Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-17 / 245. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1987. október 17., szombat A régészettudomány az emberiség történeti múltját, a fennmaradt tárgyi emlékek alapján ku­tató tudomány. Mint ilyen, ,kutatásának .fő eszköze az írásos adatokon alapuló történettudomány, to­vábbá az ásatások leletei. A lmodéra régészettu­domány az /emlékek alapján a letűnt korok anya­gi kultúráját és társadalmainak történetét igyek­szik felderíteni. Az alkalomszerű ásatásokon túl­menő, rendszeres és /tudományos alapokon nyug­vó régészeti kutatások a- 18. században kezdőd­tek. Ez a folyamat ma is tart újaibb feltárásokkal, összeállításunkban a régészettudomány eredmé­nyeinek néhány újabb értékeiről számolunk be. Fémművesség — Kolumbusz előtt A dél-amerikai kontinens fémművességének régészeti emlékeit mindössze néhány évtizede kezdték rendszerez­ni. Ezek közül a legrégebbi­ek a chaván 'kultúra (i. e. 800 körül) idején készültek a mai Peru területén. Az Andok fennsíkjain virágzó kultúrák hatása azonban csaknem egy egész konti­nensre kiterjedt. Így a Ko­lumbusz előtti időkben a mai Argentína észak-nyuga­ti része is ezeknek a kul­túráknak a befolyása alatt állott. Ezen a vidéken a fémművesség első emlékeit az argentin /régészek tafi kultúra néven említik. A szénizotópos kormeghatáro­zások azt bizonyítják, hogy a táji kultúra már időszá­mításunk kezdete körül lé­tezett Argentína északnyu­gati területén. Emlékeit csak néhány réztárgytöredék képezi, de az már bizonyí­ték arra, hogy az itt lakók értettek a réz megmunkálá­sához. Argentínában a második jelentős (Kolumbusz előtti) fémműves kultúra — a La Agnada — kezdete i. u. 700 körül lehetett. Ez a kultúra, akárcsak elődje, a Titicaca- tó környékéről indult ki, de helyi kultúrával keveredett. A fémtárgyak díszítésénél gyakran tűnnek fel a miti­kus alakok, macska- és sár­kányfejek, tetovált emberi fejek stb. Ebből a korszak­ból az argentin régészeknek több bronz- és réztárgyat sikerült meghatározni, első­sorban melldíszeket, amelye­ket gazdagabb személyek vi­selhettek. Találtak sárkány­fej díszítésű baltákat is, amelyeket szertartások so­rán használtak. A La Agna­da civilizációnak a keleti irányból, a trópusi övezetek­ből beszivárgó népek vetet­tek véget. Az inka uralom kései év­századaira tehető az egyko­ri argentin fémművesség fénykora. A La Agnada-kor- szak utáni időkben egyre na­gyobb szerepet kaptak a bronztárgyak: harangok, nagy alakú, kerek pajzsok. Ebben az időben művészi gonddal munkálják és díszí­tik a manoplasokat (íjfeszí­tő). amelyek használatáról a korabeli krónikák is meg­emlékeznek. Ennek a kor­szaknak finoman stilizáló ötvösművészei már fejlett esztétikai érzékről tesznek tanúságot. AHOGY AKKOR AZ EMBER LÁTTA Sziklákra rajzolt állatok kori állatvilág, illetve mi­lyen volt akkor az állatok­nak és az embereknek a kapcsolata. A rajzok arról mesélnek: milyen állatokat ismertek, milyenekre vadásztak, mi­lyen éghajlat alatt éltek 'elő­deink. Vélhetnénk, hogy az állatábrázolásokból követ­keztethetünk az egyes állat­fajok gyakoriságára, elter­jedtségére is. Ez azonban nem így van. Az őskori mű­vészeket témájuk megvá­lasztásában bizonyára szá­mos általunk ismeretlen té­nyező befolyásolta. amely független volt az állatok tényleges gyakoriságától. Így, a képek nagy tárgyi pontosságát látva, legfeljebb abban lehetünk biztosak, hogy az ábrázolt állatok mindegyike élt akkor azon a területen, s a művész lát­hatta őket. A múlt század közepén Saufuola spanyol műkedvelő régész Észak-Spanyolország ban, Altamirában, egy barlang mélyén állatokat ábrázoló rajzokat talált. Azóta Európában zömmel Észak-Spanyolországban és Dél- Franciaországban számtalan hasonló lelet ke­rült elő. Más földrészeken is bukkantak ilyen alkotásokra: például Észak-Afrikában, a Tasszili-hegységben, a líbiai sivatagban, Déi- Izraelben, a Tanganyika tó környékén, Núbiá- ban, de Dél-Afrikában is. Chilében a mai aimara indiánok ősei készítettek ilyen rajzo­kat. Eszak-Amerika szintén gazdag leletek­ben. Megtalálható ez az ábrá­zolási mód Ázsiában is: pél­dául Baskíriában, a Csukcs- földön, az Amur vidékén. Még Ausztráliában. Sidney- től északra is találtak régi, kőbe vésett rajzokat. Ez a széles körű elterjedtség azt bizonyítja, hogy átfogó, .min­den népnél kialakult művé­szi tevékenységről van szó. Hogy pontosan milyen cé­lokat szolgáltak ezek az al­kotások, arról csak feltevé­seink vannak. Az egyik el­képzelés szerint az egyes ál­latfigurák ábrázolásával a vadászat sikerét, a szaporo­dás serkentését kívánták el­érni. Más vélemények sze­rint az embert csupán mű­vészi tevékenység vezérelte. A lascaux-i barlang képei talán egy szájhagyomány út­ján átadott mítoszt mesél­nek el. Az egymást követő generációk szinte ..belefes­tették” múltjukat ezekbe az állatalakokba. A barlangképek főszerep­lője mindig valamilyen ál­lat. Az ábrázolás módja tük­rözi a művészi tevékenység fejlődését. Először az állat körvonalai jelennek meg. A körvonalak érzékletesebbé tételét később már színek segítik elő. Majd mind job­Antilopot ábrázoló sziklarajz Dél­Afrlkából (KS) ban előtérbe kerülnek a bel­ső formák, az alkotók fel­használják a térhatást. a fény és az árnyék játékát. A színek választéka nő, a mozgás ábrázolása is fon­tossá válik. Az állatalakok lassan jelképpé alakulnak át. Hogy ez a folyamat egy egyenes vonalú fejlődés eredménye-e vagy sem, azt ma még nem tudjuk eldön­teni. A barlangképek folytatá­sai a sziklaképek. Ezek jó­val később keletkeztek. Fő alakjuk mindig az ember. Árnyképszerűen tudósítanak a mindennapi életről, annak apróbb-cseprőbb eseményei­ről. A régész, a történész, az antropológus számára sok- sn'- izgalmas kérdést rejte­nek ezek az őskori ábrázolá­sok. de nagy hasznára vál­hatnak a zoológusnak is, aki ezekből arra következ­tethet, milyen volt az ak­RESTAURÁCIÓS MŰHELYEKBEN VÁLOGATJÁK Izotópok a régészet szolgálatában Néhány évtized óta a ré­gészek fontos eszköze a radiokarboné« kormeghatá­rozás. A radiokarbon (a szén I4-es izotópja) a levegő nit­rogénjéből keletkezik a koz­mikus sugárzás hatására, s a fotoszintézis vagy az anyagcsere során épül be az élő szervezetbe. Az élet megszűnte után új szén—14 már nem juthat a szervezet­be. a benne lévő pedig 6000 éves felezési idővel elbom­lik. Így az élő anyag ma­radványainak régészeti ko­ra meghatározható a ben­nük található szén—14 izo­tóp arányából, illetőleg mennyiségéből, Ez idáig a radiokarbon arányát, annak bomlási ter­mékei alapján határozták meg. Oxfordi kutatók most sokkal érzékenyebb eljárást dolgoztak ki. Az elpárolog­tatott és ionizált anyagot iongyorsítóban felgyorsítják. Mivel a különféle ionok kü­lönböző képpen gyorsulnak, meghatározható az anyag­ban lévő szén—14 atomok száma. Az új eljárás az ed­diginél sokkal kisebb — mikrogrammnyi — anyag­mintán is alkalmazható. így sikerült régészeti leletek ko­rát a főzőedényekre lerako­dott koromból, illetőleg né­hány gabonaszemből is meg­határozni. Etruszk település A toszkániai Grossetóban olasz régészek megkezdték egy etruszk város maradvá­nyainak feltárását. Az idő­számításunk kezdete előtti 5—4. században lakott vá­ros egész utcasorait, házma­radványait ásták már ki. Számos váza és korsó ke­rült napvilágra. A régészek eddigi megállapításai szerint a város legalább három hektár kiterjedésű volt. Va­lószínűnek tartják, hogy an­nak a városnak bukkantak a nyomára, amelyet Polubi- osz görög történetíró (i. e. 205—123) Kaluzion néven em­lít. Növények és a történelem Femek a múzeumban Díszített réztárgyak a múzeumban (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Egy görögországi barlang­ban immár tíz év óta tartó ásatások során a történe­lem előtti haszonnövények átfogó „panorámáját” tár­ták