Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-24 / 251. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. október 24., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM 1« SZOVJETUNIÓ: A 70. ÉVFORDULÓ (X/6.) Egyénük szövetsége A belső és külső ellenforradalom legyőzése után szükségessé vált a független szovjet köztársaságok kapcsolatainak rendezése, égy erős, fejlődőképes állam létrehozása. A nemzet állami berendezkedése formáinak kimunkálása, amely 1922. december 30.án a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakulásával fejeződött be, éles viták közepette zajlott. Ren geteg vélemény csapott össze, miközben keresték a probléma legjobb megoldását. Az Oroszországi Kommunista Párt Központi Bizottságának és a szovjet köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságainak képviselőiből 1922. augusztus U*én bizottság alakult. Élére Sztálin került, akit a párt XI. kongresszusa 1922 tavaszán választott meg a központi bizottság Újonnan alakított főtitkári tisztére. Szeptemberben a bizottság elfogadta Sztálin téziseit, amelyek Az auto- nomizálásról címet viselték: eszerint Ukrajna, Belorusz- szia, Azerbajdzsán. Grúzia és Örményország autonóm köztársaságként vált volna az Oroszországi Föderáció részévé. Az OSZSZSZK legfőbb államhatalmi szervei össz-szövetségi szervként működtek volna. Az „auto- nomjzálás" gondolatát igen sok pártmunkás támogatta. Az elképzelés hívei nem vették észre, milyen óriási a különbség a szerződéses alapon és az autonomizálás alapján történő szövetségteremtés között. Lenin, aki kategorikusan elutasította az „autonomizálás” gondolatát, csak 1922. szeptember 20-a után tudta kifejteni a kérdésben alkotott véleményét, amikor egészségi állapotának rövid ideig tartó javulása után ismét hozzáfogott pártós állami feladatainak teljesítéséhez. Ekkorra már nyilvánvaló volt, hogy a javasolt tervezet értékelésében helyi eltérések is vannak. Míg az Azerbajdzsán és örmény Kommunista Párt Központi Bizottsága támogatta a tervezetet, a Grúz Kommunista Párt Központi Bizottsága leszögezte: „...A független köztársaságok autonom formában történő egyesülését korainak tartjuk. A gazdasági erőfeszítések egyesítése és a közös politika kialakítása szerintünk is szükséges, a függetlenség attribútumait azonban meg kell őrizni”. A Belorussz Kommunista Párt Központi Bizottsága a szerződéses _yi- szony fenntartása mellett voksolt. Az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizott- » sága nem tudta külön is megvitatni az ügyet. Mindezt figyelembe véve, a bizottság szeptember vég,én, a Központi Bizottság október 5-án esedékes plénumára halasztotta a tervezet megvitatását. Amikor Lenin tudomást szerzett erről, bekérette magához a bizottság teljes anyagát, és a köztársasági pártszervezetek határozatait. Szeptember 25-én el is küldték neki a Moszkva környéki Gorkiba, ahová másnap reggel Sztálin is elutazott. Két óra negyven percen át tartott közöttük az eszmecsere. Lenin még aznap levelet írt a központi bizottság tagjainak, ebben benyomásait összegezve. •nyomatékosan felhívta a figyelmet e kérdés rendkívüli súlyára. és megjegyezte, hogy Sztálin hajlamos a túlzott sietségre. Sztálin, amikor Leninnel egyeztetve módosította az eredeti tervezetet, még csak azt sem tartotta szükségesnek, hogy érzékeltesse, milyen alapvető különbség van az elvetett autonomizálási terv és az egyenjogú, szuverén államok szövetségének létrehozására tett javaslat között. Ehelyett a bizottság új dokumentumának bevezető részében az állt. hogy az új dokumentum lényegében az eredeti változat „többé-kevésbé” módosított és pontosabban megfogalmazott variánsa. s mint ilyen, „alapjában véve helyes és mindenképpen elfogadható”. A két megközelítési mód között elvi különbség elmosódott, s aki olvasta, annak az a benyomása támadhatott, hogy nincs is ilyen különbség. Lenint nyugtalanította, hogy megpróbálják elmosni a különbséget a két tervezet között, mivel nem lehetett tudni, hogy a köztársaságok egyesítésekor mennyire következetesen fogják tartani magukat a proletár nemzetköziség elveihez. Lenin a nagyhatalmi sovinizmus megnyilvánulásának minősítette, ha az államapparátus úgynevezett egysége nevében bármilyen formában is eltérnek ezektől az elvektől. Az Oroszországi Kommunista Párt Központi Bizottságának 1922. október 6-i plénuma teljes mértékben támogatta Lenin álláspontját, javaslatai alapján határozati javaslatot készített, amelyet a központi bizottság direktívájaként elfogadott, majd azzal a célzattal. hogy a Szovjetunió •első tanácskongresszusán előterjeszthessék, megbízta a Sztálin vezette új bizottságot, hogy dolgozza ki ia többnemzetiségű szövetségi állam alakulásáról szóló törvény tervezetét. A szovjetek első kongresz. szusa 1922. december 30-án nyílt meg, és lényegében elfogadta a Szovjetunió megalakulásáról szóló nyilatkozatot és megállapodást. 1923-ban a párt XII. kongresszusa kidolgozta a Szovjetunió állami berendezkedésének végleges, mind az egymás közötti, mind a központi hatalomhoz való viszony tekintetében a szövetségi köztársaságok jogainak és kötelezettségeinek egyenlőségén alapuló programját. 1924 januárjában a szovjetek II. össz-szövetségi kongresszusa véglegesen jór váhagyta a Szovjetunió első alkotmányát, s ezzel lezárta a szuverén szovjet köztársaság föderációjaként létrejött egységes szövetségi állam kialakulásának folyamatát. Az egyesülés önkéntességét hangsúlyozták azzal, hogy fenntartották a szövetségből való szabad kilépés jogát, s hogy minden létező és újonnan alakuló szocialista köztársaság szabadon tagjai sorába léphetett. A szövetségi kormány hatáskörébe a külpolitika, a külkereskedelem, a pénzügyek, a fegyveres erők, a közlekedési útvonalak és a távközlés kérdései tartoztak. A többi kérdés megoldása a szövetségi köztársaságok hatáskörében maradt. A Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottsága két egyenjogú házból állt: egyrészt a Szövetségi Tanácsból, amelynek tagjait a kongresszuson választották az összes küldött közül, és a Nemzetiségi Tanácsból, amelynek tagjait az egyes szövetségi és nemzetiségi autonómiákat képviselő küldöttek választottak. A Szovjetunió első alkotmányának elfogadásával lezárult annak a nagy és bonyolult munkafolyamatnak az első szakasza, amelynek eredményeként létrejött és megerősödött az ország valamennyi népét és nemzetiségét lélekszámútól függetlenül képviselő szövetségi állam. Albert Nyenarokov a történettudományok kandidátusa W Öntőmunkások Tűzlemezek... A csarnokban mintha egy láthatatlan koreográfus tervezte volna a mozdulatokat: emitt sínen tolják az öntvényt, ott a formázó adagolja a tálcákba a tűzsárgán csörgő vasat. Megvilágítja az arcokat a fény, izzadságcseppeket csal a homlokokra. A kemence mellett állók nyakát, mellkasát belepi a szürke por, kemény kezekben a szerszám, alakul, formálódik a minta. Délelőtti műszak az Egri Vasöntödében. A szőke fiatalember leteszi a vaskos fogót, lehúzza védőkesztyűjét. úgy nyújtja kezét. Murányi Miklós öntőmunkás: — Most éppen gépi formázást csinálok, féktuskók készülnek a MÁV-nak. Kilenc óra után új munkadarabhoz fogunk, ezek az alkatrészek exportra mennek. — Mióta dolgozik a gyárban? — Ez év júniusában múlt tizenkét éve, hogy idekerültem. A vasöntöde indított tanfolyamot, egy év után kaptam meg a szakmunkás- bizonyítványt. Gépi és kézi formázóként is dolgozom, mindhárom műszakban. Hetente váltjuk egymást. — Szereti az éjszakásat? — Nagyon fárasztó. Nem tudom, de az én szervezetem még mindig „nem állt rá” a nappali alvásra. Pedig nagyon oda kell figyelni az öntödében, ne legyen selejt. Ha a hat százalékot eléri, megérzi az ember a fizetségen is. Nekem havonta összejön a tízezer, de igen keményen meg kell dolgozni ezért. A napi nyolc órában nincs megállás, itt egyetlen öntő sem teheti le a szerszámot azzal, hogy elfáradt. Mi is lenne belőle?! Az SZK 41—52-es fémtus- kókra különösen kell vigyázni, szalagon érkezik a homok a géphez, pár perc leállás is felborítaná a megszokott rendet. Itt, a záróprés mellett nem könnyű az öntő dolga. Száll a por, hozzá kell szokni a gázhoz is, és szükség van a nagy fizikai erőre. — Az elszívást bizony jó lenne valahogy megoldani, — mondja Murányi Miklós. Kovács Attila: Ügyelni kell arra is, hogy ne legyen salakos az öntvény Józsa László: Tizennégy évesen ismertem meg a folyékony vasat Murányi Miklós: Gépi és kézi formázóként is dolgozom (Fotó: Perl Márton) — Az öntödében megsínyli az ember a körülményeket. S a gépesek teljesítményben dolgoznak, hogyne hajtanánk. — Kötődik az öntödéhez? — Ügy vagyok vele, hogy megszoktam, szeretem. Tizenöt évre aláírtam a szerződést, kaptam a gyártól 100 ezer forint kölcsönt lakásépítésre. Nyolcvanháromban építkeztem Felnémetem. A pénzt be kell osztani, a feleségem gyesen van, a kisebbik fiam, Zsolti egyéves. Gábor szeptemberben megy iskolába. — Pillanatnyilag mi a legközelebbi célja? — Hogy visszafizessem a kölcsönt. Egyenesbe jöjjek.. . ★ Józsa László olvasztár: Én is régi dolgozónak számítok, 1979-től dolgozom itt, addig Ózdon voltam, az acélüzemben. — Kényszerből váltott? — Nem, én nem mondhatnám. Ide nősültem Felső- tárkányba, közelebbi munkahelyet kerestem. Nem bántam meg. és nemcsak azért, mert ott folyamatos műszak volt, az egri öntödében pedig szabad a hét vége. Én a munkával együtt öregszem. — Hogyhogy? — Harmincöt éves vagyok, tizennégy éves korom óta folyékony vassal dolgozom. Nagy szavak nélkül ezt nem léhetne elmondani, mit jelent az embernek. Csak az tudja, aki nap mint nap odaáll a kemence mellé. Tudja, hiába a hőség, a por. mégis szeretem. Mérges iis vagyok rá olykor, de tudom, hiányozna az izzó vas. Itt mindenki erősnek érezheti magát, ez biztonságot is ad. Csapolni a legszebb . .. — De nincs is magára utalva a kemencénél.. . — Vannak segítők, akik kifogják a vasat. Itt minden mozdulat számít, pontosnak kell lennie. Veszélyes is. Hiába a védőruha, de ha nem vigyáz az ember, még a lábszárvédőbe is belepattanhat a vas; aki ezzel dolgozik, tudja, milyen kiszámíthatatlan. — Anyagilag hogy boldogul a család? — Nem panaszkodhatom. A feleségemmel kettőnknek megvan havonta a tízezer forint. Szép lakásunk van, kaptunk ifjú házas kölcsönt. A lányaink még kicsik. Mióta megszülettek, még nem voltunk nyaralni. De a színes tévét már megvettük, van kocsink is. — Van olyan álmuk, amit szeretnének valóra váltani? — Egy európai körút. De az még egy kicsit odébb van. Majd négy-öt év múlva, ha letelik a kölcsön. Talán sikerül ... ★ Kovács Attila fiatal kora ellenére — harmincéves — öntő csoportvezető. — Hogyan lett azzá? . — Ügy is mondhatnám, szakmába vágó nálam. Miskolcon végeztem, a kohóipari technikumban, utána a Borsodnádasdi Lemezgyárban dolgoztam hét évig. Aztán hogy megnősültem, Egerben vettünk lakást, itt helyezkedtem el. — Fizikai munkásnak számít? — Hogyne, ilyen állományban vagyok. A feladatom. hogy szervezzem a munkát, beosszam, ki hol dolgozik, figyeljek rá, hogy az öntésnél, darabolásnál ne legyen selejt. Itt az egész munkafolyamatot át kell tekinteni. és ha valaki hiányzik, beállni a helyére. — Nehéznek tartja, emberekkel foglalkozni? — Mindenkivel meg kell találni a megfelelő hangot. Most elég sok a betanított munkás, Özdról is jöttek, az átcsoportosítás következtében. Aztán itt elég nagy a mozgás, volt olyan év, hogy száznál is többen leszámoltak. De a brigád összetartó csapat, a régi szakmunkásokra bizton lehet számítani. Csak aki próbálta, az tudhatja, mit jelent a kohászat. Szerintem az egyik legszebb munka. Annak ellenére, hogy igénybe veszi az ember fizikai erejét. Nálunk a vasas szakma családi hagyomány, apám hengerész volt. Én előbb ugyan műszerész akartam lenni, aztán mégis a kohászatnál kötöttem ki. Nem bántam meg . . . ★ Tűzlemezek. A csarnokban mintha egy láthatatlan koreográfus tervezte volna a mozdulatokat. Tűzsárgán izzik a folyékony vas, szabályossá alakul a formázó- ban. A fény megvilágítja az arcokat, izzadságcseppeket csal az arcokra. A kemence mellett állók nyakát, mellkasát belepi a por. kemény kezekben a szerszám. Azt mondják az öntödében. nincs olyan öntőmunkás. aki munka után ne inna meg egy-két üveg jó hideg sört... Mikes Márta Megjelent Heves megye statisztikai évkönyve A Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent Heves megye 1986. évi statisztikai évkönyve, mely a számok tükrében egy évtizedre visszatekintve mutatja be szűkebb hazánk társadalmi és gazdasági szerkezetében, valamint a lakosság életkörülményeiben bekövetkezett változásokat. Figyelemre méltó, hogy a legfontosabb adatokat, mutatókat nemcsak a megye egészére, hanem településenként is tartalmazza, továbbá módot ad arra is, hogy megyénknek az országon belüli helyzetét megismerjük, adatait más megyékével ösz- szehasonlítsuk. Megtudhatjuk az évkönyvből, hogy megyénk részesedése az országos adatokból pl. a népesség száma alapján 3,2%, a szocialista iparban foglalkoztatottak számából 3,4° „, a lakásállományból 3,3%. Képet kapunk arról is, hogy több ipari termékünk, illetve mezőgazdasági terményünk termelése országosan is igen jelentős. Pl. a lignit, a félvezetők, a szivar termelésében megyénk szerepe meghatározó, a dinnye mintegy egynegyedét, a szőlőnek egytizedét megyénk gazdaságai adják. Tájékoztat az évkönyv, arról, hogy megyénk lakosainak száma sajnos tovább csökkent, és az elmúlt év végén már csak 339 ezren éltek itt. Tavaly 3940 gyermek született, számuk ezerrel kevesebb, mint a meg- haltaké. A népesség száma 1100 fővel az elvándorlás miatt is csökkent. Az ezer lakosra jutó élveszületések száma csak egy, a halálozásoké pedig három megyében kedvezőtlenebb, mint nálunk. A halálokok közül változatlanul a keringési rendszer betegségei, valamint a daganatos megbetegedések vezetnek, de sajnálatos tény, az is, hogy erőszakos események (baleset, öngyilkosság, gyilkosság stb.) miatt 400-an vesztették életüket, akiknek fele munkaképes korú volt. Tájékoztat az évkönyv arról is, hogy a beruházási eszközöket hol használták fel, mennyit fordítottak a termelőeszközök bővítésére, és mennyi jutott az infrastruktúra, a lakosság ellátását szolgáló intézményhálózat fejlesztésére. Megismerhetjük az egyes népgazdasági ágak tevékenységének, gazdálkodásának főbb jellemzőit, foglalkoztatottainak számát, átlagbérét, átlagkeresetét, munkaerő-forgalmát. A legnagyobb létszámot foglalkoztató iparban pl. a havi átlagkereset 1986. évben 6500 forint volt. alig több, mint az építőiparban. A fizikai és a szellemi foglalkozásúak átlag- keresete közötti különbség legkisebb a közlekedés, posta, és távközlésben, legnagyobb a vízgazdálkodásban. Képet ad az összeállítás a lakosság részére végzett fogyasztási szolgáltatásokról, a kisszervezetek számáról, tevékenységéről, a lakáshelyzetről, a közmű-, valamint az egészségügyi ellátásról, az oktatásról, a közművelődésről. Megismerhetjük a tanácsok költségvetését, az üzemi, valamint a közúti balesetek, az igazságszolgáltatás, a tűzesetek, tűzkárok, stb. főbb adatait is. Az évkönyv nemcsak a szakembereknek, hanem a megyénk társadalmi, gazdasági jelenségei, változásai iránt érdeklődőknek is sok hasznos ismerettel szolgál.
