Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-22 / 171. szám

f 4. NÉPÚJSÁG, 1987. július 22., szerdo TÁMOGATÁST KAPOn AZ AKADÉMIÁTÓL Tudománnyal a természet épségéért A Minisztertanács Tudománypolitikai Bizottsága a szín­vonalas alapkutatások (okozott támogatására 1986. január 1-jei hatállyal Országos Tudományos Kutatási Alapot léte­sített, amelynek felelőse a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára lett. Az első témapályázatra szóló nyilvános fel­hívás még 1985. decemberében megjelent, a pályázatot az Akadémia tudományos testületéi, alkalmi zsűrik és hazai szakértők rangsorolták, bírálták el. A benyújtott közel két­ezer pályázatból mintegy 770 részesült támogatásban, össze­sen több mint 1,5 milliárd forintban. Az építészet rövid története A Nagytemplom homlokzata Abu Szimbelben f. e. 1300 körül Megyénkben dr. Orbán Sándor, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigazgató-helyettese, a nö­vénytani tanszék kandidá­tusa részesült támogatásban. Beszélgetésünkkor arra kér­tem, szóljon részletesebben a kutatás témájáról, a prog­ram céljáról. — A magyarországi mo­hák életstratégiáinak ökoló­giai és cönológiai összefüg­géseit választottam. E terü­let nem volt idegen szá­momra, hiszen 1984-ben e témákból írtam kandidátusi értekezésemet is —. mondja dr. Orbán Sándor. — E ku­tatásban a tanárképző főis­kola növénytani tanszéké­nek négy tanára is részt vesz, s magam vagyok a program vezetője, de kér­tünk föl egy állattannal foglalkozó kollégát, a Gö­döllői Agrártudományi Egye­temről egy tanárt és labo­ránsokat is. — Milyen támogatást kap­tak? — Kétmillió forintot for­díthatunk e célra. Mivel a főiskolán a laboratóriumi eszközök rendelkezésre állnak, ezért a terepvizsgá­latokhoz szükséges műsze­reket kellett beszerezni. S alkalmaztunk főállásban egy kutatót is. A Societá Filharmonica „Giuseppe Verdi” huszon­nyolc tagú vegyes kórusa és tíztagú szalonzenekara ma­gyarországi vendégjárása során napokra ellátogatott Egerbe is: itt hétfőn adott hangversenyt egyházi mű­vekből a Minorita temp­lomban, majd csütörtökön este szórakoztatóan válto­zatos műsorral, a Megyei Művelődési Központban, a reneszánsz időktől a mai néger spirituáléig érzékel­tették, hogy nem véletlenül léptek ki a nemzetközi po­rondra. Sok kedves meglepetés éri a kórusmuzsika hazai ked­velőjét. ha más országból té­ved ide egy zenét szerető baráti társaság. Ezt a kitű­nően felkészült vegyes kart egy alig huszonhárom éves lány, Marta Furla tartja a kezében. És nem is akárho­— A laikus nem sokkal többet tud a mohákról, minthogy az aljnövényzet­hez tartoznak. Mi hát a té­májuk lényege, munkájuk célzott haszna? — Ezek a növények, mint a nagy életközösség tagjai, érzékenyen mutatják a környezet változásait, ezért magát a környezetet lehet velük jellemezni. A mohák megjelenéséről, elterjedé­séről például a flórára le­het következtetni. A straté­gia ebben az értelemben a növény viselkedését jelenti, harcát az életért. Megálla­pítható. mennyit produkál, milyen anyagot termel, mi­lyen mértékben szaporodik, hol fordul elő. Vannak például olyan erdők, ahol a mohák zárt borítást képez­nek, minden más növényt meggátolnak. S van, hol csak időszakosan jelennek meg. Vizsgálatukkal kideríthe­tek az adott hely viszo­nyai, a talaj tulajdonságai. Alapkutatásunk közvetlen haszna tehát az erdőműve­lésben is lemérhető. Prog­ramunk céllá annak kiderí­tése, hogy a degradációs té­nyezők milyen mértékben változtatják meg mondjuk az adott erdőtársulást. Vagy­is: ha utat vágnak az erdő­ben, elpusztul a termőtalaj, gyan! A karvezető szuggesz- tív egyénisége egybefogja azt az így-úgy kondicionált ama­tőr társaságot, amely a si­ker, a taps, a lelki gazdago­dás reményében vállalja ide­jének és életének egy da­rabját odaadni a közössé­gért. Ez a közösség nem nagy, ez a filharmóniai tár­saság a mi hazai fogalmaink szerint — mivel nekünk csak egy van Budapesten és or­szágos jelentőséggel — egy kisváros jól összekovácsolt együttese valahol Trieszt környékén, az északi olasz tájakon, ahol a lányok haja nem mindig koromfekete. De a kar — egy ősz hajú úr kivételével — átlagéletkora erősen harminc alatt van. így már kitetszik: ezek az olasz fiatalok templomi áhí­tatot átélni és a zenében a nemes szórakozást megtalál­ni — eggyéfűzhető feladat­áé más beavatkozás is mó­dosítja az élővilágot. A mohák változásán át nyo­mon követhetjük a környe­zetszennyező anyagok hatá­sát is a növények fejlődés­folyamatára. — Ezek szerint környe­zetvédelmi szempontból is hasznos, érdekes kutató­munkájuk. — Feltétlenül! A Bükk- hegységben dolgozunk, ter­mészetvédelmi területen. Megtudhatjuk, milyen mér­tékben romlik a termőta­laj. Jelenleg kijelölt minta- területeken végezzük a ku­tatást: a Nagy-Egeden, Csák- pilisen és Szarvaskő kör­nyékén. Mintegy tizenöt különböző térségben, gyep- és erdőtársulásiban vizsgál­juk a mohák stratégiáját. Választ kaphatunk olyan kérdésekre is, egyáltalán ér­demes-e még védeni egy területet? E növények fajai­nak megjelenéséből, viselke­déséből az is megállapítha­tó, hogy állandó-e az erdő vízellátása, s megtudható az élővilág fejlődésének időbe- nisége. — Milyen fokon áll ha­zánkban e téma tudomá­nyos színvonala? — Mi a stratégiákról egyelőre meglehetősen keve­set tudunk. During holland botanikus ebben az úttörő. , A kutatás eddig a jelensé­geket állapította meg, a mi­érteket nem. Mi erre keres­sük a választ. Példaként: hogy az adott területen a fajok milyen szerves anya­got produkálnak. Közel 150— 200 fajt vizsgálunk, kint, mintaterepen. Ebből a víz­ilók tekintik. A Minorita templomban Arcadelt. Pa­lestrina. Croce, Mozart és Kodály művei hangzottak fel, a Megyei Művelődési Központ dísztermében Doná­ti, Certon, Vecchi, Marenzio, Monteverdi, Illersberg dal­lamai gyönyörködtették a hallgatóságot. S ha egybe­vetjük a város, Ronchi dei Legionari rokonszenves éne­keseinek kórussá szervező­dését. amely 1983-ban tör­tént, a karvezető fiatal lány céltudatosságát, szakmai fel- készültségét és szorgalmát csak felsőfokon emlegethet­jük. Az a sajátosan min­dent átfogni akaró karveze­tői mozgás elsősorban a hi­bátlan ritmust segíti felépí­teni az énekeseknek. hogy aztán a teljes fegyelemmel előadott produkció végén a tapsban oldódjék fel a te­remtés boldogsága. háztartás változására, a szén-dioxid asszimilálódásá- ra következtethetünk, s kideríthetjük, milyen élet­tani tulajdonságok kapcso­lódnak az egyes típusok­hoz. Vizsgáljuk a fotoszin­tézis környezeti tulajdonsá­gát is. Azokon a helyeken is, ahol az ember beavatkozott a természetbe, begyújtjuk a fajokat, s ezzel segítjük a környezetvédelmet. — Meddig tart a kutatási program? — Három és fél évig. 1990- re szándékozunk befejezni. Munkánkat évente .bírálja a Tudományos Akadémia. Az első eredményeket ápri­lis 13-án ismertettük a bo­tanikai szakosztályban. — A főiskolán elsősorban pedagógusokat képeznek. Mennyire tartja fontosnak a kutatási kedvet? — Mint főigazgató-helyet­tes, valamennyi tanszéken _ szorgalmazom az effajta munkát, hiszen egy szak­mát megtanítani csakis el­mélyült, sokirányú tudású tanár képes. Egyébként a pályázati tevékenységünk­be hallgatókat is bevon­tunk. öt-hat olyat, akik a tudományos diákkörben igen aktívak. Mint tanárnak, az a célom, hogy olyan peda­gógusok hagyják el a főisko­lát. akik megtanítják a gye­rekeket: a természetet vé­deni és félteni kell. Szívem szerint az általános és kö­zépiskolákban bevezetném a környezetvédelmet mint tantárgyat, hiszen a termé­szet épségét, szépségét, a kö­vetkező nemzedéknek is meg kell őriznie a pusztu­lástól ... Mikes Márta Amíg a bécsi keringőket, polkákat, fülbemászó indu­lókat nem kedte el játszani a társaság szalonzenekara (öt vonós, négy fúvós és a zongora), hajlandók voltunk hinni, hogy itt olaszok ad­nak nekünk ízelítőt az olasz kamarazenéből. S kiderül: a bécsi muzsikával, Strauss- szal, meg a többiekkel meg- vallják, hogy ők, ott Ronchi dei Legionar'iban a közép­európai zenét szeretik; a Kék Duna keringőt zenélte-éne- kelte a társaság a dísztermi koncert végén. A házigazda Agria Vegyeskar és karveze­tője, dr. Ocskay György nem lesz könnyű helyzetben, ha az észak-olasz tájon, viszont- látogatásuk során versenyre akar kelni ezzel a lelkes tár­sasággal, Marta Furla kóru­sával. (farkas) Két kötetben, gazdag kép­anyaggal illusztrálva adta közre a Műszaki Könyvki­adó Szentkirályi Zoltán és Détshy Mihály Az építészet rövid története című tanul­mányát. Mint a köteten fel­tüntetik, a mű az azonos cí­mű tankönyv változatlan utánnyomása. A 245 oldalas első kötet a szöveges részt tartalmazza. A jóval vaskosabb 455 ol­dalas, sajnos rossz minősé­gű kivitelben, fekete-fehér­ben és kis méretekben a képeket. A könyv igazi ismeretter­jesztő munka. A szerzők nem kevesebbet vállaltak, mint hogy végigvezetik az olva­sót az építészet történetén, jószerivel mégis csak az eu­rópai kultúrkör építészetével foglalkoznak. Az ókori kul­túrák közül Egyiptom, Me­zopotámia. az Égei-tenger szigetei és partvidékei. az ókori görög, etruszk és ró­mai építészetet tárgyalják, s nem kap helyet a távol-ke­leti és az ősi amerikai kul­túrák építészete. A kötet elő­nye is, hátránya is a rövid­ség, a tömörség. Világos, hogy akik mint tankönyvet forgatják a két jeles szer­ző írását, megannyi kiegé­szítő olvasmányt, kötelező irodalmat vesznek hozzá. A laikus olvasó olykor viszont csak utalásokat, felsoroláso­kat talál fontos építészeti korszakokról, mesterekről. S ha csak néhány sor jutott is a magyarországi jeles épü­leteknek, a magyar meste­reknek, még ez is arányta­lanságnak tűnik, amikor csak egy név. egy épület jut pél­dául a lengyel gótikának, az angol barokknak, 16 sor a spanyol gótikának, egy szó se a flamand, a holland épí­tészetnek. Olcsó megoldás volna most neveket, épületeket felsorol­ni, amelyek a kötet szűkre szabott keretei közül kiszo­rultak. Ám lényegesebb az, ami benne van. Építészettör­téneti fogalmak, stílusok, építészeti-alaktani .meghatá­rozások pontos definícióit kapjuk. A történeti áttekin­tés ehhez szinte adalékul szolgál, csakúgy, mint a gaz­dag képanyag. Az építészet iránt érdek­lődő olvasó eligazítására nem ártott volna irodalomjegyzet­tel is ellátni a könyvet. S. E. A bécsi Secession pavilon (1898—99) Olbrich műve MONTEVERDITŐL STRAUSSIG ÉS AZON TÚL Kedves olasz vendégek Egerben papa's*- : tíz PERCÁ HATÁRON 111/2. — Szerinted mi lehet en­nek az oka? — tette fel a kérdést. — Súly alatt nő a pálma — tartja a mondás. Említet­tem már, hogy én, életem legnehezebb megpróbálta­tásai között, se munka- szolgálatban, se a táborok­ban soha nem gondoltam öngyilkosságra. — Talán a jólét, a keve­sebb gond, és éppen a ve­szélyérzet hiánya ébreszti fel az emberben a szuicid ösztönöket — mondta Edit. — A múlt század végén, a „jó békeidőben” is megha­ladta nálunk az öngyilkosok száma a húsz százezreléket. Az öngyilkosok halálszámá­val mindig is a nemzeti élmezőnyhöz tartoztunk. Másra terelődött köztük a szó. Megálltak, néhány percig némán néztek lefelé a korlátra könyökölve. Mé­lyen alattuk kis szigetek, feketéllő szén kúpok1, távo­labb félkész hajótestek mes­terséges hullámtörőként kényszerítették útirányának módosítására a lusta sodrá­sú folyót. Távolabb sirályok röpködtek a partközeiben. A felhők megritkultak, bátor­talan napsugarak törtek át a szürkeségen, körülöttük minden kontúrosabb lett, jobban láthatóvá vált. Mind ez ideig szép volt ősz. Hosszan tartott az eny­he ildő, a fák sokáig meg­őrizték lombjukat, szín- pompájukkal, a zöld. a bar­na, a sárga megszámlálha­tatlan árnyalatával fizették az őrzésért — Annak, aki a két világ­háború közötti években csehszlovák oldalról itt a Duna hídján ment át Ma­gyarországra, első útja több­nyire a dél-komáromi vas­útállomás közelébe, az Ács- féle vendéglőbe vezetett — emlékezett Végvári. — Ez már bizonyosfajta hagyo­mánynak számított a két or­szág határán. Jó borból fröcosöt vagy hosszúlépést inni az „odaátiak” közül csaknem mindenki illendő­nek és érdemesnek tartotta, mert az efféle hazafias tisz­telgés is volt egyben. Más­részt magyar részen a bor, a szomszéd országban meg a pilseni sör volt vonzóan olcsó. Itt is, ott is, ha kér­ték, egész évre érvényes ha­tárátlépési engedélyt kap­ták a helybeli lakosok, s ez harminckilométeres sávban néhány napos tartózkodás­ra, kölcsönös vendégeske­désre jogosította őket. To­vábbutazáshoz, Budapestre vagy Pozsonyba menni, útle­vélre volt szükség, de a ha­tóságok mindkét oldalon tudták, hogy ezt az előírást sokan megszegik: Szlovákia déli határvidékéről, a „pou- kázka” nevet viselő papír­ral sokan utaztak a magyar fővárosba vagy az ország más részébe. Megfordítva ugyan­ezt tették a túloldaliak; ha Ny.itrán, Érsékújvárott, Po­zsonyban akadt dolguk. — Érdekes — mondta az asszony. — Pestre indultam — folytatta a professzor — szabályos útlevéllel, kis bő­rönddel. Az volt a szokás, hogy a csomaggal utazó konf­lison ment át a hídon. Fel­ült rá Komarnóban a Baross utcán, melynek macskaköve­in naphosszat élesen csat­togtak a sorsukat türelem­mel viselő, lehajtott fejű lo­vak patái. Átügettek a kis­Duna hídján. aztán az Er- zsébet-sziget bejáratánál, ahol a Pokol kocsma és az egyik fakereskedő háza állt, rákanyarodtak a nagy hídra. A kocsis megállította a lo­vát az innenső ellenőrző ponton, néhány perccel ké­sőbb a túlsón. Mindkét he­lyen rövid volt az eljárás, beütötték az okmányba a bélyegzőt, belenéztek a táskába, vagy éppen csak. in­tettek, hogy az utas mehet. A magyar határkirendeltségtől a konflis jobbra kanyaro­dott, két-három perc alatt elérte a dél-komáromi vas­útállomást. Ugyanennyi idő alatt az említett vendéglőt. A csomaggal érkező utas, ha gyalogszerrel kocog át a hí­don, már szinte gyanút kel­tett volna. Olcsó volt a konflis, a ló kevés zabot fo­gyasztott, mire gazdája el­szívott egy tömést a pipájá­ból. oda-vissza megtette az utat. — Gyerekfejjel megtanul­tam — elevenítette fel to­vább az emlékeit Végvári —, ha hazulról jövet a túlol- ra érek, s a hivatalnokok, a pénzügyőr vagy a rendőr megkérdezi, honnan jöt­tem, azt kell mondanom: megszállt területről. Váro­sunk- tizenkilenc januárja óta Csehszlovákiához tar­tozott. így döntöttek felőle Trianonban. Isten ne adja, okítottak a szüleim, hogy valaki összekeverje a dolgo­kat, s a csehszlovák tisztvi­selő előtt megszállt területet emlegessen. Nagyon rossz néven vennék. A határ men­tén élőket így korán, gye­rekként manipulálták, lec­két vehettek- relativitásból, meg nacionalizmusból, ha nem is tudtak róla. Minden­esetre megtanultak alkalmaz­kodni a különböző igények­hez. A formaságok szerepe, s a hazafias lelkületnek ez a talmi kétarcúsága engem már fiatalon mélyen elgon­dolkoztatott. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom