Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-24 / 225. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 24., csütörtök 3 Politikai megújulás Amióta nyilvánvalóvá vált, — s a párt kibontako­zási programja beszélt is róla —, hogy nincs gazda­sági megújulás politikai megújulás nélkül, másként nézünk a politikai intéz, ményrendszerre, a politika csinálásának és érvényesíté­sének mechanizmusára is. Ez egészen természetes, hi­szen a politika megújításán nem a harminc év nemzeti üggyé váló törekvésének megváltoztatását, a bevált elvetését értjük, hanem a mai objektív érdekek ered­ményesebb feltárását, a cse­lekvésre késztető mai moz­gatók létrehozását. E gyszó. val a politika eredménye­sebbé tételét a gazdasági fejlődés érdekében. Ez pe­dig nagyban azon múlik, miként működnek, működ­hetnek a párt nagyobb ösz­tönzésének engedelmesked­ve a népképviseleti szervek, a különböző érdekképvise­letek, tömegszervezetek. Azon, hogy képesék-e társa­dalmilag alakítani és el­lenőrizni a politikát — a gazdaságpolitikától az okta­táspolitikáig — meg tud­ják-e fogalmazni képviselt­jeik érdekeit, de tennivalói­kat is. amelyek a közjó, s maguk javára reájuk vár­nak. Azt hiszem, ma nincs is olyan alakulata a politikai szférának, amelyet kívülről és belülről illetnének az elégedetlenség kifejezésével. Társadalmi méretekben ugyanis nem tapasztalni mindig súlyukat, jelentősé­güket. Hol a belső érdek­telenség. hol a számukra kiparcellált szűkös mozgás­tér tünteti el szemünk hori. zontjából e szerveket, testü­leteket. Melyik képviselet tagjai ne emlékeznének vissza olyan kényszerű dön­tésre, amelyet „felsőbb in­tencióra” hoztak meggyőző­désük, tapasztalataik elle­nére? Nem kell kétségbe vonni a pressziót gyakorlók jóhiszeműségét, amivel ta­lán egy felsőbb érdeket kép­viselnek, ám ez a módszer akkor sem eredményes. Min­den érdeket a köz ellenőr­zése alá lehet, s kell is vonni. A leggyakoribb kérdés po­litikai intézményrendsze­rünk hatékonyságát illető­en: milyen legyen a társa­dalmi-politikai szervezetek, nek, képviselőszerveknek viszonya a párthoz. E kap­csolat „gyenge láncszemei­ről” ma már nyíltan beszé­lünk. Mindenekelőtt arról, mennyire helytelen és nem célra vezető, ha a pártszervek eszmei, politikai vezetés he­lyett beleszólnak a társadal­mi szervezetek döntéseibe Itt az így születendő hamis határozatnál is nagyobb kár, hogy az önkormányzati szerv nem tud fejlődni, feladatá­hoz felnőni. A jelenség má­sik oldalról nézve is előfor­dul. Nevezetesen, vannak szervek, amelyek félve dön­téseik súlyától, előbb a párt­szerv jóváhagyását is ki­erőszakolják. Mindkét hiba megszüntetésére van rende­ző elvünk. Az elv: a párt vezető szerepe társadat­munki>an történelmi szükség- szerűség, de az is az, hogy a pártnak a hatalom gya­korlásába be kell vonnia a társadalom minden szerve­zett erejét, olyan munka- megosztást valósítva meg, amelynek eredményeként felszínre törhetnek az érde­kek, a cselekvési vágyak pedig kielégíthetők. Munkát megosztani csak arra képes emberek között lehet. Ezért is mindent meg kell tenni, hogy a politikai és társadalmi szervezetek megerősödjenek. A párt er­re minden bizonnyal példát is fog mutatni. Az operatív beavatkozás, a formalizmus, a papíros munka leküzdése, és az igazi pártdemokrácia kifejlesztése — ez a tétje ennek a munkának, miköz­ben azt is tudomásul kell venni, hogy a párt nem vonulhat ki az ország éle­tének egyetlen szférájából sem. Felelőssége meghatáro­zó. azonban nem kizárólagos. Azt kell elérnie, hogy az ál­lam szervezetei, a nép képvi­selői önállóan, egyértelműen meghatározott felelősséggel végezzék munkájukat. A pártnak nem tetsző az azonnali kri-tikátlan helyes­lés politikája, a tétovázás, az észrevétlen-maradás, a társadalmi szervezetek ösz- szetéveszthetősége. Olyan feladatok várnak az ország­ra, olyan bonyolult jelensé­geket kell a jövőben meg­ítélnünk, közöttük eligazod­ni, hogy életkérdés lesz a társadalom cselekvőképes­sége, az ügyek menetébe a beleszólás, a széles népi ak­tivitás. Ez megköveteli majd a társadalmi szervezetek megújulását, a néphatalmi szerveknek, köztük az Or­szággyűlésnek is a közügyek- ben váló fellépéséhez a te­rep erőteljes bővítését. A szegedi elméleti tanács­kozás egyik fő következteté­se volt. hogy nem intenzifi- ká Iható gazdaságunk exten- zíven terjeszkedő politikai intézményrendszer mellett. A mélységekbe nem hatoló, formális munkával túltengő, igazi eredményeket nem ho­zó politikai munka, könnyű belátni, minden, csak nem munka, még kevésbé politi­kai. Gazdasági hatékonyság — politikai eredményesség. Ez a két követelmény, amelynek elérését a párt ki­bontakozási programja célul tűzi. A nyolcvanas évek vé­gének nagy dilemmája, va­jon elérjük-e. Persze, csak ma lehet feltételes módban kérdezni. Holnap már bizo­nyossággal hozzá kell látni a munkához, ha nem akar­juk, hogy az ország megre­kedjen, kívül maradjon a fejlődés sodrán. Ne higgyük Ugyanis, hogy csak gazda­ságunkat teszik próbára a belső és külső változó fel­tételek. A politikai szférát is hozzá kell igazítani azok­hoz a más körülményekhez, amelyek évtizedünket- oly­annyira megkülönböztetik a korábbiaktól. így szakítha­tok fel azok a gátak is, amelyek az anyagi és szel­lemi termelőerők útjában állnak. K F. Földgázt találtak Celldömölk határában A Kisalföld déli részén rég­óta keresik a feltételezett földgázmezőt. Vas megyében Celldömölk környékén, a Kemenesháton is több fú­rást végeztek már a 60-as években. A Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat gellénházi üzemének kútfú­rói most Celldömölk hatá­rában földgázra bukkantak: rétegvizsgálat közben az 1950 méter mély kút termelésbe indult. A szakemberek rö­videsen megkezdik a föld­gázmező kiterjedésére vo­natkozó kutatásokat (MTI-fotó: Czika László — KS) CSEREBERE FOGADOM Életképek a bizományiból Vevő mindig lesz a „biziben” (Fotó: Tóth Gizella) Jól emlékszem diákéveim azon napjára, amikor pén­zünk nem lévén vacsorára, a Bizományi Áruház felve­vőhelyén kötöttünk ki né­hány ruhadarabbal. Pe- chünkre a holmi nem volt „szezonális”, így nem akar­ták megvenni. Hosszas ma­gyarázkodásunkra és kése­lésünkre mégis megszánt a becsüs és egy vacsorányi pénzre válthattuk néhány ■ingóságunkat. Mindez régen történt, a bizományi azon­ban a hónap végén sokszor most is az utolsó reménysu­garat jelenti. S hogy ezzel nem vagyunk egyedül, bizo­nyítja a felvevőhely állandó forgalma. o A sarokba húzódom, on­nan lesem a türelmesen vá­rakozók sorát. Megfordul itt mindenféle ember, s bár a behozott holmi nem tudni mennyit ér majd, senki nem tágít. Vár és remél... Vegyes érzések kavarognak bennem, amikor egy közép­korú nő kiteregeti a hófehér, hímzett stafírungot. Látha­tóan egyszer sem használ­ták. Talán éveken keresztül a szekrény alján pihent, amolyan családi ereklyeként vagy hagyományőrző szimbó­lumként, most mégis erre a sorsra jutott. Holnap ide­gen vásárlók mustrálgatják majd, és nem tudni, ki hajt­ja először fejét a mama ál­tal hímzett párnahuzatra. A nő, aki megválni kénysze­rült a daraboktól, bánatos- zavartan magyarázkodik: — Ügy sem használtuk, csak a helyet fogta — s szégyen­lősen gyűri a szerény össze­get kopottas pénztárcájába. o Egy csinos fiatalasszony megkímélt gyermekruhákat rakosgat a pultra. A mögöt­te álló pár mohón nézegeti. — Nem adná el inkább ne­kem? — kérdi a kíváncsi sorbanálló. — Itt nem le­het kézből vásárolni — uta­sítja rendre a becsüs. — Majd holnap megveheti az áruházban. Az üzlet ily mó­don a BÁV-val köttetik meg. — Néhány éve eszembe se jutott volna ilyen személyes dolgokat idehozni — mond­ja pirulva a gyakorló fiatal anyuka. Sajnos egyre in­kább rászorulunk. Harminc­két négyzetméteres lakásban élünk, nem nagyon tudjuk hova tenni a kinőtt darabo­kat. De ami ennél is fonto­sabb: erre a kis pénzre is nagy szükségünk van. o A következő tétel egy ha­talmas vekkerórából, néhány háziszőttesből, porcelán nip. pekből és egy viharvert or­kánkabátból áll. Az eladó fél, nem kérdez, nem pró­bál alkudozni. Ha egy szá­zas összejön, az is valami. A közeli vendéglőben né­hány kisfröccsre váltható — árulja el a reményt a re­megő kéz. s az alkoholos lehelet. o A becsüsökkel beszélge­tünk. — Sokféle ember meg­fordul dtt — jegyzem meg. Sokat tapasztalt emberek hallgatag mosolya a válasz. — Tegnap egy csillárt ho­zott be egy férfi — kíván­kozik ki mégis a friss szto­ri. — Mivel futólag ismert­jük. a biztonság kedvéért megkérdeztük, hogy a fele­sége tud-e az adásvételről? Égre-földre esküdözött, hogy igen. Megvettük hát tőle. Ma reggel már csörgött a tele­fon. és az asszonyka dörge­delmes szitkozódását hall­gathattuk. Az üzletnél fon­tosabb a családi béke, így hát visszavándorolt a csil­lár a tulajdonosához. — A kívülállónak érthe­tetlen a becsüs magabiztos­sága. amikor egy-egy darab árát megállapítja. Sokan ke­veslik a felkínált összeget. — A kételkedőknek java­soljuk, hogy nézzék meg más­nap az üzletben a behozott portékát. Csak a kötelező százalékkal kerül többe. Egyébként ez tanult szakma. Budapesten kétéves elméleti és gyakorlati képzés után kapjuk meg az erre a mun­kára feljogosító oklevelet. Tudni kell azt is, hogy a ruházati, a műszaki és a lakberendezési tárgyak fel- vásárlási ára szinte napról napra változik. Ez elsősor­ban a kereslet-kínálat függ­vénye. másrészt a jó minő­séget, a divatot mi is job­ban megfizetjük. e A helyzet az, hogy drágu­ló világunkban kétszer is meggondolják az emberek, hogy mit adjanak el. A té­likabát például a családok nagy részénél már nem egy­két szezonra szól, de ez szin­te mindenre érvényes. Igv fordulhat elő, hogy a „bizi- be” jobbhíján egyre többen ütött-kopott, divatja múlt dolgokkal jelentkeznek. Nem kis fejtörést okoz ez az áru­ház dolgozóinak, ugyanis míg a kereslet egyre inkább nő az olcsó, akár használt cikkek iránt, a felvásárolt árumennyiség minőségi okok miatt csökken. Egy biztos, a _ bizományi míg világ a világ talpon fog maradni, mert mindig lesz éhező diák, kit ha szeren­cséje van, megszán a becsüs, és lesz valaha jobb sorban élt, de mára értékeitől sza­badulni kényszerülő ember is. S lesznek — talán egy­szer majd kevesebben — hasznot remélő ügyeskedők. S ami szintén nem lényeg­telen: vevő is marad, nem is kevés. Barta Katalin AZ AGROKER ÜZLETPOLITIKÁJA Önállóan, új követelmények között Az egri Agroker Vállalatnál nemrég értékeltük az első fél­évben végzett munkánkat és meghatároztuk a legfőbb ten­nivalókat. A vállalat kollektívája a nehézségek ellenére eredményesen gazdálkodott. Ezt mindenki kedvezően fo­gadta. Ki-ki értékelhette is önmagában, hogy személy sze­rint mit tett az eredmények eléréséért, összességében a to­vábbi feladatok megvalósításának is megvannak a feltéte­lei, ha a számszerűsített célkitűzéseket vesszük alapul. Szer­kezetében azonban eltér a tervezettől. Alapvető feladatunk a mezőgazdaság egyre maga­sabb szintű kiszolgálása és természetesen a vállalati stabilitás feltételeinek fo. lyamatos javítása. Ez ered­ményesebb piackutatást, sta­bil partneri kapcsolatokat, következetesebb munkát, nagyobb felelősséget igényel. Nézzünk néhány jellemzőt a körülményekből. A foko­zódó vállalati önállóság és ezzel együtt a kialakuló ér­tékesítési rendszer piacvesz­tést okozhat. Az önállóság adta lehetőségek ugyanak­kor nagyobb teret nyitnak a vállalatnak új piacok meg­szerzésére, az értékesítési szerkezet kedvező irányú változtatására. Ezt termé­szetesen csak egymás rová­sára tehetik a kereskedelmi vállalatok. Á,rn legyen! Ha van áru­alap, a beszerzésnek nincse­nek korlátái, kialakulhat egy egészséges verseny. Ad­dig azonban, míg a hiány- gazdálkodás, a késedelmes szállítás a befolyásolója a beszerzésnek, elosztással és nem versennyel, illetve idő­szakonkénti készletfelhal­mozódással lehet számolni. A késve érkezett áru pedig már nehezen értékesíthető. Az úgynevezett többcsator­nás értékesítési rendszer feltételezi a jobb ellátást. Át­menetileg talán a vásárlók jól is járnak, még elosztás esetén is. Jóllehet, az ellá­tás nem lesz jobb, de a for­galmazók különböző enged­ményekre késztetik egymást, a vásárlók megszerzéséért, illetve megtartásáért, amit a vásárlók egy része ki tud használni. Alkalmazkodni kell vál­tozó körülményekhez! „A suszter maradjon a kapta­fánál” találó közmondás erősen módosult. Bár a „suszter” is, a „kaptafa” is megmarad, csak az „árral” már teljesen másként kell dolgozni, mert a „kaptafa” úgy eldeformálódott, hogy alig lehet ráismerni. Mi a te­endő? Űj és folyamatosan felújítható .ykaptafát” kell készíteni és hozzá az új „árakat” és villámgyors „továbbképzéssel, átképzés­sel” meg kell tanulni vele jól dolgozni. Vállalatunk is ezt teszi. Az alaptevékenysé­günk stabilabbá tételét kü­lönböző akciókkal igyek­szünk biztosítani. A beruhá­zási források szűkösségének átmeneti megoldására 1985- t.ö] 70 millió forint értékben adtunk bérbe gépeket. A fizetési nehézségek áthida­lására bevezettük a váltóra történő vásárlást. 1986-tól 1.20 millió forint értékű ké­miai anyagot biztosítottunk váltóra. A Hatvanban, Hevesen, Kunhegyesen működő raktá­rak, az előszállítások segítik, hogy megfelelő időben ke­rülhessen az áru felhaszná­lásra. Időszakonként en­gedményekkel is segítjük a mezőgazdasági üzemeket: 25 százalékos árengedményt adtunk MTZ és Zetor trak­torokra, és kedvezményes bérletet biztosítunk kom­bájnvásárláshoz. Kialakítot­tuk, és folyamatosan bővít­jük szerviztevékenységün­ket is. A betakarítás végé­ig ügyeletet tartottunk a gyors hibaelhárítás segíté­sére. Az aratás ideje alatt alkatrésszel megrakott ko­csival jártuk folyamatosan a mezőgazdasági üzemeket. Természetesen a többcsa­tornás értékesítési rendszer következtében kiesett forga­lom pótlására bővítettük te­vékenységi körünket. Cseh­szlovák együttműködéssel gyári felújítású Tátra- és Zetor-motorokat, illetve fő­darabokat forgalmazunk az ország egész területére. Csehszlovák partnereink­kel kishatármentl árucsere keretében kívánjuk az ellá­tás színvonalát javítani. En­nek megkezdéséhez a szük­séges egyeztetések megtör­téntek. A szerződés aláírás­ra került, kezdődhet az áru- szállítás. Hozzáláttunk az egri Finomszerelvénygyár ál­tal gyártott pneumatikái ele- íneK Aörgstoazt^ ta® mező- gazdasági üzemek és ipar- vállalatok számára, szintéin együttműködve a Gép- és Szerszámértékesítő Vállalat­tal. Igény szerint szerszám­gépek. vaskohászati termé­kek beszerzését és értékesí­tését is elvégezzük. Folya­matosan bővítjük kiske­reskedelmi tevékenységün­ket. Törekszünk mindazon termékek forgalmazására, amire vásárlóink körében igény van, beszerezhető és eredményesen értékesíthető. Talpon maradni és helyt­állni a versenyben! Ez mo­tiválja tevékenységünket. Bízunk kollektívánk erejé­ben, felkészültségében. Re­méljük a közgazdasági sza­bályozók jobban teret adnak az igazi vállalati önállóság kibontakozásának. így ma­gasabb színvonalon szolgál­hatjuk a mezőgazdasági üzemeket,, iparvállalatokat és a lakosságot egyaránt. huda Miklós kereskedelmi igazgató. helyettes

Next

/
Oldalképek
Tartalom