Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-24 / 251. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1987. október 24., szombat SEGÍTENEK A TANÁCSOK ilj szakma- szerkezetváltás Köztudott, hogy a foglalkoztatáspolitikában fordulat következett be. Néhány éve még egyértelműen meghaladta a munkaerőigény a kínálatot. Ekkor a tanácsok a gazdasági szervezeteket segítették abban, hogy mielőbb megszűnjék létszám- hiányuk. Ezt szolgálta például a kötelező munkaerőközvetítés. A gyökeres helyzetváltozás következtében a tanácsok munkaügyi szak- igazgatási szerveinek egyre nagyobb a szerepük abban, hogy a munkát keresőket álláshoz juttassák. Amióta a vállalatok áttértek a költségkímélő, takarékos létszámgazdálkodásra, azóta a hatósági tevékenység egyre inkábbb szolgáltató jellegűvé vált. A tanácsok munkaerő-szolgálati irodáinak legfontosabb célja, hogy a vállalati igényeknek és az állampolgárok érdekeinek egyaránt megfeleljenek. Tömeges átképzés A gazdasági szerkezet kívánatos átalakítása munkaerőmozgást és átképzést tesz szükségessé. Egyes vidékeken — ahogyan a szakemberek mondják: mikrokörze- tekben — már jelenleg is tapasztalható foglalkoztatási feszültség jelzi, mennyire fontos erősíteni a foglalkoztatáspolitika eszközeit. A tanácsi munkaügyi osztályok felelnek például az átképzési támogatás rendszerének hatékony működéséért. Nemcsak elvi felelősségvállalást. hanem tekintélyes operatív munkát is kívánt a megyei tanácsi szervektől 1986-ban a 42 millió forint átképzési támogatás felhasználása. Ez az összeg tavaly elegendőnek bizonyult, 8 és fél ezer ember átképzését szolgálta. Főként Borsod, Fejér és Szabolcs megyében, valamint a fővárosban vették igénybe a munkáltatók ezt a lehetőséget. A Diósgyőri Gépgyár például a külföldi munkaerő helyettesítése érdekében nyújtott lehetőséget betanított munkásainak szakképzettség megszerzésére. A Magyar Gyapjúfonó Vállalat 400 dolgozóját képezte ki addigi hiányszakmának számító mesterségre. A Lenin Kohászati Művekben a termékszerkezet-változással összefüggő munkaerőigény kielégítésére félezer embert képeztek át. De említést érdemel a Szabolcs Cipőgyár is, ahol csaknem kétszáz betanított munkás szerzett szakképzettséget. Nőtt a tanácsi munkaügyi szakigazgatási szervek hatásköre azzal is, hogy döntenek a felmondási idő meghosszabbítása és az elhelyezkedési támogatás ügyében. Csak abban az esetben jogosultak erre az elbocsáj- tott dolgozók, ha a tanácsi munkaerő-szolgálati iroda nem tud számukra megfelelő helyet biztosítani. Nem könnyű a dolga a munkaerőszolgálati irodának, hiszen a több mint 60 ezer betöltetlen állás jelentős része a fővárosban, és környékén, Pest megyében van. Az, ország más vidékein nagy körültekintést, szervezést kíván például 1987. második negyedévében a munkaerő-közvetítő szervekhez segítségért forduló 9 ezer ember sorsának intézése. Többségük egy hónapon belül kapott megfelelő munkahelyet. Átmeneti megoldások Ahogyan változik a foglalkoztatás helyzete, aszerint kell az illetékes szerveknek alakítaniuk a tevékenységüket. Minden jel arra mutat, hogy növekszik a területi szervek munkájának jelentősége, bővül a tanácsi munkaügyi szervek lehetősége a helyi gazdasági érdekek egyeztetésére. A jól felkészült, tájékozott tanácsi apparátus komoly segítséget tud nyújtani a fejlesztések, a szakmai oktatás, a bérpolitika kérdéseivel kapcsolatban. Megkülönböztetett figyelmet érdemel a pályakezdők munkához juttatása is. A foglalkoztatási feszültségek oldásának új eszköze a közhasznú munkák szervezése, amely szintén a tanácsok feladata. A megyei tanácsok munkaügyi osztályai keresik a lehetőséget olyan kommunális és területfenntartási feladatokra, amelyek betöltik a közhasznú munkák szerepét. 1987- ben — fél évre — 30 millió forintot lehetett erre a célra fordítani, az igény nagyobb volt, és jövőre a lehetőség is nagyobb lesz. Az idén több mint 900 állampolgár jutott kenyérkeresethez a tanácsok által szervezett közhasznú munkák révén. Ebből Borsod megye háromszáz ember számára biztosított munkahelyet, Szabolcs kettőszáznak, Szolnok és Somogy megyében pedig száz-száz állást keresőnek jelentett megoldást ez a lehetőség. Csak néhány szóval utalunk még arra, hogy a tanácsi munkaügyi szerveknek még milyen gondjaik vannak. A mezőgazdaságban is mutatkozhatnak munkaerőfeleslegek, például az állami gazdaságokban, vagy egyes tsz-ek munka nélkül maradt melléküzemágában. (Itt is adható átképzési támogatás.) Távolabbi téma: a a külföldi munkavállalás rendszerét egységesíteni kellene, hogy a tanácsi apparátus jobban át tudja tekinteni, nagyobb szerepet kapjon a szervezésben, segíteni tudjon az egyéni munkavállalás lehetőségeinek bővítésében, és az engedélyezés joga a megyei tanácsot illesse meg. Távolabbi tervek A közeljövőben várhatóan az eddiginél is nagyobb arányú lesz a munkaerő-átcsoportosítás, ezért már most dolgoznak a szakemberek a helyzetnek megfelelő eszközök kimunkálásán. Vizsgálják, hogy a helyi feszültségek oldására hol lehet új munkahelyeket létesíteni több műszak beállításával, vagy szükség esetén központi alapból segítve a kiválasztott vállalat fejlesztését. Nem szorul magyarázatra, milyen fontos a tanácsok tájékozottsága a foglalkoztatási alap felhasználásánál, és milyen lényeges, hogy előre felkészülnek a várható eseményekre. Az Állami Bér. és Munkaügyi Hivatal szakembereinek véleménye az, hogy a tanácsok jól betöltik egyre fontosabb szerepüket a foglalkoztatáspolitikában. Igénybe veszik a modern technikát is, ma már számítógép segíti a munkaerő-közvetítéshez a gyors és pontos információáramlást. A VIII. ötéves terv idejére pedig egységesítik a hálózatot, országos számítógéprendszer köti össze a munkaerő-közvetítő irodákat. Eddig három megyében — köztük Borsodban és Baranyában — történtek lépések a tervezett rendszer kialakítására. A külpiaci viszonyok alakulása és a népgazdaság szerkezetváltásának üteme nem a munkaügyi szervektől függ, de ezeknek a folyamatoknak az emberi tényezőre gyakorolt, olykor nem kedvező hatásának kivédésében, a , feszültségek oldásában nagy szerepük van és lesz a foglalkoztatáspolitika bázisainak, a tanácsi munkaügyi szerveknek. I. E. VALAMIKOR FUTBALLOZOTT A fáradhatatlan elnök Nem én voltam a/, első, de az utolsó sem, aki interjút kért Marin l're- goni professzortól. Miért nyilvánult meg ekkora érdeklődés a személye iránt? Mert ő a Nemzetközi Szőlészeti és Borászul! Hivatal elnöke, aki Gyöngyösre a bor és a szőlő nemzetközi éve helyi rendezvényére érkezett hazájából. Olaszországból. (Fotó: Perl Márton) Amikor bemutatkoztam, ennyit mondott csupán: — Áááá ...! Tessék! Helyet mutatott maga mellett. A kis helyiség nyitott ajtaján át beszűrődött a nagyteremben folyó nyílt borbírálat szokásos szövegének néhány szava: harmonikus ízek ... kellemes összhatás ... a fajtára jellemző tulajdonságok... Közben a professzor- arcát néztem, milyen redők gyülekeznek a homlokán. — Fáradt már, profesz- szor úr? — érdeklődtem. — Nem, nem, csak kérdezzen nyugodtan — hárította el a feltételezést egy rutinos diplomata nagyvonalúságával. — Köszönöm. Ha jól tudom, nem most jár nálunk először. — Ügy van. Ha jól emlékszem. 1972-ben vagy 73-ban részt vettem egy nemzetközi konferencián, amelynek témáját a növényi tápanyagok utánpótlásának a módszerei adták. Kozma Pál professzor volt a tanácskozás fő szervezője. — ön milyen tudományos témával foglalkozik? — A tápanyagokkal. Eddig száz publikációm jelent meg ebben a tárgyban, és egy könyvemet is kiadtak. Magyarországon is a boltokba került ez a munkám. Elnyertem vele a nemzetközi szervezet nagydíját is. — Gratulálok! Nem haragszik a kérdésért, akkor milyen kapcsolatban volt már a szervezettel? — Nem, nem, nem voltam még elnök — gesztikulál élénken a kezével. — Tehát semmi részrehajlást nem lehet feltételezni a nagydíj odaítélésében. — A növényi tápanyagok utánpótlása összefügg a környezetvédelemmel is. Menynyire ártalmasak a felhasznált kémiai anyagok a talajra és a vízre vonatkozóan? — Igaz, hogy bizonyos országokban, így például Svájcban vagy Nyugat-Németor- szágban elég sok műtrágyát alkalmaznak. Ennek következtében a talajban túlzott mennyiségben jutnak be a kémiai anyagok. És amiről kevesebb szó esik: a különböző nehéz fémek. Arra kell tehát törekednünk, hogy megtaláljuk azt az optimális arányt, ami a környezet védelmét is szolgálja. Ma már egyre inkább terjed az a módszer, hogy