Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-31 / 257. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. október 31., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Hüü Miért halaszthatatlan a szerkezet átalakítása? írta: Vértes András, a Gazdaságkutató Intézetigazgatója A gazdasági szerkezet át­alakítását sokan úgy képze­lik, hogy egy bizonyos idő alatt elvégzendő feladat. Pe­dig nem erről van szó. A gazdaság szerkezetét min­den olyan országnak, amely lépést akar tartani a világ fejlődésével. folyamatosan kell korszerűsítenie, Ezért ne is számítsunk olyan hely­zetre, amikor a magyar kor­mány ünnepélyesen bejelent­heti, ihogy a gazdasági szer­kezetet most már megfele­lően átalakította. Ebben a folyamatban az elkövetkező évek' számára összetorlódtak a feladatok. Ezt mindannyian tudjuk, hi­szen érzékeljük, hogy a ma­gyar gazdaság szerkezete nem korszerű, termékei mi­nősége, műszaki és gazdasá­gossági jellemzői elmarad­nak az élenjáró országoké­tól. Nem !is az a baj önma­gában, hogy elmaradnak, hiszen ilyen különbség min­dig is létezett. A fő gond az, hogy ez a technikai, technológiai és gazdasági rés az elmúlt időszakban növe­kedett. Gazdasági kényszer A gazdasági szerkezet át­alakítása elsősorban vállala­ti, de emellett állami fel­adat is. Megvalósul nálunk a gyakorlatban a vállalatok­nál a szerkezetváltás? Rész­ben meg, de nem elég gyors ütemben, és nem eléggé a piaci kereslethez igazodva. Mi kell ahhoz, hogy ez a folyamat felgyorsuljon? Első­sorban gazdasági kényszer. Ebből egyelőre nálunk, Ma­gyarországon kevés van. Ar­ra lenne szükség, hogy a ve­vők és a szállítók a gazda­ságban általában kiegyensú­lyozott erőviszonyokkal lép­jenek kapcsolatba. Magya­rul: a szállítók ne legyenek erőfölényben, ne ők hatá­rozzák meg a szállítási fel­tételeket (árakat, határidő­ket stb.). Ehhez arra lenne szükség, hogy a belföldi piacon sok szereplő gazdálkodjon, kevés vállalat kerüljön monopol­pozícióba. Élénk tőkeáram­lás szükséges annak érdeké­ben, hogy a piaci hiányok kielégítéséről minél gyor­sabban gondoskodjanak az érdekelt gazdálkodó egysé­gek, beleértve a kis- és ma­gánvállalkozókat is. Termé­szetesen ehhez a munkaerő­nek is rugalmasan kell áram- lania. Egy-egy gazdálkodó egységnek időnként jelentő­sen meg kell növelnie a lét­számot. ha a feladatai ezt kívánják; ellenkező esetben pedig számottevően mérsé­kelnie kell munkaerő-állo­mányát. Mindezeket a feltételeket és körülményeket a magyar gazdaságpolitika hosszabb idő óta törekszik megterem­teni. Konkrét feladatokat tartalmaz ezzel kapcsolatban a kormány közelmúltban jó­váhagyott munkaprogramja. Az ország előrejutásának alapvető feltétele, hogy ezek minél előbb megvalósulja­nak, a vállalati gazdálkodást befolyásoló gazdasági kény­szer fokozódjon. A szerkezet átalakításá­nak vannak állami felada­tai is. Elsősorban két irány­ban: a progresszív (élenjá­ró) területek fejlődésének elősegítése, másrészt a vál­ságos helyzetbe kerülő ága­zatok visszafejlesztése terén. A technikai fejlődés leg­első vonalában haladó terü­leteket nem szabad teljesen kitenni a piaci hatásoknak. Egy ilyen közepesen fejlett országban ugyanis, mint amilyenek mi vagyunk, a legmodernebb technikát kö­vető típusú fejlődés lehetsé­ges, ezért amennyiben e te­rületet azonnal kitennénk a nemzetközi gazdaságossági versenynek, akkor nem len­nének képesek felvenni a lépést ezekkel a nemzetközi versenytársakkal. Átmeneti­leg szükség van ezeken a területeken az importver­sennyel szembeni viszonyla­gos védelemre. Válságágazatok és feszültségek Ennél még fontosabb, hogy államilag kell segíteni a szellemi infrastruktúra meg­teremtését. A kutatási-fej­lesztési erőket koncentrálni kell az ilyen területekre, el kell érni, hogy az eredmé­nyek minél gyorsabban hasz­nosuljanak a gyakorlatban. Az állami szervezőmunkát, forrásokat, az oktatási intéz­mények és kutatólaborató­riumok közelítésére, a szak­képzett munkaerővel rendel­kező vállalatok és fejleszté­si kockázatok finanszírozá­sára kész vállalatok egy­másra találására kell kon­centrálni. Az állami tevékenység má­sik iránya a válsághelyzetbe került ágazatok állóeszközei­nek és munkaerejének át­csoportosítása. Itt a világ minden országában az ál­lamnak jelentős konzervatív erőkkel kell megküzdeni. Át­menetileg egy ilyen szerke­zetváltás mindig sok gond­dal jár, sőt növekvő kiadá­sokkal. Lényegében olyan, mint egy hosszabb távon megtérülő beruházás. A gazdasági gondok első­sorban abból fakadnak, hogy a válságágazatokban lekö­tött állóeszközök nehezen vi­hetők át más területekre. Például: egy vaskohászati hengerde vagy öntöde gé­pei, berendezései aligha hasz­nosíthatók más ágazatokban. A társadalmi problémák az­zal függnek össze, hogy a munkaerő szakképzettségé­nek értéke is zuhan ezeken a területeken, átképzésre van szükség. Ez szociális, társa­dalmi, egyéni problémákkal jár, amely a szerkezetátala­kítás elkerülhetetlen mel­lékhatása. Nyugat-Európában a kor­mányok évek óta kísérletet tettek és tesznek az említett visszafejlesztési folyamat élénkítésére. Központilag tá­mogatják a kapacitások le­építését és minőségi rekonst­rukcióját, de nem tudták el­kerülni a munkanélküliség számottevő növekedését. A 10 százalék körüli munka­nélküliségi ráták (a foglal­koztatókra vetítve) igen nagy társadalmi feszültsége­ket okoznak, még a kiter­jedt átképzési és segélyezési rendszer mellett is. A hiánygazdaság ellenszere A kelet-európai országok a visszafejlesztést, mint hatá­sos gyógyszert, a szerkezet- átalakítás érdekében eddig általában nem alkalmazzák. Elsősorban azért, mert tar­tottak a gyógyszer „mellék­hatásaitól”, azaz az említett társadalmi-szociális feszült­ségektől. A gyakorlatban az állami gazdaságpolitikák a támogatásokat a gazdaságta­lan termelés fenntartásához nyújtották, s ezért azok kor­szerűsítése. vagy annak le­hetetlensége esetén leépítése lassú. Kétségkívül valós gond az is. hogy ezekben az orszá­gokban a visszafejlesztés nyomán kieső termelés pót­lása nehéz feladat. A KGST-n belül áruhiány miatt ez ne­hezen megoldható, konverti­bilis valutákban pedig ezek az országok szűkölködnek. Így a visszafejlesztések el­maradásának oka az is, hogy egy hiánygazdaságban a le­állítás mindig valós gazda­sági feszültségekkel jár. Végül is számunkra az a tanulság adódik, hogy a szer­kezetátalakítás állami esz­közökkel is történő segítése nem odázható. Fokozatosan meg kell teremtenünk azo­kat a gazdasági, társadalmi és szociális körülményeket, amelyek között e gyógyszer mellékhatásai kismértékűek, kézben tarthatók, vagy más gyógyszerekkel elnyomhatok annak érdekében, hogy a gazdasági szerkezet korsze­rűsítésében előrelépjünk. (Balról jobbra) Maas Peter, az NDK csoport Belkovics Miklós a lángvágót készíti elő vezetője és Farkas Gábor gépészmérnök meg- feladatához .... beszélésen, felújítás előtt az óriás kotrónál (Fotó: Szabó Sándor) Rekonstrukciós munkálatok kezdődtek Visontán A Máiraalji Szénbányák Vtsontai Thorez Külfejtéses Üzeménél nagyszabású rekonstrukciós munkálatok kezdődtek. Az 1995-ig tartó munkálatok ideje alatt az óriásgépek a kor műszaki feltételeinek megfelelően, megújulnak, energiatakarékosabbak lesznek, s nagyobb teljesítményre lesznek képesek. A visontai szakemberek mellett az NDK-ból érkezett szerelők is segítenek a rekonstrukciós folyamatban A munkálatok ideje alatt a széntermelés nem csökken, elegendő lignitet. 5,8 millió tonnát — szállítanak a Gagarin Hőerőmű Számára a bányászok. Az idén közel 100 millió forintot irányoztak elő a műszaki korszerűsítésre Visontán Takarékossági világnapon... Beszélgetés az OTP sajtófőnökével Az idén október 31-én emlékezünk meg a taka­rékossági világnapról. Eb­ből az alkalomból keres­tük meg Kutas Józsefet, az Országos Takarékpénz­tár sajtófőnökét, hogy a világnap történetéről, mai aktualitásáról beszélges. \ sünk vele. Milánó: 1924 — Olvasóinkat bizonyára érdekelné, mióta ünnepeljük ezt a napot? — Az október utolsó mun­kanapját — mondta Kutas József — az egész világ úgy ismeri, mint takarékossági világnapot. Az ünnep tör­ténetének kezdete 1924-re nyúlik vissza. Ez év októbe­rében ültek össze Milánóban a világ pénzintézeteinek kép­viselői. A tanácskozás záró­napján — 31-én — a kül­döttek két fontos határoza­tot is elfogadtak. Az egyik lényege az volt, hogy a Ta­karékpénztárak Nemzetközi Intézetét tegyék az orszá­gok közötti tapasztalatcsere fórumává, amely terjeszti a mozgalom módszereit és ajánlásokat tesz a tagok szá­mára is. A másik határozat — ehhez kapcsolódva — azt deklarálta, hogy a kongresz- szust követően, ezentúl min­den államban emlékezzenek meg erről az ünnepről, s Ok­tóber utolsó munkanapját nyilvánítsák takarékossági világnappá. Abban, hogy ez most mégis szabad szombat­ra esik, munkaidőalap-vé­delmi okok játszanak sze­repet. Magyarországon egyéb­ként 1964 óta jegyzik ezt a napot, az OTP, a posta és a takarékszövetkezetek kö­zös megemlékezése. — Ez a nap nyilvánvaló­an más és más hangsúlyt ka­pott az idők folyamán. — Természetes, hogy ezek a hangsúlyok változtak az évek során. Régebben a ta­karékosság csak a pénz gyűjtésének tényével kap­csolódott össze. Napjainkban a takarékosság fogalma egy­re szélesebb értelmezést kap. Már nem csak a pénz gyűj­tését jelenti, sokkal inkább az értékek előállításának te­rületén a termelés mozzana­taiban kerül előtérbe a ta­karékosság, az ésszerűség kö­vetelménye. Világos, hogy, a korábbinál nagyobb figyel­met kap a munkahelyen az anyaggal, a munkaerővel és főleg az idővel való gazdál­kodás. Gondolom, nem kell bizonygatni, hogy a takaré­koskodást ebben a szférában kell! elsősorban elkezdeni. Érdemes? — Ha így nézzük, a taka­rékoskodásnak, hogy úgy mondjam, valóban a korát éljük... De a hétköznapi ember számára már ilyen egyértelmű a kép: az életvi­tel egyre többe kerül (nem­csak a luxusigényekre gon­dolok természetesen), keve­sebb pénzt tudnak félreten­ni, az inflációhoz képest vi­szonylag alacsonyak a ka­matok. Akinek van pénze, inkább máshova fekteti... — Tudjuk, hogy jelenleg — a gazdasági nehézségek miatt — a takarékosság le­hetőségei valóban szűkültek. A frissen elkészült statiszti­kák is azt mutatják, hogy az utóbbi hónapokban a pénz­intézetek több pénzt fizet­tek ki, mint amennyit hoz­zájuk betettek. Ennek per­sze megvannak a nagyon is kézzelfogható okai: a jövő évi nagymérvű áremelések, valamint az is, hogy ma drágább az élet, s ezért kénytelenek tartalékaikhoz nyúlni. Ennek ellenére azt mond­juk, a lakosság nem adta fel takarékoskodási hajlamát. Jól tudják, hogy ha lakást, kocsit akarnak vásárolni, pénzre — egyre többre — lesz szükségük. Sajnos mi­vel az árucikkek drágulnak, hosszabb ideig kell spórolni­uk. De bármilyen rosszak lesznek is körülményeink, a takarékoskodás gondolatát nem vethetjük el. Céljain­kat csakis ilyen módon ér­hetjük el. Ugyanakkor ar­ra is fel szeretnénk hívni a figyelmet, hogy a betét­ben elhelyezett összegekből fedezzük a különböző hite­leket, ebből épít az OTP la­kásokat, biztosít kölcsönöket. — A változó körülmények­re milyen újdonsággal rea­gál az Országos Takarék- pénztár? Új formák — Elsősorban -azzal, hogy új megtakarítási formákat vezetünk be. Ezeket a lehe­tőségeket, a bankreform szellemében szélesítjük: bő­vítjük, korszerűsítjük üzlet­politikánkat, s mindenkor fi­gyelembe vesszük a jelentke­ző igényeket. E kezdeményezések közé sorolhatjuk a takarékbetét bevezetését, amely a hosszú távú befektetésre ösztönöz. A legfrissebb és legjelentő­sebb újdonság azonban az. hogy az OTP megjelent a kötvénypiacon is. Az 1987. november 2-án életbe lépő kötvény 3 milliárd forint ér­tékben — ilyen összegű köt­vényt még nem ádtak ki Ma­gyarországon — kerül for­galomba. A befolyt pénzt az OTP a lakásépítés finanszí­rozására kívánja felhasznál­ni. A hétéves lejáratú köt­vény évi 12 százalékot ka­matoz. Vagy a másik: aki 1987. október 1-től, 1988. de­cember 31-ig nálunk tartja a pénzét, az egyszeri plusz- prémiumban részesül. Mindezekkel az újdonsá­gokkal az érdekeltséget kí­vánjuk fokozni, stabilizáljuk a betétállományt, és valame­lyest ellensúlyozni akarjuk a jövő évi nagy áremelés ha­tásait (a pénz értékének csökkenését). A számos új forma megjelenése azt is je­lenti, hogy egyre nehezebb eligazodni a lehetőségek kö­zött. Ezért erősödik az OTP tanácsadó szerepe is. — Végül még egy kérdés. Elterjedtek bizonyos hírek, miszerint az OTP nem tud fizetni, vagy csak várakozás után képes ügyfeleinek a be­tétek alapján kért összeget. Mi igaz ebből? — Semimi. Minden betét­tulajdonos megkapja a kért összeget, bármekkora legyen is az. (Persze, csak annyit, amennyi fedezete van.) Az sem igaz, hogy maximál­nánk a kifizetett pénzössze­get, és meghatároznánk va­lamiféle felső határt. .Ha­zánkban a betétek titkosak, s azokat áz állam garanciá­ja is szavatolja, a lakosok­kal. ügyfelekkel csak a bi­zalom alapján tarthatunk fenn jó partneri viszonyt. Havas András

Next

/
Oldalképek
Tartalom