Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-27 / 175. szám
Ny. H;;-f ■BBayan r < ■ NÉPÚJSÁG, 1987, július 27., hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Ugyanaz pepitában A természet tényleg kegyes volt hozzánk, a lassan elviselhet etlen kánikula ugyanis búcsút intett nekünk. A televíziós kínálat azonban maradt a régi, vagyis ha összevetjük a korábbi hetek ajánlatával, akkor így minősíthetjük: ugyanaz, pepitában. Adale Rose, a már-már kibírhatatlan Második lehetőség forgatókönyvírója bizonyára a terjedelem után kapta a gázsit, ezért nyújthatta ilyen maratoni hosszúságúra ezt az élettelen, ezt a vérszegény, ezt az összecsapott, bugyuta, sztorifűzért. A Vendéglő a Fekete Kutyához csak arra volt jó, hogy rögvest elfelejtsük. Szerdán a Műszakiak kérték okozott nem kis bosz- szúságot. Valaha Ígéretesnek tűnt ez a próbálkozás, mára azonban csak hibáit érzékeljük. Az interjú, a be- szélgetéshlokkok mind nagyobb teret nyertek, s vészesen háttérbe szorították az érdemleges produkciókat, a megszólal tátották által' -kért, s többnyire mindnyájunknak tetsző számokat. Ráadásul — s erről is kár hallgatni — a bevezető diskurzusok ezúttal is szárazzá, szürkévé, jellegtelenné, unalmassá formálódtak. azaz nem sokrétű tájékoztatásunkat szolgálták, hanem jogos elégedetlenségünket hatványozták. Célszerű lenne szorgalmazni a minőségi megújulást. Javaslatunk: kevés szöveg, sokszorozott magvas érték. A kimaradó ismeretanyag — persze tartalommal telítve — helyet kaphat más programokban. Itt azonban minden változatban zavaró. A krimi műfajában — ezzel azt hiszem mindenki egyetért — még nem termettek honi babérok, mert kezdeményezéseink kisisko- lásak. erőszakoltak, suták. Szükséges tehát a behozatal, de az igényességről ekkor sem szabad lemondani. Még egyszer hangsúlyozzuk ezt, miivel e téren is a mélypontra jutottunk Példaként említem a Két férfi, egy esetet, ezt az NSZK-ból postázott „küldeményt”. A sorozat legfrissebb darabja a Veszélyes mesterség, ugyanis félreérthetetlenül igazolta: ennél mi is megmunkál- tafobat. kerekdedebbet nyújthatnánk. A cselekmény idegtépőén vánszorgott, már az első pillanatban sejtettük a kifejletét, ezért füstölögtünk az álbonyodalmak nehézkessége, csigatempója miatt. Reményre semmi ok: nem utoljára. Földesi József írta a Bujdosó András számonkérésének forgatókönyvét. A Rádió- és Televízióújság arról informál bennünket, hogy az alkotás egy idős csepeli munkás műhelynaplója nyomán született. Elhisszük, de azt is hozzátesszük, hogy a képernyőre álmodó stáb tagjaiból hiányzott a valóság, az élet ízei iránti fogékonyság. „Szalondrámát” néztünk. izzó konfliktusok. s mindenféle katarzis nélkül, azaz elmaradt a tudatunkban továbbmunkáló hatás. Ráadásul az is emlékezetünkbe ötlött, hogy a hasonló tematikájú szovjet alko- tások igen lekörözték ezt az utánzatmozzanatot tartalmazó jó szándékú, de egészében sikertelen művet. Nem először fogalmazom meg, hogy az USA-ból érkezett filmek nívója mind elszomorítóbb. A szombat esti vetítés frappánsan hitelesíti ezt a megállapítási A kék lagúna Henry de Vere Stagpoole regénye alapján öltött végleges köntöst. Ebben bizony hiába keresnénk az eredetiséget. A szerző mindén gátlás nélkül ötvözte Defoe Robinsonját és a méltán örökbecsű Daphnis és Cíoe-szerelmet. Ezt a ve- gyestálat fűszerezte az illedelmes meztelenséggel, valamiféle hamvasnak látszó, de