különböző zöld növényeket termesztenek a szőlőkben, és azokat beszántják a talajba. Igv például nálunk is, Olaszországban. A szerves trágya hiányában nyúlnak ehhez a lehetőséghez. — Megmondaná, profesz- szor úr, miért került ennyire közel önhöz a szőlő? — Ezt a kérdést már én is feltettem magamnak. Azt gondolom, a családi hagyomány váltotta ki belőlem ezt a vonzódást. Már a nagyapám is foglalkozott szőlővel. Jól emlékszem. hogy gyerekkoromban milyen nagy esemény volt a szüret. Lovaskocsikkal szállítottuk haza a szőlőt. A kádban mezítlábas férfiak taposták meg a fürtöket. De nekem már nincsen ültetvényem. A szőlőt úgy vesszük meg, hogy a családnak legyen bora otthon. Az egyetemen a gyümölcstermesztő tanszéken tanítok. Ezért kerestem meg a rektort azzal a kéréssel, hogy nekem ne kelljen mással, csak a szőlővel foglalkoznom. — Megválasztották a nemzetközi szervezet élére is. Mit gondol, mi volt ennek az oka? — Tudni kell, hogy ennek a szervezetnek húsz. szekciója működik. Én tizenöt éven át tevékenykedtem a szőlőszakcsoportban. Ez elegendő idő volt ahhoz, hogy a munkámat megismerjék, és a döntésre hivatott testület a személyemet találja alkalmasnak az elnöki tisztség betöltésére. — Ez a nagyon megtisztelő funkció bizonyára sok elfoglaltsággal jár együtt. Sokat utazik? — Olyannyira, hogy az idén csak a szervezetnek tudtam még dolgozni. Szinte minden hétre jut egy tanácskozás. Ha megtisztelnek a meghívással, nem utasíthatom vissza. Megjegyzem, mint elnök, nem kapok tiszteletdíjat. A költségeket az egyetemem finanszírozza vagy a meghívó ország. Eddig még nem nyújtottam be számlát. — Azt mondják, aki a jó bort szereti, rossz ember nem lehet. Egyetért ezzel? — Ahogy szokás mondani, én nem vagyok borivó. De a nemes bort tisztelem. Talán sokan nem tudják, hogy ennek az italnak micsoda kultúrája van. Az almának, az őszibaracknak nincs. Az irodalom, a zene, és a képzőművészet minden ága szól a borról vagy a szőlőről. A legkülönbözőbb vallásokban a bor az. éltető vér jelképe. A bor misztikumát még mindig nem tudtuk megfejteni Azt gondolták korábban, hogy a bor és a szőlő aromája 200—300 alkotórészből tevődik össze. Ma már a 2500 komponens ismereténél tartunk. Csak a Bibliát hadd említsem. Abban 500-szor fordul elő ez. a név. Noé például. Izraelben azt mondják, ők még mindig úgy művelik a szőlőt, ahogy azt Noé idejében művelték. — Mennyire lehet ön szerint a bort és egy vonzó nőt összehasonlítani egymással? — A .legtermészetesebb ez. a kapcsolat. Gondoljon csak arra, azt szokták mondani a jó borra, hogy bársonyosan sima. Mintha egy szép asszony bőrét emlegetnék. Az egyik kollégám éppen a bor és a nő kapcsolatán vizsgálódott, és jelentet meg könyvet erről a témáról. — Az eddigi beszélgetésből is kiérződött, mennyire személyes jellegű a vonzódd, sa a szőlő és a bor iránt. A családi hagyomány folytatódik majd? — A, nem! Van két lányom. A nagyobbik, a 23 éves jogász, a kisebbik, a 18 éves, most végezte el a gimnáziumot. Egyiket sem érdekli a szőlő. De még a ve- jemet sem. Én mindenkinek a szenvedélyét tisztelem, ezért a magam szenvedélyét sem akarom másokra ráerőltetni. Nagy szerencsém, hogy a munkám is az, ami a szenvedélyem: a szőlő és a bor. — Ha kevés szabadideje van, mivel foglalkozik még a tudományos munkáján kívül? — A futballal! — vágta rá kertelés nélkül egy jóízű nevetés mellett. — Valamikor magam is futballoztam. Otthon, a piacenzai csapat kapuját őriztem. De ott nem sok sikerrel jártam, talán ezért is „mentem át’’ a szőlőbe. Az arca csupa derű, mint amikor valaki jó tréfát kerekít ki a beszélgetés során. Vele együtt mosolyogtunk mi is. — Professzor úr, ha lenne szíves a rádió ...! Hangzott a hátunk mögül. Ennél a pontnál már csak köszönetét lehetett mondani a beszélgetésért. G. Molnár Ferenc Vadkacsavadászat Teljes tolldíszbe öltöztek a Békés megye állóvizein, , kisebb csatornáin letelepedett idei kelésú vadkuesák. Az előzetes felmérések szerint elesendő a szaporulat, hamarosan kezdődhet a vadászat. Szépen fejlett vadkacsák Krajcsó János, a kamuti Hunor Vadásztársaság tagja állományszámlálást végez, és próbakilövéssel ellenőrzi a vadkacsák fejlettségét (MTI-fotó: B. Fazekas László — KS)
