Népújság, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-17 / 245. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. október 17., szombat IHBrMbJL«89 GYEI PA N O RÁ M A c AHOL A TÚRAJELZÉSEK TALÁLKOZNAK Turistákra vár Errefelé ősidők óta lakott a környék. Néhány jelen­tékeny történelmi érdekes­ség is vár az erre járóra. Három vár is állott egyko­ron, a hasznosi, az Övár, és az Ágasvár. Az utóbbi sorsa hamar beteljesedett, hiszen már a XV. századból csak kőhalomként emlegetik.Ám az Ágasvár és Óvár közötti te­rület máig is Kétvár közé­nek nevezi a környékbeli nép. Nos, az egykoron lovag- erősségből ma már csak né­hány mohos kődarab ma­radt, de a hatvanas évek elején ez a vidék a túrá­zók igazi paradicsomaként lett megemlítve a Panoráma sorozatban megjelent Gyön­gyös—Mátráról szóló bédek­kerben. Elveszítettük volna gyaloglókedvünket annyira kificamodott ízlésű autós turistákká váltunk? Bízzunk benne, nem így van, né­hány évvel ezelőtt lapunk­ban is foglalkoztunk az ágasvári turistaház áldatlan sorsával. Míg húsz évvel ezelőtt alig lehetett helyet kapni hétvégeken a létesít­ményben, ma már csak rit­kán téved erre gyalogos tú­rázó. Pedig a Párád és Vi­déke Körzeti Áfész közel egymillió forintot fordított a bakancsosoknak otthont adó létesítmény felújításá­ra. A munkálatok be is fe­jeződtek akkorra, mikor le­perdült idén az első őszi levél a fáról, de ezt igen kevesen tudják. Bevalljuk, írásunk szán­déka az, hogy javasoljuk ezt a kies környezetet nemcsak a természet szerelmeseinek, hanem a „félcipös" otthon­ülőknek is! S ha már az utolsó mát­rai betyár nevét idéztük írá­sunk elején, kezdjük képzelet­ben a sétát Mátraszentistvá. non. Ugyanis tájegységünk fe­lől ide érkezik az autóbusz. A kék turistajelzésen elindul­va öt és fél kilométeres hegygerinci séta után az ágasvári turistaházhoz, amely az erdőalji tisztáson helyez­kedik el. Két fiatalem­ber, egy testvérpár hódi Ist­ván és András a létesítmény gazdái. A remetehajlamú if­jak asszonyokat megszé­gyenítő rendet és tisztasá­got tartanak a rájuk bízott turistaszállóban. Négyágyas szobák várják a megfáradt vándorokat, és ágyanként nyolcvan forintot kell fizet­ni. Aki szállást rendel, ter­mészetesen kosztot is kap harmadosztályú éttermi ára­kon. A fiatalemberek per­sze jó néven veszik, ha ide­jekorán értesíti őket a hoz­zájuk igyekvő, az utóbbi időben az a néhány látogató is. aki érkezett, a szomszé­dos Nógrád képviselője volt. beliek úgy vélik, hogy a ré­gi Ágasvár föld alatti he­lyisége volt. Reméljük, ez a néhány gondolat meghozza majd a lustábbak kedvét is egy-egy hétvégi túrára és hogy el ne tévedjenek, néhány javas­lattal is szolgál a vendég­váró ágasvári turistaház gondnoka. A Budapestről érkezők Hatvan, Pásztó érintésével Hasznoson át a zöld sávon jutnak el Ágasvárra. Mátra- keresztesről indulóknak a piros jelzést kell követniük, hogy ide érjenek. Salgótar­ján felől igyekvők Fenyves­pusztán át a sárga úton ha­ladhatnak. Mátraverebélyről pedig országos kék túrajel­zés irányítja útba őket, míg Nagybátonyból a piros. Néhány évvel ezelőtt Ágas­várról csak sóhajtozva be­szélhettünk. Most visszavet­te — legalábbis a turistaház — régi rangját. Rajta már nem fog múlni a környék: idegenforgalma! Soós Tamás A vendég­váró turista­ház Ez nem csoda, hiszen két­száz méterre húzódik a me­gyehatár. De minden esetre itt a háborítatlan nyugalom­ban feledhetetlen órákat le­het eltölteni és ez egyfajta turistacentrum is, hiszen minden jelzés ide fut ösz- sze. A zöldövezet további túrákra csábítja a kí­váncsiakat. Itt van a szom­szédban Fallóskút, Mátra- szentlászló, Mátraszentim- re. Ideális hegymászóterep is várja a sportág kedvelőit, no meg a Csörgőlyuk bar­lang is, amelyről a környék­ié néhány éve annak, hogy a híres mátrai betyár. Vidróczki fokosával illette, talán épp a róla elne­vezett mátraszentistváni ivó gerendáját. A romantikus igazságosztó hősök kora lejárt, de nem úgy maga a romantika .. Az erre különösen érzékeny lélek, pláne ha még túrázókedve is van, gyönyör ködésre, bolyongásra, elmélkedésre alkalmasabb helyet sem találhatna a vadregényes nyugati Mát­ránál. Az ősznek ezt az idejét nevezik a természet barátai „mókusaltató'' időszaknak. Ugyanis a fák vörös szőrű légtornászai, begyűjtve a télire valót az odúban, álomra hajtják fejüket, a többi rágcsálók vadász- és turistaházak kéményfalaihoz húzódva vagy avartakaróba burkolózva készülnek a fagyos időszakra. De még most barátságosan roppan az avar a bakancs alatt és vörös, rozsda, sárga levele kel üzennek a fák a távoli télnek. A hegyek közt ballagóra délután is harangvirágkék ég néz, s meg-megállva rácsodálkozik a vörös sziklákra boruló napégette füvekre. A hely, ahová bakancsosok is betérhetnek étkezni „A vadregényes nyugati Mátrában” Az ősz is virággal várja a turistákat A hegyoldalról csodálatos a panoráma (Fotó: Tóth Gizella) A MAGYAR VÁLOGATOTT ELÉGEDETT A MINŐSÉGGEL Vívópengék — Bodonyból A történetet egy ténnyel kell kezdenünk: a Bodonyi Mátraalja Termelőszövetkezet meglehetősen gazdaság­talan területekkel rendelkezik Hogy lépést tartsanak a fejlődéssel, okosan gondolkodtak a vezetők: az ipa­ri melléküzemágban keresik a lehetőséget. Az már viszont ugyancsak kuriózumnak számít: nemrégiben létesítettek egy vivópengeüzemet is. Elöljáróban csak annyit, hogy Magyarországon jelenleg egyedül itl ké szülnek a vívósporthoz szükséges pengék ... Száznégy decibel a zajszint, elengedhetetlen az elektromos fülvédő ... (Fotó: Tóth Gizella) Nagy Csaba üzemvezető­vel a születésről, az indu­lásról beszélgetünk: ■ — Hogyan is szánja ma­gát rá egy termelőszövet­kezet manapság, hogy ilyen kemény fába vágja a fej­széjét? — Nos, mindenekelőtt, tudni kell azt, hogy évek hosszú során át, 1983-ig a Szentgotthárdi Kaszagyár készítette e termékeket. Az­tán, amikor beolvadtak a Rába Vagon- és Gépgyárba, megszüntették a gyártást. A jelentkezők közül mi vol­tunk a szerencsések, akik belefoghattunk a nem min­dennapi vállalkozásba. A próbaüzem ez év márciusá­ban indult. — Bizonyára meg kellett küzdeni a kezdeti nehézsé­gekkel . .. — A „tanulópénzt” meg­fizettük mi is. A technoló­giát a szentgotthárdiak ad­ták át. Itt is jártak az ot­tani szakemberek, mi is voltunk tanulmányúton. Je­lenleg az üzemben tizen­ketten dolgoznak, az emberek Nógrád és Heves megyéből jöttek hozzánk. A kovácsok és a csiszolók szintén a szentgotthárdiaktól tanul­ták a szakmát, a hőkezelést viszont már „házon belül” oldottuk meg. Nem árulok el titkot, ha elmondom: ez utóbbi a legnehezebb, a leg­kényesebb mozzanat a gyár­tás során. Ám örülhetünk: jelen pillanatban a magyar piacot csak mi látjuk el olyan minőségű pengével, amellyel nemzetközi verse- seny is indulhatnak a ver­senyzők. Nos, ezt nemcsak az üzem­vezető állítja. A nyár fo­lyamán Bodonyban jártak a magyar vívóválogatottól. Kovács Tamás szövetségi ka­pitány és a csapat fegyver­mestere szerint az itt ké­szült penge olyan nagyszerű, ihogy egymás mellé lehet tenni a francia Prieur-cég által készített világhírű már­kával. Nagy Csaba így folytatja: — A fejlődő országok A csiszolás nagy pontosságot igényel sportsegély-akciója kereté­ben ötféle típusú pengét gyártunk. Száraz és elektro­mos tőrt, párbajtőrt, vala­mint kardot. A fejlődő or­szágoknak ötszáz-ötszáz da­rabot, hazai piacra pedig mindegyikből ötezret. Júli­us végén kész is voltunk valamennyivel. Az év végé­ig még 15 ezer darabot kell elkészítenünk, amelyből már több mint nyolcezret le is kovácsoltunk. — A sportegyesületek is megkeresik önöket? — Hogyne. Már tárgyal­tunk a Honvéddal, a Dó­zsával, az MTK-val, szom­bathelyiek is jöttek. Pilla­natnyilag C—60-as minőségi betonacélból gyártunk, de kipróbáltuk a Maraginét is. Külföldön ugyanis csak ez­zel lehet vívni. S egy fontos dátum életünkben: ez év július 29-én álltunk rá az első elektromos tőr gyártá­sára. Meglepő az üzem mérete. A helyiségek kicsik, annál nagyobb viszont a zaj. Száz­négy decibel a zajszint, itt csak elektromos füldugóval lehet dolgozni. Izzik az acél, az Ajax-kalapács hatvanöt kilónyi súllyal csap rá, hogy megformálja az anyagot. Magyarországon napja­inkban négy kardkovács van: Molnár István, Talpas Tibor, Oláh István, és Telek And­rás. Közülük Molnár Istvánt kértük egy rövid beszélge­tésre, természetesen az ud­varon, hogy értsük is egy­más szavát: — Februárban jöttem ide, addig a Peremartoni Vegy­ipari Vállalatnál dolgoztam — mondja. — Pétervásári vagyok. így örömmel vállal­tam a közelebbi munkalehe­tőséget, amellett szeretem is csinálni. Eredetileg me­zőgazdasági kovács voltam, itt tanultam meg kardot ko­vácsolni. Meg kellett szokni az Ajax-kalapácsot is, ame­lyet Salgótarjánból kap­tunk. Meg kell mondjam, nagyon büszkék voltunk, amikor a magyar vívók di­csérték a munkánkat. Az üzemben már a táv­lati tervekre is készülnek. Az Artex Külkereskedelmi Vállalattal szeretnének szer­ződést köitni, s mivel a tsz­nek varrodája van, így a vívópengék mellett a sport­ruhát is gyártanák. Gondol­kodnak az arcvédő maszkok készítésének tervén is. Amikor kérdezem, hová szállítanák Bodonyból a ví­vópengéket, Nagy Csaba egy világtérképet vesz elő, ame­lyen minden égtájon kis kardjelek állnak .. . Praveczki István, a csi­szolók egyike: — Nemrégiben kerültem ide, Recsken lakom. A szakmunkásképzőt Nagybá- tonyban végeztem, még 1982-ben. Az üzemvezető hí­vott, hogy jöjjek. Már az első héten érdekesnek talál­tam a munkát. Azért dön­töttem a csiszolás mellett, mert kifinomult mozzanat­nak tartom, sok minden dől itt el a gép mellett. — Sportol? •— MHSZ-tag vagyok, a víváshoz közel álló ágat gya­korolok, lövészetre járok. De most komolyan mondom, a munka felkeltette az érdek­lődésem e sport iránt is. Milyen érdekes lenne, ha azzal a pengével állnék pástra, amelyet magam csi­szoltam ... ! Gálicz Árpád, a terme­lőszövetkezet főkönyvelője: — Azt reméljük, vállalko­zásunk gazdaságos lesz. A kezdeti sikerek, az elismerő vélemény ezt támasztja alá. Tudjuk, nagy szükség van a vívópengékre, hiszen eddig tőkés importból származtak, amióta a szentgotthárdiak leálltak a gyártással. Mi nagy fantáziát látunk ben­ne. Miután a magyar vívók ha­zaérkeztek Lausanne-ból, Bodonyban elmondták: az 1989-es budapesti világbaj­nokságon már az itt készült pengékkel lépnek a pástra. Mikes Márta Ágasvár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom