Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-31 / 257. szám

s' H NÉPÚJSÁG, 1987. október 31., szombat HAZAI TÁJAKON - ZENGŐ ZEMPLÉN VISSZAVÁR Sátoraljaújhelyi impressziók Jó néhány évszázad elro­hant azóta, no meg ki tudja hány köbméter víz hömpölygött le a Bodro. gon, amióta a tatár dúlta felvidékre — Sátorhalmá­ra — visszatelepültek az őslakosok. Az újjáépítés során a község — mert akkor még ez volt — az áradásoktól jobban védett magasabb helyen alakult ki, s az „új helyről" kap­ta mai nevét. JEnnyjjt bármelyik úti­könyvben megtalálhatunk a zempléni városka életraj­zából. Ám a hivatalos igaz adatok mit sem sejtetnek az álmodó valóságból. v Húsz-harminc évvel ez­előtt Egert is úgy jellemez­ték: vicinális város. Ez ak­koriban korántsem jelentett parlagravetettséget, szelle­mi sivárságot, hanem affé­le kávéházillatú lassú lép­tékű, emberséges kisvárost. Ma már ez sajnos ránk nem igaz, de még jó szív­vel adományozható Sátor­aljaújhelyre. No. de induljunk el és fedezzük fel a zempléni táj örömeit, szépségeit. Persze, nem valamiféle boszorká­nyos bolond gépkocsival, hanem az élményhez és a hely szelleméhez iöbban il­lő vasúton. Annál is in­kább. mivel a monarchiában igen fontos szerepet szántak a Becs—Budapest—Sátor­aljaújhely szákasznak. Ezért is építettek két sínpárt. Már, az utazás közben úgy érezzük, egy kicsit más világba csöppenünk. Mis­kolc után eltűnnek a típus­terv alapján tervezett ter­peszkedő házak és átveszik az uralmat a repkénnyel futtatott vörös zsindelyes családi fészkek. A hegy al­ján hatalmas pagonyok, a reggeli párában dús lombú fák csoportja és ha némi történelmi ismerettel ren­delkezik az utazó, nem hökkenne meg azon sem, ha egy-egy kurucruhába öltö­zött kucsmás atyafi porosz- kálna elő. Ilyenről azonban csak ál­modozhatunk, aztán elhagy­juk a Bodroggal szemező Sárospatakot, a Rákócziak erősségét, és véget ér o sín­pár is, meg az ország is. Sátoraljaújhelyen vagyunk. A hegyvidéki település orsó alakú, s a belvárost uralja a dóm. A zempléni hangulat rög­tön társunkká szegődik. Az enyhén szitáló őszi eső sem veszi el a sétálókedvet. Ho­gyan is vehetné, hiszen itt Zemplénben vagyunk, az el­vadult kertek országrészé­ben. A verandás házaik csa­litokkal, virágok kelyheivel kapaszkodnak a Sátorhegy oldalához. Megállt az idő itt... No, nem zavaróan, csak nyugodtan. Az egyik háznál elmélyülten homo­kozó gyerek, mellette ku­tya. Nálunk megszoktuk, az ilyen csöppnyi zseborosz- lánok már fogukat vicsorít­ják az idegenre. Itt szó sincs ilyenről, barátságosan szemez a kíváncsi vándor­ral, a gyerek pedig elmé­lyülten, senkitől sem zavar­va vívja homokvárában ólomkatonáival ütközetét. A szombat délelőtti han­gulat úgy áradt szét a városon, mint valami íny­csiklandozó étek illata. Sen­ki nem siet, nem tülekszik és az utcákon sem tülköl­nek gépkocsik furakodóan. Nyugodtan, farkát görbítve sétál át a macska és nem szaporáz a zebrán négylá­bú társa, a kutya sem. Pó­rázát egy „térdnadrágos” gazdatisztszerű bácsi tartja. Szerencsére nincs megfer­tőzve a főtér környéke sem, újkori bumfordiságunk bi­zonyítékaival : Ib ódékkal, gofrisütőkkel, hígított hegyvidéki borokat árusító nyerészkedők pavilonjaival. Csupán az élelmiszerboltok­ban érződik valami a hét végi nyüzsgésből. Persze, nemcsak az őszi kertva­rázslat jellemző Sátoraljaúj­helyre. Az emeletes házak szinte karukat nyújtják lo­sonci, lőcsei társaiknak. A régimódi kis udvarokon ecetfa áll, a gangokon épp téli kerteket alakítanak ki, s azon sem csodálkoznék, ha ebben a révületben meg­szólalna valahol egy wur­litzer ... Lázár István a táj szü­lötte kitűnő szociográfusunk írja, hogy sok törtálmú em­ber telepedett meg itt. Egy kicsit az volt jellemző a városra, hogy fenn az er­nyő, de nincsen kas ... A dzsentriket, a korzókat, a randevúzó szépasszonyokat csak a szivarfák emlékezete őrizte meg. Az utóbbiak Vé­gigkísérik a sétálót a vá­roshatárig. Sajnos, az első világhá­ború idején, súlyos pero- noszpóra-járvány s fagy­károk kikezdték a gazdasá­gát, de kopottságában is elegáns, akárcsak az a leo­párd, amelyet az Európa Cirkusz mutatványosai hur­coltak végig a város főutcá­ján. Nem is olyan régen a vá­rosban igen praktikus köz­lekedési eszközként ballagó kisvonat járt. összekötötte Sárospatakot, Sátoraljaúj­helyt. Füzérkomlóst. A helybéliek most is nehez­telnek arra a döntésre, amely megszüntette ezt a kedves vicinálist, helyette adva a fojtó füstű autóbu~ szokat. Nemcsak engem kapott meg a hegyvidék. Ugyanígy érezhette magát talán 200 évvel ezelőtt a „széphalmi” remete, Kazinczy Ferenc. Tizenhat éven át dolgozott Zemplén megye nagynevű „napi bérese” levéltárosként, a mostani városi tanács épü­letében. Az ő keze nyomát őrzik a híres „poAczos”, haj­lított barokkos szekrényei, nagyméretű dolgozóasztala és karosszéke. Bár Benes csehszlovák miniszterelnök a térdig sem érő Rongyva patakot, mint hajózható folyót határozta meg természetes határul a két ország között. Tábla hirdeti büszkén, a parkban levő épületen, itt született Kossuth Zsuzsanna. Mellet­te. szépen helyreállítva ma­gasodik a premontrei fiú­gimnázium épülete, s a dél­utáni szürkületben szinte látni véljük Kossuth Lajost, aki 1810 és L8L6 között vé­gezte itt tanulmányait, utá­na pedig két évig itt volt a megye és a város ügyésze. A városi tanács erkélyéről így szólt a helybéliekhez: „Monokon születtem, de engem életem legelső emlé­kezetei Űj helyhez csatolnak. A szülőföldhöz való ragasz­kodás édességével büszke vagyok arra, hogy magamat újhelyi magyar embernek nevezhetem!” Őszi kertek zengő városa Sátoraljaújhely, büszkén vi­seli a történelem vétkeit. Megállította az időt, mint az olyan szépasszony, amelyik apró fátyol mögé rejti, ez­által még izgalmasabbá té­ve hervatag bájait. Mégis szívesen tér vissza hozzá az, akit rabul ejtett. Soós Tamás SOKAKAT ÉRDEKEL Hogyan adózik a fizetővendég-szolgálat? Az ország legnagyobb szál­lodájának szokták nevezni a fizetővendég-látást, s ez nemhogy túlzás, hanem egyenesen szerény megfogal­mazás. Hiszen nemhogy egy szállodában, de az ország összes szállodájában együtt­véve sincs annyi szoba, ágy, amennyit a magánszemélyek lakásaikban, üdülőikben a hazai és a külföldi vendé­geknek rendszeresen kiad­nak. Sőt, ha a szállodai szo­bákhoz hozzászámítjuk a fo­gadók, a panziók szobáit, és a kempingekben, a szükség­kempingekben felverhető sát­rak, az azokban elhelyezhe­tő fekvőalkalmatosságok szá­mát. úgy azok mind, együtt­véve hozzávetőlegesen csu­pán fele annyi vendég elhe­lyezésére alkalmasak, mint a fizetővendég-látó hálózat, A magánszoba-kiadás te­hát meghatározó szerepet tölt be az idegenforgalomban még akkor is. ha férőhelyei­nek egy részét nem turisták, hanem hazai vállalatok, szö­vetkezetek veszik igénybe, hogy másutt lakó dolgozóikat elszállásolják. így is elmond­ható. hogy a fizetővendég-lá- tás nélkül alaposan összezsu­gorodna az ország fogadóké­pessége, számottevően csök­kennének a turizmusból szár­mazó bevételei. Legnagyobb szállodánk Mindezt előre kell bocsá­tani áhhoz, hogy mérlegel­hessük: milyen hatást gya­korolhat a személyi jövede­lemadó bevezetése, és kiter­jesztése a fizetővendég-lá- tásra. És még valamit: a szobakiadásból származó jö­vedelem eddig is adóköteles volt. de éppen népgazdasági szükségessége miatt rendkí­vüli kedvezményeket élve­zett. Néhány éve, amikor ezeket az adókedvezménye­ket bevezették, egyszeriben megkettőződött a fizetőven- dég-lótásra vállalkozók, il­letve a turizmus rendelkezé­sére bocsájtott szobák szá­ma. így, a kedvezmények ha­tására alakult ki a fent jel­zett arány: a magánszobák­ban ma majdnem kétszer annyi kiadó ágy van, mint amennyi az egyéb kereske­delmi férőhelyeken — tehát a szállodákban, a fogadók­ban, a panziókban, a kem­pingekben — együttvéve. Tartani lehet attól, hogy az adózás új rendje vissza­fogja a szobakiadók vállal­kozási kedvét. Az újrend ér­telmében ugyanis a szoba­kiadásból származó jövede­lem után személyi jövede­lemadót kell fizetni, ami — legalábbis az előzetes becs­lések, számítások szerint — lényegesen nagyobb összegű lesz az eddigi kedvezményes adónál. Akiknek valamilyen főfoglalkozásuk van — és a szobakiadók többségének van — azok a két jövedelem után együttesen adóznak majd. S a két jövedelem összevo­nása azt jelenti, hogy maga­sabb adósávba kerülnek, mintha csak főfoglalkozásuk lenne, vagy csak szobaki­adásból élnének. Kedvezményes átalány Igaz, a szobakiadék az új rendben is élveznek bizo­nyos kedvezményt: költségei­ket levonhatják az adóalap­ból, méghozzá egy maga­san megállapított átalány formájában. Az új törvény ugyanis abból indul ki, hogy a fizetővendég-látás költsé­gei sok apró tételből állnak össze, amelyeket nem lenne ésszerű egyenként könyvelni, ezért egyszerűbb • átalány­nyal számolni. Ahelyett, hogy mondjuk az ágynemű mosatásának vagy mosásá­nak költségét, vagy a tisztí­tószerek, a tisztítóeszközök árát, a kiadó szobára jutó világítási, fűtési díjat és más hasonló terheket a fi­zetővendég-látók feltüntet­nének könyvelésükben, egy átalánydíjjal számolhatnak. Ennek az átalánydíjnak a mértéke attól függ, hogy a szobakiadó közvetlenül a vendégnek adja bérbe a szállást, vagy valamelyik idegenforgalmi szervezet köz­vetítésével. A közvetlen szo­bakiadás esetén az abból származó jövedelem 40 szá­zaléka minősül költségáta­lánynak; ennyit lehet levon­ni az adóalapból. Ez már önmagában is kedvezmény; aki fogad vendégeket, az tudja, hogy bevételének 40 százalékát aligha tehetik ki a felmerülő költségek. Akik viszont utazási iroda, ide­genforgalmi hivatal közvetí­tésével fogadnak vendége­ket, azok bevételük 60 szá­zalékát vonhatják le költ­ségátalány címén az adó­alapból. Tehát jobban jár­nak. ami annak tudható be* hogy az adózással is ösztö­nözni kívánják őket arra, hogy vállalati, hivatali köz­vetítéssel — jobban ellen­őrizhető formában — foly­tassák ezt a tevékenységet. A jövőben is megéri Hogy végül is milyen mér­tékű adófizetési kötelezett­séggel kell számolni, arra lássunk egy példát. Akinek a főállásból származó brut­tó jövedelme mondjuk évi 120 ezer forint, s ehhez já­rul a fizetővendég-látásból származó, tegyük fel, évi 105 ezer forintos jövedelme, az az összes kedvezmények le­vonása után — tehát az al­kalmazotti kedvezmény és a 60 százalékos költséghányad levonása után — évi 28 ezer 900 forint személyi jövede­lemadót fizet. Persze, pél­dánk feltételezi, hogy a szo­bakiadás valamilyen szerve­zet közreműködésével törté­nik, mert ha anélkül, ha közvetlenül történik, akkor 60 helyett csak 40 százalék költséghányad vonható le, és magasabb lesz a fizeten­dő adó összege. 28—29 ezer forint adó 225 ezer forintos bruttó jövede­lem után igazán nem nevez­hető soknak, ha ezt az új adózás feltételei között vizs­gáljuk. Kérdéses azonban, hogy a nagyobb kedvezmé­nyekhez szokott szobakiadók is így látják-e. Remélhető­leg igen, mert ha tömege­sen visszaadnák fizetőven­dég-látó igazolványukat, ak­kor összezsugorítanák az or­szág legnagyobb szállodáját. Bízni lehet viszont abban, hogy a személyi jövedelem- adó általános jellegét meg­értve, elfogadják a rájuk is kiterjedő adózás új rendjét,, és — ha nem is olyan ked­vezményes feltételek mellett, mint eddig — folytatják köz­hasznú tevékenységüket. Gál Zsuzsa Előzsűrizés az országos videoszemlén Csaknem háromszáz prog­ramot neveztek a III. Orszá­gos Videoszemlére — jelen­tette be előzsűrizés után Ke­nyeres Imre, a Nyíregyhá­zán november 19—22. kö­zött rendezendő esemény szervezőbizottságának tit­kára. A nevezett programok szé­lesebb műfaji, tartalmi, idő­tartami skálán helyezkednek el, mint a korábbi szemle anyagai: a 30 másodperces reklámtól a 110 perces do­kumentumműsorig. Az előző szemléken zömében referen­ciafilmeket, hoztak az alko­tók Nyíregyházára, most igen sok munka érkezett az úgynevezett „videoművészet” kategóriában, s a közösségi, közéleti témákat vállaló te­matikában. * A hazai videogyártás tel­jes mezőnye — a profizmus is — ott lesz a szemlén: je­lentkezett anyagaival a Vi­deo Innovációs Társulás, a Magyar Szinkron és Video Vállalat és a Magyar Tele­vízió is. Mind erőteljesebben vannak jelen a közösségek eseményeire frissen reagáló városi kábeltévék. A szervezők úgy ítélik meg, hogy a szemle — ame­lyet harminc intézmény, szervezet támogat — köz­üggyé vált a hazai videós körökben. Ugyanakkor nem­zetközi érdeklődés is mutat­kozik a nyíregyházi fórum iránt. A szemle idején ott tartják konferenciájukat a szocialista országok videós szakemberei. Az előzsűrizés rostáján át­jutott programok november 2-től szakmai zsűri előtt pe­regnek. A végső rangsort a társadalmi zsűri ítélete ala­kítja ki a szemle idején. Antenna-műholdvétel az Orionról Az Orion Villamossági Vállalat a Magyar Alumí­niumipari Tröszt és a Bu­dapesti Műszaki Egyetem­mel együttműködve két­fajta direkt sugárzó, mű­holdvételre alkalmas pa­rabola antenna gyártására készült fel. Az an­tennával együtt előál­lítják az úgynevezett bel­téri egységet is, amely az egyedi és a közösségi vé­telt teszi lehetővé. Ké­pünkön: Kovács János és Gervin Géza a mérőszo­bában az antennával. (MTI-fotó: Balaton József felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom