Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-24 / 225. szám
4. KULTÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 24., csütörtök II Budaprint divatbemutatója A Budaprint divatbemutatóján 1888-aa tavaszi, nyári kollekcióját mutatta be. Képeink itt készültek (Koppány György felvételei — KS) EPIZÓD EGER MÚLTJÁBÓL Egv csövet ajánlok tel... Szokatlan ajánlat ez egy betüvetö polgár részéről, akitől inkább valamely várostörténeti meglepetést L várnak, mióta nyilvánvalóan a múlt idők kutatójává szegődött. Megnyugvást kelthet a botránkozókban, hogy ennej« a csőnek is köze van a város apró történetéhez; léte és sorsa szorosan kapcsolódik a Mária utcai hid históriájához. Kezdetben vala a Szent Jakab hídja. Sejtjük csak, hogy ezen a helyen kapcsolhatta össze a keleti és nyugati városrészt, Jakabot és Miklóst (ezek voltak a patakon inneni és túli legközelebbi városrészek nevei) tulajdonjogilag a két földesúr, az érsekség és fökáptalan földjeit. Ezt a fából ácsolt, gyönge pallóhidat az évszázadok folyamán többször ki kellett halászni a megismétlődő áradásokból, amelyek elöntötték az északi városrészt. Míg egyszer a nagy építő püspök, Eszterházy Károly a szó szoros értelmében „gátat vetett” a további áradásoknak. És megszületett a vízi mérnöki tudomány nagy tévedése, az északi gát. Nem a két part magasításával, ahogy azt az ésszerűség megkívánja, hanem szemben a víz sodrával. Szinte hallani lehet kétszáz év távlatából1 az erélyes püspök ezüst- csatos cipőjének dobbanását, amint megállást parancsolt a víznek. Ám a vizeket nem lehet megállítani. 1771-től tíz esztendőn keresztül építhették ezt a valóban hatalmas művet, amit a nép egyszerű fiai „Nagy masinának” neveztek. 240 méter hosszú volt, a Szent Miklós-kapu- tól (ma a Széchenyi utcai iskola szöglete) a Porta Ger- manicáig, a felnémeti kapuig. Az rneg ott állt a Cifra téri iskola felső végénél. Addig tartott akkoriban Eger kulcsos városa. És, hogy a messze jövő se szenvedjen kárt a megbokrosodott pataktól. négy méter magas és öt méter vastag fal épült javarészt a város fala mentén. Közepén az új híd, oldalfalain szobrokkal, középen egy nagyobb méretű Mária-szoborral, tőle kapta nevét a Mária utca. Olyan nagyszerű, és biztonságos volt ez a gát, hogy az egyházi tudósok egyenesen a bibliából adtak neki nevet, mégpedig az „Énekek éneké”-ből, imigyen: Posue- runt me custodem. (Őrnek állítottak engem . . .) A Nagy Masina mellett tehát megszületett a Posuerunt név a köztudatban. Rá is volt vésve különben. Kilencvenhét esztendeig állta az őrséget a gát, de akkor olyan gyors és hatalmas áradás zuhogott le északról a patakon, hogy pillanatok alatt elzárta a híd kettős nyílását a hordalék, s az így keletkezett völgyzáró gát keleti felét, a híd szélétől a ,,Felnémeti kapuig” 47 méter hosszúságban benyomta a több száz köbméterre gyűlt víztömeg, s szélvihartól kergetve végigrohant a Janko- vics, Knézich utcákon és elöntötte a belvárost, olyan magasságban, ahogyan azt később tenyérnyi vörös már- ványtáblákcm megjelölték. Néhol két méter magasan. (Sajnos, e táblák közül több már eltűnt, pedig várostörténeti dokumentum valamennyi. Rejtély, hogy mire lehet használni ilyen kis márványdarabot.) A kár több millió korona volt. A felelősséget a lakosságra hárították, a városra, mondván, hogy nem tartotta karban a gátat. Voltak, akik azt mondták, kár volt a bibliai idézetért. Végig kellett volna olvasni a latin szöveget, mert az idézet így szól tovább: .......de én nem őriztem meg s zőlőimet.. A gát beomlott, de a híd megmaradt. Ezt robbantották fel a visszavonuló német csapatok a város többi hídjával együtt, 1944 novemberében. De azonnal helyreállították a szovjet utászok segítségével: gerendákból, pallókból, más anyag nem lévén. Ez volt itt a harmadik híd. És ekkor lépett a történetbe a cső. Át kellett vezetni a vízvezeték vizét a keleti meleg forrásokból a nyugati városrészbe. Szokatlanul nagy méretű ez a cső, de talán nem volt más, ez is össze van hegesztve több darabból. Mindenesetre belefér egy darab várostörténelem. Tíz év se múlt el, amikor új híd épült az ideiglenes áthidalás helyén. Csak gyaloghídra futotta, így is megközelítették a költségek az egymillió forintot, igaz, hogy a szilárdabb megoldás kedvéért kikövezték a körzetében a patak alját és két oldalát. Kemény sziklakövekkel tették ellenállóbbá a környékét, hogy íve szilárd falakra támaszkodhassék. És eddig tartott a cső dicsősége. A vízvezetéket szűkebb méretű csőbe bocsátva, a híd alá szerelték. A benne közlekedő meleg víz hatására eső után gyorsan szárad, havazás idején gyorsan olvad a csapadék a híd közepén. Azóta, közel négy évizede — céltalanul, tehát értelmetlenül íveli át a két partot a cső. Annak idején körülburkolták üveggyapottal, hogy beléje ne fagyjon a víz. Csodák csodája, ennek a burkolatnak ma is megvan a fele, annak jeléül, hogy üveggyapot iránt nem merült föl sürgető igény a környéken. Ezalatt a négy évtized alatt mindössze egy ízben háborgatták ezt a tiszteletreméltó csövet. Nem múlt el újabb tíz év, amikor csoda történt. Csak első ízben volt csoda, azóta már sokszor megismétlődött. Munkások jöttek és felbontották az évtizede beépített kövezetét a meder alján, azaz egy keskeny, mélyebb medret ástak a mederben. Ne kérdezze senki, hogy miért. Mi se kérdeztük. Hanem a munkásoknak útját állta egy sziget a meder közepén. A csövet ugyanis tekintélyes doronggal alátámasztották, s a víz odahordott egy kisszi- getnyii homokot, földet. Azon kinőtt a fű, sőt egy kisebb fa is kezdett kibontakozni. Napok teltek el, míg a munkásokat meggyőzték, hogy a cső — üres, nem fog leszakadni. A dorongot kiemelték. a szigetet ellapátolták. Ezt a csövet ajánlom fel tisztelettel a népgazdaságnak. Igaz. nem az enyém, hanem mindenkié, de ha eddig nem szólt senki közülünk. megbocsátható, ha felhívom a figyelmet a benne rejlő több mázsa vasra. Egyre nagyobb szükség van rá. Nem igaz? Kapor Elemér Három miniatűr Kérdés Mint egy buuwiao IROZl jegyet, úgy tépdessük szét a szavakat, és szűnünk meg beszélni. Megbeszélni sem tudunk, mert nincs időnk vagy sok a lejáratott annyi-szó. Szóval annyi, na és, meg minden. Hömpölyög belőlünk az izé, a tudod-ez-a-dolog, a téma, a „hosszú” és a többi kukába való félmondat, nyegle szószörny. Villamoson, buszon, süppedő plüssben, idegen szagú albérletben, félbemaradt egyetemmel, ránk nem hasonlító, de ránk tukmált gyerekkel, egy izzadt rock and roll után, alatt, előtt és mindig, ha zörömböl a tévé, a számítógép, a video, megszöknek tőlünk a szavak. Tátogunk, hörgünk, kurjantunk, nyöszörgünk, és beidül a fejünk, ököl csattan felkiáltójelek helyett, a retorika érdekében még biztosítótűt is szúrunk az orgánumunkba. Próbálkozunk, de belénk szőrűi az igyekezet, az igeidőzet. Ragozunk val-val, de nincs nak-nek. Csak a kérdés bugyog belőlünk, ha mégis szót értünk: ÉS AKKOR MI VAN? Körülvesznek a hirdetések Negyvenéves, elvált, mind- egy-kinek-a-hibájából, valaki ragadja már meg az alkalmat ! Nyugdíjas keresi magasabb nyugdíjas magányát. Kutyasétáltatást veszettségre vállal elszakadt póráz. Több személyes fagylalt. Helló, Leó! Minden dobozban egy szakács van elrejtve: aki megtalálja és beküldi a szakács anyajegyét, az sorsoláson vesz részt. Minden boldog nyertes kezet szoríthat a centrumhe- tékkeh Nyugodtan megboldogulhat, ha ügyvédi munkaközösségünkre bízza magát! Fiatalok, MÁV a VÁR! Helló. Leó! Sziti grill, drill! Domuez, glóbusz, ibusz, turiszt. Proper, - prognózis, pro primo, pro secundo, pro sztata. Skála kópé, su-su a bűvös sugár. Lassacskán világosodik a művelt nép emblémája; a kultúra odamondva. A bőrünk fénylik A bőrünk fénylik, néha elkel rajta egy kis púder. A szemhéjon démonian sugárzik a lila vagy a zöld festék. Van borotválkozás előtti, utáni, sőt, még közbeni krém is. A fiúk különbül ragyognak egy-egy aluljáróban, mint a lányok. Für- dősók, habok, masszázsok, szauna-partik, fogyókúrás teák, testépítő szalonok, autogén foglalkozások, önvédelmi tanfolyamok és szoláriumok. Minden van, amitől fényesebbek lehetünk, minden rendelkezésre áll, ami elnyeli fáradt mozdulatainkat és egymásért kapaszkodó szavainkat. Ilyen fényes társaság nem volt eddig. Csupa épek vagyunk! Nekünk például semmi sem drágább, mint a személyi számmal ellátott, nyilvántartott önmagunk. Nem is csoda, hogy körülöttünk jobbra-balra kidőlnek az ellenfeleink, és bedőlnek a kételkedők. Szüléink vagy reszketeg szenilisekké válnak. vagy csak egyszerűen egyik napról a másikra elhunyt áldozatokká. Legföljebb annyira telik nekünk, hogy lélekben adózzunk, a többi kell az otépére. a gépkocsi befizetésére, vagy az új konyhabútorra. Utolérhetetlenek vagyunk! Mi ugyanis azt tudjuk pontosan felmérni és értékelni, ami van, persze másnak, önmagunkkal szembeni igé" nyűnk így válik fölöslegessé és haszontalanná. A bőrünk fénylik, de talán nem is ez a legfontosabb. Mj olyan remekül szabottak vagyunk, hogy bármelyik percben előléphetnénk egy reklámfilmből: frissen vigyorgó marionettként. Vagyunk, ilyen fénylő bőrrel, ilyen jólápoltan a társadalom új pillérei. Meg kell felelnünk a hétköznapok ravasz elvárásainak, tehát nem lehetünk kicsinyesek. Nem lehet drága sem anya, se apa, sem gyerek, se nevelés, sem barát, se élet. Mint régen a rideg tartású marhákat, közös gyerekeinket kicsapjuk a napközi otthon mezejére... és bőrünk, amire hajdan olyan büszkék voltunk, hogy fénylett, végül lassan elszürkül. Szűcs Mariann SZAMÁRKOHöGÉS ÚJ fesztiváldíj Tizenöt ország tizenhat filmje indul az idén tizenharmadik alkalommal megrendezett frankfurti gyermekfilmfesztiválon. A fesztiválnak hagyományosan egyetlen díja van: a Frankfurter Guckkastenmännchen. A kedves porcelánfigura egy emberkét ábrázol, aki az ősmozit nézi, azaz: egy kukucskálóládába bámul önfeledten. A díjat a nemzetközi zsűri a nemrégiben bemutatott Szamárköhögés című filmnek ítélte, Gárdos Péter filmje korábban a montreali filmfesztiválon a Fl- PRESCI díját nyerte el.
