Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-01 / 153. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. július 1., szerda 3. ELEKTRONIKUS „ORROK”, AVAGY: Előzetes információ a gazdasági partnerről Maradék reménysugár? Még észlelhető életjel? Ez is. az is — vagyon, mely mindmáig értékállónak bizonyult a nemzetközi piacon. Keresik, igénylik. értékén megfizetik e szellemi produktumokat, közülük talán a legjobb áron a Hannoverben nemrégiben osztatlan sikert aratott lapolvasó rendszert. A Számítástechnikai Kutató Intézet és Innovációs Központ produktuma nagy sebességgel olvas bármilyen tipográfiájú latin, cirill vagy gót betűs szöveget, s természetesen a számítástechnika segítségével több lexikonnyi információ tárolható, illetve kezelhető. Ez az alkotásuk egyszersmind egy újabb nagy dobás: mint az előzőre, erre is felfigyel a fél világ. Korábban a PROLOG és a MPROLOG számítás- technikai programnyelvvel adtak hatékony támogatóit az ötödik generációs számítógépek kifejlesztéséhez a kutatóknak. Egy másik hazai cég, a Számítástechnika- Alkalmazási Vállalat pedig éppen napjainkban egy új rendszerfilozófia és matematikai modell alapján vesz részt jó eredménnyel ebben az ..ötödik” generációs szellemi versenyfutásban. A pénzügyi helyzetük A mesterséges intelligen- ciarendszereket kutató Vámos Tibor akadémikus és a Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetben (SZTAK I-banh dolgozó munkatársai immáron bő másfél évtizede közzétették elsőként a világban az alakfelismerést szolgáló. igen bonyolult algoritmust. Azóta pedig már olyan ..hétköznapi" eszközt is kifejlesztettek. mely segíteni képes az állampolgárokat abban, hogy átlássák a legbonyolultabb közigazgatási döntési rendszereket is. A mesterséges intelligencia tudományos kutatásának és eredményeinek gyakorlati alkalmazása maholnap ahhoz teremti meg a feltételeket, hogy valóságos. tényleges döntési terekben emberi szempontok mérlegelését oldja meg a számítógép — mindazt, ami eddig valóban csak az emberi gondolkodásnak volt a sajátja. A lista talán több is az iméntinél, akad még jó pár becses számítástechnikai szellemi produktum, amelyet hajlandó a világ valós értékén elismerni. Ez persze nem is csoda. Hiszen ma, amikor óránként keletkezik annyi tudományos-műszaki információ, amennyi a század első felében egy esztendő alatt, akkor az adatfeldolgozás. -rendszerezés,-hasznosítás új és hatékony eszközei minden pénzt megérnek. Persze csak azoknak, akiknek gazdasági hasznuk, profitjuk függ attól. hogy mennyire tájékozottak a versenytársakról, a szakterületükön folyó kutatásokról, az üzletfelek pénzügyi-gazdasági helyzetéről. Pár héttel ezelőtt nyugatnémet és amerikai — honi fogalmak szerint — export; fővállalkozással foglalkozó szakemberek Szirákon magyar hallgatóság előtt a kockázat csökkentésének és az információk gyűjtésének, rendszerezésének közvetlen összefüggését tényekkel bizonyították. Csupán két példa közülük. Az egyik NSZK- beli szakember a ókorai figyelmeztető rendszerek”, „elektronikus orrok” megteremtéséről fejtette ki véleményét: olyan elektronikus adatbankokat működtetnek. amelyekben a projektekhez tartozó feladatokat minél kisebb munkacsomagokra bontják. Minden lépést, mozzanatot forintosíta- nak, pontosabban márkásí- tanak, továbbá előre vetítenek, s például korábbi projektek szituációival összevetnek. Nemcsak felfelé — oldalra is Az amerikai előadó egy, a saját kárán tanulni kényszerült brazil cégről elmondta. hogy a következő nagy vállalkozás előtt potom 500 ezer (!) dollárt költött saját maga — például információs hálózata — megszervezésére. továbbá kétmillió dollárt pedig arra. hogy kialakítsa számítástecnikai rendszerét a fővállalkozói rendszer szállítói projekt gazdaságos elvégzése érdekében. A sziráki rendezvény végül is már haza, Magyarországra kalauzolt bennünket, oda, ahol az információ még nem vált igazán termelőerővé. Azért-e, mert nincsenek elégséges számban és minőségben elektronikus eszközeink az adattovábbításra, -feldolgozásra, vagy azért-e, mert az információáramlás csatornái és szabályai gazdasági szempontból mind inkább irracionálisnak bizonyulnak? Bizonyosan mindkettő egyforma súlyt képvisel e negatív mérlegben. A Magyar Posta saját becslése szerint a telefon hiányosságai miatt legkevesebb 11 milliárd forint kára keletkezik a népgazdaságnak évente. Amit azonban képtelenség pénzre átszámolni, az az a kár. amelyik a horizontális információáramlás elé állított gát miatt keletkezik. Nem számítógép és nem telefonvonal kérdése az. hogy X. vállalat az Y. vállalattól tájékozódjon: ugyan fizetőképes-e, ha már egyszer árut rendelt tőle? Ha pedig valamely nagyobb lélegzetű vállalkozáshoz, mint beszállító ajánlkozik X-nél Y-cég, információ hiányában semmi sem garantálja, hogy nem ülteti-e le az egész munkáért felelősséget, anyagi-pénzügyi garanciát vállaló X-et partnere. Az információ szinte kizárólagosan fölfelé megy, a különféle apparátusok gyűjtik. tárolják és használják fel például műszaki-fejlesztési szempontok eldöntéséhez, ami sokszorta megalapozottabb lehet, ha a termelőszférában a verseny, a piaci értékítélet, az üzleti érdek és ésszerű kockázat- vállálás alapján mondanának igent vagy nemet. Egy- egy vállalat éves mérlegbeszámolója osak fölfelé „nyilvános”, csak fölfelé információ — a Magyar Vagon- és Gépgyár, a Tungsram, a Ganz-Mávag például nem juthat hozzá, ilyen gazdasági alapok alapján nem dönthetnek arról, hogy melyik cégtől rendeljenek, melyik cégnek adjanak megbízást. Kisebb a kockázat Pedig meglehet, egyik-másik vállalat még tőkét is átadna. ha információi lennének az üzletköréhez tartozó üzemek gazdálkodásának minőségéről, eredményességéről. A Rába nyugati ügyfelei például tudni akarják — és mérlegszerű adatokból tudják is —, kivel állnak szemben: általános gyakorlat ugyanis, hogy a partnerséget a másik műszaki fel- készültségéről, gazdálkodásáról kapott információk megismerése után építik ki. Vámos akadémikus és csapata végtére is ma mór eszközt kínál „információgazdálkodásunk” hiányosságainak felszámolására: írtuk az iméntiekben, a mesterséges intelligencia tudományos kutatásának és eredményeinek gyakorlati alkalmazása maholnap ahhoz teremti meg a feltételeket, hogy valóságos, tényleges döntési terekben emberi szempontok mérlegelését oldja meg a számítógép. Komputertől függetlenül a gazdáság vajon valóságos és tényleges döntési tér-e? Hisz’ egyre halaszthatatlanabb megmondani merre, hogyan milyen csatornákon áramoljék az információ, s e csatornákon vajon egy. avagy mindkét irányban közlekedhetnek-e az adatok? A választ megadni — ma már könűyű. Meglépni — még igen nehéz. De aligha van választásunk ... G. L. KOROK, ESZMÉK, STÍLUSOK KÖLCSÖNHATÁSÁBAN Eger építészeti reneszánszát éli A lakótelepi építkezési forma a városközpontot ne érintse (Fotó: Kőhidi Imre) m/i. „Eger, mint megannyi más városunk, nem tervezett város, a spontán fejlődés következtében alakult ki, és még sincs egyetlen utcája, amelyben ne jelenne meg egy-egy építészeti remekmű. A belváros területén minden irányban át lehet sétálni tizenöt perc alatt.” „A tanács a település gazdája. A gazdának kötelességei vannak, a tulajdonában levő tárgyak megóvását illetően”. „A város híre kötelezi a tanácsot olyan tevékenység kifejtésére, hogy a látvány és a turista elképzelése között ne legyen ellentmondás.” A ifenti idézeteiket Kéri András és Borics László dolgozataiból emeltük át gondolataink, eszmefuttatásunk élére, a MTA Földrajztudományi Kutató Intézetének közleményeiből és a Városépítés című folyóiratból, amelyet az Építőipari Tudományos Egyesület és a Magyar Urbanisztikai Társaság ad ki. Az említett írások 1972 és 1983 között jelentek meg. Amiért összegyűjtöttük, végigolvastuk ezeket és egybevetettük Borics Lászlónak, a Heves Megyei Tanácsi Tervező Vállalat igazgatójának doktori disszertációjából vett gondolatokkal, azért történt, mert az építőművészet alkotói és a mindennapi műszaki-hatósági feladatok, társadalompolitikai tennivalók gazdája, a tanács között Egerben nézetkülönbségek adódtak, a szellemileg is egyre liberalizálódóbb légkörben bizonyos kérdések megoldása körül az utóbbi években viták lángoltak fel. A halaszthatatlan döntések mindig is jellemeztek egy- egy fejlődésében levő, sőt markánsan előretörő települést. Különösen áll ez Egerre, amely „legdinamikusabb fejlődését 1970 és 1980 közötti évtizedben érte el, amikor lakosságának növekedése az azonos nagyságú és szerepkörű városok, megyeszékhelyek átlagos népességnövekedési ütemét is meghaladta. Az 1960-as években meginduló iparfejlesztés, a 70-es években tömegessé váló lakásépítés mind a városképre, mind pedig a foglalkozási szerkezetre jelentős hatással volt.” A szakemberek tompán visszhangzó megállapításai mögött egy viharos átalakulás szakaszai, egy előrerukkoló folyamatnak fontos állomásai rajzolódtak ki; olykor az idő- és ütemzavarból, a koncepciók és erővonalak egymásra hatásából szabadulni akaró megoldások, jó kivezető utak nyílóttak. Idéznünk lehet és kell ezt a kulcsmondatot is: „Eger tradícióival, történelmi-kulturális múltjával egy viszonylag megállapodott társadalmi struktúrájú város, ahol a társadalmi piramis már korán kialakult.” Mi sem természetesebb, hogy mindez a bükkalji település külső képén is nyomot hagyott. És nyomot hagy ma is, minden egyes újabb létesítménnyel, azokkal az elgondolásokkal, amelyekkel a társadalmi szerkezetében is folyton változó Eger szemmel láthatóan gazdagszik. A szakemberek egybehangzó megállapítása szerint ez a kis „Athén” — iskolái miatt nevezték magyar Athénnek a XVIII. századtól kezdve Egert a dagadtabb keblű lokálpatrióták — a hatvanas évek elején bizony siralmas állapotban le- ledzett. A belvárost, a történelmi városmagot sortatarozással pátyolgatták, a meg: levő lakásállományt korszerűsíteni, megmenteni igyekeztek, miközben az is nyilvánvaló tény volt akkoriban is, hogy a település vonzereje a barokk város, a várral, az egri borral, a gyógyvízzel vonzza ide a látogatókat. Gerő László a hatvanas évek közepén-végén már igazolhatta, hogy a város gazdáinál a műemléki szemlélet elmozdult a nyugalmi szintről. Hiszen a slumoso- dó belvárosi részekbe .— különböző (indítékok és okok következtében korábban még betelepítették a cigányok néhány családját is. (Folytatjuk) Megalakult a Heves Megyei Adófeliigyelőség Mint az köztudott, a jelenlegi adóhatóságokat átszervezik. Így július 1-től megszűnik a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatósága, ennek területi szervei. Megszűnnek továbbá a megyei adómegállapító hivatalok, a megyei illetékhivatalok hatásköre pedig jelentősen megváltozik. Ugyanezen a napon megalakul az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, valamint ennek területi (megyei) szervei. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Heves Megyei Igazgatósága hatáskörébe tartozik a vállalati és szövetkezeti gazdálkodószervek adóztatása, pénzügyi-gazdasági ellenőrzése, valamint a belföldi társaságok adóztatása és e körben végzendő pénzügyigazdasági ellenőrzések. Az új igazgatóság címe: Eper, Klapka Gy. u. 1—3. A hivatal adófelügyelőségei — melyek az adómegállapító hivatalok és az illetékhivatalok adóosztályainak együttes feladatát egy szervezeti egységben viszik tovább — az általános jövedelemadó és a magánszemélyek forgalmi adója tekintetében a jelenlegi tanácsi adóhatóságok hatáskörében járnak el. e feladatokat veszik át. Az új adószervezet a megyében az alábbi elnevezéssel alakult meg: Heves Megyei Adófelügyelőség, Eger. Dr. Nagy János u. 18. sz. Az adófelügyelőség telefonszáma 13-343 és 11-536. Az ügyfélfogadás ideje az alábbi: hétfő és pénteki napon 8—15 óráig, szerdán 8—18.30, szombaton 8—12 óráig. A többi napokon ügyfélfogadás nincs. Gyöngyösön. Hatvanban, Hevesen és Füzesabonyban az új adók bevezetése, illetve a tárgyi feltételek megteremtése után nyitunk ügyfélszolgálati irodát. Az adófelügyelőség áltat fenti tárgykörökben kiadott I. fokú határozatok esetében az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Heves Megyei Igazgatósága gyakorolja majd a II. fokú hatósági jogkört A lakossági adóztatást végző első- és másodfokú adóhatóságok részletes feladat- és hatásköréről az adózók nagyobb csoportjait képviselő társadalmi szervek (KIOSZ. KISOSZ), valamint a helyi tanácsok hirdetőtábláin (ügyfélszolgálat irodáin) keresztül adunk tájékoztatást a közeljövőben. A folyamatban lévő ügyek közül a legtöbb ügyfelet a forgalmi adó befizetése érinti, mivel a befizetési csekkeket a .vrégi” adóhatóság már kiküldte. Arra. hogy a számla száma és elnevezése ne változzék, a közeljövőben a minisztérium intézkedik. melyről lehetőség szerint azonnali tájékoztatást adunk a sajtóban is. VÍZPARTON ÉS HEGYVIDÉKEN Szakmunkástanulók SZOT-üdiilése A SZOT szervezésében nyaranta nemcsak a családok pihenhetnék és az általános iskolások vakációzhatnak, hanem a szakmunkás- tanulók is. A mintegy 180 ezer leendő ifjú szakmunkás közül nyolcezren üdülhetnek SZOT-beutalóval. Többségük vízparti nyaralások közül választhat. Az Express által üzemeltetett balatonszemesi Hullám kempingbe június 28. és augusztus 15. közötti hét egyhetes turnusban 4500-an kaptak SZOT-beutalót. Az elhelyezés négyágyas graboplaszt sátrakban történik. Itt a fő vonzóerőt a közvetlen vízpart, a strandolás jelenti. Velencén az Express kempingben az előbbiekkel azonos időpontban ezren üdülhetnek ugyancsak négyágyas graboplaszt sátrakban. A tábor területén strandolási lehetőség nincs, az ide beutalt fiatalok a közelben levő velencei strandfürdőt használhatják, amely mellett étkeznek. A szakmunkástanulók nemcsak egy héten át pihenhetnek, mód nyílik ettől valamivel hosszabb 10—14 napos üdülésükre is, mégpedig a SZOT két saját üdülőjében Siófokon, illetve Üj- hután. Siófokon a közvetlen vízparti szakmunkástanulók üdülőjében a június 21—augusztus 27. közötti napokban 1800-an vakációzhatnak, 10—14 napos turnusokban. Az elhelyezés többágyas hálótermekben történik. Itt augusztusban nemcsak magyar fiatalok nyaralhatnak, hanem vendégeket várnak az NDK-ból és a Lett Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosából, Rigából is. A nemzetközi táboroknak már hagyományai vannak, minden évben barátságok szövődnek, címek és jelvények cserélnek gazdát a fiatalok között. Külföldről a tanulmányi versenyek legjobbjait tekintik a második helyezettek indulhatnak Siófokon. Nemcsak a vízpart szerelmesei nyaralhatnak a szakmunkástanulók között, hanem azok is, akik az erdei sétákat, a hegyvidéki kirándulásokat kedvelik, ők június 21—augusztus 27. között, mintegy hétszázan üdülhetnek a zempléni fenyvesek között Űjihután, 10— 12 napos csoportokban. Az elhelyezés a siófokihoz hasonlóan, itt is többágyas hálótermekben történik. A programot mind a négy helyen a bőség jellemzi. A fiatalok választhatnak a különböző rendezvények közül és ki-ki érdeklődésének megfeleleőn vehet abban részt. A cél, hogy minél több sikerélményhez jussanak a szakmunkástanulók és sokat tartózkodjanak a szabadban, sportoljanak, kiránduljanak, fürödjenek. Esténként fjedig diszkó és filmvetítések, műsoros rendezvények teszik változatossá a programot. Egy biztos, unatkozni senki nem fog. A beutalójegyeket a szakmunkástanulók alapszervezetei az üdülés kezdete előtt egy fél évvel megkapták, így bőven maradt idő a kiválasztásra. Ennek ellenére az a tapasztalat, hogy az elmúlt években nem minden beutalójegy talált gazdára. Ez volt az egyetlen olyan főidényi üdülési forma, ahol nem minden turnus működött telt házzal. Ezért érdemes idén akár pótigényekkel is megkeresni a szakmunkástanulók alapszervezeteit.
