Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-17 / 245. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. október 17., szombat 9. „Ml SOK MINDENT AKARUNK ..." Közös megegyezéssel, olykor türelmet lenül... — Mi sok mindent akarunk megvaló­sítani itt az iskolában — mondja Szitás Ágnes a Berze gimnázium negyedikese, s egyszersmind KISZ-titkára. — Amit el­tervezünk, az általában sikerül is. A ta­náraink támogatnak bennünket — kapcso­lódik a beszélgetésbe, Hannos Mariann harmadikos, az 1KB kultúrosa, és Rékasi János másodikos. Itt van például az is­kolai video! Kitaláltuk, hogy legyen egy berzés tévéadás. Az ötlet kedden született, s már szerdára nyélbe is akartuk ütni, de csak péntekre lett kész az „Atlantic Vi- deoshow" — mesélik így a példa kedvé­ért a történetet. — Szóval egy kicsit tü­relmetlenek vagyunk, de hát ez az élet­korunkkal jár! Hárman a berzések közül Hófehérke a szín­padon és a többiek Ök hárman, a berzések közül vállalkoztak arra, hogy bemutatják az itteni diák­életet ... Szitás Ági. rang­idős. és végzősként a legta­pasztaltabb. Főleg a KISZ- munkáról számol be: — Bármit szervezünk itt az. iskolában — beleértve a tanulást is —. ahhoz volta­képpen az ifjúsági mozga­lomnak is van köze, hiszen nálunk majdnem százszáza­lékos a szervezettség. — Népszerű-e ma nálatok KISZ-titkárnak lenni... ? — Igyekszem úgy végezni a feladatomat, hogy a társa, im érdekeit tartsam szem előtt. Ebben nagy segítsé­gemre van Baják Imréné ta­nárnő, aki tavaly szeptem­bertől a patronáló tanárunk. Sok népszerű megmozdulá­sunk van. Ilyen például a diáknap. Ilyenkor két és fél napig miénk a hatalom. Ta­valy például december ele­jén tartottuk csütörtöktől péntekig. Természetesen, ahogy már az ilyenkor szo­kás. voltak fordított órák, bemutatók, szellemi és ügyes­ségi versenyek, na és a ké­ső estig tartó Berze-bál! — Biztos akadt egy-két különösen emlékezetes pilla­nata .. . — A legnagyobb sikert a tanáraink előadása aratta. Eljátszották a Hófehérke és a hét törpét. Nagyon jó, hogy tudnak velünk mókáz­ni is, igaz az órákon viszont megkövetelik a felkészültsé­get. — Amúgy is, ami a ren­dezvényeinket illeti — na­gyon mozgalmas az eszten­dő. Még a tanév előtt — augusztus végén — mi, na­gyobbak behívjuk a leendő elsősöket, egy kicsit „kiok­tatjuk” őket, hogy könnyebb legyen számukra a beillesz­kedés. Ilyenkor elmondjuk mi vár rájuk, milyen lehe­tőségekkel élhetnek .. . — Ügy tapasztalom, itt nincs feszültség az évfolya­mok között... — összesen tizenhat osz­tály van. Szinte mindenki lismer mindenkit. — Így évkezdetkor közös, nagy élmény az őszi munka. Az idén a Nagyrédei Szőlős­kert Tsz-ben szüreteltünk. Még :a teljesítményt nem tudjuk pontosan, de nincs okunk panaszra. Az alap­szervezetek, osztályok kö­zött versenyt hirdettünk. Az egyik feltétel az volt, hogy melyik tud több szülőt is be­szervezni. akik 1—2 napra kijöttek a területre. A leg­jobban teljesítő közösség megkapja a bevétel öt szá­zalékát. — Ha már a mezőgazda- sági munkánál tartunk, mi a helyzet nálatok az építő­táborozással? — Jutalom, ha valaki el­mehet. Általában nem val­lunk szégyent. Ági még sokmindenről be­számol, városismereti ver­senyről, FIN-napokról, s ar­ról is. hogy általában min­dig ott vannak a megyei diáknapok élcsapatában, ön­magáról csak annyit árul el, hogy jogra készül, így las­san meg kell válníia a moz­galmi tevékenységtől, s most már versmondással sem fog­lalkozik, pedig szívesen tet­te. — Egyre nehezebb beosz­tani az időmet, annyi a ten­nivaló! — sóhatja, de iga­zán nem panaszosan. A tájékoztatás itt nem probléma ... A Népújság-héten igazán nem kis meglepetés a mi számunkra, hogy ennek a középiskolának van rádiója, tv-adása és saját diáknapja is. Mivel Hannos Mariann osztályának, a III. C-nek mindegyikhez van köze, így természetes, hogy tőle ér­deklődünk: — Amint korábban emlí­tettük, a Berze-video ez egészen új találmány! Min­den pénteken a második és harmadik óra szünetében van adás. Olyankor ott to­longunk az előtérben a ké­szülék előtt: interjúkat, no és könnyűzenei klippeket láthatunk. A sulirádió is most „klasszul” indult be. Tóth Tamás, egyik osztály­társam kezdeményezett. Ked­den és pénteken a szünetek­ben folyik a „műsorsugár­zás”. Egyébként ő és a ne­gyedikes Budai Oszkár szer­kesztik a Berziát, a diákla­punkat is. Emellett a faliúj­ságunkon is mindig friss in­formációk vannak. Ez ne­kem mint kultúrosnak is segítséget jelent, hiszen így könnyebb mozgósítani az egyes rendezvényekre. — Gondolom, ötletekért nem kell a szomszédba men­ni ... — A közeljövőben szeret­nénk beindítani az ifjúsági klubunkat. Sajnos tavaly az épületfeiújítás miatt nem volt helyiségünk. Számítha­tunk a gyöngyösi Mátra Mű. velődési Központ támogatá­sára is, a közönségtalálko­zók szervezésében. Egyéb­ként az ünnepségeket is ott tartjuk. Sok művészeti együttesünk van. Most szer­vezzük újjá a színjátszó és a szavalókört, s dzsesszbalett csoportunk is lesz. Az ének­karunkat Holló Erzsébet ve­zeti. Többen járnak innen a Vidróczki Néptáncegyüttes­be. így hát táncosokban nem szűkölködünk. De zenei, kép­zőművészeti szakkör, film­klub, sportkör segíti a sza­badidő eltöltését. A marxis­ta diákakadémia a közéleti érdeklődésűeknek ad eliga­zítást. de rengeteg a, nyelvi, tantárgyi szakkör. — S ha jól tudom, ott vannak még a fakultációs órák! — Aki mélyebben akar is­merkedni egy-egy tudomány­ággal megteheti. Igaz. az új oktatási törvény szerint ez nem kötelező. Mariannról illik még tud­ni annyit, hogy ő is humán érdeklődésű, szívesen mond verset, s távolabbi céljai közt szerepel az egri tanár­képző főiskola, ö is. Ági is gyöngyösi. Mindkettőjük szá­mára természetes, hogy a gimnazisták élete sok pon­ton kapcsolódik a városhoz. Aki a természet- tudományokat választja — Itt az sem jár rosszul, aki a természettudományo­kat választja — állítja Ré­kasi János, aki még csak másodikos, de mondhatjuk, így itt elkötelezett híve a fizikának. — Még általánosban kez­dődött — tekint a közel­múltba. Kiss Lajos tanár úr 7.—8.-osoknak tartott szak­kört. Ez volt a csábítás! — mondja nevetve. — Akkor ideszoktam, s ezért is jöt­tem Gyöngyösre. Pedig Hor­ton lakom, s így Hatvanba is járhatnék. — Meséld el, mi is az a természettudományi kör? — Több „szektája” van. Azok járnak ide, akiket a fizika, biológia, csillagászat érdekel. Tulajdonképpen ön­képzőkör. Egy-egy témából felkészülünk, s azt közösen vitatjuk meg. Ami engem illet, emellett részt vettem a Középiskolai Matematikai Lapok fizikai feladatainak megoldásaiban. Épp tegnap tudtam meg, hogy ezen má­sodik lettem. — A múlt év is hozott sikereket... — Tavaly a mi középisko­lánk szervezte az első-má­sodikosok számára az orszá­gos fizikai tehetségkutató versenyt. Ezen megosztva az 5—6. helyet szereztem meg. A tanárok, diákok kapcso­latáról mindhárman annyit mondanak: természetes, hogy vannak néha konfliktusaink, de közös megegyezéssel, ál­talában jól mennek a dol­gok ... Jámbor Ildikó Gyökerek Gyöngyös városában a be­tűvetésre tanítás a XV. szá­zadra, ha nem régebbre nyú­lik vissza. Erre Bertalan kántor személyéből követ­keztetünk, aki egy személy­ben iskolamester is lehetett. Az iskola fallal és árokkal kerítve a nagytemplom mö­gött állott. Gyöngyösről men­tek diákok a bécsi egye­temre, s ezek a betűvetés elemeit városunkban tanul­ták meg. A bácsi egyetem névjegyzékei 1448—1499-ig összesen tíz gyöngyösi ne­vet sorolnak fej. A protestantizmus térfog­lalását sem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül. A kálviniz- mus a XVI. század végén erősödött meg Gyöngyösön. A protestánsok és a katoli­kusok versenyeztek abban, hogy melyikük tart fenn kü­lönb iskolát. A helybeli re­formátus egyházközség mel­lett már a XVII. század el­ső évtizedeiben működött elemi fokú iskola. Közép­fokú iskola azonban nem volt ezen a tájon. Gyöngyös távol esett az erdélyi pro­testáns humanizmustól, s így annak hatása — bár érezhető — mégsem bizo­nyult elégségesnek egy pro­testáns középfokú iskola lé­tesítéséhez. A protestáns is­kolaalapításokkal szemben a XVII. század negyedik év­tizedében megindult a je­zsuita iskolák szervezése. Gyöngyös város tanácsa szükségét érezte, hogy kö­zépfokú iskolát létesítsen. A szervezés munkáját a Gyön­gyösön tartózkodó Pap Fe­renc jezsuita vette kézibe. Működése sikerrel járt, mert a városnak 1634-iben har­madszor előterjesztett ké­relmére Forró György je­zsuita provinciális, Sztanko- vics János és Magdalenicz Tamás jezsuita pátereket Gyöngyösre rendelte. így 1634 őszén megnyitották a gyöngyösi gimnázium első osztályát. Az iskola első ott­hona valószínűleg a régi gimnázium helyén, az elemi iskolával együtt volt. Ez az épület azonban szűknek bi­zonyult, s az iskola 1656-ban átköltözött a régi posta ud­vari bérházába. Ez az épü­let a mai iparitanuló-inté- zet udvarán állott, s a má­sodik világháború folyamán pusztult el. Kilencvenhat éven át itt folyt a tanítás. A jezsuitákat Thököly Imre 1679-ben eltávolíttatta Gyön­gyösről, s a gimnáziumot a protestánsok vették át. Az iskolánknak 1689-iig protes­táns jellege volt, s ez az időszak — az udvarhű és nemzetközi jezsuitákkal szemben — közelebb állt a magyarsághoz, és inkább képviselte a haladást. Va­lószínűleg jól képzett, kül­földi protestáns egyeteme­ken járt tanárok tanítottak intézetünkben, akik változ­tattak az oktatás szellemén és az egyoldalú latinossá­gon. Az idegen nyelvek ta­nulásának alapjául az anya­nyelvet vették, s csak ennek alapos tudása után tértek át a latin, esetleg a görög nyelvtan tanítására. A gyön­gyösi gimnázium kálvinista tanárai nem ismeretesek, de majdnem bizonyosra vehető, hogy az akkori lelkész, az utrechti egyetemen tanult Otrokócsi Fóris Ferenc ta­nított iskolánkban. A pro­testáns időszak azonban csak néhány évig tartott. Thököly szerencsecsillagának hanyat­lásával Széchenyi György, esztergomi érsek, 1688-bari többrendbeli parancsot kül­dött a városi hatóságoknak — kiátkozással fenyegetőz­ve —, hogy a „veszélyes el­vű” tanárokat és tanulókat 3 nap alatt űzzék ki a vá­rosból. Miután pedig a vá­rosi hatóságok vonakodtak végrehajtani a prímási pa­rancsot, Széchenyi újabb le­vélben figyelmeztette őket: „Gyöngyösiek megint ím írok, hagyom íés parancso­lom, a 'kálvinista prédiká­tort, szintén iúgy a lutheris- tát, ha volna, mindgyárt űz­zétek iki a városbul, együtt az oskola mesterrel és löreg deákokkal... Ha nem bizo­nyosan meg sanyarottok. Parancsolva lészen felőletek a hadakra, mit míveljenek veletek, maga tbizony elég nyomorultak pattok azon kívül is." A városi elöljá­róság azonban erre sem haj­lott. A prímás rendeletét vármegyei karhatalom haj­totta végre 1'688. május 25- én, kiűzve Gyöngyösről Dé- si János lelkészt, Váli Pál rektort, 26 tógátus diákkal együtt. Az iskola átvétele azonban valószínűleg 4689 decemberéig elhúzódhatott, amikor újból megindult ben­ne a jezsuita oktatás. A szécsényi országgyűlés azon­ban újra eltávolította a je­zsuitákat Gyöngyösről, s 1710- ig világi papok tanítot­tak a gimnáziumban. Az 1711— 12. tanévet azonban már a jezsuiták nyitották meg. Birtokaikat visszakap­ták, s anyagiakban megerő­södve terjeszkedésre gon­doltak. A régi iskola szűk­nek bizonyult, s a jezsuiták 1751-ben megindították a gimnázium építését. Az új, földszintes épületbe 1752-ben költöztek be. Az iskolának három tanterme volt. A leg­nagyobbat rendszerint színi­előadások céljaira használ­ták. A gimnázium ötosztályos volt: három grammatikai és két humanista tagozattal. Az írást és olvasást a „par- visták” (elemisták) osztá­lyában tanulták meg, ame­lyet rendszerint világi (pap) tanító vezetett. A jezsuita gimnáziumok valamennyi osztályának fő tantárgyai a hittan és a latin r.velv, mel­léktárgyak pedig a görög nyelv és a történelem vol­tak. Rendkívüli tárgyként földrajzot, geometriát, ma­tematikát, sőt modern nyel­veket is tanítottak. A jezsuiták nagy hatást értek el iskoladrámáikkal, amelyek szerkezeti és tar­talmi fogyatkozásaik ellené­re, ébresztői voltak a kor művelődési érdeklődésének. Hazánkban ekkor még nem voltak színházak, s a szü­lők szívesen látogatták az iskolai színielőadásokat. Nagy súlyt helyeztek a külsősé­gekre, , a díszletek és jelme­zek hatásosságára. Legked­veltebb drámájuk volt pl. a római történelemből Attili- us Regulus, amelyet a gyön­gyösi gimnázium ifjúsága is előadott 1754-ben. A jezsuita rendet 1773-ban a pápa feloszlatta. Vagyona kincstári birtokba jutott.-A volt jezsuita tanárok közül Szuhányi Ferenc maradt a helyén, és továbbra is a gyöngyösi gimnáziumban ta­nított, illetve mint igazgató vezette azt 1799-iig. A jezsui­ták után 1776-ban ferenc- rendi szerzetesek vették át a gimnáziumot. Ez a tény az iskola életében kedvező fordulatot jelentett. A fe- rencrendi szerzetesek több­nyire népi származásúak voltak. A néppel együtt él­tek jóban-rosszban, a török hódoltság kilátástalan, vér­zivataros ' idejében, s a je­zsuitákat jellemző szűk Habsburg érdekek szolgála­tával szemben iskolaszelle­mük — a kor egyházi fel­fogásán belül — több teret engedett népi és nemzeti hagyományaink ápolásának. Így temették el ,templomuk­ban \Rákóczi legvitézebb tá­bornokát: iBottyán Jánost. ... ”a szegény nép hű védő­jét... s ja magyar szabad­ság erős oszlopát”. A feren­ces gimnázium már a Ratio Educationisszal egy időben kezdte meg működését. Ezekben az időkben indult meg a szlovák anyanyelvű fiatalok áramlása a gyön­gyösi gimnáziumba. Ezek nem tudtak magyarul, és így az összefogó nyelv a la­tin volt már az első osztály­tól kezdődőleg. A gimnázi­um növendékeinek száma ebben az időben megnőtt. A régi iskola szűknek bizo­nyult, és ezért a főigazgató­ság sürgetésére emeletet húztak rá. Az építkezést 1783-ban fejezték be. Az is­kola karbantartásának gond­ját a város vállalta magára. (Részlet iA igyöngyösi ÍBer- ze Nagy János Gimnázium jubileumi évkönyvéből.) dr. Hontert Rezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom