Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-25 / 174. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. július 25., szombat EMBERNEK A HÁZAT Sátrak a lapos tetőkre- Mintabeépítés az Almagyar-dombon- Újdonságok az egri városfejlesztésben Mint ismeretes: országszerte sok gondot okoznak a lapostetős épületek tetőbeázásai — s megnyugtató orvoslásukra kevés a remény, a lehetőség. Ugyanekkor az ilyen építmények — lakóházak — puszta megjelenéseikkel sem a legszerencsésebbek. Kevésbé illenek a települések hagyományos képeibe, környezeti hatásaik — különösen az egyes helységek történelmi magvai- ban, belterületein — kifejezetten rombolóak. A mind tarthatatlanabb helyzet felismerésével Egerben is törekvések kezdődtek i az említett létesítmények, ,elsősorban a középblokkos í lakóépületek magastetős átalakítására és tetőtereik lakáscélú hasznosítására. Ahogyan Szabó Sándortól, a tanács városfejlesztési elnökhelyettesétől megtudtuk: az idén Eger az ÉVM ilyen irányú pályázatán is részt vett, sőt — Gyöngyössel együtt — pénzdíjat nyert. Miután pedig a megyeszékhelyen valamivel már túl is jutottak az első lépéseken, mi több, tiszteletre méltóan előre haladtak: pályáddá mellett a város a Dunától keletre eső országrészre szóló helyzetfelmérő, patronáló megbízást kapott. — Városunkban az úgynevezett sátortetős beépítésekkel egyrészt a jelenleg legfelsőbb szinten levő lakásokat kívánjuk bővíteni, másrészt pedig az új, önálló otthonok számát szeretnénk az egyéb megoldásoktól olcsóbban gyarapítani — mondta a tanács elnökhelyettese. — A telekért ugyanis így már nem kell pénz, a meglevő házak élvezik a közműves ellátás előnyeit, s ennélfogva mindennemű építés kevesebbe kerül. További könnyítés, — már ami az anyagiakat illeti —, hogy a rendelet feloldotta az eddig kötelező előírást, s a jövőben nem szükséges az ötemeletesekké váló épületekhez sem liftet készíteni. Megbízásunk alapján a Hevesterv még az idei negyedik negyedéves költség- vetést is ad a szóba jöhető munkákról, a jelenlegi négy- emeletesek mellett természetesen a magasabb, a toronyházakat sem kihagyván a számításokból. Egytben arról is értesültünk a városházán, hogy az említett tervek az északi — Csebokszári —, valamint a Hadnagy utcai lakótelepekre, a Lenin úti, a Gólya és a Szálloda utcai állami épületekre készülnek, s ezekkel együttesen nyolcvan lakásbővítést. százhatvan új otthonteremtést szolgálnak. Az OTP-s házakban pedig száznegyven bővítésre, illetve kilenc önálló építésre teremtenek lehetőséget. A Hevesterv még az idén az első kiviteli dokumentációt is a tanács rendelkezésére bocsátja és így a város legnagyobb lakónegyedében jövőre akár már az építkezéshez hozzáfoghatnak. A humanizálás nem csupán a „sapkát, süveget” kapó. hanem az újabban már homlokzati megjelenésükben is a korábbiaknál kétségkívül barátságosabb, „emberarcúbb”, lakóházakban nyilvánul meg Egerben. Miközben — amint elmondta még Szabó Sándor tanácselnök-helyettes — továbbiakkal próbálják még vonzóbbá. praktikusabbá tenni az otthonokat. Az utóbbi törekvésekre példa az Almagyar-domb mintabeépítésének országos pályázaton elsődíjas terve, amelynek megvalósítására a Közmű- és Mélyépítő Vállalat ígérkezett. — Mivel biztat ez a vállalkozás? — A város egyik legújabb, építkezésre előkészített területén, ahol máris számosán raktak fészket, s még sokan letelepedhetnek, a megkezdett magánerős kivitelezések mintegy folytatásaként a Joó János. Kuz- man ! János és Vécsey-völgy utcák által határolt részen — eszmei telekár mellett — születne a tervezett további száz lakás, s belőle harminc a „Belvárosi” szövetkezet szervezésében, kulcsátadással már jövőre. Több alaptípusról van szó. Az egyik lakóépület fejleszthető, több generáció lakhelyéül is kialakítható a továbbiakban. A több ütemben készülő otthonokban először az 55 négyzetméteres lakásmag elkészítése kerülhet sorra két. maximum négy személy elhelyezésére, beépítetlen tetőtér alatt. Ez esetben az étkező helyén még hálószoba van, és szükség esetén hasonló célra használhatja a tulajdonos a gép_ kocsitárolót is. A következő lépcsőben 102 négyzetméteressé tágítható a lakás, úgy, hogy az üres „padlás” hálószintté alakul, külön fürdőszobával, WC-vel. Majd később az épület, a kerti oldal felé is nagyobbítható egy újabb szobával, amely a „közlekedő” helyiségből az étkezőn át érhető el. Az így már 131 négyzetméteres házban a gyermek mellett akár a nagyszülő is elfér. Miként a másik, a „B” típusú megoldásnál, ahol ugyan az otthon nem fejleszthető hasonlóan. de a kert felé. s a „cserép alatt” szintén nagyobbítható 80-ról 97 vagy 119 négyzetméteresre. Egyéb variációk a 70 négyzetméteres „C”, a 90-es „D”, s az alig valamivel eltérő „E” típusok, ugyancsak földszintes, tetőtér-beépítései megoldásban ... Nem véletlenül maradtunk a díjnyertes pályaműnél. Határozottan fantáziát látunk a tervekben, s bízunk abban, hogy az építkezők, a lakás- vásárlók kedvét is megnyerik. így legyen ... ! Gyóni Gyula LESZ-E JÖVŐJÜK? Áruházak miniben Iparcikkboltok falun Varrótű és színes televízió, fürdőkád és zseblámpa, iskolatáska és öltöny. A-tól Z-ig szinte minden megtalálható a falusi iparcikkboltokban, ami pedig nincs, azt meg lehet rendelni. Néhány esztendeje az áfészek vezetői mégis megkongatták országosan a vészharangot fölöttük, mondván, manapság már nem olyan nagy gond a közeli városok jól ellátott boltjaiba, áruházaiba beszaladni a falvak lakóinak, akár egy zacskó szögért is. A kis mindenes üzletek lassú sorvadásra vannak ítélve, ezt pedig jobb megelőzni, mielőtt gazdaságtalanná válnának. Nos, hogyan is állunk most? Van-e számottevő forgalom? Ezt kérdeztük három, az ifjú városhoz, Heveshez közel eső település boltjában. A beszerzésen múlik ... Boconád Heveshez jó hét kilométer. Első megállója az átutazóknak Gyöngyös felé. Hogy ez miért fontos? Mert az itteni üzlet vezetője, Lukács József azt mondja, itt állnak meg azok a környékbeliek. akik beugrottak ugyan a városba, de mégsem kapták meg, ami kellett. — Szó sincs arról egyelőre. hogy konkurenciát jelentene számukra a többféle, szakosodott bolt. Talán azért van ez így, mert jobban rá vagyok szorítva, hogy figyeljem az igények változását. szinte elébe megyek az óhajoknak. A Tarnamente és Vidéke Áfész boconádi üzletének eladóterülete egyébként nem túl nagy, benti raktárakkal együtt olyan 300 négyzetméter. Az elpakolással azonban még sincs nagy baj, Igaz. néhány, nem rozsdásodó, de nagy terjedelmű árut az udvaron kell tárolni. s ez bizony vagyonvédelmi szempontból nem túl biztonságos. Ám mind ez ideig különösebb gond nem volt. A tolvajoknak e központi területen nem sok esélyük lenne súlyos csövek, hordók elhurcolására ... Az itt dolgozók számára keservesebb, hogy minden igyekezetük, törekvésük ellenére rendkívül lapos borítékokat visznek haza. — Havonta durván 900 ezer forint forgalmat bonyolítok le, sok munkával. Ha azt akarom, hogy ne legyen ránk panasz, tartani kell a jó kapcsolatot az ellátó vállalatokkal. Ennek ellenére azonban csak úgy jövünk ki a fizetésből, ha hét végi kemény második és harmadik műszakkal a kertben megtermeljük, ami a konyhára kell. Választék — hiányosan Pély tíz kilométer Hevestől. Áz üzletvezető, Vona József csak ismételni tudja a boconádi panaszt. — Kevés a megbecsülés, pedig szemmel látható, hogy szükség van ránk, s ez jó darabig még így is marad. A nagy tapasztalatokkal rendelkező Vona József feladatát az nehezíti, hogy ők nem hárman, hanem csak ketten vannak. Áruért tehát személyesen nem járhat. Távoli, telefonos könyörgésekre, levélrendelésekre pedig valahogy lassabban adnak. Sőt: néha egész szezonban nem érkezik meg valamilyen alapvető áru. — 250—300 ezer a havi fogalmunk. A nehézségek ellenére is lehetne több, ha nem lenne olyan alacsonyan megállapítva a készletkeretünk. Mindig számolgatnom kell, hogy az adott 650 ezret mibe fektessem. Szezonálisan változtatgatok. De teljes választékot így sohasem tudok kínálni. Cipőből például tartanunk kellene a 18-astól 46-osig mindenféle méretet és többféle fazont elvileg. Ha ezt megvalósítanám, odalenne az összes pénz. Na. de nem érné meg. Hiszen: mondjuk, amiatt az egy nagylábú miatt nem gazdaságos évente 20 pár különféle fazont beszerezni, hogy válogatni tudjon. És nyilván hasonló a helyzet más termékekkel is. A 120 négyzetméteren a csaknem 1500-féle cikkből főként a legkeresettebbeket lehet tartani. — Itt vagyok már jó 15 éve. A hetvenes években ment a bolt a legjobban. Érthető, akkoriban csak egy- egy busz indult naponta Hevesre. Ma hat-hét és rengeteg az autó. Aki pedig már bemegy az SZTK-ba, az itt körül sem néz. Pedig állítom, olcsó áru nálunk jobban van. Ha lenne pénz ... Kömlőn Márkus Ferencné vezeti az iparcikkboltot harmadik esztendeje. Ez a község már jóval távolabb esik a nagy településektől, nem lehet csak úgy beszaladni valahová. Mégis azzal fogadnak, a ruházat iránti kereslet alaposan visszaesett az utóbbi egy-két évben. — Sok volt az áremelkedés. A pénzt inkább ennivalóra költik, nem jut másra. Tudok olyanról, aki egy szál papucsban telelt ki, pedig micsoda kemény hidegek voltak. Férje, Márkus Ferenc közbeszól : — Az is sok vásárlót elvisz, hogy mostanában sűrűn kipakolnak ilyen maszekfélék a kút mellé. Árulnak ők mindent, még turkáló is van. Talán csak a méteráru hiányzik. Fizetésnapokra, hét végekre jönnek, amikor nekünk is a legnagyobb szokott lenni a forgalmunk. A vezetőnő azért helyesbít. A kép nem annyira sötét, hiszen tavaly is sikerült 6,5 milliót betenni a kasszába, ebben a 2500 lakosú faluban. — Talán az a nagy előnyünk, hogy mivel hárman egész műszakot, egy kartárs pedig fél műszakot teljesít, van időnk bőven megmutogatni, előszedegetni mindent. Á vevők ezt nagyra értékelik. — Nem megy ez az áru- beszerzés rovására? — Semmiképpen. Kényes vagyok arra, hogy mindent magam teremtsek elő személyesen. És erre meg is van a lehetőség. Sőt, a Skála például még kocsit is szokott küldeni az árubeszerzőért. — Ezek szerint meg vannak elégedve? — Csakúgy, mint a többi hasonló helyzetben lévőek. Nekünk malacaink vannak otthon és paradicsommal foglalkozunk. Nincs mit tenni. a bejárás sem lenne sokkal jobb. Különben is az a fontos, hogy a vásárlóink legyenek elégedettek. Németi Zsuzsa „AZ EMBEREKÉ AKARTAM LENNI” Mimi néni Kompolt. A Tárná partján húzódó kis község Heves megyében. Az első ember akit kérdezünk, útbaigazít bennünket. Itt mindenki ismeri Mimiké nénit, Fleischmann Máriát. Faluszéli házának homlokzatán emléktábla őrzi az apa, a híres növénynemesítő Fleischmann Rudolf munkásságát. A lakóház jelenleg öregek napközi otthonaként működik. Dugalmas léptű, ősz ha- ■* jú, vidám tekintetű idős néni fogad bennünket, nem gondolnánk, hogy hetvennégy éves. Már érkezéskor a múltba nyúló történetbe kezd: — Apa és anya erősen fogtak bennünket öcsémmel. Mindig sokat követeltek, sa türelmes, megértő, áldozatvállaló magatartást állították elénk példának, ök is így éltek. Mindig arra intettek, hogy a másokért hozott áldozatok minket erősítenek. s ne azt nézzem, ami csak nekem jó, hanem amivel használni lehet, az a fontos. — Ritkán tapasztalható, hogy valaki saját lakóházát közcélra felajánlja. Hogyan lett öregek napközi otthona a Fleischmann-kúria? — Sok öreg barátom mellől kihulltak a hozzátartozók. Láttam: magányosan kószálnak, maguk elé merednek, nem szól hozzájuk senki. Hét éve hívtam magam köré őket, azóta itt élünk, s egyek vagyunk akaratunkban. Együtt gyerekes- kedtünk, s most utolsó éveink is közösen peregnek le. Én leszek gazdagabb, ha segítek rajtuk. — Azt hallottam, hogy több nyelven beszél, tanít, szótárt szerkeszt, s hosszú kilométereket tesz meg gyalogosan. Honnan ez a nagy- nagy energia? — A tudás értékére apa hívta fel a figyelmemet. Egy bécsi egyetem filozófia fakultásán végeztem, jeles eredménnyel. Állandóan kemény célokat tűztem magam elé, s ez sarkallt mindig újabb erőfeszítésekre. Ezért nem kényelmesedtem el. Most is van 47 tanítványom. őket németre és angolra tanítom. Tavaly augusztusban eljött hozzám egy 23 éves egyetemista fiú. Hallotta, hogy én jó társalgó vagyok németből, ezért egy szép késő nyári napon felkeresett. Sétálni hívtam, s harminc kilométert gyalogoltunk, miközben 17 órán át csak németül beszélgettünk. Este fél tízre értünk haza. Én még szívesen folytattam volna, de fiatal barátom pihenni vágyott. — Hogy miért gyalogolok? Mert ekkor úgy érzem: a természetben létezem, s a körülöttünk zajló világot érinthetem. Nem rohanok el fák, virágok, emberek mellett figyelmetlenül, közömbösen. Néha csodálkoznak a segítőkészségen, mintha zavarná őket, hogy figyelek rájuk. Szeretnének saját közönyükbe burkolózni. Én nem hagyom őket, mert az önmagába zárult élet keserű kimenetelű. — Amikor szétnéztem itt, láttam egy keretbe foglalt tízfillérest a falon, a szokottnál több órát az asztalon. gyalulatlan koporsót a szoba sarkában. mellette búzakalászt. Mit szimbolizálnak ezek a tárgyak? — Életem értelmének foglalatai mindezek. A búzakalászban apám emlékének megőrzésén túl az örökké megújuló természet erejét érzem. benne az embert is képletesen. Az állandó ismétlődés, elmúlás és megújulás pereg le előttem. Életünknek az idő szab határokat. Pillanatnyi, múló gondjaink helyes szemléletére int a pénzdarab. A helyes megoldások keresésekor távolságtartásra van szükség, hogy kellő rálátással távlatba > helyezve lássuk életünket. Ekkor nem nyomnak agyon a terhek, tudjuk, mindig van megoldás, csak helyesen kell értékelni, s mérlegelni. — Rohanó világunkban van-e idő mindezekre? Manapság jobban figyelünk az anyagiakra, a sikerre, mint társainkra. Hogyan lehetne a ma emberéhez igazítani ezeket a gondolatokat? — Több az állandóság világunkban, mint gondolnánk. Soha nem csak magunkra kell gondolni. Megmérettetésünk mások által történik. Ez független a múló időtől. Mindig azt mondom: sziklasorok között haladunk; az elbizakodottság és az el- csüggedés között. A legnagyobb veszély az elbizakodottság. mert ez mindig a másik lenézésén alapul. Áttörni embereken csak a magunk boldogulásáért? Ez nem vezet jóra. Fiacskám! Az elbizakodottság sziklájához ne verődj! Távozásunk előtt még egyszer bejárjuk az ismerős szobákat. Régi fényképek kerülnek elő; idézik az olasz—osztrák famíliát. az anya bölcs, szép alakját, az apa sötétben nyugvó tekintetét. Mint megtudtuk, egy sikertelen szemműtét elvette a külső világosságot tőle. Egy gyönyörű lány képe is feltűnik: Mimi néni fiatalon. — Soha nem gondolt arra, hogy férjhez megy? Nem hiányoztak a gyerekek? — Én az embereké akartam lenni és mindenkié lettem. Valamennyi gyermek az enyém, akihez szeretettel tudok közeledni. Ha megérintem hűs szobámban e gyalulatlan fakoporsót, arra gondolok: mit nem végeztem még el. Üjra és újra feladatokat találni; ez éltet. Én nyugodtan megyek el... B. Szabó Pál A Tarnamente és Vidéke Áfész tarnamérai boltjában nem panaszkodhatnak a vásárlók a választékra ... ugyanitt több színes és fekete-fehér televíziófajta és más iparcikk közül válogathatnak (Fotó: Perl Márton)