fel, egymást követő ré­tegsorokban. Az egyedülálló leletegyüttes az i. e. 20 ezer­től az L e. 3000-ig terjedő időszakot fogja át. A tízezer évvel ezelőtti rétegekben vad zabot és árpát találtak a ré­gészek, a korábbi (az i. e. 20 és 10 ezer közötti) réte­gekben viszont kizárólag bo- rágócserjék magvait. Az i. e. 11 ezer kprül jelent meg először a lencse, amely ak­Mintegy 12 ezer éves lakó­épületeket fedeztek fel a floridai Little Salt Spring- ben, egy tó mélyén. Régen kihalt állatok csontmaradvá­nyait. ímegkövült növénye­ket és különböző szerszámo­kat is sikerült a felszínre koriban különösen kicsi volt, átmérője kisebb volt két mil­liméternél. Ebben a rétegben kis bükkönymagokat is ta­láltak, továbbá pisztáciát és mandulát. Az ,i. e. 12 500-ból származó rétegben bukkan­tak először árpamagvakra. Az i. e. 7300 körüli időszak­ban jelent meg először a vadkörte — nemcsak magva­it, hanem egész gyümölcsét is megtalálták. Az i. e. 6000 körül búza váltotta fel az árpát. Röviddel ezután je­lent meg a kétsoros árpa és jóval nagyobb lett a len­cse is. hozni. Rábukkantak továb­bá egy bumerángra is — ez az eddigi legősibb ilyen ré­gészeti lelet. A történelem előtti ősindián város közelé­ben felfedeztek egy csak­nem ötezer éves temetőt is, amelyben kereken ezer em­bert hántolták el. A múzeumokban őrzött régészeti tárgyak jelentős része fémből, mégpedig hat alapfémből készült. Évezre­dekig tartott, amíg az em­ber megismerte a hat alap­fémet. Alkalmazásuk kez­dete; i. e. kb. 5000 év arany, 4200 év réz (olvasztás), 4000 év ezüst, 3500 év ólom, 1750 év ón, 1500 év vas, (olvasz­tás). Közben kialakultak a rézalapú ötvözetek is, ame­lyek közül leggyakoribb a bronz (vörösréz és ón kü­lönböző arányú keveréke). Ezekből készültek szerszá­mok, díszítőtárgyak. hasz­nálati eszközök és kultikus tárgyak. A fémek azonban az idők folyamán állandóan változ­tak. Az átalakulás legtöbb­ször a tárgy felületén kez­dődik és hosszabb idő eltel­tével azt teljesen elpusztít­hatja. A fémek felületét egyenletes korróziós réteg, vagy helyi, azaz pontkorró­zió borítja. Ez utóbbi főleg érmeken gvakori és kizáró­lag elektrokémiai folyamat eredménye. Vastárgyaknál gyakori a kristályközi kor­rózió is, ami a szerkezet bomlását okozza. A múzeumok restaurációs műhelyeiben a fémtárgya­kat anyagfajtánként szétvá­logatják, ebben egyrészt a korrózió minősége segít, de más vizsgálati módszereket is alkalmaznak. Fémmag meghatározása történhet pél­dául vastárgyaknál a faj­súly meghatározása alapján, illetve jelentős kémiai re­akciók segítségével. Erősen korrodálódott tárgyakról röntgenfelvételeket is ké­szítenek. A fémek kémiai tisztítása csak akkor alkalmazható, ha jó magtartású és nem díszített. Óvatosan savakkal, lúgokkal oldják a fém át­alakulási termékeit. A sa­vakat azonban olyan vegyü- letek jelenlétében használ­ják, amelyek megakadályoz­zák a színesfém oldódását. Jó vasmaggal rendelkező tárgyak eredményesen tisz­títhatok elektrokémiai eljá­rással : külső áramforrás ese­tén a tárgyat kátédként kap­csolják. A fémtárgyak tisz­títása után a konzerválás következik, ami a jó mag­tartású. fémig tisztítható tárgyaknál könnyű feladat. Erősen korrodálódott tár­gyak konzerválása nagy szakismeretet és figyelmet igényel. Ősindián város A Magyar Hitel Bank Rt. Gyöngyösi Igazgatósága FELVESZ hitelügyintézőt lehetőleg felsőfokú közgazdasági végzettséggel, valamint 1 gép- és gyorsírót. Cím: GYÖNGYÖS, Rákóczi u. 4. Telefon: 11-070 ÉPÍTKEZNI SZÁNDÉKOZÓK FIGYELEM! A közművesített telkek 200 n.-öl nagyság­Ezúton értesíti az érintetteket ban kerültek kialakításra, 150 Ft/m2 Ostoros Község Tanácsa, hogy Egertől egységáron. 3 km távolságban enyhe lejtésű, Érdeklődni lehet a községi tanácson nyugati fekvésű építési telkeket értékesít Ostoros, Hősök tere 4. a község északi lakótelepén. Telefon: Ostoros 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom