Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-18 / 194. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 18., kedd Kormoránok Apának lenni, fát ültetni és könyvet írni a hasznos élet megvalósításának három elfogadott formája. De a teljességhez hiányzik egy negyedik is: a művészi. Ez a kiállítás, melynek megvalósítására öt év óta fordítom minden szabadidőmet: művészi hitvallásom. Alkotásaim színtere Venezuela. mivel ez választott hazám, ott nevelkedtem, ott nőttek fel gyermekeim, ott élek. dolgozom és küzdők. Venezuela különleges adottságokkal rendelkező ország, mivel egyszerre karibi, ama- zonasi és andesi. A tengerpart és a strandok, a tenger és a szigetek mellett ott van az őserdő, a fennsík, a sivatagok. a síkságok és a hegyek. E vidékek közül sokat nehezen lehet megközelíteni, én pedig teljes ragyogásukban és — sokszor érintetlen — szépségükben akartam őket megörökíteni. Az volt a szándékom, hogy megmutassam ezt a földet vizeivel, sivatagaival, pálmafáival, ezt a földet, ahol a kék egybeolvad a türkizzel. Karnyújtásnyira akartam hozni a tepuyokat, kirándulni a nagy szavannán. Érzékeltetni akartam az Ori- nocót és az őserdőket. Bejártam a sivatagokat, hogy megfigyeljem a létért folyó küzdelmet. A síkságok fölé repültem, hogy lássam, a horizont mögött újabb és újabb horizont van. Bejártam az Andokot, hogy részt vegyek a mindennapok kemény munkájában, és megcsodáljam a havas csúcsokat és a mély völgyeket. Láttam a városokat a magasból és a földről, hogy képet kapjak az egészről és a részről. Láttam a napot, a felhőket, a fákat és a hegyeket. Meg akartam örökíteni a látottakat. hogy másoknak is megmutathassam. A fényképezőgép lencséjével akartam megfesteni Venezuelát, olyannak, amilyennek én szeretem; saját absztrakcióm. leegyszerűsítésem, elrendezésem és hierarchiám szerint. Az én hozzájárulásom annyi volt, hogy magasztaltam a szépséget, legjobb kifejezésében — és talán a legjobb fényben — rögzítettem a dolgokat. A fontosat akartam megörökíteni, ami felülmúlja a pillanatnyi benyomást, hogy kiemeljem a transzcendenst, az abszolútot. így akartam megragadni az esztétikát, ezt az alkotó energiát, mely arányt és egyensúlyt teremt és megszünteti a felesAndesi kislány Tehénpásztor (Fotók: Hauer Lajos reprodukciói — KS) legest és az irracionálist, a kegyetlent és a haszontalant, az észt pótló erőt. Esztétikának fogom fel azt, hogy adunk és nem elveszünk, én helyett azt módjuk, hogy mi, ma helyett azt, hogy mindig. Ezekkel a gondolatokkal térek vissza negyven év után szülőhazámba, amelytől sosem voltam távol, hogy megosszak valamit vele, amelyet eddig csak sajátomnak hittem, de ettől a perctől fogva valamennyiünké. Köszönöm, hogy velem tartanak. G. G. ★ Gabriel Gazsó fotókiállítása a Dorottya utcai kiállítóteremben látható. Töprengett) Az ember ' Az ember magában véve elsősorban vadállat. • .(Eric Maria Remarque) ★ Az ács gyötrődött: —„Talán bennem rejlik a hiba? Talán én vagyok a gonosz, hogy csak a kegyetlen gépek sikerülnek?” — De közben buzgón és rátermetten fundálta ki az újabb és újabb elmés kínzóeszközöket. (Italo Calvino) bával szennyben áll, fejével az eget érinti, és ha nincs étel a hasában, és ha nem elégíti ki a vágyát, akkor csak a szükség legközönségesebb gondolataira képes, de mihelyt egy kis kenyér van a hasában, és vágyát csillapította, érzései és gondolatai finoman és gyengéden mindjárt a felhőkbe ágaznak. (Louis Feutchwrangler) teljék, becsüljék, szeressék, és megértsék. (Friedrich Dürrenmatt) it Nevezhetjük akárhogy, de nem lehet az emberben mindent méterrel és kilóval mérni. Ezt a megmérhetet- lent nevezte a húsvét-szige- teki bennszülött az ő aku- akujának. És amikor máshova nem tudta tenni, odaállította bal térde mellé. Miért ne? Hiszen amúgy is mindig a leglehetetlenebb helyeken kószált. (Thor Heyerdahl) ★ (Lucifer mondja): — Miért is kezdtem emberrel nagyot, ki sárból, napsugárból összegyúrva, tudásra törpe és vakságra nagy. (Madách Imre) (Gyűjtötte: Havasházi László) Szovjet filmújdonságok A szellemi megújulás légkörében született szovjet filmalkotások legjavát a magyar nézők is láthatják a közeli hetekben, hónapokban. A beszámolók. recenziók élén szerepelt a grúz rendező, Tengiz Abuladze immár világhíressé lett filmje, a Vezeklés. Nem kevésbé értékes és érdekes alkotás Kosztantyin Lopusanszkij munkája, A halott ember levelei. A film egy atomkatasztrófa utáni világban játszódik; színhelye az a föld alatti bunker, ahol a néhány túlélő — dacolva a külvilág kényszerével — az élet újraindításán fáradozik. Igaz ember, akinek nincs Furcsa szerzet az ember- többé titka, mert nincs szűknek nevezett kétlábú, aki Iá- sége többé titokra, hogy tiszÉrtékpazarlós Szegények vagyunk, mégis krőzusként pazaroljuk szellemi értékeinket, azokat a kincseket, amelyekkel joggal büszkélkedhetnénk, ha rangjuknak megfelelően kezelnénk őket, ha félretennénk kicsinyességünket, kimondatlan, ravaszul rejtett irigységünket. Ez jutott eszembe, amikor a nem véletlenül népszerű Magunkat ajánljuk szombat délutáni kínálatában tallóztam. A műsor első blokkjának vendége Cserháti Zsuzsa, a közismert, az egyértelműen tehetséges énekesnő volt. A talpraesett, á lelményes Kőszegi Gábor riporterként jelesre vizsgázott', hiszen úgy csevegett köny- nyedén, hogy súlyos gondokat pásztázott, az egyedi esetben keresve a sajnos általánosan jellemzőt. Megvallom: nem vagyok zenei szakértő, azt azért mégis tudom, hogy ez a rokonszenves személyiség kivételes adottságú. A baj csak az. hogy nincs aki menedzselje, így aztán, bár az élvonalban lenne a helye, mégis messze sodródott onnan. Ezt hangsúlyozták a kollégák. ezt nyomatékolták a telefonálók, ezt emelte ki a beszélgetőpartner, az igényes zsurnaliszta. Hiányérzetem mégis támadt, ugyanis nem szólaltak meg azok. akiknek hivatalból illene felkarolni az arra érdemeseket, akik többek között ezért kapják nem is kis fizetésüket, akik csak úgy érezhetnék az alkotómunka semmi mással nem pótolható örömét, ha meglátnák, ha támogatnák az arra méltóakat. Most nem ez történt. Az aggasztó az. hogy máskor is az effajta, az igen elítélendő magatartás a jellemző. Megdöbbentő, hogy jelenlegi gazdasági helyzetünkben ilyen vétkesen bánunk a szürkeállománnyal, hiszen ez a kis nemzet csak ezzel léphet versenyképesként a nemzetközi porondra. Épp ezért kellenek az ilyen memen- tók, hátha elgondolkodtatják az illetékeseket, s ráriadnának arra; mi a kötelességük, mit mulasztottak el. A huszonnegyedik órában . .. Felelősséggel Nem először írom le, hogy a 168 órának, a rádió politikai magazinjának minden száma a közös dolgaink iránti felelősségérzet jegyében formálódik. Nincs hullámvölgy, nincs visszaesés, stagnálás, a mércét mindig magasan tartják. ügyelve arra, hogy ä lehetőségekhez képest fentebbre is emelhessék. A legutóbb az adóreform kapcsán térképezték fel országunk lakásviszonyait, emlékeztetve a magánépítkezés ezernyi nehézségére. Problémák sorjáztak, s ez akkor is fontos, ha az orvoslásra nem ajánlhattak egyértelműen hatásos medicinát. Havas Henrik Gábor Miklós színművészt szólaltatta meg, aki Major Tamásról készített gyorsportrét, kiemelve azt, hogy mindenekelőtt epi- zodistának volt osztályon felüli. Minősítését nem vitatom. s azt se, hogy ő vélekedhet így, hiszen hajdani nemzeti színházbeli főnökéről még annak életében elmondta véleményét, azt viszont indokoltan kifogásolom, hogy egy markáns egyéniség vélt vagy valódi babérait elhunyta után tépázzák meg. Célszerűbb lenne, ha a következő nemzedék tagjai indulatok nélkül mérlegelnék hibáit és erényeit. Ez az emberséges, ez a tisztességes alapállás, ráadásul megnyugtató összképet ígér. A történelmi távlat, a sokszor emlegetett glasznoszty jegyében vetődik fel ismét a Szovjetunióban a sztálini korszak tacituszi. azaz harag és részrehajlás nélküli megközelítése. Most F. F. Raszkolnyikov híressé vált levelét idézték, annak a dip. lomatának a megnyilatkozását, aki a kritizálhatatlan, a félistennek kikiáltott vezér vétkeiről készített leltárát annak idején Moszkvába postázta, utalva cezaromá- niájára, a Zsarnoki szemléletből fakadó koncepciós perekre, hadúri hozzá nem értésére, arra, hogy emiatt veszett a csatatereken háromszor annyi orosz katona, mint német. Az effajta igazságtevés szükségszerű, hiszen a múlt okító példa. Mindenütt ... Pécsi István Stravinsky-beszélgetések A Gondolat most jelentette meg a sokkötetes Craft— Stravinsky-művek válogatásából kivonatolt könyvét. Robert Craft jó kérdező, ismerj szakmája minden fogását és főként érteni latszik azt az egyéniséget, akit ez a század növelt nagy- gyá úgy, hogy nagyszerű tulajdonságairól, remek európaiságáról inkább csak utólag értesültünk. A zenerajongók kívülről fújják művei listáját, magunk is akárhányszor elhallgatnánk, balettel együtt végigélveznénk a Tavaszi áldozatot, a Petruskát és a többieket. De arról igazán első kézből most kapjuk az információt, ki és mi is volt ez a lengyel—orosz származék zenei nagyság, aki úgy felsorolja gyerekkora színhelyeit, embereit, mintha könyvből olvasná, és olyan jellemzéseket formál a feltett kíváncsiskodó kérdésre, mintha mindig is arra készült volna, hogy jellemezzen, ítéleteket dobjon oda. Szinte teljesen mellékesen megelevenít egy kort. olyan embereket, akik a századelő szellemiségét hordozták, alakították. Nem titkolja szenvedélyes barátságait, vonzalmait, s bár meglepődünk sommás, nemegyszer fejbekólintó megállapításain, ellenszenvein, arra kényszerít, hogy végiggondoljuk, mi is az alapja az előtárt elmarasztalásnak. És milyen hitelesnek tűnik egy-egy megjegyzése nagy zeneszerzőkről, akiket csaknem szentségtörő gondolatokkal közelit meg! És mindvégig élvezetes olvasmány, eleven gondolat* áradat ez a kötet! S ha az egri koncertközönségnek ez mond valamit: Pándi Marianne kitűnő fordítása nemcsak a szakember tudását dicséri, hanem a fordítónak' azt a remek beleérző képességét, belső hallását is. amellyel ezt a színes szöveget magyarította. Gabriel Gazsó fotókiállítása Caracas madártávlatból
