Népújság, 1987. szeptember (38. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-01 / 205. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1987, szeptember 1., kedd Lubomir Strougal látogatása Budapesten Es kialudtak (Folytatás az 1. oldalról) Megbeszélések a Parlamentben Grósz Károly és Lubomir Strougal délelőtt megtartott négyszemközti megbeszélését délután újabb szűk körű eszmecsere követte a Parlamentben. A két kormányfő személyes találkozója után plenáris tárgyalást tartottak a magyar vezetők és csehszlovák vendégeik. A Grósz Károly vezette tárgyalócsoport tagja volt Marjai József, Barity Miklós külügyminiszter-helyettes, Berényi Lajos, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Ambrus János külkereskedelmi miniszterhelyettes és Kovács Béla. Lubomir Strougal vezetésével Pavel Hrivnak miniszterelnök-helyettes, Ja- romir Johanes, a külügyminiszter első helyettese, Vaclav Urban, az Állami Tervbizottság elnökhelyettese, Jan Stracar külkereskedelmi miniszterhelyettes és Ondrej Durej ült tárgyalóasztalhoz. Az MTI tudósítójának értesülései szerint a tárgyalócsoportok teljes ülésén Marjai József és Pavel Hrivnak, a Magyar—csehszlovák Gazdasági és Műszaki Tudományos Együttműködési Vegyes Bizottság társelnöke tájékoztatta a kormányfőket megbeszéléseik eredményeiről. Mint beszámoltak róla, a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében magyar és csehszlovák részről egyaránt kiemelt figyelmet fordítanak a kooperációs megállapodásokra és a szakosítási egyezmények létrehozására, illetve a már meglevő megállapodások megerősítésére. Egyúttal hangsúlyozták, hogy a gazdaság több ágában — így például a gépgyártásban és a könnyűiparban — az eddigi eredményekre támaszkodva kell meghatározni a további teendőket. A tanácskozáson foglalkoztak az együttműködés elmélyítésével a személygépkocsi- gyártásban, s kölcsönösen állást foglaltak amellett, hogy az árucsere-forgalom egyensúlyát a szállítások bővítése mellett érjék el. Grósz Károly és Lubomir Strougal ezután, tárgyalásaik eredményeit összegezve megállapították, hogy a munkalátogatás hatékony eszmecserére adott módot. A konstruktív, nyílt légkörű megbeszélések tapasztalatai elősegítik azoknak a feladatoknak az elvégzését, amelyeket a két testvérpárt főtitkárának, Kádár Jánosnak és Gustáv Husáknak tavaly megtartott találkozóján határoztak meg. A mostani találkozón főként azokat az alapvető kérdéseket vitatták meg, amelyek révén az együttműködés valamennyi területén dinamikusabban fejleszthetők a kétoldalú kaocsolatok. Végezetül a kormányfők egyetértettek abban, hogy a jövőben rendszeressé kell tenni a hasonló jellegű munkatalálkozókat, amelyek mindkét fél számára hasznosak. Csehszlovák vendégünk elutazása A két kormányfő megbeszéléseit a nap folyamán megtartott partnertárgyalások egészítették ki. Lubomir Strougal kíséretének tagjai a kapcsolatok egyes ágainak kérdéseit vitatták meg magyar kollégáikkal. Marjai József, Pavel Hrivnakkal. Berényi Lajos Vaclav Ur- bánnal, Ambrus János Jan Stracarral, Barity Miklós Ja- romir Johanes-szel folytatott megbeszélést. A csehszlovák külügyminiszter első helyettesét fogadta Várkonyi Péter is. Baráti munkalátogatásának befejeztével Lubomir Strougal hétfőn este elutazott hazánkból. A magas rangú vendéget Grósz Károly, Marjai József és Várkonyi Péter búcsúztatta a fellobogózott Ferihegyi repülőtéren. Jelen volt Kovács Béla és Ondrej Durej. A.irepülőtéren a vendégek és vendéglátók kölcsönösen búcsút vettek egymástól, majd úttörők virágcsokorral kedveskedtek a csehszlovák kormányfőnek. Lubomir Strougal különrepülögépe este 6 óra után szállt fel Ferihegyről. Közlemény Grósz Károlynak, a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsa elnökének meghívására, 1987. augusztus 31-én, baráti munkalátogatást tett Magyarországon Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke. A csehszlovák kormányfőt fogadta Kádár János, az MSZMP főtitkára. A tárgyalásokon a két kormányfő tájékoztatta egymást országaik belső helyzetéről, áttekintették a magyar—csehszlovák kapcsolatok alakulását a legutóbbi miniszterelnöki találkozó óta, véleményt cseréltek a Inemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről. Grósz Károly ismertette az MSZMP KB júliusi ülésének állásfoglalását a gazdasági és társadalmi kibontakozás programjáról, valamint a reformfolyamat további előmozdítását szolgáló intézkedéseket. Lubomir Strougal tájékoztatást adott a CSKP VII. kongresszusa határozatai végrehajtásáról, a gazdasági mechanizmus tökéletesítésének fő irányairól és a társadalmi élet demokratizmusának elmélyítéséről. A két kormányfő kiemelte azoknak az erőfeszítéseknek a fontosságát, amelyek a szocialista társadalom alkotó erőinek és lehetőségeinek hatékonyabb hasznosítását szolgálják. Meggyőződésük, hogy a társadalmi-gazdasági megújulás folyamata megteremti a szocialista országok közötti együttműködés további elmélyítésének lehetőségét is. Megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Nép- köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság együttműködése a szocialista internacionalizmus elvei, valamint a hagyományos barátság alapján, eredményesen fejlődik. Kiemelték Kádár János és Gustáv Husák találkozóinak és megbeszéléseinek jelentőségét e kedvező, a két ország népeinek érdekeit szolgáló folyamatban. Rámutattak, hogy a gazdasági együttműködés elmélyítése megköveteli a termelési és a tudományos-műszaki együttműködés korszerű formáinak bevezetéséi célzó erőfeszítések fokozását, az árucsere-forgalom kiegyensúlyozottságának biztosítását és szerkezetének további javítását. A gazdasági ' kapcsolatok fejlesztése szempontjából nagy jelentőséggel bír a 2000. évig szóló gazdasági és műszakitudományos együttműködési program következetes végrehajtása. A kormányfők egyetértettek abban, hogy megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a közös vállalatok létrehozására, a termelési és tudományos szervezetek közvetlen kapcsolatainak elősegítésére. Szükségesnek tartják, hogy meggyorsuljanak a meglevő termelési együttműködési megállapodások meghosszabbításáról folyó tárgyalások, konkrét intézkedések történjenek a szakosítás és kooperáció elmélyítésére, mindenekelőtt a személygépkocsi-gyártásban, az elektrotechnikában, a vegyiparban, valamint más. tudományigényes ágazatokban, az atomerőművi berendezések gyártásában, a mikroelektronikában, a számítástechnikában, a robottechnikában és a biotechnológiában. Kedvezően értékelték, hogy ered- rményesen folyik a két orsZág mezőgazdasági üzemei közötti, a termesztési rendszerek kölcsönös cseréjére kiterjedő együttműködés. Elismeréssel szóltak a magyar—csehszlovák gazdasági lés műszaki-tudományos együttműködési bizottság tevékenységéről. Megállapították, hogy a gabcikovo—nagymarosi vízlépcsőrendszer építése a közös építési ütemterv szerint folyik, és a két ország szakemberei folyamatosan biztosítják a környezetvédelmi követelmények optimális kielégítését. Megállapodtak az építkezés meggyorsításában. Állást foglaltak az idegenforgalom fejlődéséhez szükséges feltételek további javítása mellett. A kormányfők hangsúlyozták az együttműködés további elmélyítésének fontosságát a tudomány, a kultúra, az oktatás, az egészségügy és a sport területén. Hangsúlyozták, hogy a lenini nemzetiségi politika következetes megvalósítása hozzájárul a két szocialista ország gyümölcsöző kapcsolatainak, népeik barátságának további erősítéséhez. Megállapították, hogy mindkét fél nagy gondot fordít a nemzetiségek egyenjogúságának érvényesülésére, kulturális és társadalmi fejlődésére. Egyetértettek abban, hogy az elért pozitív eredményekkel összhangban, tovább kell folytatni a közös haladó hagyományok ápolását. Grósz Károly és Lubomir Strougal, áttekintve a KGST- ben folyó együttműködés kérdéseit, állást foglalt a szocialista gazdasági integráció mechanizmusának és a szervezet tevékenységének korszerűsítése mellett. Rámutattak a KGST-tagországok tudományos-műszaki haladása 2000- ig szóló komplex programjából adódó feladatok végrehajtásának fontosságára. A nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit érintve, a miniszterelnökök teljes támogatásukról biztosították a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállamának az európai és a világbéke megszilárdítására, a fegyverkezési verseny megállítására és a világűrre történő kiterjesztésének megakadályozására, a leszerelésre, a háborús veszély elhárítására irányuló kezdeményezéseit. Rámutattak a nemzetközi béke és biztonság átfogó rendszere létrehozásának szükségességére. Aláhúzták a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületé budapesti és berlini ülésén elfogadott javaslatok megvalósításának kiemelkedő jelentőségét a nemzetközi biztonság kulcskérdéseinek megoldásához, a leszereléshez és a bizalom erősítéséhez szükséges, kedvezőbb légkör megteremtése szempontjából. A nukleáris katasztrófa veszélyének elhárításához az egyik legfontosabb lépés lehet a közepes hatótávolságú és a hadműveleti- harcászati rakéták felszámolásáról szóló szovjet—amerikai megállapodás mielőbbi létrehozása, amelyhez a Szovjetunió konstruktív kezdeményezései jó lehetőséget teremtenek. Megállapították, hogy az európai biztonság megszilárdításához hozzájárulna azoknak a javaslatoknak a megvalósítása, amelyeket a CSSZSZK és az NDK tett atomfegyvermentes folyosó, valamint vegyifegyver-mentes övezet létrehozására a VSZ és a NATO hatórán, illetve Kö- zép-EUrópában. Kifejezték országaik készségét, hogy továbbra is hozzájárulnak a helsinki folyamat továbbfejlesztéséhez, az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vevő országok bécsi találkozójának eredményes, kiegyensúlyozott, tartalmas záródokumentum létrehozásával történő befejezéséhez. Grósz Károly és Lubomir Strougal találkozója szívélyes, nyílt, elvtársi légkörben, a teljes nézetazonosság jegyében zajlott le. A miniszterelnökök kifejezték meggyőződésüket, hogy tárgyalásaik hozzájárulnak a magyar—csehszlovák együttműködés elmélyítéséhez, a két testvéri szocialista ország barátságának további erősítéséhez. Lubomir Strougal, a CSSZSZK kormányának elnöke, csehszlovákiai látogatásra hívta meg Grósz Károlyt, az MNK Minisztertanácsának elnökét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. ZÖLD KONGRESSZUS Közös ideológiára törekedtek Petra Kellynek, a nyugatnémet Zöldek parlamenti képviselőjének zárszavával ért véget Stockholmban a zöld és környezet- védő pártok nemzetközi kongresszusa. A tanácskozáson húsz állam — valamennyi nyugat-európai ország, továbbá az Egyesült Államok és Kanada — képviseltette magát, összesen mintegy háromszáz résztvevővel. A tanácskozáson megvitatták, hogyan lehetne közös „zöld” ideológiát és stratégiát létrehozni. Szóba kerültek még a nukleáris energia. a környezetszennyezés, a fegyverexport, a foglalkoztatós, a „gyermeki jogok”, az élelmiszerek minősége, továbbá az „erőszak nélküli honvédelem" kérdései. A kongresszus határozatokat nem hozott: célja eleve csak az eszmecsere volt. Petra Kelly elsősorban a nyugatnémet Zöldek belső problémáinak szentelte beszédét. Bírálta őket bel- harcaik miatt, amelyek — mint mondta — a pártösz- szeroppanásával járhatnak. Elsősorban a nyugatnémet Zöldek liberálisabb, úgynevezett realista szárnyát támadta, amiért az hajlandó lenne megbékélni a NATO létével, illetve az NSZK NATO-tagságával. De kikelt a „fundamentalista” szárny ellen is, amiért az túlságosan radikális vonalvezetésével elriasztja az embereket a párttól. Hannes Alfven Nobel-dí- jas svéd atomfizikus beszédében sürgette egy „Zöld Intemacionálé” megalakítását. a lámpák London, Párizs, Berlin sötétbe borult ezen a napon. A lengyel határokat ötvenegy német hadosztály lépte át, majd befutott Hitlerékhez az angol—francia hadüzenet. Ezzel — csaknem fél évszázada, 1939. szeptember elsején — megkezdődött a második világháború. A lengyel állam összeomlásával a szovjet csapatok is elfoglalták a mai nyugat-belorusz és nyugat-ukrán területeiket. A nácikkal való összetűzés nélkül megtehették ezt: egy héttel azelőtt írták alá a Németország és a Szovjetunió közötti szerződést. Bár ez a megállapodás időleges nyugalmat, kétéves további felkészülési időt adott Moszkvának — kényszerű lépés volt. A Szovjetunió csak a nyugati hatalmakkal, Angliával és Franciaországgal akart tárgyalni: antifasiszta, Hitler-ellenes front létrehozásán fáradozott, de Párizs és London akkor még nem mutatott erre hajlandóságot. így — elkerülendő a csapdát, hogy egyedül maradjon és magányosan keveredjen bele a Németország elleni háborúba — aláírta azt a szovjet—német megnemtámadási szerződést, amelyről mindkét fél tudta: időleges. S amikor a nyugati hatalmak, a polgári demokráciák előtt világos lett, hogy a közös fő ellenség a nácizmus, létrejött — 1941-ben — az igazi szerződés, a szovjet—amerikai—brit antifasiszta koalíciós megegyezés. És legyőzték Hitlert. Csaknem öt évtized múltán égnek szép fényesen a lámpák Párizsban is, Londonban is, Berlinben is, Moszkvában is. Valameny- nyi európai városban. Mi több. új energiaforrás táplálja őket: az atom. Aligha lehet ennél különb jelképet választani haszon és veszély, az ember választá- tósi lehetőségének bemutatására.-Minden történelmi visz- szaemlékezés annyit ér, amennyi tanulságot a mának nyújt. Nem szabad erőltetett párhuzamokat keresni, egészen más világban élünk most, mint akkor, de van egy gondolat, amely éppen e régi lapok forgatásakor Ötlik eszünkbe, s az akkori nyugati hatalmak akarom, nem akarom húzódásával függ össze. Emlékezzünk: egészen a katasztrófa bekövetkeztéig, sőt még egy ideig azután sem tudták rászánni magukat arra, hogy komolyan tárgyaljanak a Szovjetunióval. De vajon milyen mértékben és egyáltalán hasonlít-e az az állapot a maihoz? Hiszen ma élénk tárgyalások folynak, mi több, remény van a történelem első tényleges leszerelési megállapodásának az aláírására. Ez mind igaz. Nyilvánvaló azonban, hogy a mai nyugati hatalmak (különböző irányító erőik) még mindig nem döntötték el: őszintén. hosszú távon és barátion együtt kívánnak-e működni, bizalmat építeni a kommunisták vezette országokkal, vagy sem. Akkor is volt veszély, ma is van. Akkoriban — tehát a négy évtizeddel ezelőtti időszakban — tizenkettő után egy perccel jött létre a fenntartások nélküli és tartós antifasiszta együttműködés — most még tizenkettő előtt vagyunk. De a Damoklész kardja itt lebeg a fejünk .fölött: nincs náci hatalom, de van atomháborús fenyegetés, fegyverkezés, olyan bizalmatlanság, amely a másik félben ellenséget, rémképet lát, (vagy rajzol), és az emberiség érdekeivel szöges ellentétben fenntartja sündisznóá llásait. Megakadályozza, hogy a tényleges feladatoknak szenteljünk minden erőt: a jólét megteremtésének. környezetünk védelmének, az emberiség egészséges fennmaradásának. Ha így tekintjük a helyzetet, akkor 1939. szeptember 1-je és 1987, szeptember 1-je összehasonlítása már egyáltalán nem látszik erőltetettnök: mindig idejében kell szövetkezni! Akkoriban, tehát azokban az időkben, amelyekre most emlékezünk, már csak valami eile n lehetett összefogni: a nekilendült fasiszta gőzhengerrel szemben. Ma szerencsére egy másik szótag: az „ért” érvényes: a békéért, a leszerelésért, a a gazdasági és az emberi együttműködésért, az életre alkalmas környezet megteremtéséért. És ebben a mai szövetségben részt vehet mindenki — függetlenül attól, melyik oldalon álltak elődei öt évtizeddel ezelőtt. Érdemes tehát emlékezni, ezért nyilvánította a Béke Világtanács szeptember elsejét a békéért a fegyverkezési hajsza ellen folyó általános harc napjának. A lámpák égnek Európa fővárosaiban. Az államférfiak sokkal tudatosabban szemlélik a helyzetet, legtöbbjük világosabban lát, mint elődeik 1939-ben. Ez reményt ad arra, hogy e nap következő évfordulóin még biztatóbb sorokat írhatunk le, mint most. Tatár Imre Aczél György köszöntése Aczél Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete főigazgatójának tiszteletére, 70. születésnapja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága hétfőn ebédet adott, amelyen részt vettek a Politikai Bizottság és a Titkárság tagjai, valamint Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke. A Központi Bizottság nevében Kádár János, az MSZMP főtitkára köszöntötte Aczél Györgyöt. •k A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége Aczél Györgyöt a Népek Barátsága Érdemrenddel tüntette ki hetvenedik születésnapja alkalmából, a szovjet—magyar barátság és együttműködés erősítésében' és fejlesztésében végzett kiemelkedő tevékenységéért.
