Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-27 / 280. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. november 27., péntek 3 Pótcselekvések helyett érdemi politizálást Az egyik építőipari vállalatnál a taggyűlés után néhány embert megkérdeztem, hogy miért váltott ki a megvitatásra szánt téma a tagság részéről teljes érdektelenséget, A taggyűlést követő „nem hivatalos” beszélgetés során kiderült, hogy a véradómozgalom helyzetét taglaló napireríd mindössze azért került be a munkatervbe, mert az alapszervezet rég tárgyalta. Mellesleg az adott munkaterület kollektívájának tagjai példa- mutatóak a véradásban, szívesen segítenek rendkívüli felkérésekre is embertársaikon. Rákérdeztem, hogy most melyek azok a témák, amelyekről a dolgozók magán- beszélgetéseikben leginkább vitatkoznak, A válaszokból kiderült, hogy naponta több órát kénytelenek állni a szervezetlen betonszállítások miatt,— bár számtalanszor felvetették — a zsaluk már megkoptak, elvetemedtek. s így bármennyire igyekeznek, munkájuk minőségére egyre több a panasz, és emiatt a prémiumok is lecsökkentek, amit nem tartanak igazságosnak. Főként azért, mert akik valójában felelősek, megkapják a fizetésüket. A szenvedélyes panaszokat hallgatva kiderült, hogy a taggyűlés ez esetben nem volt más, mint egy formális aktus, kollektív pótcselekvés, melyben minden az előírt rendben, a munkaiterv- nek megfelelően történt, de az égvilágon egyetlen valóságos gond megoldását se vitte előre. Az idő elment, politikai haszon nemigen mutatható ki. És itt nem arról van szó, hogy a véradást elhanyagoljuk, hanem találjuk meg a legalkalmasabb módját annak, hogy a véradók számára mily módon lehet leghatásosabban kifejezésre juttatni elismerésünket. Az említett példa jelzi a pótcselekvés egyik leggyakrabban megnyilvánuló formáját, amikor a szervezeti megoldások eluralkodnak a cselekvő politizálás, az érdemi munka rovására. Valljuk be, hogy az ilyen jelenségek nemcsak az alapszervezetekben, hanem az irányító pártszervek munkájában sem ismeretlenek. Amikor például vizsgálódásainkban az a legfőbb szempont, hegy az alapszervezeti taggyűlést megtartották-e. milyen volt a megjelenési százalék, hányán szóltak. Sajnos, a figyelem itt néha megreked, és azzal már nincs kellő törődés, hogy mi változik a megvitatás;, a feladatkijelölés nyomán, milyen új, nem várt hatások jelennek meg, esetleg miben kellene, miben lenne célravezetőbb az eredeti elgondolást módosítani. Márpedig ez legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint maga a napirend megtárgyalása, maga a döntés. Az igazi politizálás lényegének megragadása nem valami ördöngösség, egyszerűen csak annyi, hogy a párttagok maguk között, a pártélet erre alkalmas fórumain rendszeresen tisztázzák a bennük, a környezetben felmerülő választ vagy intézkedést kívánó kérdéseket. Mindez persze csak látszólag tűnik könnyűnek, mert a tényleges kérdések kiválasztása, nemkívánatos a helyzetek megváltoztatásához szükséges módozatok kidolgozása jó politikai érzéket, eltökéltséget, bátorságot, állhatatosságot igényel. Vajon az ilyen kézenfekvő, érdemi munka helyett — a felgyülemlett gondjaink ellenére — miért gyakori még mindig a pótcselekvés? Az egyik ok mindenképpen a gyakorta tapasztalható bátortalanság, a kockázatvállalástól való irtózás. az „éles” problémák felvetésében. Ilyenkor tapasztalni azt, hogy a társadalom élete és a pártélet útjai elválnak egymástól, mindkettő a saját örökérvényűnek hitt törvényei szerint működik. Előfordul olyan is, hogy a választott tisztségviselők tájékozatlanok, vagy felkészületlenek, csak a jelenség szintjén, az összefüggések értése nélkül képesek foglalkozni a gazdasági kérdések politikai vonatkozásaival. Ilyenkor gyakori a gazdasági vezető általános beszámoltatása, amelyet követő eszmecsere a legritkább esetben megy túl azon, hogy a tájékoztatót formálisan elfogadják. Azt sem szabad elhallgatni, hogy a pótcselekvést nemritkán felülről -gerjesztik. Gyakran előfordulnak túlzott beszabályozások, sok a kötelezően előírt napirend, a feleslegesnek tűnő írásos jelentés. Ezek egy része formális, semmire se jó. másik részét pedig nem dolgozzák fel érdemben. E néhány jelzett belső, külső tényező fékezi a tényleges konfliktusokkal való szembenézést, helyi kérdésekben a cselekvési egység kialakítását, hatásos érvényesítését. Ügy gondolom, akkor politizálunk maradandó hatással. ha érdemi kérdéseket viszünk taggyűlésre, vagy egyéb pártfórumok elé, azokon érdemi vitát folytatunk, és valóságos egységet teremtve közös nevezőre jutunk a tennivalók kijelölésében is. Az ma már egyre inkább látszik, hogy atz élet nem fogja elviselni a pártmunkában sem az üresjáratokat, a pótcselekvést, a problémák megkerülését, a határozatlanságot, a lassú reagálást, és a cselekvés halgotását, mert így az élet elmegy a pártszervezet mellett, önmagukat zárják ki a társadalmi élet játékteréről, a cselekvés lehetőségeiből. Ennek elkerülése végett a pótgondolkodást, a pótcselekvést mielőbb csökkentsük (minimálisra, majd szakítsunk azokkal véglegesen. Járható útnak tűnik, hogy igyekszünk a dolgozókkal együtt megélni, megítélni a folyamatokat, azokból táplálkozni a pártmunkában. Segítsük a munkahelyi és lakóhelyi kollektívát ahban, hogy a nehézségeket, az elkerülhetetlen változtatásokat a lehető legkisebb veszteségekkel, ismételten megvitatandó közmegegyezéssel megoldják. Az ilyen gondolkodás és cselekvés megóvhat bennünket az üresjáratoktól, az időt és energiát fecsérlő, nemegyszer bizalmat koptató pótcselekvésektől. B. P. (Jj magyar—szovjet vegyes vállalat Üjabb magyar—szovjet vegyes vállalat alapítási okmányait írták álá Budapesten. Az Energotechno -iKft. vegyes' vállalatot kilenc magyar intézmény, valamint a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának egyik legjelentősebb kutató-fejlesztő intézete, az IVIAN hozta létre. Az új vállalat mérnoki- műszaki szolgáltatásokkal foglalkozik majd, feladata az alapító intézetek és vállalatok szellemi termékeinek (találmányok, újítások, új eljárások) értékesítése, ipari bevezetése, továbbá részt vesz új technológiák és termékek létrehozásában, valamint piacok feltárásában is. e A SZŐLŐ ÉS A BOR VÁROSAIBAN Szövetségbe _ ■■ ■■ ■■ ■ tömörülve... Az előzményeket — főleg az egriek és gyöngyösiek — jól ismerjük. S maga a tény is köztudott, miszerint megyénk két legnagyobb települése október 31-e óta a Szőlő és a Bor Városa címmel büszkélkedhet. Az ezt igazoló oklevelet a Kómában rendezett ünnepségen vették át a polgármesterek, illetve a tanácselnökök. Azóta nem sok idő telt el, de annyi mindenképpen, hogy az illetékesek eldöntsék mit is jelent nekünk ez a cím. Mi történt azzal, hogy sikeresnek bizonyult a pályázat? Erről érdeklődtem beszélgetőtársaimtól akik az előkészítő munka után most a diadal utáni tennivalókból is kiveszik a részüket. Diákszüret az Egri Csillagok tábláin (Fotó: Szántó György) Dr. Oláh László, az Eger— Mátra Vidéki Borgazdasági Kombinát kutatási" fejlesztési központjának igazgatója : — Hazánkban tizenhat város nyerte el a címet, ennél többen csak Franciaországból voltak sikeresek — mondta. — A pályázatot két nagy témakörben írták ki, az egyik az „Igazság a bor körül”, a másik a „Szőlő ismerete’’ volt. Célként azt tűzték ki, hogy felkeltsük az érdeklődést a legnemesebb ital iránt. Talán furcsának hangzik, de pont a bor alkalmas arra, hogy az alkoholizmus ellen harcoljunk. Hiszen ez a nedű mindig csak valamilyen alkalomkor kerül asztalra, legyen az egy ünnepi vacsora, vagy akár egy baráti beszélgetés. Ha pedig valaki egyedül megy kocsmába úgy fogalmaz: „bedobok egy felest.” Az pedig sókkal ártalmasabb ... — Éppen mondhatnám azt is: megiszom egy nagyfröcs- csöt... — A traces rendkívül egészséges ital élettanilag. Persze nem mértéktelenül. Viszonylag allacsony az alkoholtartalma is. — Milyen teendők adódnak abból, hogy megyénk két városa is a kitüntetettek között van? — Eger és Gyöngyös lakossága legyen büszke erre a címre. Vidékünkön évezredes hagyomány a szőlőtermesztés és a borkészítés. Az itteniek ezer szál- lall kötődnek ezekhez a tevékenységekhez. Fennmaradt festmények, fafaragások is bizonyítják ezt. — A kérdést feltehetem másképpen is. Eger és Gyöngyös a Szőlő és a Bor Városai lettek. A szokásos fordulattal élve: és akkor mi van? — Ez elsősorban erkölcsi győzelem. A területen dolgozók bizonyították, hogy itt a szőlő és a bor minél jobb minősége a cél. Az elismerések átadása előtt október 26—30. között kongresszus is foglalkozott a témával Rómában. Ott kifejtették: publikálni kell a bor élettani hatásáról, felhasználni a kutatási eredményeket az alkoholizmus elleni küzdelemben. A jobb szőlőfajták termesztésére is gondot kell fordítani. De nem akarom a kérdését kikerülni. Az Egervinnek ez reklámot is jelent, bizonyos fajtákat drágábban adhatunk ezután. Tehát a propagandában óriási a jelentősége. — A címmel most már örökre büszkélkedhetünk, vagy időnként bizonyítani kell, hogy az illető helység még mindig méltó rá? — Erről nincs konkrét információm. Azonban úgy gondolom, a pályázati felhívást olykor-olykor újra közzéteszik, esetleg más témakörökben. Nekünk jelenleg nincs ilyen gondunk: igazolni tudtuk a világszí- vonalat. — Végezetül szeretném, ha az átadóünnepségről mesélne... — Róma egyik külső kerületében csodálatos helyen, olajfák alatt rendezték az eseményt. Felvonultak az összes borrend képviselői, köztük a magyar „Baechusok” is. A nemzetközi szervezet elnöke beszélt ezután arról, kik pályáztak és kik kapták meg a címet. Az elismeréseket a városok képviselői vették át a francia ábécé szerinti sorrendben. A „hivatalos” rész után nagyszabású népünnepélyt rendeztek, ahol többek között az egyik olasz borrend bemutató avatást tartott. Erre az alkalomra felkértek egy szövegírót és egy zeneszerzőt, komponálják meg a szőlő és a bor himnuszát. Az ezt megörökítő hanglemezből mindenki kapott, s én azóta is féltve őrzöm ... A kitüntető cím átvevői között ott volt dr. Bakos Antal, az egri városi tanács elnökhelyettese és dr. Tir Dezső, aki Gyöngyösön tanácselnök. Tőlük kértem rövid: tájékoztatást arról, hogy miyen tervek adódtak az örömhír okán.- — November 26-án tartjuk záróértékelésünket az előkészítő eseményekről — mondta dr. Bakos Antal. — Az már biztos, hogy jövőre is óriási attrakcióval szeretnénk kirukkolni. Ez pedig a Szüret Agriában című rendezvénysorozat, amellyel hagyományt kívánunk teremteni. Az sem titok, hogy többek között a gazdasági haszon reményében. — A rendezvényeken kívül érződni fog-e Egerben, hogy a szőlő és a bor városában vagyunk? — Véleményem szerint ez eddig is érződött. Eger hangulatos miliőjéhez ez mindig hozzá tartozott, s ez a jövőben sem változik meg. — Folyamatosan tárgyalunk idegenforgalmi és kereskedelmi vállalatokkal — tájékoztatott dr. Tir Dezső. — Terveink szerint december 20-dg rendezünk egy tanácskozást városunkban, ahová meghívjuk a Szőlő és Bor Városainak képviselőit. Célunk, hogy szövetségbe tömörüljünk. — Mit jelent Gyöngyösnek ez az elismerés? — Mindenkinek, a környéken dolgozó munkatársaknak is jóleső érzés. Szeretnénk folytatni a szőlő- és a borkultúrával kapcsolatos hagyományainkat és újakat is teremteni. 1988-ban ismét megrendezzük a gyöngyösi szüret eseménysorozatát. — Változott-e valami Gyöngyösön október 31-e óta? — A szőlőtermesztés-borkészítés nálunk már a XII.— XIII. században is honos volt. Ugyanígy a szállítás külföldre. A gyakorlatban tehát nemigen változik semmi, mindenesetre büszkék vagyunk a címre. A beszélgetések azt mutatják, hogy a Szőlő és a Bor Városa cím elsősorban- erkölcsi elismerés, de lehet belőle tőkét kovácsolni. Elsősorban a területtel foglalkozók profitálnak belőle, s ez talán természetes is. Nekünk — bizonyos fokig kívülállóknak — marad a remélhetően egyre jobb minőségű borokkal a koccintás: Egészségünkre! Kovács Attila Háztáji szőlőfeldolgozás Gyöngyös környékén Megjelent a Pártélet novemberi száma Berecz János, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára méltatja a nagy októberi szocialista forradalom győzelmének 70. évfordulóját. A többi között rámutat: a Szovjetunió kommunistái ma erőteljes küzdelmet folytatnak az akadályozó tényezők eltávolításáért, a szocialista demokrácia fejlesztésével, a „nyíltság”, a társadalmi nyilvánosság szerepének erősítésével. Sokszor elismételt igazság, hogy a párt politikai-cselekvési egysége nem egyszer, s mindenkorra adott, hanem azt minden fontosabb kérdésben újból és újból létre' kell hozni, újjá kell teremteni. Lakos Sándor megvilágítja a pártegység formálódásának körülményeit, folyamatát. Az utóbbi években szinte divat arról vitázni, hogy válságban van-e a marxizmus, megingott-e a szocialista értékrend, van-e (s egyáltalán lehetséges-e) korszerű szocializmuskép. Józsa György a napjainkban tapasztalható eszmei zavar, ideológiai bizonytalanság társadalmi, gazdasági okait kutatja. A hatvanas évek második felének vitáiban a gazdasági mechanizmusváltás igénye mellett erős hangsúlyt kapott az önkormányzatiság, amely a helyi érdekérvényesítés demokratizálását eredményezte. Böhm Antal a helyi politika fel- élénkülését akadályozó tényezőket elemzi. Gyakorlatunk során — különösen a legutóbbi évtizedben — bebizonyosodott, hogy a politikai fogalomtár alapvető érdekkategóriái, az egyéni, a csoport- és a társadalmi érdek igen összetett viszonyokat takarnak. A Pártélet kerekasztal-beszél- getést rendezett erről a kérdéskörről. Az eszmecsere résztvevői arra keresték a választ, hogy mennyire tekinthetők kialakultnak, és hogyan működnek az említett mechanizmusok, s mit kell tennünk annak érdekében, hogy a mai nehéz feltételek között jobban segítsük a népgazdaság teljesítményének növelését. A kultúra szerepéről és a kulturális intézményrendszer működéséről széles körű vita bontakozott ki az elmúlt években. Harsányt László annak a véleményének ad hangot, hogy kikerülhetetlenül szükséges olyan megközelítés, amely egyértelműen szakmai-politikai szempontból dönti el, melyek -azok a kulturális köz- művelődési tevékenységek, amelyek alapvetőek a párt kultúrpolitikájának végrehajtásában, és amelyek elvégzése éppen ezért nem lehet semmilyen költségvetési alku tárgya. Településfejlesztési politikánknak már ijó i<jcje az az egyik legfőbb törekvése, hogy mérsékelje az egyes térségek között meglévő indokolatlan különbségeket. Ennek ellenére bizonyos körzetek a legutóbbi évtizedekben sem tudtak bekapcsolódni a társadalmi és gazdasági fejlődés vérkeringésébe. Gyenesi István Somogy megye példáján keresztül feltárja az elmaradott térségek fejlesztésének nehézségeit.
