Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-19 / 221. szám
A Minisztertanács mnnkaprngramja A Minisztertanács 1990-ig szóló munkaprogramja az MSZMP Központi Bizottságának 1987. július 2-i állásfoglalásából kiindulva fogalmazza meg a kormány szándékait, feladatait és a célok megvalósításának eszközeit. A munkaprogram épít az 1985-ben elfogadott kormányprogram, valamint a VII. ötéves terv általános céljaira, de az időközben lényegesen kedvezőtlenebbé vált külső és belső gazdasági és társadalmi körülményeket veszi alapul. A magyar népgazdaság fejlődését — a nemzetközileg figyelemre méltó eredmények mellett — hosszabb idő óta halmozódó feszültségek és ellentmondások kísérik. A megnövekedett követelményekhez gazdaságunk — a világ sok más országához hasonlóan — lassan alkalmazkodik; az elhatározott helyes intézkedéseket következetlenül hajtottuk végre. Ezért a számunkra hátrányos külgazdasági változások az elke- rülhetőnél nagyobb veszteséget okoztak. Gazdasági mechanizmusunk, irányítási rendszerünk fejlesztése felemás módon, erőtlenül ment végbe, olykor visszalépésekre is sor került. A kialakított eszközrendszer nem volt képes maradéktalanul közvetíteni a gazdaságpolitikai célokat. Nem teremtett kellő ösztönzést és kényszert, kiszámítható feltételeket a vállalati gazdálkodás fejlődéséhez. A szabályozórendszer ellentmondásait a központi irányítás eseti beavatkozásokkal, csak részben volt képes ellensúlyozni. Gazdaságpolitikai céljaink esetenként nem voltak összhangban tényleges gazdasági helyzetünkkel és lehetőségeinkkel, a hosszabb távú gazdasági fejlődéshez fűződő érdekeinkkel. Több hibás döntés is született. A jelenlegi körülmények között a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a kedvezőtlen folyamatokat néhány éven belül megállítsa, a társadalmigazdasági helyzetünket stabilizálja. Mindezt úgy kell megvalósítani, hogy egyúttal _ — jobban élve a szocializmus adta lehetőségekkel, erősítve az Intézmények és gazdálkodószervek körében ma is meglevő progresszív tevékenységet — az egész gazdaság számára megteremtődjenek a későbbi fejlődés, a kibontakozás feltételei és alapjai. A kormány a következő alapvető célokat tűzi ki: megállítja a konvertibilis valutában fennálló adósságállomány növekedését, megőrzi az ország fizetőképességét; olyan érdekeltségi feltételeket alakít ki, hogy minden területen — szelektíven és rövid időn belül — számottevően fokozzák á gazdaságos termelést és az értékesítést, ezen belül a konvertibilis elszámolású kivitelt, felszámolják a veszteségforrásokat, leépítsék a felesleges munkaerőt; növeli a kormányzati irányítás egységét, következetességét, határozottságát, felelősségét, erősíti folyamatszabályozó szerepét, korszerűsíti a népgazdasági tervezés rendszerét, határozott intézkedéseket tesz társadalmi és gazdasági céljaink elérését szolgáló érdekeltségi és piaci mechanizmusok kibontakozására, hatásukat széleskörűen hagyja érvényre jutni; minden rendelkezésre álló eszközzel mérsékelni igyekszik a stabilizációs időszakban elkerülhetetlen társadalmi, szociális feszültségeket. I. A gazdaságpolitika fő cselekvési irányainak meghatározásakor a kormány abból indult ki, hogy gazdaságunk stabilizálódásának kulcskérdése a konvertibilis adósság- állomány növekedésének megállítása. A gazdaság stabilizálását elsődlegesen a gazdaságos termelés bővítése és ennek alapján az export növelése alapozhatja meg, az exporttöbblet elérése a belföldi felhasználás csökkentését és exportra Való átcsoportosítását teszi szükségessé. A közösségi fogyasztásban a kormány szigorú, de ésszerű takarékosságot érvényesít, ám 'kimondja: a teljesítménytöbbletet elérő vállalatok, munkacsoportok, dolgozók jövedelme növekedhet. A pénzügypolitikának a gazdasági stabilizáció követelményeit 'kell következetesen érvényesítenie. A belső pénzügyi egyensúlyt a kormány megteremti és fenntartja; ennek érdekében folyamatosan összehangolja az állami, a vállalati és a lakossági megtakarításokat és hiteleket. A fejlesztéspolitikában növekvő szerepet fog játszani a hitelszféra és a tőkepiac, a társulások elterjedése, valamint az exportpályázati rendszer. A külső egyensúly javítása mellett a kormány megőrzi a belső ellátás egyensúlyát. E cél a jelenlegi szakaszban csák a belföldi kereslet mérséklésével és egyidejűleg a kínálat növelésével, valamint a kereslet-kínálat szerkezetének jobb összehangolásával valósítható meg. A kormány a rendelkezésre álló valamennyi eszközzel törekszik a szocialista országokból származó import bővítésére. A konvertibilis elszámolású import általános növelése a következő két-három évben reális célként nem tűzhető ki, a versenyszektorban azonban folyamatos, az export növelésével összehangolt, a mainál rugalmasabb eszköz- és anyagimport valósul meg. Gazdasági növekedésünk a termelés minőségi jegyeiben, a külpiaci versenyképességben. a munkaerő-, anyag- és eszközmegtakarításban elért eredményektől függ. Ezért ebben a szakaszban programjaink következetes megvalósítása esetén sem várhatunk számottevő gazdasági növekedést. A népgazdasági terv, a gazdasági mechanizmus, a pénzügyi rendszer az eszközöket és a munkaerőt elsősorban az exportképes termelés, valamint a műszaki megújulásban húzó hatású, technológiailag élenjáró, versenyképes termelésbe csoportosítja át. A szerkezetátalakítási folyamatok kibontakoztatása az állam szerepének erősítését is megkívánja. II. A munkaprogramnak a termelést, a termelési szerkezetet, a műszaki fejlesztést és a nemzetközi munkamegosztást illető fejezete leszögezi: a jelenlegi termelési szerkezetben megvalósítható teljesítménynöveléssel külső egyensúlyunk tartósan nem állítható helyre, s gondjaink a külgazdasági kapcsolatok szűkítésével sem oldhatók meg. Ezért alapvető feladat gazdaságunk korszerűsítésének gyorsítása, s alkalmazkodásunk a gazdasági, tudományos és technológiai változásokhoz. Feladatunk a nemzetközileg versenyképes termelési kultúrák fejlesztésének felgyorsítása, a kor követelményeihez reális felzárkózási eséllyel és perspektívákkal rendelkező területek fejlődésének támogatása, az erre alkalmatlanok visszaszorítása. E célok elérése érdekében a termelők és felhasználók számára a kormány: — úgy fejleszti a gazdasági mechanizmus elemeit, elsősorban a külgazdasági szabályozást, hogy azok erőteljesen közvetítsék a nemzetközi piaci értékítéletet; — a távlati érdekeltség megteremtésével is elősegíti, hogy a gazdálkodószervek termelési szerkezete a stratégiai jellegű kibontakozásra és felzárkózásra, a tartós nemzetközi műszaki és gazdasági áramlatokra épüljön; — lehetővé teszi, hegy a nemzetközileg elismert teljesítményt nyújtó gazdálkodószervezetek fejlesztési többletforrást képezhessenek, — intézkedéseket tesz a gazdálkodószervek és intézmények, a kutatók és fejlesztők nemzetközi tájékozódási és információs lehetőségeinek bővítésére. A kormány közvetlen struktúrapolitikai felelőssége kiterjed: — a stabilizáció és a kibontakozás követelményeinek érvényesítésére. a népgazdaság fejlesztésének fő irányait és arányait meghatározó döntésekre; a KGST-ben vállalt és a szocialista viszony- latú államközi kötelezettségek teljesítésére; az energetika, az alapanyagipar, a mező- gazdaság, a védelmi célokat szolgáló termelés és a termelő infrastruktúra (közlekedés, a posta és távközlés, vízgazdálkodás stb.) tervszerű fejlesztésére; a technológiai és szerkezeti megújulási folyamatokat szolgáló tudományos kutatás és műszaki fejv lesztés, továbbá az oktatás és szakember- képzés működési feltételeinek fejlesztésére; a szerkezeti változások körében az állami preferenciák és diszpreferenciák kijelölésére; a vállalati és területi irányítás hatáskörét és lehetőségeit meghaladó, jelentősebb visszafejlesztésekre vonatkozó döntések meghozatalára . A termelésfejlesztés előterében a műszaki fejlődési világtendenciákhoz való közeledés gyorsítása áll. A szerkezeti fejlesztés fő irányainak és arányainak elérése érdekében. a termelés fontosabb területein a kormány a következő célokat tűzi ki: a) Az iparpolitika fő feladata a hatékonyabb alkalmazkodás a világgazdasági követelményekhez és hazánk adottságaihoz, a feldolgozóipar fejlesztése, a minőségi termelés előtérbe állítása, a meglevő kapacitások minél teljesebb kihasználása. Az ipari termelés bővítésének lehetőségei elsősorban a nemzetközi munkamegosztás növeléséből adódhatnak. Az iparfejlesztés súlyponti területei: a konvertibilis piacokon gazdaságosan értékesíthető termékeket előállító tevékenységek bővítése; a KGST-beli együttműködés; a kivitel versenyképességét javító háttéripar; a több szakágazatot érintő, rendszer- szemléletű fejlesztések (például híradás- technika, számítástechnika, gyógyászat, járműipar, élelmiszer-gazdaság); a belső adottságokra alapozott, a műszaki-tudományos fejlődés hazai eredményeit nagyobb mértékben hasznosító feldolgozóipari tevékenységek gyors ütemű fejlesztése. A kormány kiemelt figyelmet fordít az ipari termelés anyag- és energiaigényességének csökkentésére. A szerkezetátalakítási követelmények alapján, felülvizsgálatra kerülnék és szükség esetén módosulnak a központi és ágazati gazdaságfejlesztési prog. ramok eddigi céljai, irányítási formái és eszközei. A termelékenység javulása, a fel- számolási és szanálási törvény következetes alkalmazása, valamint a szerkezeti változások nyomán a kormányzat azzal számol, hogy középtávon munkaerő-átcsoportosításra is sor kerül, a felszabaduló munkaerő foglalkoztatásáról gondoskodik. b) Az élelmiszer-gazdaság fejlődése továbbra is nagy fontosságú a lakosság jó színvonalú ellátásának, valamint a népgazdaság exportképességének szempontjából. A mezőgazdasági tömegtermékek világpiacán kialakult tartós — szerkezeti jellegű — túU kínálat körülményei között a magyar élelmiszer-gazdaság korábbi, exporttöbblet-termelő szerepének megőrzése is szerkezetváltást követel meg. Az élelmiszer-gazdaság szerkezeti korszerűsítése sürgeti a magasabb minőségi követelményeket kielégítő szakértelem- és tudományigényes új termékek, márkacikkek termelésének és kivitelének erőteljes bővítését. c) Az építőipar sürgető feladata minőségi teljesítményeinek javítása, 'költségeinek csökkentése. A lakásvásárlók érdekeinek fokozott védelmében korszerűsíteni kell a szerződéses viszonyokat, ennek részeként be kell vezetni a kötelező jótállást. d) A kormányzat a stabilizációs időszakban is gondot fordít az infrastruktúra fejlesztésére. Fejlesztési, műszaki-tudományos, szerkezetátalakítási céljaink elérésének legfontosabb alapja és feltétele a szellemi tőke, a szaktudás gyarapítása, fejlesztése, a munkaerővel való eredményesebb gazdálkodás; ez szükségessé teszi az át- és továbbképzési rendszer szervezeti és tartalmi továbbfejlesztését. A kormány a stabilizáció, majd a kibontakozás tényezői között kiemelkedő jelentőséget tulajdonít az irányító-vezető munka minőségének; kialakítja a vezetői irányítómunka szigorú értékelési rendjét és a felelősségvállalással aiányos anyagi és erkölcsi megbecsülést. A kormány gondoskodik a kiemelkedő színvonalú hazai alap- és alkalmazott kutatások művelésének feltételeiről. A műszaki fejlesztési tevékenységet szorosan a gazdaság és termelésfejlesztési célokhoz kapcsolja, ezért felülvizsgálja az országos kutatási-fejlesztési programokat. A kormányzat tudatában van annak, hogy. rövid távon a külgazdasági kapcsolatokban összpontosulnak a gazdasági fejlődés gyengeségei, de egyúttal vallja. Ttogy a.nemzetközi munkamegosztás lehetőségeinek jobb kihasználása jelentős pótlólagos forrást is kínál a magyar gazdaság számára. A kormány továbbra is olyan külgazdaság-politikát kíván folytatni, amely minden — hazánkkal együttműködni kész — országgal és nemzetközi szervezettel lehetővé teszi a kölcsönösen előnyös gazdasági, kereskedelmi és műszaki-tudományos kapcsolatok széles körű fejlesztését. Fellép a világkereskedelemben jelentkező hátrányos megkülönböztetésekkel és protekcionista törekvésekkel (szemben. Gazdasági kibontakozásunk egyik legfontosabb építőköve a szocialista nemzetközi munkamegosztás hosszú távú fejlesztési stratégiájához való tudatos kapcsolódásunk. A szocialista országokkal, s ezen belül elsősorban a Szovjetunióval folytatott sok irányú gazdasági együttműködés számunkra nélkülözhetetlen. III. A munkaprogram egy újabb fejezete: gazdaságirányítás, tervezés, piacépítés. A kormány felelőssége elsősorban a gazdaság- és társadalompolitika kialakítás’ sára, a főbb népgazdasági arányok és struktúrapolitikai célokra, a szocialista elosztási elvek érvényesítésére, az ezekhez szükséges eszközrendszer megteremtésére, a piac szabályozására és ellenőrzésére terjed ki. A gazdasági célok elérése, az egyensúlyi zavarok elhárítása, esetenként a közvetlen beavatkozást is indokolttá teszi — hangsúlyozza a dokumentum. A kormány irányító tevékenységét, szervezetét korszerűsíti, összhangba hozza a társadalom és a gazdaságpolitika, valamint a gazdasági mechanizmus követelményeivel. Egységes, összehangolt, az Országgyűlés által ellenőrizhető irányítást válósít meg. A társadalom előtt álló döntési változatok meghatározása, a prioritások kijelölése és összehangolása, az elhatározott programok megvalósítását jobban szolgáló eszközrendszer kialakítása a népgazdasági tervező tevékenység továbbfejlesztését igényli. Növekszik a jelentősége a stratégiai célokat, társadalmi programokat meghatározó közép- és hosszú tágú tervezőmunkának. Az éves tervezés szerepe is nő, s a változó gazdasági feltételek, célok, feladatok és az eszközök összehangolása révén elősegíti a stratégiai célok, a kormányzati program megvalósulását. A kormány kiépíti és kibontakoztatja a szabályozott piiaci mechanizmusokat, s egyszerűsíti, tartós alakokra helyezi a vállalatok, intézmények, vállalkozások és a lakosság pénzügyi kapcsolatait a költségvetéssel. Új, egységes általános forgalmi adó életbe lépését kezdeményezi, s egyidejűleg megszünteti a vállalati vagyonadót, felhalmozási adót, béradót és mérsékli a nyereséget terhelő elvonásokat, ugyanakkor csökkenti a még meglevő különféle vállalati támogatásokat. Megszűnnek az elkülönített vállalati pénzalapok. A költségvetés bevételeinek jelentős hányada a forgalmi adóból fog származni; az egységes személyi jövedelemadó bevezetése pedig biztosítja, hogy az állampolgárok hozzájárulása a közkiadásokhoz valóságos jövedelmeikkel arányos tegyen, s világossá teszi. mindenki számára, hogy mekkora terhet visel a közösség érdekében. A munkaprogram megvalósításának egyik fő eszköze a piaci mechanizmusok és a verseny kiteljesítése, a tőkejavak szabadabb áramlása feltételeinek megteremtése. Ennek szolgálatába kell állítani az ármechanizmust, a termékforgalom szabályozását, a termelési és forgalmazási profilkö- töttségefc feloldását, a szerződéses fegyelem erősítését, a versenyszabályok tisztaságát. A kormány széleskörűen felszabadítja a termelői árakat, a vállalkozási lehetőséget, a termékforgalom, az export és az import, valamint a tóéi- és külkereskedelmi profilkötöttségek megszüntetésével általánossá teszi. A piac kibontakoztatását a gazdálkodás valamennyi területén egyidejűleg összehangoltan, de fokozatosan, programszerűen kell megvalósítani. — Az adó- és árreform bevezetésekor elkerülhetetlen a szigorú monetáris politika alkalmazása, a költségvetési deficit leépítése ás a felszámolási törvény következetes érvényesítése. Állami szanálásra csak kivételesen indokolt esetben kerülhet sor. A nagyarányú ár. és jövedelemmozgások mellett. így lehet elejét venni az inflációs tendenciák erősödésének. — Viszonylag széles körben — mindazon termékek termelői esetében, amelyek nincsenek a hazai piacon monopolhelyzetben — sor kerülhet az árak teljes felszabadítására. 1988-ban átmenetileg szükségessé válik az ár- és bérgazdálkodás fokozott állami ellenőrzése. — Olyan árfolyampolitikát kell folytatni, amely kifejezésre juttatja a gazdaság reális versenyképességét, ösztönzi a versenyképes exportot és az ésszerű importhelyettesítést. Ez mindenekelőtt a versenyszférában javíthatja az importgazdálkodás kiegyensúlyozottságát. — Az eszközök kiterjedtebb áramlásának feltétele a tulajdonosi érdekeltség önálló megjelenítése, a tulajdonosi formák bővítése, együttműködése, vagyonérdekelt intézmények és szervezeti formák létrejötte. Ezt szolgálja a társulási jogszabályok továbbfejlesztése, a vállalati törvény módosítása. a magánszemélyek vállalkozási lehetőségeinek szélesítése, a kereskedelmi és termelő vállalkozások integrálódása', a külföldi működő tőke ’bevonásának ösztönzése. — A kormány bízik abban, hogy a vállalati tanácsok, a vállalatok és intézmények vezetői felelősségüknek és hatáskörüknek megfelelően, az új adórendet és más eszközöket a munkaprogramban megfogalmazott gazdaságpolitikai célok, a gazdaságos, piacképes termelés és a valós teljesítmények növelésére használják fel. IV. Hangsúlyosan szól a munkaprogram a lakosság életszínvonalának alakulásáról, a társadalmi-szociális gondoskodás teendőiről. A nemzetközi jövedelem elosztásában a következő években előnyben kell részesíteni a külgazdasági egyensúlyi és temie- léskorszerűsítési követelményeket, ezért a közösségi és a lakossági fogyasztás színvonalának megőrzéséhez lényeges teljesítménytöbbletekre van szükség. E többletek létrejöttéig átmenetileg a lakossági fogyasztás és a reáljövedelmek mérséklődésével kell számolni. Az alapvető fogyasztási cikkek és szolgáltatások áremelkedését a kormány a feltétlenül indokolt mértékre korlátozza, a többi árát a keresleti-kínálati viszonyok határozzák meg. Jövedelempolitikai intézkedésekkel összehangoltan sor kerül majd a gazdaságilag és társadalompolitikailag indokolatlan fogyasztói ártámogatások felszámolására. Ilyen támogatásokat a kormányzat csak néhány alapvető szolgáltatás körében, a főbb egészség- és kultúrpolitikai célokkal, a gyermeknevelés segítségével összefüggően kíván fenntartani. Az ország dolgozóinak képzettsége, tapasztalata lehetővé teszi a gazdasági szerkezet korszerűsítésének felgyorsítását. A szerkezeti változások megvalósítása azonban több munkahelyváltoztatást igényel; a gazdaságirányítás feladata a megfelelő mobilitást biztosító feltételrendszer kialakítása. Helyenként átmeneti foglalkoztatási, elhelyezkedési feszültségek keletkezésével is számolni kell. Ezért a kormány olyan rendszert alakít ki, amely a társadalom minden tevékeny, dolgozni akaró tagja számára segítséget nyújt új munkahely megszerzéséhez. Az átállási időszakban garantálja a szociális biztonságot, a vonatkozó jogok és lehetőségek érvényesítését. A gazdasági szerkezet változásai — kisebb feszültségekkel — lehetővé teszik a korszerűbb képzettséggel rendelkező fiatalok elhelyezkedését, munkába lépését. A kormány foglalkoztatáspolitikai alapot hoz létre, kiterjeszti az átképzési és elhelyezkedési támogatást, ösztönzi a változatos és rugalmas munkavállalási formákat, esetenként kezdeményezi és támogatja a munkahelyteremtő, hatékony beruházásokat. A gazdasági stabilizáció, egyben a későbbi kibontakozás megalapozása is kiegyensúlyozottabb szociális viszonyokat követel. A kormány megújítja a szociálpolitikát. Gazdasági és társadalmi viszonyainknak megfelelő felelősségmegosztás felé haladva, az állami feladatok megvalósításán kívül számít a családok és az egyén felelősségvállalására. Az eszközök átcsoportosítása révén a leginkább indokolt területeken javítja a szociális viszonyokat. A központi és helyi eszközöket — a fogyasztói árváltozások réteghatásait is figyelembe Véve — elsősorban a gyermekes családok, az időskorúak, a hátrányos helyzetűek ellátásának javítására indokolt összpontosítani. A társadalombiztosítás területén a kormány célja, hogy a normatív ellátásokat kiegészítő kedvezmények és a juttatások jobban igazodjanak a családok szociális helyzetéhez és változásaihoz. Az ellátási minimumok, a rendszeres szociális segélyek folyamatosan emelkednek. A foglalkoztatáspolitikával is összehangolva a kormány 1988-ban törvényjavaslatot terjeszt elő a nyugdíjrendszer változtatására. A tervezett változások célja, hogy elősegítse az alacsony nyugdíjjal rendelkezők helyzetének javítását, a nyugdíjak reálértékének fokozatos megőrzését, az ehhez szükséges források oly módon történő megteremtését, amely tekintettel van az adott időszak gazdasági helyzetére, az aktív korú lakosság terheire, a foglalkoztatás szempontjaira. Család- és népesedéspolitikai céljaival összhangban a kormány a következő években fokozatosan megteremti a családi pótlék vásárlóértékét megőrző rendszert, kiterjeszti a ■ családi pótlék, a gyermekgondozási díj és segély folyósítását. Megszünteti a gyermekintézményi térítési díjrendszer és a gyermekgondozási segélyrendszer indokolatlan különbségeit. A legrászorultabb családok fokozott helyi és központi támogatásban részesülnek. A kormány a központilag szabályozott szociálpolitikai rendszerek korszerűsítésével egyidejűleg növeli a tanácsok szociálpolitikai jogkörét és erőforrásait. A kormány fokozottan számít az önkéntes lakossági, társadalmi, egyházi stb. szociális gondozási kezdeményezésekre. A lakosság egészségi állapotának javítását széles körű, az állami és társadalmi intézményekre. valamint az állampolgári felelősségre egyaránt építő egészségmegőrzési program szolgálja. A kormány az egészségügyi ellátás területén fokozatosan olyan szervezeti, működési, érdekeltségi és finan(Folytatás a 3. oldalon)
