Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-27 / 175. szám

NÉPÚJSÁG, 1987, július 27„ hétfő |: Nemzetközi összehasonlítás Hol tart építőiparunk? Piti iizleleka Fülemülétől Poroszlóig Egy szélhámos pingpongozó vallomásai nyomán Magnókazetta- őrzi szavait. Elbeszélése tanulságos, akár sokszorosítani is le­hetne. A „műélvezetet” legfeljebb a gyakori köhécselés, szipákolás zavarja. A felvétel Tökölön készült: a rabkórházban. Az 52. életévében járó férfi egészsége ugyancsak megromlott. Az erős nátha mellett leginkább a cukor- betegsége aggasztja. Pedig valamikor sokszoros magyar bajnokként ünne­pelték asztaliteniszben. 1960—67 között nyerte sorra a trófeákat az akkor nagy hírű Vörös Meteor csapatában. Beválogatták a ‘nemzeti együttesbe is. így világot látott ember. London, Utrecht, Stockholm. Dortmund. Zágráb. Prága. Európa-bajnokságok színhelyei. Az egykori sztár ma — börtöntöl­telék. Ahogy jogi nyelven mondják: többszörös és különös visszaeső. Hazai építőiparunk telje­sítményének megítélésekor nem szokták alapul venni a nemzetközi összehasonlí­tó vizsgálatok adatait. Nem­csak azért nem, mert ezek­ből igen kevés van. hanem azért is, mert hajlamosak vagyunk egy-egy ágazatun­kat önmagához, tervéhez, saját igényeinkhez mérni. Pedig tanulságos az össze­vetés. hogy a hasonló vagy éppenséggel teljesen eltérő adottságú országok építő­ipara miként fejlődött az utóbbi években. A szakem­bereknek ugyanis szüksé­gük van a fejlődési irányra, hogy eredményeinket és el­maradásainkat ahhoz mér­ve értékeljék. De egész gaz­daságunk számára nélkülöz­hetetlen a megmérettetés, hiszen nyitottságunkhoz feltétlenül hozzátartozik a nemzetközi értékek ismerete. Amikor más országoké­hoz viszonyítjuk saját épí­• tőiparunkat, csínján kell bánni az adatokkal, mert a [ statisztikai gyűjtés eltérő | módszerekkel folyik. Az * azonban pusztán tapasztala- í ti úton is megállapítható az i épületek minőségi színvona- ?. Iát tekintve, hogy a legna- i gyobb lemaradás a munka­kultúrában van. Sok oka közül most csak arra uta­; lünk. hogy építőink elavult. I leroirilott gépekkel dolgoz- ' nak. a munkaerő szaktudá­sa pedig gyakran elmarad attól, amit a kor megköve­tel. A nyugati országokkal összehasonlítva, nem pusz­tán a lakásépítésben van pótolnivalónk, hanem első­sorban az otthonok hasz­nálati és esztétikai értéké­ben: nálunk vagy túl kicsi, vagy túl nagy az alapterü­let (az északi államokban nem divat „várakat” építe­ni, a 70 négyzetméter kö­rüli otthon az általános), mozdíthatatlan, változtat­hatatlan az alaprajzi elren­dezés. kisebb a berendezé­sek választéka, gyengébb a kivitelezés technikai szín­vonala, s ezáltal rosszabb és lassúbb is. A szocialista országokéval összevetve azonban jobb a kép. né­hány technikai mutatóban csupán az NDK előz meg bennünket. Ipari építésünkkel már nincsen szégyenkezniva­lónk. igaz. az saját átlagun­kat is meghaladó színvona­lú. Ezzel a szocialista or­szágok élvonalába tarto­zunk, kivéve az építés szer­vezettségét. A mezőgazdasági létesít­mények kivitelezői mara­déktalanul megfelelnek a hazai igényeknek, dm, ez nem jelent „dobogós” he­lyezést a világban. Különö­sen akkor nem. ha arra gondolunk, hogy szakipa­runk nem mindig áll hely­zete magaslatán.- Márpedig ma a külföldi építési piaco­kon ez alapkövetelménynek számít. További megméret­tetést jelentenek az élelmi- szeripari üzemek, amelyek szinvonalában egyre maga­sabbak a követelmények a nemzetközi porondon. A kommunális, egészség- ügyi építésben viszont van már büszkélkednivalónk is, mert nemzetközi mércével mérve is jónak mondhatók szerkezeti rendszereink, technológiáink. Ezek minő­ségét itt is a befejező mun­kák rontják le esetenként, valamint az alkalmazott és meglehetősen elavult épületgépészeti rendszerek színvonala. Néha mégis csodákra képes ez az ága­zat, gondoljunk csak a Hilton Szálló építésére. Et­től függetlenül is a szocia­lista országok élmezőnyébe tartozunk, és tartozhatnánk a világéba is, ha javítani tudnánk kommunális építé­sünk szervezettségén, ezzel együtt csökkenteni a kivi­telezés idejét. Nemcsak magyar jelen­ség. hogy az utóbbi években csökkent az építési munkák aránya, és növekedett a fenntartási megbízásoké, a karbantartásé, a felújításé. Ez a folyamat a nyugat­európai országokban már korábban végbement, ezért kidolgozták ennek építési módszereit, amelyeket ha­zánk is át tudott venni. Eb. ben különösen a szellemi tőke hasznosításának van nagy szerepe, és újból fon­tosak lettek a kétkezi mun­kások. mert a felújításokat csak részben lehet iparosí­tott technológiákkal elvé­gezni. Az építési piacnak akár­melyik szeletét, területét vizsgáljuk is. önkritikusan megállapítható elég jelentős lemaradásunk az ipari hát. térben, á szerkezetfejlesz­tésben. Ezek a világon mindenütt pénzbe kerülnek, és nálunk is az a törvény, hogy ezek fejlesztésének anyagi alapjai döntően az építőipari termelés növeke­déséből származhatnak. Jól hangzó befejezésként sok mindenre mondják ma­napság, hogy egy országnak olyan ipara (esetünkben: építőipara) van, amilyet meg­érdemel. Ám. ha ennek a sommás megállapításnak a mélyére nézünk, meg kell állapítanunk azt is, hogy eredményeink is vannak, s abban nagy szerep jutott az időben végrehajtott iparosí­tásnak. A továbbfejlődés­hez elengedhetetlen a hát­téripar felzárkózása, a befe­jező szakipari munkák szín­vonalának javítása, a szer­vezettség nagyléptékű fej­lődése. Sz. K. Valutázás és elúszó kölcsönök Budapest, VIII. kerület, Fülemüle étterem. A kiin­dulópont. („Megismerkedtem ott egy László nevű illetővel. Kér­dezte tudok-e valutát sze­rezni. Mondtam, megpróbá­lom. Elvitt a sógorához, aki 12 ezer forintot adott át nekem. Persze nem történt semmi. Sokáig hitegettem, hisz találkozgattunk a ven­déglőben. Végül nem adtam vissza. ezzel az összeggel ennek a Lászlónak ma is tartozom... Ez 1985 máju­sában volt. Szeptemberben egy másik ismerősöm — a nevére sajnos nem emlék­szem — kért meg, hogy 5200 forintért váltsak neki dollárt. Ebből sem lett semmi. Mikor aztán meg­elégelte a meséimet, megint csak igyekeztem elkerülni. Azt mégsem mondhattam neki, hogy sose volt így a kezemben nyugati valuta, de rubel sem ... ”) Trafikok és kórházak Ezek is kedvelt színterei voltak hősünknek. Árvái Lászlónak. A Rákóczi tér sarkán egy dohányáruda tulajdonosának a bizalmá­ba férkőzött — néhány ap­ró szívességgel. Két’ hét után azonban — amikor ér. tőkésítésre csomagban nyolc­ezer forintnyi cikket kapott tőle — már nem jelentke­zett se az áruval, se az árá- * val. Később a Koltói Anna Az idei program: meg­alapozni a következő évek eredményeit. Nagyjából rö­viden így foglalható össze Eger város egyik legfiata­labb vállalkozásának, a COOPSED-nek idei terve. Az első esztendőben bebizo­nyították. ésszerű vállalko­zás volt a résztvevő szövet­kezetek részéről, hogy ösz- szevonják a gépkocsiparkot. Sokkal jobb kihasználtság­gal közlekednek a gépko­csik. Most már azon fára­doznak a közös vállalko­zás fiatal szakemberei, hogy erős lábakon állva, megte­remtsék a következő évek sikereinek feltételeit is. El­Kórházban barátkozott ösz- sze egy férfival, akitől vár­ható lábműtétére kért kölcsön. Tízezer forintja bánta a hiszékenynek. Bi­zony, sokan jártak még ha­sonlóképpen. öregedő ba­rátunk — bár nem vezetett nyilvántartást az esetekről — egész pontosan emlékezik szinte mindegyikre. Például a Teleki téri ruhabolt ve­zetőnőjére, akivel dr. Var­ga László volt válogatott futballkapus presszójában hozta össze a sors, s aki­nek farmernadrágokat ígért. A Gulyás, majd a Népszín­ház utcai vendéglő is ha­marosan azok sorába tar­tozott, ahová nemigen tehet­te be a lábát. Hitelezői azonnal megrohanták vol­na. Trükk, ötven kiló pacallal Beszéd közben olykor jó­kat kacag. Mintha maga se hinné, mily könnyedén be­csaphatok az emberek. Még azt is megérdeklődi a ki­hallgató tiszttől, vajon há­nyadik ügynél tartanak a felsorolásban. Nehogy egy is kimaradjon. ( .......tudja, a Baross ut­c ában volt egy gebines hús­boltos. Többször betértem oda. beszélgettem az el­adókkal. Felmerült a pa­calkérdés. Felajánlottam a vezetőnek a segítségemet, mondván, én tudok szerez­ni. Nagyon elővigyázatos­nak bizonyult, a saját ko­sősorban azzal, hogy „több lábon állnak”, ahogy azt ma mondani szokás. A te­herszállítás mellett figyel­nek a személyszállítási le­hetőségekre is. Nem akar­nak konkurálni a Volánnal, értelme sem lenne, módjuk, ban sem áll. Csupán megke­resték azt a lehetőséget, azo­kat az igényeket, amelyek kielégítése elkerülte a nagy- vállalat figyelmét. vagy nem is lenne igazán kifize­tődő az ő számukra. Ez a kiscsoportos szállítás. Eskü­vőkre. kirándulásra, szín­házlátogatásra van igény, kisebb közösségek részéről. csijával vitt el a kórházig, a Vas utcába. Beálltunk a műszaki kapuhoz. Csak ak­kor adta ide a pénzt. Nosza én meg az alagsoron át el­lógtam előre a főbejára­ton . .. ”) Árvái már saját lakásá­ra se mert járni. Meglopta ugyanis egyszer a szomszéd­ját. A kerületben se igen villoghatott. („Egy barátomnál dek- koltam. Kedvesen fogadtak. Egy idő után a felesége me­sélte. hogy a szülei Porosz­lón élnek. Ö javasolta, el­mehetnék hozzájuk külön­böző cuccokkal. Feszült volt a helyzetem a kerületben, rajzszögre valóm se akadt. Vonatra ültem, majd Fü­zesabonyban buszra. Jól mon­dom, ugye? Poroszlón meg­kerestem T. József ékat...") A meséje pedig igazán nem volt túl könnyen hihe­tő. Azzal állított be a koro­sodó házaspárhoz, hogy a lányuk Pesten éhezik, küld­jenek neki készpénzt, élel­met. Meg is kapta. Később visszatért ugyanoda, s a fa­luban másoktól farmerra, déligyümölcsre. tüzelőre csalt ki kisebb-nagyobb összegeket... Mindezek- után persze, a színét se látták ... Húzódó műtét és a rulettkirály Ha minden kötél szakadt. Árvái előtt menedéknek mindig ott volt a kórház. Cukorbaja miatt nem volt ök kisbuszok vásárlásával most már vállalni tudják. Emellett természetesen bővítik a szállítókapacitást is, 5 teherautó vásárlásával. Az elmúlt évben megkétsze­rezett vagyonból teremtet­ték meg az alapját a saját javítóműhelynek is, ahol táv­latokban nemcsak a saját járműveket hozzák .majd rendbe. Alapelvük: menni kell az üzlet után, szervezni, be­társulni, felkutatni a lehető­ségeket, és gyorsan reagál­ni rájuk. Legnagyobb büszkeségük most az új telephely, ami. nehéz bejutnia az egész ségügyi létesítményekbe. Ha pedig mégis ... („Álnéven bejelentkeztem a Korányiba, az Argai László nevet használtam. Amikor elfogyott a pénzem, a taka­rítónénik segítettek ki egy két százassal. Előfordult, hogy betegtársaim hozzá­tartozói szántak meg. Néha kölcsönöket is kaptam, egy- kétezer forintot, olyankor gyorsan leléptem.”) Ennél is rosszabbul járt két kórházi szobatársa Egyikük Hartán lakott. El­ment a családjához, s az illető jövendő műtétjéhez háromezer forintot kért el. Egy szalkszentmártoni férfi anyukájától viszont 4500 forintot, megint csak azzal az ürüggyel: a fiának viszi, hogy az kifizethesse az orvost meg az ápolónő­ket Természetesen esze ágában sem volt vissza menni a kórházakba. Szinte büszkélkedve em líti, hogy 1985. és 1987. kö­zött több mint ötven eset­ben verte át azokat. akik könnyelműen hittek neki. Túlnyomó többségük a bűncselekményeknek Bu - dapestre esett, de azért még most is találhatna „áldo­zatot” a rendőrség Szolno­kon, Debrecenben, Békéscsa bán, Makón, Mohácson, Pé esett. Szombathelyen. Győ rött. Székesfehérvárott. Miskolcon és Siófokon. A kisebb településeket már felsorolni sem érdemes, hi­szen ezt terjedelmi okok gá­tolják. Árról azonban mégsem hallgathatunk, — hisz ö maga is megsértődne —. hogy hatszáz forinttal tar­tozik a Honvéd volt focis­tájának, Kocsis Lajosnak, s 1500-zal Puskás Tamásnak, akit csak rulettkirálynak ismer az alvilág. ér Árvái vándorlása — s persze bűnlajstroma — már korábban véget érhetett volna, ha komolyan veszik 1986 januárjában. Akkor saját magát jelentette fel, ám szabálysértőnek tartották csupán, ezért elengedték. Végül egy évvel később Siófokon vették őrizetbe, s onnan került a tököli rab­kórházba. Jelenleg üzlet­szerűen elkövetett csalásso­rozat miatt folytatják vele Szemben az eljárást. nek rendbehozására egy kommunista műszakon még azok a dolgozók is vállal­koztak, akik akkor elmenő­ben voltak, családi okok mi­att. Sikerük titka a vállalko­zókedv és az egészséges kockázatviselés. S nem utol­sósorban az anyagi érde­keltség mindenki számára. E kisvállalkozásnál elv: csak jelenlétért nem fize­tünk bért! A második évük a terve­zés időszaka. Realitásukat a bevétel és a távlat egyaránt igazolta már eddig is, — d. — Szalay Zoltán Mapelvíik: az üzlet nem jön házhoz Növényvédelem, helikopterrel A Mezőtárkányi Aranykalász Termelőszövetke­zet 370 hektár virágzó napraíorgótábláját és ház­táji zöldséges területeit permetezik gombaölő és terméskötődést elősegítő vegyszerekkel a MfiM RSZ. helikopterével. A közös gazdaságban a gom­babetegségek észlelése nélkül is elvégzik az idő­szerű munkálatokat, hogy elejét vegyék a termés- kiesésnek. Császár Lajos növényvédelmi vezető, termelési főmérnök eligazítja a dolgozókat a mun­kálatok megkezdése előtt í(balra). Csordás István helikopteres pilóta a magasban. (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom