Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-25 / 174. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. július 25., szombat 7 Az időjárás a hosszú, hideg, esős periódus után, szinte egy csapásra kellemessé — néha már elviselhetetlen kánikulává — vált, mintha csak érezné: a természetvédelmi világnapon nem szabad akadályozni az élővilág szerelmeseit, hogy a szabadban, illő környezetben ünnepeljenek. Habár túlzott vigasságra semmi ok nincs, ez pontosan kiderült azon a Mefag szak- szervezetének ifjúsági tagozata által szervezett találkozón is, melyet a Síkfókút project területén tartottak. A 16 hektáros mintaerdőben 1972 óta már a ko- csánytalan tölgyek 52 százaléka pusztult el. semmi jele a tendencia megfordulásának. PUSZTULÓ TÖLGYESEK Egészséges Földet kell unokáinkra hagyni Beszélgetés Jakucs Pái akadémikussal Így érthető, hogy a nap díszvendége, dr. Jakucs Pál akadémikus is ennek okairól tartott előadást, miután a meghívottakat: erdészeket, diákokat, természetjárókat végigkalauzolta a kutatóhelyeken. A neves szakembert mi is rövid beszélgetésre kértük a program végén. — Professzor úr, mikor figyeltek fel önök a fokozódó fapusztulásra? — A hetvenes évek második felétől egyre szembeöt- lőbbé vált egyes fajták, elsősorban a kocsánytalan tölgyek növekvő elhalása. Ezt mi az UNESCO keretében folyó vizsgálati programunkkal statisztikailag is pontosan. térképen követni tudtuk. — Milyen magyarázatok születtek a nyugtalanító jelenségre? — A tudósok egy része szerint itt egy mikrogomba által terjesztett, keletről nyugat felé haladó járványról van szó. Hasonlóra már volt példa, így pusztultak ki az utolsó szálig a szilfák. Csakhogy ezt a feltételezést mindeddig nem sikerült tudományos eszközökkel bizonyitani, ezért mi gyökeresen más irányból közelítettük meg a kérdést és a fokozódó környezetszennyezésre terelődött a gyanúnk. — Csak nem a savas esők? — Egy olyan komplex hatásról van szó, melynek ez kétségtelenül a legmarkánsabb és legismertebb láncszeme. — Hogyan zajlik le vizsgálataik szerint a pusztító folyamat? — Az ipar és a közlekedés füstjei, gázai elsavanyítják az esőt. A pH-érték a normális hat egység helyett nem ritkán négy alá is lecsökkenhet. Ez a csapadék beszivárog a talajba, ahol savas kémhatása kioldja az eddig kötött formában létező, erősen mérgező alumíniumot. Ugyanakkor csökkenti a kalcium és magnézium meny- nyiségét, pedig ezek a növények számára rendkívül fontos tápanyagok. A talaj fokozatosan elsavanyodik és ez a megváltozott ökológiai környezet befolyásolja a benne élő szervezetek életviszonyait. A hetvenes évek óta egyes gombafajták is szinte teljesen eltűntek. Mikor evett ön utoljára tínórút vagy rókagombát? — Mi tagadás, elég régen. De hogyan függ össze a gombatermés a kocsánytalan tölgyekkel? — Ez a fa kölcsönösen előnyös kapcsolatot, szimbiózist alakított ki egy gombafajtával. Ennek fonalai megtapadnak a tölgy gyökérzetén és ezen az úgynevezett „mi- korrhizákon” keresztül a fa hormonokat és aminosava- kat ad a gombának, miközben a sokszorosára növekedett gyökérfelület segítségével jóval több vizet tud felszívni a talajból. A gombák pusztulásával csökken a fa vízellátása és ez rövidebb- hosszabb haldoklás után, végleges pusztuláshoz vezet. — Milyen terápiát javasol a kutató a kór ismeretében? — Csak azzal segíthetünk, ha hatékonyan csökkentjük a légszennyezés mértékét. Ehhez azonban olyan óriási beruházási összegekre van szükség. amelyekkel ma nem rendelkezünk. Ráadásul egyetlen ország erőfeszítései mit sem érnek. Olyan globális problémával állunk ugyanis szemben, ami csak közös fellépéssel oldható meg. Tüneti kezelésként valószínűleg segítene, ha me- szezéssel a talaj savanyodá- sát megszüntetnénk. A módszert most próbáljuk ki, számításaink szerint hektáronként 4 tonna mészre lenne szükség. De még ez az átmeneti megoldás is olyan sokba kerülne, hogy szintén nem tudunk élni vele jelenleg. Javaslatunkat egyelőre hallgatás övezi. — Ilyen már volt: a tölgy - száradásról szóló, 1983-as jelentést hosszabb ideig titkos iratként kezelte a MÉM, arra hivatkozva, hogy ártana a faexportunknak, ha nyilvánosságra kerülnének az adatok. A fák persze, ettől még nem gyógyultak meg, csak fontos döntések odázód- tak el. A szakemberek mind megegyeznek abban, hogy a környezetvédelem terén a 24. órában vagyunk. De ön szerint hány perc van még hátra éjfélig? — Még nem vagyunk az utolsó percben, de az is nagyon hamar eljöhet. Tartok tőle, hogy a gondolkodás- mód: a természettel való viszonyunk csak valami, a fapusztulásnál is látványosabb és megrázóbb ökológiai katasztrófa hatására változik meg. Sokan még nem érzékelik az egyre veszélyesebb tendenciákat. A tettek elmaradnak alttól a szinttől, amit a helyzet megkövetel. Pedig az ember csak olyan környezetben maradhat fenn, melyben az evolúció során kialakult többi élőlény is egészségesen tud élni. az egysejtűtől az elefántig. — A múlt században egy német filozófus azt hirdette. hogy történelme során a diadalmas ember legyőzi, uralma alá hajtja a természetet. Ma viszont egy angol biológus azt mondja: „Emberi kultúránk az erdő irtásával kezdődött, ám csak az erdő védelmével maradhat fenn”. Tartok tőle. hogy ezúttal az angolnak van igaza... — Az ember ma már eljutott arra a szintre, hogy ezt a győzelmet bármikor megszerezze. De ez pirruszi diadal lenne, keserves következményekkel. Létkérdéssé vált, hogy szűk körű, haszonelvű látásmódunkat levetkőzzük, és hogy felismerjük hosszú távú érdekeinket. A felelősségünk óriási: a Földet nem mi ajándékozzuk unokáinknak, ellenkezőleg: tőlük kaptuk kölcsön. S ha kölcsön kérünk valamit, mégsem illik működés- képtelenül, ütött-kopottan visszaadni... Koncz János DÍJAZOTT AMATŐR KÉPZŐMŰVÉSZEK „Grafikusként szeretnék majd dolgazni...” Rejtély, hogyan bukkannak fel az emberben olyan képességek, melyekkel egyik őse sem rendelkezett. Az egercsehi Barta József családjában például több nemzedékre visszamenően senkire nem emlékeznek, aki kiemelkedő rajzkészséggel bírt volna, míg a huszonéves fiatalember kedvvel és ügyesen forgatja a ceruzát. Olyannyira, hogy a legrangosabb amatőr seregszemlén, a kecskeméti országos kiállításon a díjazottak közé került grafikáival. — Tulajdonképpen nem tanultam rajzot az iskolai órákon kívül — emlékezik beszélgetőpartnerem. — Nem is „fedeztek fel" sokáig, és én Imagam sem kényszerültem sok gyakorlásra: könnyen ment a rajzolás. Ráadásul sok más iránt is érdeklődtem, mint általában ia gyerekek. (Nem is gondoltam író. hogy ilyen irányban tanuljak tovább. Bányászcsaládból ! származom. és \magam is ,geológiát tanultam Tatabányán, majd /geodéziát Miskolcon. Jelenleg 4s az utóbbi szakmában dolgozom a Geodéziai és 1Térképészeti Vállalatnál. A munkám mellett kezdett el mind jobban foglalkoztatni a grafika, szabadidőmben ülök lg a rajzlap mellé. Ebből pedig nincs túl sok. Ahogy azt napjaink kényszere diktálja, Barta József is többet dolgozik a valamikor oly fontos vívmányként értékelt nyolc óránál. Tagja a vállalati gmk-nak, emellett szövetkezetek, üzemek részére csomagoló- és reklámanyagokat, címkéket tervez. Nemrég vásárolt egy lakást a Csebok- szári-lakótelepen. amit mértéktartó ízléssel berendezett, kedves otthonná alakított. A kölcsönöket visszafizetni, egyúttal a felújítást is elvégezni: ez manapság nem megy pluszmunkák nélkül. így nem csoda, hogy kevés ideje marad a „magas” művészetre. Szerencsére megmaradt az a képessége, hogy bármilyen új technikával gyorsan megbarátkozzon, és hogy elképzeléseit nyomban végleges formájukban rögzítse a papíron. Szinte minden tehetséges amatőrben felmerül a kérdés: lenne-e esélye profiként is megélni képességei, bői? A dilemma Barta Józsefet is foglalkoztatja. — Egyelőre nem adom fel az állásomat, hiszen biztos hátteret jelent, |amíg ilyen magas adósságaim vannak — avat be terveibe. — Szabadúszóként nagyon bizonytalan lenne a megélhetés, legalábbis eleinte. Hosszú távon azért mindenképpen grafikusként szeretnék majd dolgozni. Amikor a művészek helyzetére, a művészvilágra terelődik a szó, igencsak szkeptikusan nyilatkozik tapasztalatairól: — Nem szeretem azt a szót, hogy művészet. Annyira elkoiptatták, olyan jelentéktelen alkotásokra is ráhúzták, hogy elvesztette eredeti jelentését. Nem hiszem. hagy kimeríti a művészet fogalmát, ha valaki fest a képcsarnoknak tizenöt majdnem egyforma tájképet. Sajnos, neves művészeink is rákényszerülnek az ilyen iparszerű termelésre. \A könnyebb eljárás felé haladnak a megélhetésük érdekében. Csak az a baj, hogy így lassan elvész a lényeg. Persze, ugyanakkor meg tudom érteni ezt. [Pár éve még kinevettem egy filmes ismerősömet, aki bevallotta, hogy egyre jobban vonzódik a kőmmerszhez: {moziba is csak akkor megy. ha az E. T.-t és társait vetítik. Ma már, hogy a gondjaim megsütrűsödtek, la kellemesebb dolgokhoz Ikezdek vonzódni én is. Az emberből lassacskán elfogy az erő, hogy a műalkotások közvetítésével is újra szembenézzen kisebb lés nagyobb problémáival. Felejteni, kikapcsolódni szeretne, és ez nem kedvez a kultúrának. Barta József: „Úgy érzem, válaszút elé kerülök majd... — Ügy érzem, én magam is válaszút elé kerülök majd. Mindenesetre, ha önálló leszek, a színvonalas, de eladható munkák mellett nem mondok le a ,/komoly" alkotásokról sem. Még ha csak a maga számára is. de meg kell, hogy fogalmazza az ember érzéseit, az őt foglalkoztató kérdéseket. Ki élő szóban teszi ezt, iki tollal. Én képekkel ... (koncz) Sétahajó a Kettős-Körösön A négy éve alakult Békés Megyei Természetvédelmi és Idegenforgalmi Gazdasági Társaság az idén berbe vette a Mahart Fonyód nevű hajóját. A hajóval a Kettős-Körös hajózható szakaszán sétajáratokat indítottak. A békési kikötőből induló sétahajó háromórás útján a Körös természeti szépségeivel ismerkedhetnek meg az utasok (MTI-fotó: B. Fazekas László — KS) ^ Mindennapi nyelvünk ^ Szólásformán mondjuk és írjuk...! Mindennapi nyelvhasználatunk sajátos jelensége és gyakorlata, hogy néhány divatos és közhelyszerű nyelvi forma a szólások és példabeszédek rangjára emelkedik. S az eddig csak a közvetlen hangú társalgási nyelvre jellemző, s a bizalmas stílusámyalatot képviselő szó, szószerkezet és mondat a közéleli nyelvhasználatban is egyre gyakrabban jut kifejező, közlő szerephez. Bár a közvetlenség vagy inkább közvetetten kedés hangulati velejárója nem szakadt le róluk, s a szólásformán mondott és írt nyelvi képletek egyre szélesebb körben terjednek, és elsősorban a sajtó nyelvhasználatában, a stilus élénkítése céljából egyre bővülő jelentéstartalommal és használati értékkel vállalják a nekik szánt nyelvi szerepkört. Jellemző típuspéldaként figyeljük meg ezeket a szövegrészieteket: „Nehezebb most rátenni még egy lapáttal” (Népújság. 1984. jan. 8.). — „A szerepére nem tett rá egy lapáttal” (Magyar Hírlap, Melléklet, 1986. márc. 15.). A rátenni egy lapáttal szólásformán használt kifejezés, az 1980-as évek közepétől kezdve különösen gyakran jelentkezett a sporfcnyelvben. Hogy milyen jelentésárnyalattal és használati értékkel, arról ez a szövegösszefüggés tanúskodik: „A másodiik félidőre a hazai csapat rnég rátett egy lapáttal, s szerette volna dűlőre vinni a két pont sorsát” (Népsport, 1987. máj. 7.) Hogy világosabban értsük a szólássá alakuló nyelvi forma vállalt szerepét, mutassuk meg, hogyan illeszkedik bele azoknak a szólásoknak a sorába, amelyekben szintén a lapát szó teljesíti a kulcsszói szerepet: Sok lapát, sokat szór, Vállas, mint a szórólapát. A lapát hátával méri (eredménytelen munkát végez). Lapáttal hányják neki a pénzt (sok a pénze). Akkor se kell, ha egy lapáttal hánynák utánam (ingyen sem kell) stb. Mai költőink versépítő elemként ismét csak szólásszerű áthallásokkal használják fel a rátesz egy lapáttal szószerkezetet: „ök is rátettek egy lapáttal / az etetésre” (Tandori Dezső: A pálya betanulása) — „Még ráteszünk egy lapáttal, / Rajta, rá-rá egy lapáttal” (Csanády János: Tetéző). Az .idézett példatár, együtt és külön-külön a benne szerepet vállaló és szólásformán használt „rátenni egy lapáttal” nyelvi képlet erősítő, fokozó és nyomatéko- sító célzattal valójában ebbe a nyelvi kifejező, közlő sorba illeszthető bele: nagyobb erővel lát a munkához, fokozott lendülettel végzi el feladatát, erősíti, fokozza a tempót sitb. A bizalmas beszédhelyzetekben ezeknek a rokon értelmű igealakoknak jelentésárnyalatai tehetik teljesebbé a szólásformán használt nyelvi alakulat szerep- vállalásának sajátos jellegét: ráhajt, ráver. beleerősít, igyekszik, rákapcsol stb. A lapát szó egészen újszerű szerepet vállal a Vasárnapi Hírek hasábjain megjelent közlemény mondanivalójában : „Borostyán lapáton ... ? Én már tulajdonképpen lapáton vagyok” (lejár a szerződésem, csapatot kell változtatnom). A napjainkban előtérbe kerülő termékszerkezet és termelésű rendszerek átalakítása, módosítása hátterében meghúzódó munkahelycserék kapcsán már jelentkezett a humor jegyében fogant: lapátra kerülünk, lapátra tesznek, lapáton leszünk, nyelvi formák felhasználása is mindennapi nyelvhasználatunkban. Ez is példázza azt, hogy milyen érzékenyen reagál a nyelvhasználat a megfelelő társadalmi, gazdasági változásokra is. Dr. Bakos József