mesterkélten időzített erotikával, s akkora naivitással, amit a legérzelmesebb öreglányok sem vesznek be. Utolsó motívumként természetesen jött a szupersziru- pos hepiend. A stáb boldog lehetett — mi nem. Ki tudja, mikor vár ránk efféle meglepetés ... ? Hogyan szipózzunk? Tessék elhinni — bár évekig volltam gyakorló pedagógus, s kiváncsi voltam mindarra, ami a diáksereget foglalkoztatja — mindeddig fogalmam sem volt arról, hogy hogyan kel szipózni. Elolvastam az ilyen jellegű közleményeket, megértettem a veszélyeket, de a lejtőre jutás részleteivel nem voltam tisztában. Egészen szerda estig, amikor a Családi kör munkatársai gondoskodtak precíz felvilágosításomról. Rájöttem, milyen kellékeket kell bevásárolnom, s miként vethetem azokat hadba. Ettől függetlenül nem csatlakozom a brancshoz, de félő, hogy néhányan megteszik azt, mert félreérthetetlen tippeket kaptak, afféle módszertani útmutatót. Meggyőződésem, hogy a tisztes ügyért szorgoskodqk közül egyik se akarta ezt, az eredmény azonban ettől függetlenül lesújtó. Egy gyerek tévútra siklik." Sorsa kitűnő alkalom arra, hogy elemezzük a buktatókat, s érte és társaiért aggódjunk. Az összetevőket kellett volna felvillantam, afféle mementóként, hogy okuljon belőle minden érintett: a szülő, az iskola, g a tébláboló, a kötődésekre szomjúhozó, a magára hagyott, a senki által fel nem karolt tinédzser. Ezt óhajtották, de a kivitelezés épp az ellenkezőjét sugallta. Illene vigyázni az ilyen akciókkal, mert ha hevenyészve tervezik azokat, nem gyógyírként hatnak, hanem elősegítik a veszedelmes kór tovább burjánzását. Ezen az sem segít, hogy a „játékhoz” társul a már hagyományos, de az esetek zömében teljesen felesleges riporteri-szakértői diskurzus. Most is csak a perceket rabolta, de nem korrigálta a menthetetlen bakit. Ne legyünk azért pesszimisták, félre a borúlátással: a kamasz fiúk és lányok zöme van annyira egészséges, normális szemléletű, hogy nem kerül a csábítás bűvkörébe. mert lénye mélyén ott szunnyad az az örökölt tisztaság, amelyre holnap és holnapután egyaránt építhetnek azok a nevelők, akik hivatásukra esküdtek. A Családi kör kollektívájában is... Pécsi István „MIRELITBŐL - JÓ FOGÁS” Tom Sawyer, mint detektív — Egerben Nyári színház ide vagy oda. bizony az egri kamaszközönséget cseppet sem zavarta, hogy az évszak közepén ezúttal egy kőszínházi produkciót ajánlottak számára. Szívesen fogadta ezt, annál is inkább, mert nem kevesebbet ígértek neki, minthogy megismerkedhet Tom Sawyerral és barátjával, Huck-kal, a világirodalmi hírnevű kópékkal. Az pedig már természetesnek tűnt, hogy Tomot és társát csak valami kincskeresési kaland kellős közepén ismerhetik meg közelebbről. Ez volt hát az egyik előzménye a Tom Sawyer, mint detektív egri július 21-i bemutatójának. A másik pedig, hogy tudtuk, ezt a darabot már két éve sikerrel játsszák a debreceni Csokonai Színház színpadán. Így vágtunk hát bele! S most tegyünk egy -kis kitérőt. A krimiknek általában két alaptípusa van. Az egyik, amikor már az elejétől fogva tisztában vagyunk a történtekkel, s az tartja izgalomban a nézőt, vajon milyen körülmények között lepleződnek le a tettesek, s valóban győz-e az igazság. A másik eset a fordítottja, amikor a bűnjelekből derűi fény a végén a vétkesekre. Szó sincs róla persze, hogy ezen az előadáson valamiféle vérbeli bűnügyi történetet kérjek pzámon. Hiszen Mark Twain gyermekalakjainak a regényekben is az ad igazi bájt és zamatot, hogy romantikus nagyot aka* rásaik és csínytevések révén gyakran melléfognak. Azért mélyen igazságszeretők és egyenes tartásúak. Az ő cselekedeteiken keresztül pedig kicsik és nagyok képet kaphatnak a múlt század végén az „amerikai Délnek” elnevezett világról, arról a kíméletlen rabszolgatartó társadalomról, ahol rendszerint a gyengék elbuknak, s az „igazság” a gazdagok, hatalmasok markában van. Am, ha mégse . .. ahhoz olyan bajnokok szükségeltetnek, mint Tom és társai. Nos. ebben az előadásban volt krimi is (az első variációból) az igazság is a jók oldalán győzött, hiszen a jóindulatú Mr. Phelps Silas A gyémánttolvajok — az első (elvonásban (Köti Árpád, Sziki Károly) hogy sem a bűntény felderítése. sem a jó szándékú, ám ez egyszer hirtelen indulatú pap sorsa nem tartott izgalomban bennünket. Valószínű, hogy mindez azért történt így, mert az epikai alapanyag sehogy sem tudott drámai egységgé szerveződni. A kezdetben két szálon elindított cselekmény egyszerre csak elvékonyodott, elvarratlan szálak maradtak mögötte. Az első felvonás lendületes indítása után mintha megállt volna az idő fölöttünk. Lassan csordogáltak az események, hogy majd a harmadik felvonásban egy kicsit hosszúra nyúlt bírósági tárgyaláson végül a színpadon szereplők számára is kiderüljön mindaz, amit mi, nézők, már a közepétől fogva tudtunk. Mindezek ellenére mégis érdemes volt ezért a produkcióért elbújni a napfény elől. Gáli László kiegyensúlyozott és minden részletre kitérő rendezése, a színészek kiváló karakteralakításai, no és a fülbe mászó country zene, a nagyon jól megcsinált dalbetétekkel összességében élvezetessé tette ezt a laza szerkezetű darabot. A két főszereplő, a Tomot alakító Lipcsei Tibor és a Huckleberry Finnt játszó Vízi György mindvégig győzték lendülettel, vidámsággal, s jó érzékkel segítették át a _ cselekmény hézagain a szükségesnél részben fiatalabb publikumot. Sokat ígérő volt a gyémánttolvajok hármasa. Köti Árpád, Sziki Károly és Fésűs Tamás árnyalatlan, nagy vehemenciával állította eíénk e figurákat. Nagy kár. hogy ők a továbbiakban nem kaptak lehetőséget. Korcs- máros Jenő (Mr. Phelps Silas tiszteletes) és Csáky Magda (Sally néni) kettőse mértéktartóan, jó ízléssel formálta meg az együttérző és mélyen humánus emberpárt, igen szép pillanatokkal ajándékozva meg bennünket. Csendes László sok humorral és öniróniával ábrázolt Jupiter Dunlap-ja az előadás egyik remeklése volt. Néma játéka, különös viselkedése némileg pótolta azt a feszültséget, ami a megírtak- ból hiányzott. Sárközy Zoltán számára nem jelentett igazán nagy feladatot Bruce Dunlap, a pénzéhes zsarnok Arkansaw-beli kiskirály megformálása. Mégis elegenciá- val és hitelesen állította elénk, a figurát. Ugyanez mondható el a Csonka Anikó által őszintén ábrázolt lényalakról, Bennyről is. Igazi élményt adtak a tömegjelentek. A szép számú szereplőgárda rutinosan dolgozott együtt, mégis — mintha most — Szép Ernőt idézve — „kiragyogtak” volna az egri bábszínészek, akik itt a nyári játékokon jóformán először kaptak lehetőséget arra, hogy paraván nélkül is bizonyítsák színészi tálentumukat. A díszlet jól szolgálta a játékot. összegezve: olyasmi történt, mint amikor egy m»s_ terszakács jó segítősársakkal a mirelitből fogyasztható. ínycsiklandó fogást készít. Jámbor Ildikó Túl tájékoz tatás Sokan azért panaszkodnak, mert nem kapnak kellő tájékoztatást napjaink égetően fontos kérdéseiről. Nem értem őket. Hát nem megírják az újságok, ki kivel tárgyalt és meddig? Persze ezek a pletykás vénaszI szonyok azt is tudni szeretnék, miről. Azért, hogy le- |gyen miről lefetyelni a lépcsőházban a szomszédasz- szonnyal. Engem túltájékoztatnak. A múltkor például hallom a rádióban, hogy nálunk szilárd a közbiztonság. Ez annyira megnyugtatott, hogy ajtót, ablakot sarkig tárva horkoltam egész éjszaka. Másnap kaptam egy levelet a biztosítótól, amelyik így kezdődött: „Tudják-e Önök, hogy Budapesten tavaly megközelítően 5000 lakásbetörés történt?” Nem tudtam. Sőt, azt se tudtam, hogy ha mondjuk megközelítően ötezer-egy lett volna, akkor is szilárd lenne-e a közbiztonság. Azt javasolja a levélben a biztosító, hogy a védekezés egyik módozataként alakítsunk ki jószomszédi és lakótársi kapcsolatot. Megpróbáltam. A lépcsőházban leszólítottam a legcsi- nosabb szomszédasszonyomat. Este átjött a férje, és akkora frászt kaptam tőle, hogy még most is cseng belé a fülem. Azt is javasolja a levél, hogy figyeljük szomszédunk lakását, segítsünk egymásnak. Figyeltem. Jött egy pasas a kezében hatalmas kulcscsomóval, és borízű hangon megkérdezte: — Mikor jönnek haza a szomszédék? Bizonyosan azért kérdezte. mert ő is figyel, tehát nyilván szomszéd. — Két hétre elutaztak a tengerpartra. — Akkor jó — mondta. Ha már itt van, szakikám, segítsen összepakolni a kéglit! Segítettem. Miért ne tettem volna, hiszen erre biztat a biztosító is ... A következő tanács: „kérdezzük meg a lépcsőházban, az emeleten, a ház körül csellengő idegenektől, hogy kihez érkeztek.” Megkérdeztem. — Ismeri a Kovácsot a második emeleten? Olyan jó formájú felesége van. Belevaló csaj. Nem finnyás a szexben ... Érti ? Remélem, nincs otthon az a tulok ,.. — Hát, hogy otthon nincs, az biztos.. Én vagyok á Kovács a másodikról. No. de megérdemlem, kell nekem kérdezősködni , „Ha gyanúsat észlelünk, szóljunk a szomszédnak...” Szóltam. Olyan gyanús pi- hegés hallatszott át a panelon, hogy szóltam. Épp akkor jött haza a szomszéd a gmk-ból. Gondoltam, most vonszolják arrébb a páncél- szekrényét, hiszen az is benne van a levélben, hogy „értékeinket tároljuk falba, vagy betontömbbe építhető értékmegőrző páncélkazettában.” Kiderült. hogy ő még el sem olvasta a levelet, nincs páncélkazettája. Viszont a földszinti szomszédtól, akit együtt találtunk a szomszédasszonyommal. akkora pofont kaptam, hogy attól cseng a másik fülem. Most aztán találgathatom. hogy jó hírt fogok-e hallani, vagy rosszat. „Vizsgáljuk meg lakásunk bejárati ajtaját és ha szükséges, erősítsük meg!” Panellakás, szükséges. Vettem százötivenes szöget és beszögeltem az ajtót. Nem is tudott bemenni raj- ; ta senki. Most egy jó szak- | embert keresek, aki éjsza- ' kára kifeszítené ... Föladtam egy lakáscserehirdetést. Semmi bajom az otthonommal; szép. kényelmes. világos, csak egy a bökkenő. Nem fér el benne a kutya. Azt írja ugyanis a biztosító, hogy tartsunk házunk védelmére kutyát. Márpedig magamnál kisebb kutyát nem engedek a lakásba. Már csak a státusszimbólum miatt sem... Hát itt a bökkenő. Látják, mennyi galibát okoz, ha túltájékoztatják az embert? T. Ágoston László tiszteletes ártatlansága is tisztázódott, mégis maradt némi hiányérzetünk. MertJupiter Dunlap, a „néma” szerepében Csendes László (Fotó: Köhidi Imre)
