Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-23 / 276. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. november 23., hétfő 3. TÁRSADALMI ELLENŐRZÉSSEL II tanács mint szolgáltató Csökkenthető-e a létszám? A hazánkban egyre jobban felélénkülő társadalmi, politikai aktivitás a tanácsok tevékenységében is megmutatkozik. A korábbinál több a kérdés, nagyobb a vita a testületi üléseken, egyre gyakrabban alternatív javaslatok között kell dönteni. Nő ;a döntéshozók felelőssége, 5 ezzel együtt a döntés-előkészítőkkel, a döntéseket végrehajtókkal szemben támasztott követelmények is megnövekednek. Ehhez nemcsak felkészült, jól képzett tanácsi szakemberekre, hanem az eddiginél szervezettebben, ösz- szehangoltabban működő szakigazgatási szervezetre is szükség van. Jelenleg a megyei, de még a városi szakigazgatási szervek tagolódása is az ágazati és funkcionális minisztériumok, főhatóságok szervezeti rendszeréhez igazodik, s így lényegében évtizedek óta változatlan. Elsősorban a megyék és a főváros tanácsi apparátusa túlzottan széttagolt, az indokoltnál jóval több önálló, egymásnak mellérendelt szakigazgatási szervből tevődik össze, sok a párhuzamos, a hasonló munkát végző szervezeti egység. s így túl sok energiát köt le a tanácson belüli egyeztetés. Az elkülönült szakigazgatási szervek elkülönült érdekeket hordoznak, figyelmük elsősorban az ágazati besorolásnak megfelelő országos főhatóságok felé fordul, s ez rányomja bélyegét a tanácstestületeket és nem utolsósorban a lakosságot szolgáló munkájukra. Pedig a tanácsi szakigazgatásban mindinkább előtérbe kerül a lakosságot szolgáló tevékenység. A tanácsi munka közszolgálat, s ennek az államigazgatási, közhatalmi feladatok gyakorlása során is ki kell fejeződnie. Most nem elsősorban az ügyfélszolgálati irodákra és más, lakosságot szolgáló szer - vezetkre gondolunk, bár például ezek közül a munkaügyi szolgáltató (közvetítő) irodák szerepe kétségtelenül felértékelődik, s szükség esetén minden érintett városban célszerű megszervezésük. A piaci szabályozás, az áru- és pénzviszonyok változásainak a verseny felerősödésével azonban nemcsak a gazdaság élénkülésének. a vállalkozások virágzásának pozitív hatásaival, hanem a tisztességtelen áremelések, a gazdasági erőfölénynyel, a piaci pozíciókkal való visszaélések negatív jelenségeivel is számolni kell. Erősíteni szükséges ezért a — lakosság érdekeit közvetve szolgáló — ellenőrző szervek: a kereskedelmi és piacfelügyelet, az árellenör- zés szerepét és szervezetét, összehangolt tevékenységüket s függetlenségüket nagymértékben segítené az ellenőrzést végző (csoportok) egységes szervezetbe vonása, s így az ágazati szakigazgatási szervekről való „leválasztása". Miközben a tanácsi szak- igazgatási szervek hatósági, ellenőrzési szerepe nem csökken a vállalatok, intézményék önállóságának növekedésével, így kevésbé van szükség az ágazatirányító, a direkt beavatkozást szolgáló vállalatfelügyeleti tevékenységre. A vállalatok, szövetkezetek érdekképviseletét ne vállalják fel a tanácsi állam- igazgatási szervek. A tanácsok a területükön élő lakosság, a fogyasztók érdekeit szolgálják a hatósági jogaik, ellenőrzési kötelezettségeik fokozott érvényesítésével. A változó körülményekhez való alkalmazkodás az eddiginél rugalmasabb, egységesebb és összehangoltabban dolgozó tanácsi apparátust követel. A hatékonyabb tanácsigazgatásra való törekvés nem merülhet ki létszámcsökkentési kampányokban — a tartalmi munka, s az ehhez igazodó szervezeti rendszer megújítása a cél. ' Az igazgatási létszám csökkentése nem a béralap megtakarítását szolgálja. Az utóbbi évtizedben ugyanis a tanácsi dolgozók átlagkeresetének növekedése nem tartott lépést az áremelkedésekkel — a központi bérrendezés elmaradása leértékelte ezt a pályát. A viszonylag alacsony kereset nem vonzó a magasan képzett, gyakorlattal is rendelkező, elismert szakemberek számára. Nem a rosszul fizetett munkatársakat alkalmazó köz- igazgatás az olcsó közigazgatás. Éppen ellenkezőleg, a jól megfizetett, hatékonyan dolgozó szakembergárdával rendelkező tanácsi apparátus fenntartása a célszerű és a gazdaságos. Az igazgatási dolgozók alulfizetése a korrupció melegágya, s nem teszi lehetővé a kiképzett, jó szakemberek megtartását. Gyengén fizetett, gyakorlatlan munkaerők alkalmazása a legjobb hozzáállás mellett is óhatatlanul lassítja az ügymenetet, csorbát szenved a szakszerűség. Végeredményben tehát sokkal többe kerül a tanácsi szolgáltatások igénybe vevőinek, mint egy jól olajozott gépezet esetében az reálisan elvárható lenne. Az igazgatás költségei hatékonyabb működés esetén a szervezési intézkedések révén feltárható létszám- és bértartalékok ösztönző alkalmazása során, társadalmi szinten lennének mérsékelhetők. A városi 'és a megyei közigazgatási apparátus működését javító legfontosabb szervezési intézkedés a szak- igazgatási szervek széttagoltságának megszüntetése, egységes, a feladatokhoz rugalmasan igazodó belső szerveződésű szakigazgatási szervezet kialakítása. Az egységes apparátust a változó feladatokra lehet mozgósítani, minimálisra mérsékelve a szervezet önmozgását. Belső átcsoportosítások, összevonások révén a párhuzamos, illetve az időközben feleslegessé vált feladatkörök megszüntetésével egységes és ütőképes tanácsi igazgatási szervezet kialakítása válik lehetővé, mely az új feladatokhoz esetenként megfelelő létszámot tud átcsoportosítani, szükség esetén új, hatékonyabb szervezeti egységet is ki tud állítani. Az igazgatási létszám az elkerülhetetlen csökkentés, és az esetleges átszervezés után hosszabb időszak során sem növekedhet újra. A tanácsi igazgatásban nem fogadható el törvényszerűségként a létszám állandó növekedése. Az olcsóbb közigazgatás a rendeletek és eljárások egyszerűsítésével, a döntési fórumok számának csökkentésével, a megalapozott döntéseket szakértelemmel előkészítő, jól megfizetett, de társadalmi ellenőrzés alá helyezett szakemberek alkalmazásával érhető csak el. A lakosság ellenőrzési lehetőségeit a nyilvános tanácsülések szerepének erősítése, a testületi munka és a szak- igazgatás szervezeti különválasztása révén is növelni. lehet. A tanács elnöke elsősorban a választott testület, és ne az apparátus vezetője legyen, ez utóbbi személyében is váljon külön, s például „köz- igazgatási titkár” egyszemélyi felelős vezetője legyen. A tanácstestület — esetleg bizottságain keresztül — az eddiginél nagyobb kritikával kontrollálná a saját hivatala működését, az önkormányzat érdekeit következetesen képviselve. Az államigazgatás szervezeti rendszerének korszerűsítésén belül a tanácsi szakigazgatási szervezet megújítása jól szolgálná a politikai intézményrendszer korszerűsítését. A viták a szakemberek körében még folytatódnak, döntések még nem születtek. Szükség is van a vélemények ütköztetésére, az elképzelések megvitatására, a megoldások kísérleti kipróbálására, hiszen elhamarkodott döntések miatti átmeneti zavarok ezen a területen sem engedhetők meg. A tanácsigazgatás korszerűsítése nem válhat öncélú átszervezéssé, csak akkor érheti el célját, ha a lakosság, a települések, az önkormányzatok érdekeit szolgálja. A. Z. A 300 óra munkával készüli — az Égei-tenge- ren honos — görög halászhajó kicsinyített mása. Alkotója: Koós Ervin mozdonyirányító (Fotó: Szabó Sándor) Poór Ernő, a Mátraalji Szénbányák petőfibányai gépüzemének villanyszerelője haditechnika-modelteket készít szívesen Modellek és modellezők Az MHSZ a megalakulásának 40. évfordulójára készül 1988-ban. Heves megyében az elmúlt évtizedek alatt mintegy 40 ezren ismerkedtek meg a modellezés alapjaival, s annak magasabb szintjeivel a szervezet keretén belül. A nagy kézügyességet, türelmet és technikai ismereteket igénylő sport hatvani kedvelői csaknem félszáz kis remekművet készítettek az idén. RÓMÁBÓL JÖTT Mesterségünk címere: a bor Annak a gyermekjátéknak a mintájára most nem kellene sok mozdulatot végezni, hogy a rejtvény megoldódjék. Aki Rómából jött és hozott magával egy francia nyelvű oklevelet, az nem lehet más, mint dri Tir Dezső, Gyöngyös tanácselnöke és a mesterség, aminek a címere volt a feladvány, nem lehet más, mint a Szőlő és a bor nemzetközi városa. — Azt hiszem, ez a jelző: nemzetközi, lényeges eleme a címnek — figyelmeztetett a tanács elnöke. — Pontosan ez áll a diplomán is. de az sem elhanyagolható, hogy a világ minden tájáról csak 133 város érdemelte ki az elismerést. Hazánkból összesen 16 település vehette át az oklevelet. A nemzetközi mezőnyben a harmadik helyet mondhatjuk a magunkénak. Végre, van mivel büszkélkednünk is. Jó ezt kimondani. A delegáció október 28- án indult a fővárosból kü- lönbusszal. Velencében töltöttek egy éjszakát, majd 29-én, a késő esti órákban érték el Rómát. Október 30- án a római főpolgármester köszöntötte a küldöttségeket, majd este az Odescalchi palotában zajlott le a fogadás, amelynek a végén tűzijátékban gyönyörködhettek a vendégek. A központi ünnepséget október 31-én rendezték meg az Eugenio Lipta palota kongresszusi termeiben. Ott voltak az olasz, -borrendek is. A mezőgazdasági minisztérium államtitkára mondott beszédet. Az oklevelet az a Mario Fregoni professzor, a Nemzetközi Szőlő és Bor Hivatal elnöke adta át a városok képviselőinek, aki néhány héttel ezelőtt részt vett egy Gyöngyösön rendezett nemzetközi tanácskozáson. Ezért történt, hogy dr. Tir Dezsőt melegebben üdvözölte, mint a többieket. A borrendek szalagon díszelgő medáliával kedveskedtek. Erre az alkalomra készítettek elő egy díszes „anyakönyvet", amelybe minden kitüntetett helység képviselője beírta a nevét, és a helyet, ahonnan érkezett. — Nagy megtiszteltetésnek veszem, hogy olyan nevek között olvasható Gyöngyös is, mint Róma és Párizs. Megjegyeztem azt is. hogy a Szovjetunióból két város kapta meg az elismerő oklevelet, és ugyancsak két város Kínából. — Nyílt-e alkalom. arra, hogy a városok bemutathassák a boraikat? — Olasz, görög és nyugatnémet delegációkkal tartottunk a szállodánkban baráti találkozót este, ahol mindenki megkínálta a jellegzetes borait. Én olaszrizlinget, kékfrankost, traminit és hárslevelűt vittem. — Nem volt gond a vám mai? — Előre engedélyt kért mindenki, hogy erre a célra meghatározott mennyiségű bort vihessen magával, A vám tehát nem okozott gondot. — Volt-e lehetőség egy kis városnézésre? — Rómában is és Velen cében is megnézhettük a legjellegzetesebb látnivalókat. De csak néhány órát tudtunk erre kiszorítani. Az út hazafelé ugyancsak két napot vett igénybe. November 2-án éjfél körül érkeztek az Engels térre a busszal. — Gondoltak-e arra, hogy valamilyen módon hasznosítsák a kapott nemzetközi elismerést? — Arra határoztuk el magunkat, hogy a 16 magyar város vezetőit december közepéig összehozzuk itt. nálunk, és megtárgyaljuk, milyen kötelezettségeknek kell megfelelnünk ezután A másik elképzelésünk, hogy az 1988-as szüreti ünnepségekre meghívjuk a világ összes „borvárosát” azzal, hogy mutassák be népi, nemzeti hagyományaikat. Szimpatikus ötletek ezek. A segítségükkel tovább lehet növelni Gyöngyös hí- rét-nevét a közelebbi és a távolabbi tájakon is. (gmf) A kereskedelem technikai segédeszközei közül napjainkban az árazógépsk és tartozékai váltak a legkeresettebbekké, hiszen ezek nélkül az üzletekben nem tudnák elvégezni az év végi átárazás amúgy sem könnyű munkáját. Az árazógépeket sem hazánkban, sem más szocialista országokban nem gyártják, ezért a szükséges meny- nyiséget a forgalmazó vállalatok tőkés importból szerzik be, s a megnövekedett igények kielégítésére a Belkereskedelmi Minisztérium biztosítja a devizát. Az ÁPISZ, a Piért és a Műárt csaknem 10 ezer árazógépet importált az idén, kétszer annyit mint a korábbi években. Pónifarm a Apróhirdetés az újság Vegyes címszava alatt: „Pónilovak eladók! 2 db fekete-fehér tarka, vemhesek, 139 cm magas, á—6 évesek, 2 db csikó, 5 hónapos tarkakanca vasderes mén, 1 db fakó kanca, 3 éves, 1 méteres, 1 db 1 1/2 éves. fekete mén, pónik után kocsik és hámok. 1 db 3 t-ás billenős kocsi, 1 db fixes, 2 pár új szerszám...” Ki tenyészt, ad, vesz ma pánikat? — találgatom a hirdetés végén megadott címen, a gyöngyösi hóstyán. Nyugdíjas emberhez vezet a házszám, takaros portára. A gazda az istálló előtt fogadja a köszöntést. Délutáni tevés-vevéséből zökkentem ki a minipacik közül. — A szíve szerint kedvenceivel töltené egész idejét — dohog a konyhaajtóból asz- szonya —, hiába hajtogatom már régóta, hogy nem neki való. Strapa ennyi állatot tartani, mert hasznukat már alig látja, s maholnap a gatyája is rámegy az etetésükre! Feri Ibácsi — így hívják a tulajt — szelíden hallgatja a korholást. Csak legyint a ráhulló szózuhatagra. — Mit csináljak, ha a lovak bolondja vagyok? — kérdi felém fordulva, bánatosan. — Közöttük telt úgyszólván az egész életem, kerek 25 esztendeig volt iparom is a fuvarozásra. Erdőre, bányába jártam, meg mesterekhez, 50—60 mázsát felpakoltam egyszeregyszer. No, persze, nem ezek mögé — mutat Durcásra, Babára, Makira, Mónira és Zsuzsira, a „kótyavetyére” kínált mokány kis négylábúnkra. — Hanem „igazi” igások- kal, nagytestű muraközikkel jártam. Emezek sokkal kevesebbet bírnak. Erőltetem, csak erőltetem már, hogy megtartsam a kései hántásokat, de érzem, egyre érzem: bizony mind kevésbé bírok velük. Amióta a lábam gyakrábban vacakol, nem nagyon merek bakra ülni, inkább csupán nézegetem a maradékot. El is adnám őket, s meg is tartanám. Hirdettem, de őszintén szólva nem bánnám, ha itt maradnának. Mert puszta udvari járatásuk örömet okoz idős napjaimban, aztán .néha, egyiknek-másiknak egyéb hasznát is veszem. Nemrégiben például pánival szántottam meg tenyérnyi kertemét is. Az ásás nem ment volna, s nincs, aki segítsen. Ló nélkül legfeljebb bukfencét vethetnék a földbe ... — Miért a váltás, honnan a póni? — Az Alföldről, Kecskemét mellől hoztam az elsőt néhány éve, amikor valamelyik unokám annyira rákívánkozott. Gondoltam, elfér az istállóban, aztán, ha tetszik a gyereknek, csak játszadozzék vele. Egv darabig kedves is volt, neki is, meg a többinek, újabbakat kellett venni, aztán ráunt mindegyik. Ha mind a hatan meg-me.gláto- gatják is a nagyapát, az istállóba legfeljebb bekukkantanak. Inkább az autó érdekli őket. Mind a három fiamnak van gépkocsija. szívesebben utaznak velük. — Mennyit ér egy ilyenféle aprócska ló? — Mondom, hogy ma kótyavetye a vásár! Amíg korábban tanúja voltam 130 ezer forintos vásárlásnak — cirkuszba vitték a pó- nit —, sőt még nemrég is 70—80 ezret megadtak érte, most a 30—35 már megállítja az árat. Már amennyiben egyáltalán van érdeklődő. Istenemre, fáj a szívem, hiszen ez a summa alig több, mint amennyit egy jobb szamárért adnak. S azért a szamár mégsem ló... ! Hiába, ,no, más a világ- De még mennyire más! Elég, ha csak azt említem, hogy már az első pánimat is személyautó hozta... Természetesen: utánfutón, Három- ezer-kettőszáz forintért. Majdnem sírtam, amikor kifizettem a szállítást. Régen? A lábán jött az állat a vásárból. Akadt eset, hogy Székesfehérvárról vezettem egyet. Három napig. Ez volt a szokás. Meg így kény- szerített a szükség is. Szsóval: nem sokat ér a mostani ló. Már passzus sem kell hozzá az adás-vételnél. S szabadon elkötheti a tolvaj is, mivel útközben senki sem kéri tőle a pecsétes papírt... — Mi lesz, ha a nyakán marad a pónifarm? — Egyiket sem eresztem szélnek. . nem csapom ki az utcára. Valahogy csak kiböj- tölöm ezután is a tartásukat. S ha korábban nem, hát a jövő ősszel feltétlenül előszedem megint a cifra szerszámot, befogok újra, s mint már annyiszor: részt veszek o gyöngyösi szüreti felvonuláson. Parádézok egy kicsit a városban. Hadd tudják meg, hogy még élek. Feri bácsi megcsettinti az ostort! Gyóni Gyula Tízezer árazógép
