Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-19 / 221. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. szeptember 19., szombat. 9. ■■■■■■■ mmummmmi Színházi élet A múlt héten a Kossuth Rádión közvetítették Gárdonyi Géza Annuska című vígjátékát az egri Gárdonyi Színház előadásában. Együtt hallgattam a rádióközvetítést az Annuska szereplőivel. Azt hiszem, kevés olyan lelkes hallgatója volt ezen az estén a rádiónak, mint ez a néhány színész és színházi dolgozó. akik a TTIT-klubban szívszorongva figyelték a budapesti rádió egri felvételét. Nekünk, Heves megyei és egri embereknek is büszke érzés volt, hogy most aZ egri színház előadásán szórakozik az ország. Hallgattam a közvetítést, és közben elnéztem a rádió felé hajló arcokat. Egy páran leplezni próbálták — és meg kell mondanom, hogy ez az alakításuk nem nagyon sikerült — a nagy izgalmat. amit az a tudat okozott. hogy hangjukat most az ország-világ hallhatja. Elnéztem Gonda György izgatott arcát. Vajon sikerül-e minden úgy, ahogy szerette volna. Gonda György tehetséges. rutinos színész és mégis — mint mesélik — a rádiófelvételnél egy kicsit zavarban volt. Forgács Tibor és a többi fiatalok, akiknek ez az első rádióközvetítésük, elfogultan hallgatták saját hangjukat. Befejeződött a közvetítés, és megállapíthatjuk, hogy a fiatal egri társulat épp olyan jól vizsgázott az ország nyilvánossága előtt, mint rövid múltja alatt a megye kul- túrotthonailban, az egri színpadon. Talán egy kicsit öntelt ez az állítás? Nem! íme a bizonyíték! A közvetítés utáni napokban sok levelet hozott a posta szerte az országból. Gratuláló és köszönőlevelek, meleg elragadtatással teli hangja bizonyítja, hogy az egriek Annuskája megdobogtatta a szíveket. Borsod megyéből. Budapestről, Gyöm- rőről, Fehérgyarmatról, s az ország több városából és falujából jött levél, melynek írói melegen gratulálnak és további sikereket kívánnak a színház művészeinek. Nincs módunk rá, hogy mindezt leközöljük, de álljon itt néhány levélből egy pár sor. „Szeretettel köszöntjük a színtársulat minden tagját, és hálás köszönetünket küldjük azért a felejthetetlen estéért, amelyet e hó 8-i rádióműsorán keresztül nekünk szereztek”, — írja özvegy Koronczay Gyuláné és Hunnez Jánosné Sashalomról. „Nagy érdeklődéssel hallgattam a 8-án este közvetített Annuska című Gárdonyi-darabot. Nagyon szép volt még rádión keresztül is, bár láthattam volna az Önök szép előadását”, — írja Pró- kai Margit, a fehérgyarmati Nemzeti Bank dolgozója. Koncsik Istvánné Gyöm- rőről így ír: „E pár sorban fejezem ki köszönetemet a ma közvetített kellemes előadásért. mely nekem, ki már a 72. évben vagyok, és több jó előadást láttam és hallottam, a legnagyobb mértékben tetszett.” Kunecz József Göncrusz- káról köszönő szavai mellett kéri, hogy küldjék el az „Annuska” egy példányát a könyvtár részére. És végül az egyik legmeg- hatóbb levél: „Tegnap este hallgattam a rádióban az Önök egri színházi előadásának közvetítését. Hálás köszönetemet küldöm a szép előadásért. Engem sok szép színházi emlék köt még ma is Egerhez, ezért mindenkor figyelemmel kísérem az előadásaikról szóló híreket. Hálám jeléül, e szép előadásért, fogadja a színiház Gárdonyi saját kézírású levelezőlapját, melyeket nekem küldött 55 évvel ezelőtt. Megöregedtem, közel járok a 80-hoz. de azokat a kedves éveket soha sem felejtem el, melyek engem Egerheg kötnek ma is. Fogadják olyan szeretettel Gárdonyi kézírását, mint amilyen szeretettel én küldöm. a legforróbb további sikereket kívánva. Szíves üdvözlettel az öreg Anna néni.” Ezt írja Mátyásföldről Szrogh Anna. Lehetne sorolni tovább a leveleket, de fölösleges. Két tanulsága van a színház e napokban kapott levélözöné- nek. Az egyik az, hogy népünk falun, városon egyaránt foglalkozik a kultúrával. magáénak érzi az ország legtávolabbi részén is a 23- ik állami szánházat, az egri társulatot. A másik, hogy az egri színészek jól sikerült művészi előadást alkottak. És most írjuk ide, e kis összeállítás végére az összes levél visszacsengő refrénjét: További sok sikert, elv- társak. ezt várja tőletek — láthatjátok — nemcsak Heves megye, hanem az egész ország népe. (Megjelent a Népújság 1955. november 19-i, szombati számában) Herbst (ősz) Ferenc Munkás hétköznapok—ma Megalakult Eger második állandó színtársulata 1987. szeptember 7-én, ünnepélyes keretek között. Eljött a munkás hétköznapok ideje. Valamennyi művész próbál, a háttérben a műszak pedig készül az évad technikai szükségletének biztosítására, míg a szervezési részleg közönséget toboroz. Balogh Tibor dramaturgot kértük fel, hogy készítsen gyors mérleget az indulásról, a nézőkkel kialakuló kapcsolatról. Érdeklődő ifjúság — Hosszú évek után újra bérletet hirdetett az egri Gárdonyi Géza Színház. Milyen érdeklődés követte a felhívást? — A héthetes kampó*, nyunk elején tartunlk: két hét után bíztatónak látszanak az eredmények. A felemelt helyárú premierbérletek már az első napon elfogytak. a bemutatót követő néhány előadásra is foglaltak a jdbb helyek. Ha az érdeklődés töretlen marad. előfordulhat, hogy valamennyi szelvény gazdára talál. — Sokszor hangsúlyozzuk, hogy Eger iskolaváros, érzékelték-e ezt a közönség- szervezésben? — Nagy örömünkre: igen. A város középiskolái szinte elsőként jelentkeztek. ami azt is igazolja, szerencsés összetételű műsortervet sikerült kialakítanunk. Szeptember 7-én tartották a tanárképző főiskolán az évnyitót. az ottani szervezők már másnap felkeresték bennünket. s árusításra elvitték egy teljes garnitúra bérletet. Nagyon reméljük, hogy visszatérnek újabb kötegért. Hiszen ebben az intézményben a jövő pedagógusai tanulnak: azok, akik hamarosan a művészet szeretetére. hasznára és örömére kell, hogy neveljék a diákok tízezreit. Elképzelhetetlen, hogy épp a főiskolások ne éljenek a színház kínálta lehetőségekkel. Ezért a közönségrétegért — legbensőbb meggyőződésünkből — mindent meg fogunk tenni. — Keressük az intézményes kapcsolatok lehetőségét. de sokkal fontosabbnak tartjuk a személyes kontaktust. Várjuk az érdeklődő hallgatókat próbáinkra, kísérő rendezvényeinkre, s mi is szívesen megyünk a Líceumba. Új rétegek felé — Akadnak-e olyanok, akikkel_ eddig nem sikerült összeköttetésbe kerülni? — Van olyan középréteg, amellyel nem kielégítő a kapcsolatunk. Ennek elsősorban technikai akadályai vannak. Heves megyében körülbelül 6 ezer kisiparost, kereskedőt és magánvállalkozót tartanak nyilván. Hozzájuk eljutni igen körülményes, pedig tudjuk: körükben is mutatkozik érdeklődés a színház iránt. Társulatunk egyik első patrónusa ifj. Márton István szűcsmester fölvetette a gondolatot: érdemes lenne iparosbérletet hirdetni. Ezáltal egy réteg számára a társasági élet színterévé válna a teátrum, örömmel fogadtuk a javaslatot, s ezúton kérjük a megye iparosait. kereskedőit. vállalkozóit: bérletigényükkel jelentkezzenek a színház szervezőirodáján. Egyesület alakul — Szeptember 4-én országos sajtótájékoztatót tartottak Budapesten, a Magyar Sajtó Házában. Itt jelentették be. hogy színházpártoló egyesületet alakítanak. Mi ennek a célja? — Az egyesület — ilyen szervezeti formában — az államosított magyar színházak történetében az első lesz. A célja az, hogy tömörítse azokat az embereket, vállalatokat. intézményeket, akiknek és amelyeknek érdeke és igénye a színházművészet támogatása. Amit kitaláltunk. voltaképpen nem új dolog. A megelőző évszázadban természetes volt az, hogy a társulatok megpróbálták felkutatni a lehetséges támogatókat, fenntartásuk és gyarapodásuk érdekében. Az utóbbi években végbement gazdasági átrendeződés megteremtette a lehetőséget. sőt a kényszert is, hogy többcsatornás támo* gatási rendszer éledjen újra. — A jelenlegi gazdasági helyzetről szólt. Lehetséges- e, hogy gondjaink között találnak patrónusokat? — Hivatalosan még nem is tettük közzé a felhívást a Színházpártoló Egyesületbe történő jelentkezésre, amikor már a Hungária Biztosító megkeresett bennünket. nívódíjat ajánlott fel az évad legjobb női és férfi színészi alakításáért. Bízunk abban, hogy akadnak majd még a megyében művészet- pártoló mecénások. — Mi pedig arra törekszünk, hogy ne azért támogassák a színházat, mert illik, hanem azért, mert érdemes... Gábor László ...és újra felgördült a függöny Regi hagyománya van (Egerben p színháznak. A feljegyzések szerint a XVII. századi iskoladrámáktól kezdődött az útja. Épületet ilyen célra 1868-ban emeltek először, majd 1904-ben nyílt meg a kőszínház. Az első önálló társulat 1955-ben indult, nagy várakozás mellett, sok sikert aratva. Az egri és á miskolci együttest 1966-ban vonták össze. A kényszerházasságnak az 1985-ös önállósodás vetett véget, s 1987. szeptember 7-én végre megalakulhatott a második önálló egri társulat, összeállításunk ennek az útnak néhány állomását emeli ki, — egészen máig.
