Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-28 / 281. szám
8 NÉPÚJSÁG, 1987. november 28., szombat fl holland „arany század” Kiállítás a Szép- művészeti Múzeumban Szépművészeti Múzeumunkat spanyol gyűjteményéről ismeri a világ. Pedig hasonlóan rangos a múzeum németalföldi kollekciója is. A 14. és 118. század között Észaik- és Dél-Németalföldön készült festményekből nyolcszáznál többet őriz a Régi Képtár. S ebből is ötszáz kép a holland „arany századnak” nevezett 11. századból való. E világviszonylatban is jelentős anyagból válogatott ötven kép reprezentálta a Szépművészeti Múzeumot tavasszal és nyáron az NSZK-ban és Hollandiában rendezett magyar kulturális napokon. Előibb Kölnben, Európa egyik legújabb és legmodernebb múzeumépületében, a Richartz Wallraf Museumban, majd Vtrecht- ben, a Central Museumban volt hivatalos a kiállítás. S időközben kérte kölcsön az anyagot a hannoveri Niedersächsisches Lfindermu- seum. És most. december végéig a hazai közönségnek is bemutatják a Holland festészet a 17. században című kiállítást. Azok a főúri és egyházi gyűjtemények, amelyek később a Szépművészeti Múzeum. alapját képezték, a 18—19. században jöttek létre. Akkor, amikor az európai műkereskedelem bőven kínált 17. századi németalföldi képeket. A vásárlási lehetőség találkozott a magyar gyűjtők ízlésével. Ezekből, s a későbbi polgári gyűjteményekből kerültek váFrans Hals: Jan Asselyn festő képmása sárlással vagy adományok révén a Szépművészeti Múzeumba Rembrandt, Frans Hals, Jacdb van Ruisdale, Jan Steen, Jan Jansz Trech és mások képei. A gazdag gyűjteményben az egész 17. századi holland festészet fejlődése nyomon követhető. A kiemelkedő mesterek mellett számos „kismester” és a helyi iskolák képviselőinek művei adnak különös színt a kiállításnak. A legfontosabb műveket persze egy múzeum sem utaztatja szívesen, hiszen minden helyváltoztatás, csomagolás, szállítás árt a képeknek. Mégis, úgy válogattak a Szépművészeti Múzeum és a kölni meg az ut- rechti múzeum szakemberei, hogy a legnagyobb mesterek is képviselve legyenek, s hogy változatos képet nyújtson a tárlat a gyűjteményről. K. Du jardin: Tóbiás és az angyal A budapesti gyűjtemény bővelkedik ismeretlen 'kismesterek hiteles műveiben, és közismert művészek kevéssé ismert képeiben. A szakemberek számára ezek a ritkaságaik jelentik az igazi vonzerőt. Legsokoldalúbban a haar- lemi és amszterdami festőiskolák szerepelnek, de képviselve van a delfti, a hágai, a rotterdami, a leideni és az utrechti iskola is néhány jellegzetes alkotással. A valóságábrázolás korai példái Buytewech, Dirch Hals és Bartholomeus van Bassen egy-egy festménye. A bibliai témákat újszerűén megjelenítő amszterdami Pieter Lastman műhelyében Rembrandt is tanult. Rembrandtot egy érett-kori alkotás, Az öreg rabbinus képviseli. A holland csendéletfestészet egyik legnagyobb mestere volt Abraham von Beyeren, akinek Háborgó tenger című képe is a ritkaságok közé tartozik. A holland nemzeti karakter leghivatottabb tolmácsolójaként számon tartott Jan Steen Bordély jelenete az erkölcsnevelő célzatú zsá- nerfestészet példája, Frans Hals, a portréfestészet virtuóza, tőle egy festő, Jan Asselyn képmását láthatjuk. A romantikus természetszemléletű, nagyszerű tájképfestő. Jacob van Ruys~ dale -hatása a későbbi korok mestereire is nagy hatást gyakorolt. Az amszterdami Binnénamste-röl készült képe a városrész valósághű ábrázolása. Tájképek, paraszti és polgári életképek, bibliai jelenetek. portrék, csendéletek teszik változatossá a holland „arany századot” bemutató tárlatot. Művészet és fői . Az idei évad nagy szenzációja a Műcsarnok reprezentatív kiállítása. mely a Szovjetunió határain kívül először Magyarországon mutatja be a maga teljességében az orosz-szovjet avantgárd művészetet. A kétszáznegyvenegy alkotó több mint hétszáz műve méltán képviseli azt a termékeny sugárzást, amely 1910-től 1932-ig az orosz művészetet betöltötte. A század tízes éveiben kibontakozó, serkentő szellemikulturális közeg, amelyben az orosz avantgárd művészet létrejött, volt az ihle- tője azoknak az alkotásoknak is, amelyek ma már a 20. századi egyetemes művészet klasszikusai, és először láthatók Magyarországon. A kiállítás tanúbizonysága annak a tételnek, hogy a társadalom forradalma a tehetségek forradalmával párosulva meghatározó mértékben írja át a művészet fejlődését — a Szovjetunióban ezekben az évtizedekben éppen a modern művészet történetét. Az úttörő orosz avantgárd művészek munkássága, akiknek • tevékenysége meghatározta ezt a korszakot, ma még kevéssé ismert, mert csak a peresztrojka irányította rá a figyelmet. Műveik eddig közgyűjtemények raktáraiban vártak újrafelfe- deztetésre. Az átfogó jellegű kiállítás nagy szenzációi éppen az ő műveik, és más alkotók ekkor keletkezett művei, híven tükrözik az 1905—1917 közötti időszak nagy társadalmi kataklizmáinak légkörét, reményeit, vágyait, sőt utópiáit is. A korszak az új művészet legérdekesebb szakasza, melyet hallatlan sokrétűség, mindenre nyitottság jellemez. A vezető — többnyire fiatal művészek — az avantgárd naiv hitével és erőszakosságával a tömegek életét akarták átformálni saját művészeti elveik rá- kényszerítésével. Az új eszmék szakadatlan áradatban gyakran meghökkentő formákban jelentkeztek Moszkva és Pétervár gomba módra szaporodó művészeti egyesüléseinek kiállításain. Az úi törekvések gyújtópontjai a Larinov és Gon- csarov által kezdeményezett tárlatok lettek, ahol a 20. századi egyetemes művészet nagyjai: Tatlin, Ma- levics, Chagall, Exter, Burl- juk, Kandinszkij és a számunkra teljesen ismeretlen, kitűnő Le Bantu és társaik szerepeltek műveikkel. A történelem drámai lendületét jól közvetíti a kiállítás. A .hadikommunizmus éveiben, amikor az ország élethalálharcát vívta a reakcióval, a polgárháború idején a művészet harci fegyver volt, a művészek plakátokat rajzoltak, agitációs vonatokat. jelszavakat festettek, tribünöket terveztek. Vezetőjük Majakovszkij volt, akinek egész sor műve láthátó a kiállításon. A forradalom előtti években az avantgárd művészek új korszakot nyitottak a színházi díszlet- és jelmeztervezésben, a színházat elvi programjaik megtestesítőjének szánva. Széles távlatú utópisztikus terveik-- ben tárul fel a ma építészete, technikája. A forradalom után a forradalom előtti absztrakt kezdeményezéseket az építészet, a formatervezés területein kívánták hasznosítani. Itt születtek meg a konstruktívizmusnak a későbbi Bauhaus-mozgalomban realizált, az egyetemes művészet képét átalakító alap- koncepciói Rodcsenko, L i- szickij, Brik műveiben. A művészek kísérletezéseiket laboratóriumi stádiumnak tekintették, amelyre hitük szerint hamarosan szükség lesz. amikor művészek irányítják az új társadalom építészetét, festészetét, formatervezését, színházi díszlet- és jelmeztervezését, stb. Iparművészeti tárgyakat, edényeket, porcelánokat, ruhákat. szöveteket is terveztek. A kiállítás ezen érdéArchaikus \Z MMK ÉS A HEVESI SZEMLE GALÉRIÁJÁBAN Alföldi alkotások Krisztusok Szántó Piroska festményeinek kötete Juhász Gyula egy 1923- as versében így fogalmazta meg a falusi Krisztust, amely „az ország útján függ s a földre néz”: „Feje fölött a nyárfa is magyar, A fecske is, ,és egy a zivatar, Mely őt paskolja s a falut barna-vöröse vagy a hervadó virágcsokor. Tizennégy ilyen Megfeszített-ábrázolást. meg egy szamaragoló, szakállas férfit — alkalmasint a Jeruzsálem felé igyekvő Jézust — mutat be Szántó Piroska, természetesen nem a maguk naturális valójában, hanem ahogy a külső szemmel látott modell a Fodor József huszonegy képe látható a borkombinát aulájában ezekben a borongós, ritkán fényes őszi napokban. Huszonegy vallomás arról a Hódmezővásárhely körül élő-létező világról, amely mindig is táplálta az alföldi művésztelep és -iskola lakóit, Tornyai és Rudnay szellemében. Azt a címet is adhattuk volna rövid beszámolónknak. hogy a Mártélyi Vénusztól — A meszelt fal meséjéig és akkor kissé röviden, egyszerűsítve már mindent érzékeltettünk volna abból az igencsak sűrű atmoszférából, amit Fodor József teremt ecsetjével. A Vénusznál az a meghitt ünnepélyesség hat meg minket, ahogyan a szép test látványával egyedül maradva a férfi elgyönyörködik a fiatalság kitárulkozásában, olyannyira, hogy szinte rejtené is már valahová a füvek őrző erdeje védelme alá ezt a harmóniát A kép és a férfi témája ez a fekve is sudámak tűnő teremtés, az elfogott tér alján nyúlik el és fölébe ráterül az a víz- benn fürdő és aránytalanul naggyá nőtt egek sátora. És így ettől érezzük — minden hátsó gondolat vagy bele- magyarázás nélkül — ünnepinek azt, ami Mártélyon egyszer volt látható. És ha az ív másik végéről keressük Fodor egyéniségét, mondanivalójának rejtettebb hangzatait. a másik szépet, az Idő lábának nydmát tapogatjuk az A meszelt fal meséjében. Első tekintetre meghökkent, mennyire nem akar semmit mondani ez az elénk állított meszelt fal. De kíváncsiságunkat felkelti a keret milyensége, a .képbe belógó eresz, tetővég, a helyéről elindulni kész ajtó, a kis- ablak. A giz-gazos anyaföld ott. az előtérben mintha panaszkodna arra a ki-tudja- mióta ólálkodó ellenségre, az enyészetre: mállasztja a falon a rávert-rákent vakolatot, ami a sok-sok meszeléstől. vagy egyébtől immár igencsak szederjes. És ezt a nagyon pontos költői látleletet nevezi el mesélés- nek Fodor József, akiben a költészet a magány és a rejtett szépségek összhangja, a másik valóság életre kel. A képei által. Az életet látja, annak a képét, az életképet, azt a lassú nyüzsgést, amely körülfolyja őt, akár az Emberközelt festi, akár a Körtvélyesi halászokat. netán a Favágókat. Észreveszi a rozoga hídon át- evickélő rozoga öreget is, emléket állítva annak, aki még itt van, de már mesz- szire lát. A legtöbbet mégis magáról vallja, ahogyan az alföldi hangulatban elringatja magát, ahogyan önmagát színezi-képezi le az A magányos első nyarában, vagy kirándulást tesz a télben. a tanyák közt. nétán Pipacsos tájban. A Lovasok mintha hívnák, de mélyen szántó tekintete csak átsuhan ezeken az alföldi kóborokon. Ítészek esetleg konzervatívnak tartják őt, mert hajdanvolt mestereit követi és hű az őt körülvevő világhoz. A mai sekélyes horizontú, sűrítetten semmitmondó divatos figurák-árnyalatok között tartalmat keres, a lelket találja. tetten éri a szellemet, amely őt is adta azért, hogy ne tévesszen tennivalót: szolgálja a szépséget, hittel, felvállalt eszközeivel. Ha ez konzervativizmus a hirtelen- nőtt neofiták szerint, vállalja büszkén ezt az osztályozást Fodor, ö egészséges és maradandó folytatása nagy nevű elődeinek. Még akkor is, ha későn is nyitott, csaknem negyvenévesen a felfelé vivő útra. Farkas András És folyton buzgó öt iszent sebei Nem a magyarság sorsát hirdetik? $s ki segít már, ha ő nem segít?” „Űtmenti-műfajnak” nevezi Szántó Piroska a pléh- Krisztust, a „romlatlan magyar Krisztus-ábrázolást", amelybe éppúgy beleszeretett, mint Itáliában a szalmakalappal ékesített csacsikba vagy a halál iszonyatát szerelmes mozdulataikkal tagadó csontvázakba egy évtizeddel ezelőtt. Tizennyolc éve kezdte gyűjteni az anyagot — e száraz és inkább tudóshoz .illő kifejezést ő használja —, és nem csodálható, hogy rabul ejtették az egyszerű formák, amelyekhez illik a rozsdafestő belső látásának prizmáján át szivárványszerűen új színeket és formákat kap. És úgy tűnik, a Révai Nyomda nagyjában’egészében ugyanezeket a színeket tárta az olvasó elé. A könyv azonban nem csupán adalék egy majdan elkészülő alapos Szántó Pi- roska-monográfiához, hanem verses kötet is. A költeményekkel már korábban is találkozhatott az. aki érdeklődik a költészet ősforrásai iránt. Erdélyi Zsuzsa gyűjtéséből valók, melyek valaha vidéki múzeumi kiadványként keltettek kisebb szenzációt, majd a Magvető nem csekély merészséggel kiadta őket. A Hegyet hágék, lőW. Buytewech: Vidám társaság Rembrandt: Az öreg rabbinus J. M. Molenaers «Péter fogadása
