Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-01 / 153. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. július 1., szerda Egri bosszúságok — egri visszásságok Hadüzenet a Némaságnak* Varsa Zoltán: Hadüzenet Eger szívében, az Egészségház utcai lakótömb közepén lévő térség sivárságát, pusztaságát a városi tanács műszaki osztálya, a megyei tanács vb-határoza- ta alapján egy csobogó dísz- kúttal kívánta színesebbé tenni. A meghirdetett pályázatot az alap lektorátusának bírálata alapján 1962- ben a jeles egri szobrászművész. Szabó László nyerte el. A diszkót szoborművé rövidesen el is készült, de hosszú-hosszú éveken át nem nyert felállítást. Éppen a Népújság részéről történt nógatás eredményeként a Beruházó Vállalat végül is leszállíttatta és felállíttatta a szobrot; de csupán a szobrot. Bár elkészült és a műszaki osztály rendelkezésére állt a szobor előtti amorf vízmedence terve, de mind a mai napig csonka, a szó szoros értelmében értelmetlen lett a vízbe lépő nő alakja. Illő lenne, ha negyedszázad múltán (!) végre elkészülne a kis vízmedence is, teljessé téve ezzel a műalkotás értékét. Egyébként a kedves szobor értékét mintegy agyon- bunkózza az a körülmény is, hogy éppen elébe telepítettek egy kandelábert, s egy szőnyegporoló is közvetlen előterében dísztelen- kedik. ★ A meglehetősen szerencsétlen sorsú egri szobrászati alkotásoknál maradva, nem mehetünk el szó nélkül egy másik mellett sem. A Gólya utcai lakótelep Kossuth Lajos utca felőli végében napozó akt női figura elvileg egy négyzet alakú vízmedence közepén lévő kis kör formájú szigetecskén élvezi a nap sugarait. Igen ám — de a medencében soha. egyetlen napon át sem volt víz, de annál inkább kosz és szemét. Most, hogy kiépült melléke, mindenképpen elengedhe- telenül szükségszerű lenne a művészeti alkotást — ha szabad azt mondanunk — rendeltetésszerű állapotába hozni a műszaki osztálynak. Ügy az Egészségház utcai. mint a Gólya utcai szobrászati alkotás végre valahá- ra rendbe hozandó! •ár Azokban az 1950-es és 60- as években, amikor még fennállott és tevékenyen működött a műemléki albizottság, a város legjelentékenyebb műemlék és műemlék jellegű épületeit táblákkal jelölték meg. Igen ám, de az azóta megtörtént kutatások, elsősorban levéltári kutatások egy sor ilyen műemléktábla állításait megcáfolták. A helyes adatokról a Heves megye műemlékei c. munka II. kötete részletesen és pontosan tájékoztatja az illetékeseket. Így hibás a Líceumon, az úgynevezett kis Dobó téren és a Dózsa György téren éppen napjainkban „újjáépülő” lakóház műemléktáblája. Hogy többet ne mondjunk: a Dózsa György téri lakóház sohasem adott helyet dervis iskolának — ezt már Soós Imre levéltár-igazgató régen megírta —, mivel a kérdéses mohamedán iskola éppen a szemben lévő oldalon állott. ★ S e visszásság, szemet bántó bosszúság kapcsán kell szóvá tennünk, hogy teljesen hibás alapállásból kiindulva szüntette meg a városi tanács a műszaki osztály mellett igen élénk és hasznos munkát kifejtő műemléki albizottságot. Mind hivatalból résztvevője állíthatom, hogy a városi tanács legbuzgóbb és legtevékenyebb albizottsága volt! Ügy hiszem, hogy elegendő, ha a közelmúltban elhunyt elnökének, Hevessy Sándor városi főmérnöknek szinte pótolhatatlannak bizonyult munkásságára hivatkozunk. Ügy hisszük, hogy időszerű lenne felülvizsgálnia a tanácsnak az 1960-as években elhamarkodott döntését, és ismét életre kelteni a műszaki osztály mellett a műemléki albizottságot. ★ A belvárosban, a fürdő- környéken, egy ugrásnyira a Szarvas tértől nyílik a szűk kis Rókus köz, mely a XVIII. század elején dühöngött pestis járvány nyomán létesült hajdani temetőbe vezet. A Rókus temető egyházi tulajdonban van, s gondozója a Makiári úti plébánia. Az az állapot azonban. ami ott fogadja a látogatót. az nem lehangoló, de vérig felháborító. A temetődomb alját a plébánia bérbe adta az Építőipari KTSZ- nek. de a Lakisz is oda telepedett. Kőfaragó és tető- szigetelő részleg, üveg- és építőíaanyag-raktár, s a jó ég tudja mi minden rútítja ott vad összevisszaságban ezt az értékes területet. Felmerül a kérdés: vajon adott-e a műszaki osztály építési engedélyt a Lakisznak ott raktárházak építésére? S ha igen, minő alapon? Egy sírkápolnát 'is bérbe adott a plébánia; s az egykori ka- nonoki nyughely ma raktár! A temetőt térdig érő gaz, fű nőtte be. Jókora szemétkupacok rútítják. Kidöntött síremlékek tanúskodnak gazdátlanságukról. A Rókus- kápolna ablakát betörték. Lépésről lépésre nő a jó szándékú egri polgár felháborodása ennek a hatalmas értékű ingatlannak gazdátlansága felett. Sajnos e helyzet kialakításában a városi műszaki osztály is ludas, mert tudomással bírt, hogy a Vöröstüzér utcában megszüntetett sírkőfaragó részleg a temetőbe fog települni! Kell nekünk az, hogy a Magyar Nemzet cikkezzen a Rókus temető építési raktárul bérbe adott sirkápolnájá- ról? Ne feledjék az illetékesek, hogy a Rókus temető a városközpontban fekszik, s az ott teremtett helyzet sürgősen felszámolandó, s a térség kérdése az egyház bevonásával mielőbb megnyugtatóan rendezendő, mert ami ott fogadja a jámbor, mit sem sejtő polgárt: az több. mint felháborító! ★ De nem mehetünk el szó nélkül egy műemléki rombo. lást napjainkban jóvá tevő szándék mellett sem. Az 1960-as évek legelején a volt irgalmas rendház ebédlőjének, úgynevezett re- fektóriumának falát díszítő XVIII. századi architúra- festést bemeszelték. A barbár tettnek áldozatul estek a XVIII. századvégi városábrázolások is. A városi tanács műszaki osztálya nyomban jelentette a barbár tettet az Országos Műemléki Felügyelőségnek, mely azonban akkor (!) a kisujját sem mozdította meg. — Most azonban arról értesültünk, hogy kezdetét vette — hi- hetően igen tekintélyes költségek árán — a kórházigazgatóság és az OMF összefogásával a bizonyára évekig tartó restaurálómunka. Sugár István Pályaelhagyók lesznek-e a pályakezdők? A fiatal szakmunkások beilleszkedéséről... A közelmúltban készített felmérést a Szakszervezetek Heves Megyei Tanácsa mellett működő nőbizottság az ipari szakmunkásképző intézetek 563 végzős hallgatója körében: a fiatalok elhelyezkedési terveiről, a pályamódosításról, továbbtanulási szándékairól. A kiküldött kérdőívek alapján arra is választ kaptak egyebek mellett, hogy a frissen munkába állókat kik, milyen szervezetek segítették céljaiknak legmegfelelőbb szakma, hivatás kiválasztásában. Nos, egyébek mellett ez volt a fő témája a tegnap délelőtt Egerben, az SZMT- székházban megtartott nőbizottsági testületi ülésnek. Az előadó Jenei Artúrné, a Heves Megyei Pedagógiai Intézet általános pedagógiai osztályának vezetője, a nőbizottság tagja, nemcsak a felmérés igen tanulságos eredményeit ismertette, de rámutatott a továbblépés, változtatás lehetőségeire is. Beszámolójában kiemelte, hogy megyénkben napjainkban fokozott a vállalatok, termelőüzemek igénye a jól képzett fiatal szakmunkás férfiak és nők iránt. Ezzel szemben elgondolkodtató, hogy a végzősöknek csak 77 százaléka szándékozik munkába állni. Többen, főleg a nők, a családalapítás vagy egyéb okok miatt egyelőre nem akarnak elhelyezkedni. Elgondolkodtató, hogy a megkérdezettek 31 százaléka, ha újra kezdhetné, más szakmát tanulna. A lányok közül például sokan tanult szakmájuk helyett inkább varrónők vagy fodrászok szeretnének lenni. Az értekezletén elhangzott következtetésekből csak néhányat emelünk ki: nem szigorítani kellene, inkátyb jobban megszervezni a szakmunkásképzést. Érdemes nagyobb figyelmet szentelniük az oktató intézményeknek, a gyakorlóhelyek kiválasztásában. És még egy: o szakszervezet munkahelyi alapszervei többet és személyre szólóbban foglalkozhatnának e jövőnk szempontjából meghatározó réteggel. A kritika vagy inkább nem létező irodalomszociográfiánk feladata volna számba venni azt, hogy mit is jelent manapság vidéken élő költőnek, írónak lenni Magyarországon. Olyan valakinek, aki a szülőföld, a megtartó és ihlető táj közelségét. a legbensőségesebb otthonosság mindennapjait percre sem cserélte más, vonzóbb és kecsegtetőbb literatúrai körülményeket, lehetőségeket kínáló lakhelyre. Olyannak tehát, mint e kötet szerzője. Varsa Zoltán, aki az ország „legnagyobb falujá”-ban, Orosházán él. s e szűkebb pátria olykor fölemelő, olykor fulladásig szorító ölelésében vergődve vagy föloldódva írja erőteljes költői alkatról s a szó jó értelmében vett földközeli indulatokról tanúskodó verseit. Hadüzenet című verseskönyve, amely egy érett költő érett verseit tartalmazza. mind szerkezetéből, szerkesztéséből, mind pedig a költemények szövegszervezési módjának időbeli egymásra rétegzettségéből ítélve. már évekkel ezelőtt kész, befejezett, lezárt kötet lehetett. Csak nagy késéssel és csak a békéscsabai könyvtár jó ügyhöz méltó buzgalmának köszönhetően látott napvilágot, ami — föltehetően és sajnálatos módon — hátrányosan befolyásolja majd a terjesztés lehetőségeit is. (A Hadüzenet egyébként Varsa Zoltán második verseskönyve, idestova két évtizede megjelent már egy karcsú füzetkéje az Űj Auróra-könyvek című sorozatban.) Ha a műveket nézem, melyek hagyományos szerkesztésmódban, öt ciklusra — Magamraolvasó, Kisvárosi történetek. Vallomás. Negyven fölött éles fanyarban, Hadüzenet — osztva sorakoznak a kötetben, a • Varsa (Varga) Zoltán hosszú ideig a hevesi művelődési otthon igazgatója volt. „hátrányos helyzet” semmiben sem érhető tetten. Bár költészetünk mai mozgásirányait tekintve a Varsáétól eltérő, az új kifejezési eszközök és költői-alkotói eljárások irányába bátrabban tájékozódó poétikai felfogásokra helyezem a nagyobb hangsúlyt, mégis jószívvel veszem tudomásul, hogy ö a hagyományra, a József Attila-i és Nagy László-i örökség tudatos, programszerű fö'lvállalására és továbbépítésére szavaz (Apám. Elégia. A királyfi tánca, Hullócsikó imádsága). Ez azonban sem a szövegformálásban, sem az írás „tárgyában”, sem pedig a megverselt érzelmek. indulatok szempontjából nem jelent valamiféle — az epigonizmus veszélyeit is magában rejtő — múltba való beszűkülést, egy húrra hangoltságot Ellenkezőleg, üdítő a kötet sokarcúsága. a művek egymásutánjában érzékelhető többszólamúság. amelyben a balladás hangulatú. népies verselésmódtól (pl. Almok hazája), az élőbeszéd dikciójához idomuló szabadversen keresztül (pl. Joplin imája, E. a vonaton), a szikár-szigorú fegyelemmel építkező gondolati líráig (pl. Egy hajnali kép a 70- es évekből, Tükör-virrasztó) és a publicisztikus-közéleti hangvételű opuszokig (pl. Trafik, Kérelem, Közgazdaságtan) terjed a skála. A költő már régóta ott áll és szemlélődik „a penészszürke égbolt” alatt, az ..eltorlaszolt időben", valamelyik eldugott orosházi utcasarkon vagy sikátorban. a „vidéki ország vidékén" és — akarja vagy sem — „válla nekiütődik a század hamuval, vérrel vakolt falának” és „Ez a hazám" — mondja. Szól. Megszólal. Hadat üzen a vidéki létbe szorított Némaságnak. Figyeljünk rá! Endrődi Szabó Ernő rr Oserdei madarak a Mátra Múzeu TÓ0OG- 3A A/OS .-7ió, ^TMMG FEKETÉBEN ii/.i. B ogosi éppen pohara szájára helyezte mutatóujját, a Tüborg sör habgejzírjét megfékezendő, amikor Bihari, a hírlapíró benyitott a presszó üvegajtaján. — Átvert az a bestia. Hiába vártam. Ügy látszik nem tudott eljönni — rogyott le a székre a nagydarab, pirospozsgás fiatalember. — Zsebéből karikára fűzött kulcscsomót halászott elő, s színpadias mozdulattal nyújtotta át a sörösüvegek légterében Bogosinak, aki hanyagul csúsztatta barna, kissé már viseltes kordzakójának zsebébe. Bihari, a hírlapíró hónapok óta használta már Bogosi lakását, hetente egyszer ott adott randevút Natasának, a szőke, enyhén molett orosztanárnőnek. Bogosi felesége is értesült a dologról, s bár nem nagyon tetszett neki, tudta, hogy hiába is tiltakozna ellene, hiszen ő délelőttönként egy falusi iskolában tanított, így nem állt módjában, hogy ellenőrizze, ki tartózkodik éppen a lakásban. Bogosi, az estis joghallgató rakodómunkási állását hetekkel előbb adta föl, asz- szonya tartotta el, s egyre gyakrabban és ingerültebben hozta tudomására, hogy helyezkedjék el, különben pakolhat. Házasságuk hosszú idő óta húzódó csődjét már csak betetőzte Bogosi munka nélküli „lebegő” életformája, amiből egyelőre nemigen látszott kiút. Legalábbis az újrakezdéshez a joghallgató nem érzett elegendő erőt magában, meg aztán a panel kényszerű börtöne is összekötötte őket, a kislányról nem is beszélve, akitől önszántából képtelen lett volna megválni Bogosi. Különös együttlét volt ez, többnyire tiszteletben tartott játék- szabályokkal, amit csak ritkán rúgott föl az ösztönök vad és kiszámíthatatlan lázadása. A kielégíthetetlen szeretetéhség lassan, de biztosan finoman roncsoló gyűlöletbe váltott. Ebbe a furcsa elszakadásba még az is belefért, hogy olykor-olykor lefeküdtek egymással, megkívánva a másikban felgyülemlett, zaklató ide- genséget. Bogosi délelőtt tízkor adta át a lakáskulcsot a hírlapírónak, aki a szertartásnak megfelelően, ünicummal és sörrel hálálta meg barátja szívességét. De ma, mit volt mit tenni, nem jött el az asszony, így álig negyedóra elteltével a két cimbora már újra együtt iszogatott. Bihari, aki egy vadász öntudatával vallotta és hirdette, hogy villanásnyi életünk egyedüli értelmes célja a szeretkezés, éppen tavalyi kalandjáról mesélt az autóstopos keletnémet lánnyal, amikor hirtelen fölpattant, és az ablakon át a túlnani járdát vizslatta, ahol egy gyászruhás, fiatal nő tipegett, babakocsit tolva maga előtt, aztán se szó, se beszéd kirohant az utcára. A joghallgató odabentről figyelte a nem mindennapi társalgást: a falstaffi pocak és a feketébe csomagolt deszkamellek találkozását a ringatózó gyerekkocsi két oldalán. — Kérhetek tőled egy szívességet? — kérdezte barátját a gondterhelt ábrázattal visszaérkező Bihari. A hírlapíró néhány gyors, jól irányzott mondattal avatta be Bogosi t: a gyászruhás jelenés egykori barátnője, akinek néhány napja temették el a férjét. Az ifjú özvegy kisfiával eddig anyósáéinál lakott, de tovább már nincs maradása: az egyetlen gyermeke halálába belebetegedett anya képtelen a fiatalasszonynak megbocsátani. — A csecsemőt is csak addig kapta meg, amíg a kötelező védőoltásra elvitte, de ő már a lakásba nem mehet vissza — magyarázta filantróp szenvedéllyel a termetes hírlapíró. — Szóval, megengednéd, hogy nálatok megíürödjön ... ? Bogositól jó néhány dolgot kértek már az utóbbi időben — Bihari például visszatérő rendszerességgel a lakáskulcsot —, de ilyesmit még soha. — Felőlem — vonta meg hanyagul a vállát —, bízzunk benne, hogy elég meleg lesz neki a víz .. . — Köszönöm, Bogó — derült föl a hírlapíró bíborba játszó képe —, tudtam hogy rád mindig lehet számítani. Érdekes, gondolta a joghallgató, a feleségemnek homlokegyenesen más erről a véleménye; na, meg különben is, miért nem viszi haza a szerkesztő úr füröszteni a fekete özvegyet . .. (Folytatjuk) A gyöngyösi Mátra Múzeum madártani gyűjteménye újabb érdekes anyaggal bővült. Hidasi József Brazíliában élő magyar ornitológus 144 darabból álló őserdei madárritkaságokat ajándékozott az intézménynek, segítve így a gyűjtemény teljesebbé tételét s a kutatómunkát Dr. Solti Béláné a hosszú utazás után az „új vendégeket” veszi szemügyre (Fotó: Szabó Sándor)
