Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-12 / 189. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 12., szerda 3Z3 TI S3 ** JL 3­NEM PIAC, CSAK A MÁSA Miért nem csökkent árakat a kereskedelem? Fokhagymafonók Nagy hagyománya van Bács-Kiskun megyében, Bátyá köz­ségben a fokhagymatermesztésnek. A házak falai ilyenkor megtelnek az igen értékes fűszernövényfüzérekkel. Felvéte­leink özv. Óvári Fülöpné lakásán készültek, ahol család­tagjaival együtt tisztítják, fonják a fokhagymát. (MTI-fotó: Kerekes Tamás — KS) Vassal dúsított élelmiszerek A kereskedelem a maga eszközeivel mérsékelheti az árak emelkedését — jelen­tette ki Andrikó Miklós bel­kereskedelmi államtitkár áp­rilis elején egy, az üzleti ár­munkáról rendezett tanács­kozáson. Nincs okunk vitá­ba szállni az államtitkárral, hiszen a kereskedelemnek valóban vannak eszközei az áremelkedések mérséklé­sére, kérdéses azonban, hogy él-e ezekkel az eszközökkel. És egyáltalán érdekében áll-e a kereskedelmi válla­latoknak, szövetkezeteknek az infláció mérséklése? Első megközelítésben azt mondhatjuk, hogy nem, vagy legalábbis nem egyér­telműen. hiszen általában a forgalmazó haszna annál nagyobb, minél magasabb az ár. Persze, csak általában, ha azonos, állandó haszon­kulcsot feltételezünk. Tételezzük fel, hogy a termékek többségéből meg­felelő kínálat van; ebben az esetben vajon mit tehet a kereskedelem az ár leszorí­tásáért? Mindenekelőtt vá­logathat a szállítók között, és válogathat a szállítók különféle ajánlatai között. Előnyben részesítheti azt a termelőt amelyik olcsóbb terméket kínál, illetve kivá­laszthatja a kínálatból az árban leginkább kedvező darabokat. Ezt azonban csak akkor fogja megtenni, ha azt tapasztalja, hogy a fo­gyasztói kereslet is az ala­csonyabb árú termékek iránt mutatkozik. A kereslet napjainkban rendkívüli differenciáltságot mutat: miközben a legdrá­gább luxuscikkek is viszony­lag gyorsan eladhatók, tö­megek keresik a közepes árú termékeket, és a vásár­lók milliói kényszerülnek arra, hogy beszerzéseiknél mindenekelőtt az árat vizs­gálják, és a lehető legol­csóbbat vásárolják. Az a ke­reskedő, aki nagy forgalom­ra törekszik, elsősorban a tömeges igényekre van te­kintettel. és ezért többre is hajlandó, mint a kínálatból a legolcsóbbat kiválasztani: hajlamos alkudni is a ter­melővel. Az ilyen alkunak ma mind nagyobb tere van, legalább­is azokkal a termelőkkel szemben, akiknek termékei bőségesen rendelkezésre áll­nak. Nekik azt mondhatja a forgalmazó: ha x százalék- kaN olcsóbban adod, akkor én y százalékkal nagyobb tételt veszek tőled. Ha nem engedsz az árból, akkor vi­szont elmegyek a másik, a harmadik, a sokadik ter­melőhöz. és tőled egyetlen darabot sem veszek. Ez len­ne az ideális kereskedői magatartás, de, mint láthat­juk, ennek előfeltétele egy­felől az árukínálat gazdagsá­ga, másfelől a több termelő egyidejű jelenléte a piacon. Ezek a feltételek egyelőre nem nevezhetők általáno­saknak. Van azután a kereskede­lemnek más eszköze is az árszínvonal mérséklésére, ez pedig a különféle áren­gedmények nyújtása. Míg korábban a kereskedelmi vállalatok kötelesek voltak úgynevezett kockázati alapot képezni, s az abban Össze­gyűlt pénzt árengedmény formájában maradéktalanul visszajuttatni a fogyasztók­nak — ma ilyen kötelezett­ségük nincs. Ma a forgal­mazók ítéletére van bízva, hogy adnak-e árengedményt, és ha igen. akkor minek az árából, milyen mértékűt, és mikor. Nyilvánvaló, hogy csak akkor élnek ezzel az eszközzel, ha olyan készlete­ik halmozódtak fel — pél­dául egy-egy ruházati sze­zon végén szinte törvénysze­rűen összegyűlnek, megma­radnak ilyen készletek —, amelyektől más módon nem tudnak megszabadulni. Kétségtelen tehát, hogy a kereskedelemnek vannak eszközei az infláció fékezé­sére, ám, hogy miként él ezek­kel az eszközökkel az a pi­aci körülményeken múlik. A Fogyasztók Országos Ta­nácsa mellett létrehozott ár­szakértői bizottság vélemé­nye szerint, a vállalatok ál­talában kevéssé élnek ezek­kel az eszközökkel. Lugosi Lajos, az említett árszakér­tői bizottság elnöke, egye­bek között azt írja a Keres­kedelmi Szemle című szak­lapban, hogy „önálló válla­lati ár- és árréspolitikával jobbára csak az importcik­keknél lehet találkozni”. Be­mutatja például a bútorke­reskedelem árpolitikáját, amely — annak ellenére, hogy több vállalat működik párhuzamosan, tehát helye lenne a versenynek — nem mutatja az árverseny jeleit. Annak ellenére sem. hogy a kereslet lanyha, a piac majd­nem telített. Sajátos módon egy ilyen helyzetben 5 év alatt majdnem 30 százalék­kal emelkedtek a bútorárak. vagyis, a termelők gyakorla­tilag zavartalanul továbbhá­ríthatták az alapanyagárak növekedésének és a költsé­gek emelkedésének megany- nyi hatását a iogya*„'t,Akra. „A kereskedelem és az ipar kapcsolatában kevés jele van annak, hogy ármérsék­lésre, eredményes áralkura törekednének” — írja a szakértő a bútorkereske­delemről. Ez, és a Fogyasztók Or­szágos Tanácsa vizsgálatai során, felgyűlt több más példa arra enged következ­tetni, hogy a kereskedelem ott sem törekszik igazán az áremelkedések féken tartá­sára, ahol arra minden oka megvan, ahol a körülmények azt nemcsak lehetségessé, de még szükségessé is ten­nék. Túl a hivatalos vizsgálato­kon és azok megállapítása­in, a vásárló tapasztalatai is ezt támasztják alá. Preg­náns példa erre a vendéglá­tás. A városok többségében, de különösen a fővárosban számos alig látogatott, ki­használatlan vendéglátó hely ragaszkodik makacsul ma­gas áraihoz, holott feltehető, hogy alacsonyabb árak mel­lett, jóval nagyobb lenne a forgalom, és képződhetne némi nyereség is. Nem sokat segített a me­rev ármagatartáson a ma­gánkereskedők megjelené­se sem. A maszek butikok, a magánvendéglők sem te­remtettek valódi árversenyt, sőt. esetenként éppen a szer­ződéses boltvezetők és a ma­gánkereskedők alkalmazzák a magasabb árakat. Mindebből bizonyára többféle következtetésre lehet jutni. Véleményem sze­rint a forgalmazás azért nem él az ármérséklés esz­közeivel, a magánkereske­dők azért nem folytatnak igazi árversenyt, mert az a piac, amelynek szereplői, valójában nem igazán piac, csak annak imitált mása. Ügy gondolom, a kereskede­lem csak akkor fog ármér­séklésre törekedni, ha az áruknak a jelenleginei is jóval nagyobb bőségével találja magát szembe, és ha az értékesítésben is igazi versenjN folyik. Addig azon­ban láthatóan nincs akadá­lya annak, hogy termelők és forgalmazók a mégoly ma­gas költségeiket is megfi­zettessék a vásárlókkal G. Zs. Élelmiszeripari termékek vastartalmának növelésére dolgoztak ki új eljárást a Konzervipari Kutatóintézet­ben. A módszerrel az élel­miszerekhez lehet ezt a fon­tos anyagot a szervezet szá­mára könnyen felvehető formában hozzáadni. A különböző vizsgálatok szerint még a fejlett orszá­gikban élőknek is jelentős része vashiányban szenved, s ez hosszabb idő alatt öma- gábar. is különféle betegsé­gek forrása lehet. Hazánk­ban a nőknek körülbelül a feléről, a férfiaknak mint­egy ötödéről derült ki, hogy vashiányos. Az intézet ku­tatói a Hajdúsági Agrár­ipari Egyesüléstől megvásá­rolt know-how alapján elő­állítható vaskészítmény hasz­nosításának módszereit dol­gozták ki. Megállapították, hogy néhány kedvelt élel­miszer dúsításához mennyi vaskészítmény szükséges és meghatározták a keverés technológiáját is. Eljárásuk alkalmazásával a vastartal­mú anyag az élelmiszerek él­vezeti értékét nem rontja. Az intézetben csokoládék, lekvárok, májkonzervek, löncshúsok és mézkészítmé­nyek előállításához használ­ták fel eddig a vaskészít­ményt. Kísérleteket kezdtek a mézzel-kakaóval ízesített alapanyag előállításával; ez­zel az alapmasszával a fo­gyasztók magük ízesíthetik a .különféle élelmiszereket, például a tejtermékeket. A vaskészítmény gyártására a kutatóintézet készült fel. Az úgynevezett félüzemi kísér­letek befejeződtek, ,s mi­helyt a gyártási engedélyt megkapják, indítják a folya­matos termelést. AZ IDEGENFORGALOM ÉS MEGYÉNK IV/3. Az utazási irodák szerepe A szervezett turizmus zömét az utazási irodák, a megyei idegenforgalmi hivatal és a vendéglátó vállalatok, szövetkezetek bonyolítják. Jelenleg a Mátra—Bükkben 20 idegenforgalmi iroda működik, ebben a térségben,' ellátottságuk jónak minősíthető. A Balaton és Nyugat-Dun|íntúl után a 3. helyen áll. Az igényekhez való alkalmaz­kodásban kedvező, hogy 17 településen fizető vendég-szolgálati megbízott van. Prob­léma, hogy az irodák csak a városokban találhatók. A megyében működő utazási irodák az elmúlt években üzleti és piogramajánlataikkal összességében jól szolgálták az idegenforgalmi politikát. Kedvezően alakult a külföldi fizetőeszköf&ök vásárlása és a szálláshelyeken a szervezett forgalom aránya. Előrelépés történt a tájegység adott­ságainak kihasználásában. Aktuális feladatok Nem sikerült kellő előre­haladást elérni a tartózko­dási idő növelésében. Pedig annak érdekében, hogy a kereslet időben és térben kedvezőbben alakuljon, leg­többet az utazásszervezők tehetnek. Jelenleg az irodák többsége csupán az ismert helyekre irányítja vendége­it. A szervezett utakat több­nyire a területi koncentrá­ció, az irodák közötti pár­huzamos, hasonló ajánlás, a rövidség jellemzi. A SZOT-, illetve vállalati üdülőkben tartózkodókat sem „ostro­molják” változatos kirándu­lási ajánlatokkal, sőt en­nek nemegyszer gátat szab a megyehatár merev kezelé­se. Tartalmas, változatos ajánlatokkal növelhető e ven­dégkör aktivizálódása, a fo­gadókapacitás hatékonyabb kihasználása. Az utazási irodák ered­ményesebb szervezőmunká­jának ma is részben akadá­lya az együttműködés eseti jellege. Egyetértünk azzal, hogy az egységes verseny a turisták javát szolgálja, de a merev elkülönülés inkább akadálya a magasabb szin­tű szolgáltatások nyújtásá­nak. A versennyel kapcso­latos fő gondok elsősorban az árversenyből adódnak. Hiányzik vendéglátó válla­lataink és utazási irodáink egy részénél a verseny a szolgáltatások színvonalá­ban. A probléma nem az, hogy egy új piacon valaki olcsóbban jelentkezik, ha­nem, hogy nemegyszer olyan területen jelenik meg — esetleg olcsóbban —, ame­lyen a többi idegenforgalmi szervezet már régóta jelen van. Egyetértünk azzal, hogy az idegenforgalmi te­rületeinken több vállalkozó legyen, de csak akkor, ha valamilyen formában töb­bet, jobbat, változatosabbat igyekszik nyújtani, mint a másik partner. Az elmondottakból követ­kezik néhány soron lévő. ak­tuális feladat, amely meg­oldása előbbre viheti ide­genforgalmi céljaink teljesí­tését. Bővíteni szükséges az utazási ajánlatokat. A Bel­kereskedelmi Kutatóintézet a MEBIB-bel való közös meg­bízásunk alapján kidolgozta az idegenforgalmi termékek bővítésének egész palettáját. Üzleti módszereket is ajánl­va jó lenne minél előbb ezt hasznosítani. Nem igényel nagyobb befektetést az ér­tékesítési tevékenység szín­vonalának emelése. Nem elég a pultnál sokszor riadt arc­cal állni, a vendéget kultu­ráltan és szakszerűen ki kell szolgálni. Talán e tevékeny­séget a vezetőknek is több­ször kellene minősíteni, el­ismerni, dicsérni, de ha kell fegyelmezni. Nagyobb figyelmet a szakemberképzésre Mint minden gazdasági folyamathoz, az idegenforga­lomhoz is a feltételeket az anyagi lehetőségek alapoz­zák meg. önmagában azon­ban nem hozhat eredményt az emberek hozzáértése, lel­kiismeretes munkája is szük­séges. A dolgozók helytállá­sa. lelkiismeretes munkája tette lehetővé az ismert eredmények elérését. Az ide­genforgalom túlnyomó ré­szét bonyolító utazási iro­dáknál a dolgozóknak 45— 50 százaléka rendelkezik a munkaköréhez kötelezően előírt szakmai képesítéssel. Kedvezőtlen jelenségek kö­zött kell megemlíteni az ide­gennyelv-ismeretet. A dolgo­zók közül kevesen beszélnek és tanulnak idegen nyelvet. Az országos szálloda- és ven­déglátóipari vállalatok kivé­telével továbbra is alacsony a tanácsi vendéglátó válla­latoknál. szövetkezeteknél a szakirányú egyetemet, főis­kolát végzettek aránya. A fiatal szakemberek megyébe való áramoltatásában még sok a tartalék, jobban kell élni a pályázati lehetőségek­kel. Képzési rendszerünkben kiemelkedő helyet foglal el az idegenvezető-képzés. El­sődleges feladat nem a tan­folyamon résztvevők szá­mának növelése, hanem az oktatás tartalmi színvonalá­nak az emelése. A képzés so­rán az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani az idegenvezetők politikai fel­készítésére, szemléletformá­lására, idegen nyelvi is­meretek megszerzésére. A továbblépésre a fontos ten­nivalók közé soroljuk, hogy az utazási irodák, vállalatok az emberi értékekkel, a jól felkészült fiatalokkal a jö­vőben felelősségteljesebben gazdálkodjanak. Az idegen- forgalmi szakemberek kép­zésében azoknak a szervek­nek is feladatai vannak, amelyek a közeljövőben új létesítményeket nyitnak. Eh­hez jó alapot nyújt a BTI keretében működő regioná­lis idegenforgalmi központ, ahonnan kikerültek az első­éves csoportok. Előbbre kell lépni az ágazatban dolgozók idegen nyelvű oktatásában, annál is inkább, mivel a megyeszékhelyen a képzés­hez szükséges személyi és technikai feltételek adottak. Konkrét fejlesztési terveink között szerepel egy új isko­latípus, a Dolgozók Idegen­forgalmi Szakközépiskolájá­nak létrehozása. Az idegen- forgalomban végzett mun­kánk eredményessége nagy­ban függ a felmerült né­hány kövtelmény teljesíté­sétől. Szolgáltatások, termékbővítés A fogalomkör lényegében magában foglalja mindazon kínálati elemeket, amelyek természeti vagy művi adott­ságok talaján, a szervezés hatékony eszköztárával nyúj­tanak alap-, vagy kiegészítő szolgáltatásokat, időtöltési és pénzköltési lehetőségeket. Az idegenforgalmi termékfejlesz­tés teendőit a sportturizmus, kultúrturizmus, komplex ide­genforgalmi attrakciók, gyógyturizmus, ifjúsági tu­rizmus, falusi turizmus körére csoportosíthatjuk. Bővebben a kulturális szolgáltatások helyzetét tárgyalom, mivel jelentősége az utóbbi évek­ben növekedett. Ez két mó­don nyilvánul meg. Először: az idegenforgalmi irodák programszervezésében, főleg a külföldiek számára első­sorban az IBUSZ részéről több „csomagban” ténysze­rűen értékesített kulturális szolgáltatás jelenik meg. Má­sodszor: a megyében tartóz­kodó külföldiek informáltsá­gában, az általános kulturá­lis kínálat fokozásában. Az idegenforgalom és a kultúra kapcsolata tekinte­tében a végbement fejlődés ellenére még sok a teendő, amely részint az utazási iro­dák, másfelől pedig a kultu­rális intézmények együtt­működésének javítását igény­lik. Egyik legnagyobb gond ezen a területen a tervsze­rűség nem egy esetben az előrelátás hiánya, más szóval nincs kellő átgondoltság a kulturális programok szerve­zésében és eladásában. Nem vagyunk még ráhangolódva arra. hogy legalább egyéves előrelátással, kellő biztonság­gal ígérhessünk programokat. A kulturális rendezvények propagandája elég sok kíván, nivalót hagy maga után, a tájékoztatások nem mindig pontosak, hiányoznak a szín­vonalas, még inkább az ide­gen nyelvű programfüzetek. Megyei szintű összefogással kellene kezdeményezni a rendezvények műsorfüzetben történő kiadását, de előbbre kellene lépni annak terjesz­tésében az idegenforgalmi szervezetek és kulturális in­tézmények között. Az is va­lós, hogy az anyagi lehető­ségek a kulturális intézmé­nyeknél szűkösek, még in­kább új programok létreho­zására. A probléma megölj dása érdekében nemcsak a szervezetek együttműködését kell erősíteni, hanem javí­tani kell az érdekmotiváció­kat is, beleértve ebbe még a jegyek értékesítésében a na­gyobb érdekeltséget az uta­zási irodák részéről. Mind­két irányban — az eladók­nál különösen — kiforratla­nok az érdekmotivációk. A kulturális intézmények gazda­sági szabályozása nem elég érzékeny ezen a területen. Márpedig, ha a tevékenység expanziójáról van szó az ide­genforgalomban, akkor na­gyon nehéz elképzelni anya­gi érdekek nélkül ezt a fej­lődést. Ez a dolog egyik pl- dala. a másik azonban az, hogy az idegenforgalmi szer­vezeteknek is sokkal többet kellene tenni azért, hogy a szálláshelyeken, vagy ott, ahol az idegen tartósan je­len van. folyamatos infor­mációt kapjon a kulturális eseményekről. Kiemelt fel­adatnak kell tekinteni, hogy a kulturális szolgáltatások színvonalának emelésével, a szórakoztatás fejlesztésével megteremtsük a költési kész­ség növelésének feltételeit. (Folytatjuk) Miskolc«* László

Next

/
Oldalképek
Tartalom