek béltartalmában bekövetkező csekély összetételbeli változás is elegendő ahhoz, hogy a növényevő állat táplálkozását megnehezítse. A dohányt például a növényevő rovarok többsége elkerüli, mert a nikotin számukra veszélyt jelentő alkaloida. Ez a hatóanyag a növény felületi mi- rigyszőröcskéinek fejecskéjében is kimutatható: az itt táplálkozni akaró növényevő rovaroknak tehát nem kell a levélbe harapnia, a felület érintésekor elpukkanó fejecskéből nikotintartalmú nedv szabadul fel, s a növény ily módon védekezik a kártevőkkel szemben. A mirigyszőrök kártevőt távoltartó szerepét könnyű bizonyítani, ha a növény felületéről a mirigyszőröket keféléssel eltávolítjuk, akkor a kártevők zavartalanul ellepik a növényt. Az élőlények közötti komplikáltabb táplálkozási kapcsolatrendszerben gyakran előfordul, hogy a megtámadott faj egyedeinél védekező mechanizmus alakul ki az idők során. Először olyan speciális anyag termelődik, amely az ellenséget károsítja, ez tehát igazi „védekező fegyver”-ként szolgál. Az ilyen védőanyag- termelődés a növényt rágó. a növényi nedvet szívogató állatokra egyaránt hatással van. Jó példa erre a szúbo- garak esete. A fenyőfélék sokféle .rovarkártevője számára a fenyőgyantában lévő terpenoidok rendkívül mérgező hatásúak, ugyanakkor a szúbogarakat éppen ezek az anyagok csalogatják. A Hatvan és Vidéke Körzeti Áfész 1988. január hó 1-től kezdődően 5 éves időtartamra szerződéses üzemeltetésre meghirdeti a következő üzleteket: Egység megnevezése 2. Italbolt, Hatvan, Zrínyi u. 60. 11. italbolt, Nagykökényes, Szabadság u. 37. 14. Italbolt, Hort, Kossuth u. 79. 18. Italbolt, Ecséd, Tabán u. 8. 19. Italbolt, Ecséd, Szabadság u. 38. 4. Presszó, Heréd, Kökényesi u. Osztályba sorolása IV. osztály IV. osztály IV. osztály IV. osziály IV. osztály III. osztály 6. Presszó, Csány, Szövetkezet u. |||. osztály 7. Presszó, Ecséd, Szabadság u. 38. |||. osztály 6. Élelmiszerbolt, Hatvan, Bercsényi u. 20. A versenytárgyalás 1987. december 28-án, 10 órakor lesz megtartva az ÁFÉSZ központjában. A pályázatokat legkésőbb a versenytárgyalás megkezdéséig lehet az ÁFÉSZ központjába eljuttatni. Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást az ÁFÉSZ vendéglátó osztálya ad. Az ÁFÉSZ-központ címe: HATVAN, Hámán Kató u. 1.
