Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-18 / 194. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 18., kedd 5. Kilencvenéves épület, kilencvenéves gyűjtemény A Mezőgazdasági Múzeum története A Városliget közepén, a Széchenyiről elnevezett szigeten az 1896-os millenniumi kiállításra 21 nevezetes történelmi épületünket idéző épületcsoportot emelt Alpár Ignác, a neves építész. Nem időt állóan, rabitzból elkészítette a magyar építészet ezer évét illusztráló, változó stílusú romantikus épületkomplexumát. Ott a román stüu- sú jáki kápolna, a lébényi templomot utánzó alaprajzzal. a kolostorudvar, az árkádos kerengő, a pillérek, gyámkövék motívuma román kori műemlékeink másolataival. A Vajdahunyadi várkastély másolata. Későgót a szepescsütörtökhelyi kápolna kisebbített párja. Erkélyével, hatalmas ablakrózsájával. középen a Hunyadiak címerhollójával. Mátyás és Beatrix reliefjével. A vártorony a segesvári vár apostolok tornyának nevezett magaslata után épült. A másik torony a nehézkes brassói Szent Katalin-bástya sisakját és toronyfiókáit idézi, a bártfai városháza erkélyeivel és ablakkereteivel. A reneszánsz és barokk épületcsoport a gödöllői Gras- salkovich-kastély, a péceli Jesznák-palota, a gyulafehérvári vár stílusjegyeit ötvözi egybe. A főépület homlokzata kései barokk, a budapesti volt Grassalkovich- palotához hasonló, a kapuerkély a Piarista utcai Kriszt-ház erkélyére emlékeztet. meg az agrártudományi kutatást. Azóta is építettek, korszerűsítettek. Bővült a technikai felszereltség, s megnőttek a muzeológiai és a tudományos kutatás feladatai is. Számos publikációt, tanulmányt jelentetett meg témakörében a múzeum. Rendkívül gazdag az intézmény adattára, 80 ezer kötetes a szakkönyvtárai Szisztematikus a gyűjtés, s 1963 óta bekapcsolódott a régészeti ásatásokba. gyűjtik a termesztett növények magvait, a háziállatok csontjait, a régi mezőgazdasági eszközöket. Újszerű kiállítások, állandó és időszaki tárlatok foglalkoznak egy-egy mezőgazda- sági ágazat termelési folyamatával. Oj fejezet a kiállításokon a magyar mező- gazdaság szocialista átszervezése. Ismeretterjesztő előadások. diák- és felnőttfoglalkozások, újszerűén a környezet- és természetvédelemre nevelés teszik népszerűvé, s évek óta a leglátogatot- tabbá a Magyar Mezőgazdasági Múzeumot. Nem volt zökkenőmentes az a 90 év. amelyet a múzeum máig megtett. De most is vállalja a feladatát, amit az alapításkor fogalmaztak meg: „ ... rendeltetése, hogy a magyar mezőgazdaság sokoldalúságát, eszközeit és termelésének eredményeit szemléltesse a szakemberek. a falvak népe és a mezőgazdaságtól távol élő városi tömegeknek ... jó áttekintést adjon a hozzánk érkező külföldi látogatóknak a magyar mezőgazdaság mindenkori állapotáról." millenniumi kiállításra ösz- szegyűjtött anyag együtt- tartásával. A Földművelésügyi Minisztérium és a főváros támogatásával aztán 1897-ben megnyílhatott a múzeum. Majd az átépítés után, 1907- ben Ferenc József avatta fel az intézményt. Gyarapodó gyűjtemény, reprezentatív kiállítások, országos és nemzetközi kongresszusok tették egyre ismertebbé a múzeum nevét és anyagát. Miközben háborúk, gazdasági válságok szorongatták költségvetéseit, nehezítették gyűjtő, ismeret- terjesztő munkáját. A felszabadulást félig romba döntött épülettel, javarészt megsemmisült gyűjteménnyel érte meg a múzeum. Sokáig léte is bizonytalan volt. S csak 1950-ben kezdődött meg újjáépítése. Újjászervezték a kiállításokat, az ismeretközlő, gyűjtő és nyilvántartó tevékenységet. s új utakon kezdték A múzeum épülete Alpár Ignác épületei adtak helyet a millenniumi történelmi kiállításnak. Az épületek a kiállításon olyan sikert arattak, hogy közkívánatra 1900 és 1907 között szilárd, állandó jellegű épületekké alakították. Időközben falai közé költözött a Mezőgazdasági Múzeum, amelynek alapításáról egy 1896 júniusában keletkezett földművelésügyi miniszteri rendelet intézkedett. 90 éves a Magyar Mezőgazdasági Múzeum — adja hírül az intézmény új időszaki kiállítása, noha mindjárt a tárlat bevezetőjéből megtudjuk. tulajdonképpen már az 1860-as években szorgalmaztak, s 1869-ben létre is hoztak egy Kertészeti Múzeumot, majd 1871-ben egy Gazdasági Múzeumot. S noha ezek előbb-utóbb megszűntek, a gondolat továbbra is élő volt. hogy tudniillik legyen múzeuma a hazai gazdálkodásnak. Jó alkalom kínálkozott erre a Részlet a kiállításról (Hauer Lajos felvételei — KS) K. M. Áta horvátjai Díszes homlokzatú átai házak (Németh Enikő felvételei) Pécstől délre mind több településen üti meg idegen szó az arra járó utazó fülét. Többek között német és horvát beszéd. Horvátok több település (például Ká- toly, Pécsudvard, Szalán- ta, Kökény) lakosságának a többségét alkotják, s múltjuk, jelenük a legalaposabban a „bosnyák” tájházáról híres A tán tanulmányozható. Hogy miképpen találtak otthonra mind Átán, mind a környékbeli helységekben a délszlávok? Nos, betelepítették őket. Egy részük még a török világ előtt cserélte fel a Bosznia északkeleti részéhez tartozó óhazát ezzel a pannóniai vidékkel, más részük — s ők voltak többen — viszont már a török kivonulása után érkezett. Amiben viszont azonosnak bizonyultak a nagy mezei szorgalom, és a hagyományok szakadatlan ápolása. E vidék magyarsága és németsége általában megelégedett a kevesebb faradsággal jár szántóföldi növénytermesztéssel, a horvátok viszont a domboldali táblákon is kertészkedtek: zöldségféléket termeltek, s pécsi piacra vitték. Még arra is telt az erejükből. hogy aratás után a tarlót újra beültessék gyorsan érő káposztával, amit aztán frissen is, savanyí- tottan is eladtak a kapicás lányok, asszonyok. A fehérnép persze nem csupán az adásvétel dolgait intézte, hanem rengeteget szőtt és font. Egyrészt az óriási kenderültetvények termését dolgozták fel tarka csíkozású vászonná, másrészt a máig népes birkanyájak gyapját is mosták, kártolták, fonták, s készítettek belőle el- nyűhetetlen viseleti darabokat. Aki végigjárja a kívül szerény, belül azonban annál gazdagabban felékesített átai múzeumot, az pontos képet kaphat a baranyai horvátság régi és még régebbi életviteléről, szokásrendjéről. Megtudható ebben a hajdani iskolaépületben például az is, hogy a mi bos- nyákjaink nyáron egyszerű vászonruhákba bújtak, télen pedig szintén díszí- tetlen posztó védte őket — legföljebb . ha az ünneplő ingük mellrészén mutatkozott némi hímzés. A két világháború között aztán mind többen és töhben hordtak fekete bársonyöltözetet, az ingek elejére pedig színes fémcsillogók kerültek. Hasonló változást mutatnak a női ruhák is: ezek rózsás mintájú kásmir szoknyákkal, „bütykös” díszítésű harisnyákkal gazdagodtak. Az átai gyűjtemény — létét Matusek László tanító úrnak köszönheti — a baranyai horvátok szellemi életéről, iskolázásáról is jó képet ad. Az ott felhalmozott nyomtatványokból egyebek között azt is megtudhatjuk, hogy a népcsoport a szerb- horvát irodalmi változatát beszéli, s hogy hajdan a Zágrábban kiadott kalendáriumok. jelentették a fő olvasnivalót. Tankönyvek nem maradtak fönn, mindössze a hittant tanították ugyanis szerbhorvátui; a többi közismereti tárgyat magyarul. Manapság bőségesen nyomtatnak e nyelven is tankönyveket, hiszen Pécsett óvoda, általános és középiskola is várja a horvátság ifjabb évjáratait. A Narodne Novine című újság szinte minden házba jár, és a pécsi rádió szerbhorvát nyelvű adásainak szintén van elég hallgatója. Egészen a legutóbbi időkig elég nagyfokú volt a zártság; a vegyes házasságok ritkaságszámba mentek. Újabban viszont arrafelé is oldódnak a kötelékek, sok a költözés, s Átán is gyakran hallani magyar szót. A népviselet is csupán a jelesebb napokon — például a híres búcsúk alkalmával — kerül elő. Ekkor azonban egymást követik a Boszniából átörökített dallamok, és természetesen a híres körtánc, a kóló is megperdül a tamburazenekar lüktető muzsikájára . .. A. L. Q hajdani város Nagykörösre gondolok, anélkül, hogy közigazgatási okfejtésekkel határoznánk meg, mi a várossá válás feltétele, vagy pedig, hogy megfoszt-e egy települést város jellegétől, ha nincs többé bírósága, szülőotthona, kórháza, tanítóképzője, aminek birtokában a köznép várossá minősítette. Tehát mindezek nélkül kérdezhetjük: mivé lett a hajdani Nagykőrös városa, s valóban megvan-e még az a varázsa, ami vonzóvá tette? A háború előtti Nagykőrös erősen igyekezett, hogy elérje Kecskemét rangját, inkább valamiféle elevenebb, intenzívebb, még belterjedtebb, még korszerűbb mezőgazdasággal, kertészettel, zöldséget, gyümölcsöt feldolgozó iparral. A török uralom alatt kiváltságokat élvezett, aztán mentesült a földesúri terhek alól. s lett a XIX. század derekára mentsvára, s otthona Arany Jánosnak, Mentovich Ferencnek, Szász Károlynak, Szilágyi Sándornak. Salamon Ferencnek, országos hírű tudósainknak, költőinknek. Kalocsa Balázs és Faragó Zsuzsanna nevét iskola viseli. Divat volt a múlt században, különösen gyermektelen házaspároknál, hogy a városra hagyják vagyonukat, de ez az ajándékozás több a megszokottnál: egy iskolateremtő nép gesztusa. Amikor a negyvenes években Nagykőrössel ismerkedtem. az ejtett meg, hogy a Huszár Balázsok, Zsoldos Balázsok, jómódúnak aligha mondható gazdák, tegező viszonyban voltak a tanári karral. Más levegő volt itt. Nagykőrösön, mint mezővárosainkban általában. A televízióban is elmondta néhány volt szegényparaszt, hogy a régi konzervgyár igazgatójához bármikor fordulhattak segítségért, s hogy a paprika, paradicsom, uborka. meggy, barack, amit Benedek délután felvásárolt, hajnalban már a bécsi piacon kínáltatta magát, megkülönböztetett minőséggel. És amikor még úgy savanyították az uborkát, hogy a hordót feltették a ’ szekérre, bele az uborkát, ecetet, kaprot, s aztán hogy felért Pestre. már meg is savanyodott, akkor — vagyis az első világháború előtt — hirtelené- ben meggazdagodott ez a város. A napokban még százhúsz olyan lakóházat fényképeztem le, amit az 1908— 14-es években építettek, vagy formáltak át a kor legmodernebb stílusára, a szecesz- szióra, hogy máról holnapra magáévá tegye a parasztváros a kor modern polgári építészetét, lakáskultúráját nemkülönben. Arcot adott ez Nagykőrösnek, s példátlan ez a művészetek történetében. Elöl a ház frontja, kapujával együtt még ma is úgy áll. mint hetven éve, s hátul az udvaron ott maradt az ól, a pajta, a szérű, a pa- rasztgazdálkodás minden eszköze. Az Encsi utca és a Kecskeméti út sarkán Szűcs Ferenc valamikori kovácsmester portáját még ma is az ország legszebb szecesz- sziós kovácsoltvas kapuja őrzi. B. Tóth Ferenc mellszobra ott áll a Kecskemét felől jövet bal oldalon. Levett kalappal kellene köszönteni. Krajcárokért vásárolt a század elején szél fútta homokot Nagykőrös határában, s leterítette szalmával, elültette a szőlővesszőket, s teremtett olyan szőlőkultúráí Nyársapát környékén, Cegléd és Nagykőrös között, aminek csodájára jártak. Kastélyt is emelt, saját tervezéNagykőrös, Tanácsháza sü fűtéssel, vízellátással, hogy kései utóda, a társulásból nőtt intézmény ma sem érzi benne magát idegenül. Nincs B. Tóth Ferencnek kultusza Nagykőrösön. dehogy van. Arany János is csak „gyüttmönt" volt. s ezen a szemléleten a megnövekedett Konzervgyár, a Pipagyár, a Ládagyár, a környék betelepedettjei sem sokat változtattak. Legfeljebb annyit, hogy a város jelképévé vált középkori református templom hajdani népes gyülekezete fogyatkozóban, s a katolikus templom ragyog a fénytől és a környékről besereglettek- től. A példátlanul tiszteletre méltó paraszt szecesszió emlékeit a mai kőműves nemzedék imitt-amott igyekszik helyrehozni, de ugyanakkor a régi Kisvárosháza ölébe betelepedett a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat olyan szemérmetlenül, s értelmetlenül, hogy tönkretette a főteret lezáró, volt Kisvárosháza architektúráját éppúgy, mint ahogy megfgsz- totta Nagykőrös szépséges terét is kiterjedésétől. Hiába épültek a „Tormás”-ban példás családi társasházak, ha egyszer vasút felől jövet betonkaszárnyák fogadnak. De legalább nem toronyházak. Akarva, nem akarva Nagykőrös őrzi hagyományai értékét. Határában kis zártkertekben virágzó zöldségtermesztés folyik, s olyan almafák zöldellnek, hogy harmadik évükben már roskadoznak a gyümölcstől. A féltett körösi meggynek nyoma alig vant de helyébe nőttek a régen alig ismert őszibarackok, almák, s újból születnek B. Tóth Ferencek, szívós akarattal teremtve a „semmiből virágokat”. Múzeumának szép darabjai a fejfák. A temetőben néhányan még gombos fákkal temetkeznek, de a nagyzási hóbort megfojtotta ezt a jó hagyományújító kezdeményezést. Meg kell értenünk, hogy egy város, amelyik a történelem során szervesen nőtt fel földbéli, gazdasági, társadalmi adottságaiból, nem szívesen viseli el az erőszakos beavatkozást, s nem viszi örömmel saját szülőotthona helyett Ceglédre, vagy a még messzebbi Kerepes- tarcsára fiatal anyáit, nem szívesen mondott le járási biráinak ítélkező jogáról, tanítók ballagásának kedves rítusáról. Gyakran végig nem gondolt építkezés miatt hovatovább elvész Nagykőrös vonzása is. Pedig tudna építkezni. Egyebet ne említsünk a_ Tormási lakótelepen példásan átalakított Művelődési Háznál. Ne kívánjuk, hogy rangos múzeumába szoruljon tiszteletet érdemlő múltja. K. A.
