Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-07 / 210. szám
4. mm KULTÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 7., hétfő Egy hét... ' —> A KÉPERNYŐ ELŐTT s ___________________ B ővülő kínálat A hosszas szűkmarkúság után. már az is biztató, hogy legalább mennyiségileg bővült az ajánlatlista. Persze, nem mellékes az esetenkénti színvonal-emelkedés sem. A Verdi-sorozat egyre lendületesebbé, olajozottabbá válik. A hagyományos eszköztár hadba vetésével készített profi munka százezrek, sőt milliók tetszését nyeri meg. Ez azért is fontos. mert a mű ismeretterjesztő küldetést is teljesít: az opera kevésbé kedvelt műfaját népszerűsíti, méghozzá széles rétegek körében. Kedden este rajtolt a kettes adón — a három blokkból álló, A gyilkos című skót krimi, amely kétségkívül kuriózumként hatott. Nemcsak izgultunk, hanem bepillanthattunk egy nép hétköznapjaiba, sajátos világ- és életszemléletébe is. Glenn Chandler gyors tempójú cselekményt formált, nem feledkezve meg a szélsebesen pergő, frappáns dialógusokról sem. Karakterei hitelesek, ezen mit sem változtat, hogy egyáltalán nem szimpatikus számunkra az idegbetegnek tűnő felügyelő figurája. Laurence Moody rendezőként ezekre a magvas erényekre épített, egyszer sem engedve téblábolni a kamerát. Magyar kollégáik mindkettőjüktől tanulhatnának. Különösképp, ha nem csak alapfokú kurzusra jelentkeznének náluk. A Családi kör szerdai darabja, az Esély, ezúttal a cseppet sem hiányzó Szomszédokat igyekezett pótolni. Garantáltan ugyanazon a „nívón". Kardos István szerzői jó szándékát nem vitatjuk, csak azt hangsúlyozzuk, hogy most elérhetetlen messzeségbe szöktek tőle a múzsák. Didaktikus megközelítéséből fakadóan, meglehetősen felszínesen érintette az ezerarcú valóságot, s a tanár és a tanítvány sorsának párhuzamos, okulásra szánt felvillantásával túl sokat markolt. Hősei nem hús-vér lények, hanem csak számára nélkülözhetetlen ki- talációk. A csődöt legfeljebb néhány színész kiegyensúlyozott, megbízható, rutinos játéka enyhítette. Persze, ez sem kárpótolt minket azért, hogy ismét elpazaroltunk olyan ötven percet, amelyet gyümölcsözőbben is kamatoztathattunk volna. Ha nem is a készülék előtt. Az éjszaka vége, a honi adaptáció ellenére is, érzékeltette Mauriac nem mindennapi tehetségét, majd hogy zseniális adottságait. Ez a bemutató, ha többre nem is, de erre mindenképpen felhívta a figyelmet. Nem kis érdem reklámozni a valódi, hamisítatlan értékeket. A Viaduktról kár beszélni, az ilyesfajta vállalkozásokból tizenkettő egy tucat. Mégsem volt indokolatlan lepergetni: talán gyarapíthatta a fiatalok sekélyes történelemtudását. Ha megnézték ... Én igen. s azóta is vádolom magam, hogy milyen krőzusi könnyelműséggel pazarlóm kurtára méretezett szabadidőmet. Pécsi István Ha én 64 éves leszek ... Amikor a Beatles együttes megírta emlékezetes számát, amely a Sárga tengeralattjáró című rajzfilmben vált világsikerré, a nemzetközi sajtót bejárta egy emlékezetes rajz. A grafikus — szabadjára engedve fantáziáját — megalkotta a Ha én 64 éves leszek című szerzemény alapján a gombafejű együttes tagjainak arcképét, túl a hatodik X-en . . . Emlékszem, milyen jót mulatott mindenki már a gondolaton is: nem illett még az öregedés árnyéka sem a fiatal lázadókhoz, akik az ifjúság nevében emelték fel szavukat a társadalmi korlátok, rossz beidegződések ellen. Másfelől azonban titokban még a tinédzserek is tudták, hogy az emberi törvényszerűségek mindenkire vonatkoznak. Bármennyire is hihetetlen, de elröpülnek az évek, megjelennek a ráncok, kihullik a haj, s ami a legszörnyűbb az egészben: ki tudja, honnan. előkerülnek a nálunk sokkal, de sokkal fiatalabbak, akik egyre érthetetlenebbek. Ez a paradoxon persze, a Beatles esetében azóta szertefoszlott, mivel az együttes sikerei csúcsán szétoszlott, s muzsikusai külön-külön utakat jártak be. Vezéregyénisége, a zseniális John Len- nőn értelmetlen halált halt, egy rögeszmés őrült — aki mániás módján éppen helyet követelt a nap alatt — pisztolyával végzett vele. A vénülés természetes folyamata tehát nem tette nevetségessé őket. mert nem őrizgették foggal-körömmel valamikori énjüket. De mi van akkor, ha egy ilyen, egykori „csikócsapat" fittyet hány az idő múlására. s úgy vigyáz valamikori tizenéves korszakának rekvizitumaira. mint a leg- féltetettebb kincsekre? Mert bizony, könnyen előfordul — manapság inkább üzleti megfontolásból —. hogy 40— 50 éves emberek flitterrel díszített, szögecsekkel kivert, különleges szabású ruhákban. hosszú és loboncos, felül enyhébben vagy erősebben kopaszodó hajjal, ottfelejtik magukat a színpadon, s ugyanúgy próbálják kiüvöl- teni bánatukat, pontosabban azokét, akiknek el akarják adni lemezeiket. 25 éves az Omega. Erről a nagyszabású eseményről a televízió szombaton este koncerttel emlékezett meg. A néző egyszerre örült és szo- morkodott, mosolygott és kesergett. Ma már meglett családapák azok, akik gyermekkorukban éltek-haltak az Omega azokért a felvételeiért. amelyeknél ma sem születtek jobbak. Ügy érezhettük magunkat, mint valami rocktörténeti múzeumban. ahol megfizettetik a belépőjegyet is velünk: néhány újsütetű számot is meg kell hallgatnunk ahhoz, hogy némi zenei csemegéhez hozzájuthassunk. Az énekes Kóbor János eleinte megpróbálta ironikusan tálalni a húszegynéhány évvel ezelőtti szerzeményeket, de később rájött: ezzel lehet megfogni igazából a rajongókat. Persze, nem csak az Omega tehet erről. Tavaly egy Egyesült Államokból érkezett, kopott és elfelejtett öreg ember, bizonyos Allen Ginsberg, hazánkban egy fejjel magasabb lehetett, s vagy 25 — jubileumi — évvel fiatalabb. Itt nemhogy emlékeztek rá, de a letűnt . beatnemzedék költője számított az igazi újdonságnak. Gábor Láizló AZ ORSZÁGOS FILHARMÓNIA EGRI ÉS MEGYEI TERVEIBŐL Stílusok, zenekarok, szólisták Az idén, országos viszonylatban széles gesztusokkal érvényesítette az Országos Filharmónia a takarékossági irányzatot, a szűkített keretek között igyekezvén gazdálkodni úgy, hogy a közönség lehetőleg ne érezzen meg semmit • „üzemelési gondjaiból.” Innen nézve a megyét és Egert, különösképpen nem érintik ama bizonyos lefaragási gondok; itt a keretek és az elgondolások összeillenek fent is, lent is. Lapunk hasábjain évtizedek óta nyomon követjük apróhb észrevételeinkkel is mindazt, amit ez a hasznos és nagy múltú intézmény a hazai zenekultúra és a közönség érdekében teljesít. Ennek köszönhetően figyelemmel kísérhetjük, hogyan változik a koncertpódiumok világában a hazai közízlés, igény, igényesség, de azt is, .milyen új szellemi, zenei áramlatokat sodor be hozzánk az európai divat, milyen új művekkel, gondolatokkal ismerkedhetünk meg együttesek, karmesterek, szólisták által. Tapasztalatunk, hogy a hatvanas évektől kezdve mintha kitágult volna a horizont. Erősek a hagyományok is, a bécsi klasszikusok még mindig a mércét jelentik és biztosítják. Október elsején, a zenei világnap alkalmából, a hagyományoknak megfelelően a székesegyházban Beethoven első és kilencedik szimfóniájával örvendezteti meg az egri közönséget a Debreceni MÁV Szimfonikus Zenekar és a Debreceni Kodály-kórus, Szabó László karmesteri irányítása mellett. Október 26-án, a Gárdonyi Géza Színházban mutatkozik be a Bolzanói Hajdn Szimfonikus Zenekar (Olaszország), majd december 14- én az Egri ^Szimfonikus Zenekar Németh Gyula dirigensi pálcája alatt ad hangversenyt, Failoni Donatella zongoraművész közreműködésével. Februárban a Grúz Kamarazenekar vendégeskedik Egerben. Ez a szűkszavú információ már a napokban kibővül a plakátokon is kifüggesztett műsorokkal, de akik ismerik az itt járt szovjet kamaraegyütteseket, nagy érdeklődéssel várják ezt a zenélő társaságot is. Március 14-én Perényi Eszter (hegedű), Perényi Miklós (gordonka) és Szűcs Loránd (zongora) kamaraestjére lehetünk joggal kíváncsiak, hiszen a testvérpár igényes műsorválasztását már korábbi koncertjeikről ismerjük. Április 18.. a Tomkins Énekegyüttes fellépésének a dátuma. Az együttes művészeti vezetője Dobsa János, Prunyi Ilona zongora- művésznő csatlakozik a népszerű kamarakórushoz. Május 11-én a Miskolci Szimfonikus Zenekar ad hangversenyt a színházban; vezényel Kovács László, a zongoránál Ránki Dezső. A kiváló szólista mellett most az igen nagy sikert aratott szimfonikusok szereplését említjük az Agria Játékok '87-en, amikor — Szinetár Miklós rendezésében a Rossini-darabot a színházi ötleteknek kissé kiszolgáltatva — nagyszerű teljesítménnyel tették élménnyé és emlékezetessé. Május 23-án a Budapesti MÁV Szimfonikusokat Ivan Kozsuharov vezényli, akit a a közönség a tévés karmesterverseny rokonszenves- szereplőjeként ismerhetett meg. Itt Szabadi Vilmos hegedűművész lesz a szólista. A megyére kitekintve: Gyöngyös három felnőtthangversenyt kapott. Eger, Gyöngyös, Hatvan, Heves, Füzesabony közel ötezer fiatalja bérletezhet az eddigi gyakorlatnak megfelelően, és ismerkedhet meg a komoly zene nagyjaival, a zene világával. Ez a kínálat, s mint látjuk, Eger tartja tekintélyét ebben a műfajban. (f. a.) Az egri hangversenysorozatra a bérletek már válthatók Iaz Egri Állami Zeneiskolában; 'a jelenlegi bérlettulajdonosok igényeit érkezési sorrendben elégítik ki, délután 16 h-tól. „Babaház'' Hatvanban A hatvani ifjúsági házban kiállítás nyílt Bányai Istvánná zagyvaszántói díszítőművész-szakkör vezetőjének munkáiból. Az apci könnyűfémöntöde nyugdíjas .dolgozója, több évtizede hódol a babadíszítésnek. Közel félszáz alkotásának legszebb darabjait állította most ki palóc népviseletben. A zagyvaszántói babák eljutottak már az NSZK-ba, Hollandiába is. Képünkön: dr. Kasza Sándor igazgató, s „kedvencei” ... (Fotó: Szabó Sándor) Lenkey János emlékezete Eger szabadságharcos és honvédelmi hagyományokban gazdag múltjának kiemelkedő fejezetét alkotja Lenkey János élettörténete. Neve jól ismert, szépen cseng, de életének jubileumai alkalmából, mint most is, illő megemlékeznünk róla. Lenkey János 180 évvel ezelőtt, 1807. szeptember 7-én született Egerben. Gyermekkoráról nem sok adat maradt fenn. Az azonban biztos, hogy a katonai pálya már gyermekkorában vonzotta. Apja látva e pálya iránti különös vonzalmát, 1822-ben a kor- neoburgi katonai intézetbe adta. Tanulmányait befejezve a 32. császári gyalogezredben szolgált. A katonai ranglétrán szépen haladt előre. Előbb hadnagy, majd főhadnagy, ezt követően százados lett. 1827- ben már a würtenbergi huszárezred egyik századának parancsnoka volt. Huszárjai rajongásig szerették, őszinte és igazságos parancsnokukat. 1848-ban ezrede Galíciában állomásozott, százada szintén itt Marianpol helységben volt. .Lenkey az 1848-as márciusi forradalmi eseményekről itt értesült sok száz kilométerre hazájától. A márciusi események a lengyelek körében is nagy visszhangot váltottak ki. Egyik településen összecsapásra is sor került a helybeli polgárság és a katonaság között. Lenkey legénysége az egyik elesett polgár temetésén az osztrák hatóságok szemében „bántó módon” adott kifejezést a lengyelekkel való együttérzésének. Parancsnoka ezért őt durva formában felelősségre vonta. Ekkor az önérzetes Lenkey kijelentette, hogy a hadseregből azonnal távozik. Mikor százada erről értesült, semmi sem tarthatta őket tovább idegen földön, akkor, amikor a haza is veszélyben forgott. Ekkor lovaik patáit rongyokba burkolva, csendben elindultak a Kárpátok hágói felé. Ezt megtudván Lenkey parancsnoka, arra akarta rávenni őt, hogy „szökött” katonáit bírja visszatérésre. Lenkey ennek eleget is tett. Utánament katonáinak. Azok kitörő lelkesedéssel fogadták, körülfogták, és vitték magukkal, a most már nem ellenkező Lenkeyt. A katonák parancsnokuk vezetésével három napig úttalan-utakon bújdokol- va, a megáradt Dnyeszte- ren átúsztatva jutottak el a Kárpátok bérceihez. Miután átlépték a határt, örömükben hulló könnyekkel a szemükben csókolták meg a hazai földet. Lenkey és katonái bár tudták, hogy tettükért kötél, vagy enyhébb esetben súlyos várfogság jár, de szeretett hazájukért vállaltak minden veszélyt. A nevezetes eseményt Petőfi versben énekelte meg. Jókai Mór, a Kőszívű ember fiaiban, Eötvös Károly pedig a Százhatvanöt huszár című írásában állított később az eseménynek örök emléket. Lenkey derék legényeivel ezer veszély közepette, május 31-én érkezett meg Egerbe. A császári hadvezetőség közben elfogató parancsot adott ki ő és katonái ellen. Addig is, amíg a király válasza megérkezik, a déli frontra osztották be csapatával együtt. A lázadó szer- bek ellen harcolva a Szent- Tamásnál és Verbásznál vívott csatákban hősiesen megállták helyüket. Lenkey nagyszerű képességei révén gyorsan haladt előre. 1848 októberében őrnagyi, majd nem sokára alezredesi kinevezést kapott. Ez év decemberében Pestre rendelték, ahol a Hu- nyadi-futárezred megszervezését bízták rá. Ezután rövid ideig dandárparancsnokként működött. Csakhamar megkapta azonban a kormány parancsát, hogy vegye át a 8. hadtest parancsnokságát. 1849 márciusában Komárom vára rendkívül szorongatott helyzetben volt. Mivel a várat osztrák katonaság fogta gyűrűbe, a behatolás rendkívül nehéz volt. A vár parancsnoka ekkor Török Ignác tábornok. Török jó katona, de gyengekezű ember volt. Éppen ezért nevezte ki Kossuth Guyon ezredest a vár parancsnokának, a bátor Lenkeyt pedig hadseregparancsnoknak. Guyon és Lenkey el is indult, hogy bejussanak a várba, de az csak Lenkeynek sikerült, ö átvette Töröktől a parancsnokságot, s a védőkbe új erőt öntött. Az április 19-i nagysarlói csata után Görgey is Komárom vára alá érkezett, Damjanich és Klapka hadteste szintén. így a várból kitörő őrség két tűz közé került, s a magyar honvédek rettentő vereséget mértek rájuk. 1849 nyarán a szabadság - harc csillaga leáldozóban volt. A cári hadsereggel összefogott osztrákok egymás után aratták győzelmeiket. Bekpvetkezett a világosi fegyverletétel. Az eseménynél Lenkey is ott volt. Többedmagával a vérengző Haynau tábornok az aradi várbörtönbe záratta. Itt a haza szomorú sorsa feletti fájdalmában megőrült. Így nem végezték ki 1850. február 7-én azonban, hosszú kínlódás után meghalt. Bátyja, Károly, aki ezredes volt, holttestét az aradi katonai temetőbe hantoltatta el. Később sírja fölé díszes emlékkövet állították. Hosszú évtizedek elmúltával 1936-ban Lenkey János és Károly hamvait Eger hazaszállíttatta. Ekkor 1936. május 30-án, a hamvakat édesanyjukkal közös sírban helyezték el. Az említett napon Egert fellobogózták, s a két szabadságharcos hős hamvait tartalmazó koporsókat nagyszámú közönség sorfala között szállították az állomásról a Kisasszony temetőibe, ahol elhelyezték azokat. Ekkor hozták haza épen maradt katonaládáját is. Szülővárosában emléktáblával jelölték meg azt a házat, ahol meglátta a napvilágot. Néhány évvel ezelőtt a helybeli katonai kollégium névadója lett. Nemcsak születésnapjának kerek évfordulóin, hanem évenként megkoszorúzzák a szülőházán elhelyezett emléktáblát a fegyveres erők napján. Szecskó Károly
