Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-01 / 205. szám
NÉPÜJSÁG, 1987. szeptember 1., kedd 3 LAPUNK NAPIRENDJÉN n televízió műsora Szinte valamennyien televíziónézők vagyunk. Az évek alatt úgy hozzánőtt életünk hoz a készülék, hogy szinte ei sem tudnánk képzelni nélküle napjainkat. Hozza a híreket, tájékoztat, segít a művelődésben és szórakoztat. S mivel annyilajta ember nézi, nehéz megfelelnie az igényeknek. A műsor szerkesztői egyre tudatosabban igyekeznek kedvébe járni a közönségnek, de sok millió különböző életkorú, érdeklődésű néző számára nagyon nehéz megfelelő programot biztosítani. Amikor lapunk napirendjére tűztük a televízió műsorát, magunk sem hittük, hogy ennyi kérdéssel keresnek meg bennünket olvasóink. A legérdekesebb felvetéseket vettük csokorba, s fölkerestük Nemes Pétert, a Magyar Televízió elnöhelyettesét, műsorigazgatót, hogy válaszoljon rájuk. — Nem szerencsés az, hogy egy évre előre tervezik a műsorokat. Nem lenne szabad egy hónapnál hosszabb időre előretekinteni, mert így nem követik az eseményeket. Nem körülményes ezért változtatni? — kérdezi Papp István egri olvasó. — A televíziónak többféle terve van. A leghosszabb távú valóban egyesztendős. De ebben csak a fő célkitűzések, a műsorszerkezetre vonatkozó megállapítások, a periodikus programok, a jeles napok s más effélék szerepelnek. Az 1988-as például októberre készül el. De ezenkívül havi, sőt heti elképzelések is születnek, amelyek már rövidebb időt fognak át. Ezek természetesen jóval részletesebbek. De lehetőség van a legfrissebb események követésére is, mivel a Híradó, a Panoráma, a Hét ezt a célt szolgálja. Ugyanakkor érezzük, hogy szükséges az élő műsorok számának növelése, mert nem elegendő, ami most van. — Hallottam arról, hogy „blokkosításra” törekszenek a szerkesztésben. Mit is takar ez a fogalom, s hogyan alapoznak rá? — kérdezi Kiss Ignác egri s Tóth Já- nosné gyöngyösi olvasónk. — Mi inkább „tömbösítés- ről” szoktunk beszélni, s ez azt jelenti, hogy egy-egy meghatározott időszakban valamilyen rendező elv szabja meg a műsor szerkezetét. Már kísérleteztünk az Ablak vagy a Hétvége adásaiban azzal, hogy egy egész napszakot töltsünk meg ilyenformán. A következő esztendőben. úgy gondoljuk: továbblépünk, kéthetente három nap ilyesféle lesz a héten. A műsorindítástól a meséig, valamilyen témát járunk körbe. Kedden a köz- művelődés, az életmód, az egészség, csütörtökön a belpolitika — ifjúság, ipar, mezőgazdaság, napi élet — pénteken pedig az Ablak megszokott témacsokra állna a középpontban. Ezenkívül pénteken este,- a 2-es csatornán, művészeti életünket mutatnák be. elsősorban produkciókon keresztül. — Nagyon sokszor szívesen néznénk az 1-és és a 2-es csatorna műsorát is, de a jó műsorok sajnos időben egybeesnek. Nem lehetne körültekintőbben egyeztetni a programokat? — kérdezi Szőllősi Lajosné egri, Lénárt György egri és Füleki Pál gyöngyösi olvasónk. — Amióta a két program létezik, ez mindig szóba kerül. De annak idején a rádióra is panasz volt, hogy miért megy, mondjuk a Fiatalok órája a Petőfin, mikor a Kossuthon nagy nemzeti tragédiánkat közvetítik. Nézetünk szerint ez gyermek- betegség. ha nagyobb lesz a választék, ha elterjedtebb lesz a képmagnó, kevesebb- szer merül fel ez a kérdés. Nyilvánvalóan egyeztetünk, de nem lehet mindenkinek eltalálni az ízlését. S hozzá kell szokni ahhoz is, hogy a választás a néző kezében van: ha belépnek a műsorszóró műholdak, akkor 6— 10—12 csatorna közül lehet válogatni. Az ország jelentős részében ma is lehet fogni már külföldi adást. Még nagyobb lesz a jövőben a kényszer a választásra, élni kell a lehetőségekkel. Természetesen ez nem zárja ki a >mi tudatos szerkesztésünket, jól kell bánni az ismétlések eszközével is. — Sokszor látunk ismétléseket a televízióban, gyakran már túlságosan „ is — írja Kovács Imre egri levélíró. Tóth Pál viszont arról panaszkodik, hogy két műszakos dolgozó, s nem lát különböző érdekességeket, szeretné, ha néhány dolgot újra közvetítenének. — A tévé a világon mindenütt ismétel. De nem mindegy: hogyan. A mi gyakorlatunkban is előfordul, hogy nem azt ismételjük meg. amit kéne. Szeretnénk előre jelezni a műsorújságban, hogy mit vetítünk újra, de háromnégy évvel ezelőtt még nem, gondoltunk erre, s nem kötöttük le sokszor az ismétlés jogát. Másfelől kéthetente az elmúlt időszak műsorából válogatást adunk. A Tükörképben a vasárnapi, második programban, két órától a legszebb gólokat, a legnépszerűbb számokat, a legérdekesebb beszélgetéseket szednénk össze. Természetesen itt sem lehet mindenkinek a kedvében járni, de kísérletet teszünk rá. — Este 8 órától szeretnénk jó műsorokat látni. Zavarnak a késői filmek, az éjszakába nyúló programok — írja Munkácsi Mária Gyöngyösről, Kánya Kriszta és Körömi Zsuzsa Egerből, Füleki Pálné Hatvanból. — Jellegzetesen magyar szokás, hogy „családtag” a televízió: a familiáris programokhoz kötődik a nézése. Nem jó. hogy így van. Nagyon leszűkülnek a 8-tól 10- ig tartó időszakra a szerkesztés lehetőségei. Külföldön sokkal szélesebb a skála. például a szovjet televízióban a nagyon népszerű Fekete város című magyar sorozat rendre kilenckor, tízkor kezdődött. Ez a nálunk honos szemlélet összezsugorítja a napot. Arra kényszerülünk, hogy mindenütt a világon délutáninak számító filmeket — például a Starsky és Hutch-ot — 8-tól vetítsük. Persze, az is igaz, hogy jó programot kell máskor is adni. akkor lesz néző. így például: az Ablakot délutánonként már hárommillióan figyelik. Szerencsésebb volna, ha tartalmasabban tölthetnénk ki a napot. Akkor nem sikkadnának el olyan értékek, mint a Csodálatos állatvilág vagy az Élet keletkezése. Sokszor bírálnak bennünket ilyen x kérdések miatt. Az állampolgárt, a nézőt felnőttnek kell tekinteni: újra a választás, a döntés fontosságára hívnám föl a figyelmet. — Miért maradt abba a Hétvége műsora? — kérdezi Nagy Józsefné Hatvanból. # — Ebben a formában nem folytatjuk. Drága volt, technikai, anyagi kérdéseket is fölvetett. Ráadásul szerintünk ez irl.ább televíziózási magatartás volt, mint egységes -műsor. A folytatás a már említett újfajta blokkjainkban várható. Egyébként már augusztus 20-án is adtunk egy. Hétvégéhez hasonló programot, bár nem azon a néven. — Lesz-e hétfői adásnap, s ha igen, milyen formában? — kérdezi Papp István egri, Bessenyei Mátyás- né parádsasvári és Sós Máté gyöngyösi olvasónk. — A műsoridő-bővítés a feltételektől függ. Alapos megfontolás után szükséges dönteni erről a problémáról. De, ha mondjuk lehetőségünk lesz 98 óra helyett 105-öt sugározni, akkor sem biztos, hogy ez a hétfőre vonatkozik. Érdemesebb volna szombat-vasárnap két teljes csatornát megtölteni műsorral. Azon az ötleten gondolkodunk — ha mégis lenne hétfőn adás —, hogy -tévémozit honosítsunk meg, vagyis ilyenkor dokumentum-, kis- és játékfilmeket közvetítsünk. A kérdés októberig eldől. — Véleményem szerint minden pénteken este kitűnő filmeket kellene közvetíteni, mindenki örömére — javasolta Gábor Mátyás egri telefonálónk. — Felméréseink szerint inkább a szombat este jelenti a nézettségi csúcsot. Olyan -műfajt viszont nehéz választani, ami mindenkinek tetszik. Sajnos napjainkban kicsit egyedül maradt a televízió. az olvasásról már sokan lemondtak, a képmagnózás még gyermekcipőben jár. Nehéz igazán jó filmeket is szerezni. Ez nem csak anyagi kérdéseken múlik. A piacon az amerikai filmek kétharmados többségben szerepelnek, közülük sok a humánus értékeket nem eléggé tisztelő alkotás. A brutalitást pedig nem szeretnénk intézményesen ötmillió néző elé tárni. A válság jelei mutatkoznak a filmkészítésben. Sokszor ízlésben is különbözünk, közönségünk még nem felkészült arra a műfaj- és technikaváltásra, ami külföldön már lezajlott. Sok a klipszerű program, amely idegenül hat még nálunk. — Szeretném a nemzetiségi műsorokat megnézni, de nem értem a nyelvet. Nem kellene-e ezeket feliratozni? — kérdezi Veres Gáborné Egerből. — Kétarcú dolog. E megoldás ellen tiltakoznak a nemzetiségiek, mert kényelmességre nevel, elszoktatja a fiatalokat a nyelvtanulástól. Ketté kell választani a dolgot: a nekik szóló programok az illető nemzetiség anyanyelvén szólnak majd, míg időnként nemzetiségi magazinokat adunk, amelyeket feliratozunk. Ezek témája is általánosabb érvényű lesz. — Folytatják-e a Lindát? — kérdezi Tóth Péter és Kovács Zsuzsanna egri levélírónk. — A gyerekek nagyon szeretik ezt a sorozatot, így hát dolgozunk a folytatáson. Addig is megismételjük az eddigi részeket, meg kezdődik egy Zsarumeló című, új szériánk. amely némileg hasonlít a Lindához. — Nem szeretem a Szomszédokat, mert kevésnek érzem a félórás időtartamot. Szerintem jobb lenne ritkábban, de hosz- szabban közvetíteni a részeket — írja Sári Ferenc- né Gyöngyösről. — Ez egy sajátos műfaj, amihez — az én véleményem szerint is — még kevéssé értünk. Műsoraink terjengősek, fél órában még szerkesztőségeink nem igazán tudnak gondolkodni. Pedig a nemzetközileg népszerű Rabszolgasors is eredetileg ilyen hosszúságú volt. El kell térnünk a beidegződésektől, a rossz hagyományoktól. Világszerte készítenek — és nagy sikerrel — félórás szo- ciodrámákat. érdekes programokat. Nekünk is meg kell tanulni ezt. Elnézést kérünk azoktól az olvasóinktól, akiknek nem válaszoltunk helyhiány miatt. ígérjük, hogy még sort kerítünk arra, hogy újra lapunk napirendjére vegyük ezt a témát. NEMZETKÖZI TANÁCSKOZÁS Téma: a falusiak egészsége Földünk lakosságának többsége falvakban él, igen változatos körülmények között. Hiszen akad falusi ember, akinek csaknem városi színvonalú az életmódja, míg mások az éhezéssel és a járványos betegségekkel küszködnek. Természetesen így problémáik sem azonosak. Míg az iparilag fejlett országokban a gondok zöme a gyors fejlődésből fakad — például a különféle munkafolyamatok gépesítésének előretörése szinte minden területen, vagy a széles körű kemizá- lás —, addig a kedvezőtlenebb adottságú .térségek lakóinak szembe kell nézniük az elmaradottság tényeivel': az egészséges ivóvíz hiányával, ia csatornázási, illetve a szennyvíztisztítási, egyszóval a ikülönböző infrastrukturális elégtelenségekkel. Mindezek számos egészségügyi kérdést is felvetnek. Ezzel a témakörrel foglalkozott a Nemzetközi Mezőgazdasági és Faluegészségügyi Társaság X. viliág- kongresszusa, melyet a Pécsi Orvostudományi Egyetemen tartottak augusztus 27—30., között. A tanácskozásra öt földrészről több, mint másfél száz szakember érkezett, akik négy szekcióban tizenegy témakörben tárgyalták meg a faluegészségügyben elért eredményeket, és cserélték ki gyakorlati tapasztalataikat. Az eszmecserét az „Egészséget mindenkinek kétezerre” — az Egészségügyi Világszervezet által meghirdetett — program célkitűzéseinek szellemében folytatták. A kongresszus résztvevői a fenti jelszóból kiindulva egyebek között megvitatták és elemezték a falusi lakosság egészségügyi alap- és sürgősségi ellátásának kérdéskörét, beszéltek az állatokról az emberre terjedő betegségekről éppen úgy, mint a falusi emberek élet- és munkakörülményeinek változásairól, illetve ezek egészséges kialakításának lehetőségeiről. Több előadás hangzott el az egészséges életmód kapcsán a táplálkozási szokásokról és ezek formálha- tóságáról, a különböző betegségek megelőzéséről, valamint a munka védelemről és a mezőgazdasági dolgozók üzemegészségügyi ellátásáról. Ezenkívül a fórumon jelenlevő szakemberek kiemelten foglalkoztak az anya- és gyermekegészségüggyel, különös tekintettel a fejlesztés és a társadalmi összefogás kérdéseire. Természetesen a gyógyítás különféle aspektusainál! is több szó esett a betegségek megelőzéséről. Ez fontos társadalmi feladat a fejlett és fejlődő országokban egyaránt. Hiszen az egészséges ivóvíz hiánya nemcsak a fejlődő országokban gondja •falun élő emberek számára, hanem néhol még a fejlettekben is. Ugyanakkor a táplálkozási szokásokat is úgy kellene megváltoztatni, hogy azok például sdkkal sószegényebbek legyenek —, igaz, vannak olyan hatalmas térségei is Földünknek, ahol1 az éhínséget kell mindenekelőtt felszámolni. Míg egyes országokban kifejezetten jó az alapellátás és megfelelőek a betegségek megelőzésének esélyei, addig máshol éppen a szükséges védőoltások beadása, vagy más megbetegedések alapvető orvosi ellátása okoz gondot, mégpedig olykor nem is kicsit. Végül a hazai faluegészségügyi helyzetről elmondható, hogy Magyarországon ezt a kérdést a felszabadulás után mindig központi .témaként kezelték. Ennek ellenére azonban még ma is érezhető különbség ivan a falusi és a városi egészségügyi ellátás között. A falusi ellátásban meglévő hátrányok csökkentése érdekében tovább kívánják javítani a falun dolgozó orvosok szakmai képzettségét, technikai felszereltségét azért, hogy szakszerű ellátást kaphassanak a betegek addig, amíg — adott esetben — a kellő szakirányú ellátásban nem részesülhetnek. vagy míg a men- tök meg nem érkeznek. — cs — Sztráda vendéglő az M3-ason... Üj vendéglátó egységgel bővült az M3-as autópálya. A kerekharaszti elágazónál készült el a Sztráda vendéglő. A létesítmény 100 adagos konyhával, étteremmel, presszóval és vendégváró szobákkal rendelkezik (Fotó: Szabó Sándor)
