Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-22 / 171. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. július 22., szerda 5. Indulás a határba (A szerző felvételei) tos. Utána viszont elmegyünk a barátaimmal Abád- szalókra kempmgezni és kipihenjük a címerezést. Schmidt Antal, a gazdaság egyik vezetője felügyeli az ittenieket. Tőle kérünk rövid tájékoztatót. — A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát mintegy 17 ezer hektárnyi szántóföldi területen gazdálkodik — mondja. — Ennek mintegy negyedrészén foglalkozunk vetőmagkukoricával, amelynek 80 százaléka tőkés exportra kerül. Nagyon fontos számunkra, hogy a címerezés kifogástalan legyen, mert nem veszik át a termést a magas mércéket állító nyugatnémet partnerek. Számunkra létfontosságú az építőtáboroztatás, hiszen máshonnan nem tudunk létszámot biztosítani ehhez a feladathoz. Viszont némi csalódást jelentett, hogy a szerződésben rögzített 100 tanulóból csak 76 érkezett meg. Én is azokhoz csatlakozom, akik azt hangsúlyozzák, hogy a középiskolások jobban hallgatnának tanáraikra, mint az őket felügyelő főiskolai hallgatókra. Ezzel együtt úgy érzem, hogy ha a Heves megyeiek az elkövetkezőkben hozzánk akarnak jönni építőtáborba, nem lesz különösebb akadálya. Néhány perc múlva újra autóba ülünk és irány a Balaton. Szántódpusztán, a Sió- tour Idegenforgalmi és Kulturális Központjában 15 Heves megyei középiskolás dolgozik. Amint a 18—19. századi műemlék épületek között tapasztalhatjuk, itt azért korántsincs akkora hajtás, mint a címerezők között. Persze hajtás azért van, ugyanis a területen éppen ezekben a pillanatokban rendezik a nemzetközi kettes fogathajtó-versenyt és a tanulók ott segédkeznek. Tari Klaudia, a hatvani Bajza gimnázium harmadikosa az akadályhajtást pontozó bírák értékelőlapját gyűjti össze és viszi a versenybírósághoz. Jankovics Leila és Tóth Judit időnként üdítőt és hideg vizet szállít a pontozóknak. — Hát nem kell megszakadni a munkától — vélekedik Tari Klaudia. — Tavaly kiváló brigád lettünk Bodakajtoron, ott cseresznyét, meggyet szedtünk és 350 forintot kerestünk 14 nap alatt. Itt három hét alatt 750 forintot kapunk, belépőjegyeket árusítunk, szobát takarítunk, gereblyézünk és néha a fiúknak ki kell pucolniuk a lövasistállót, de azt mondják, az sem megerőltető. Elég sok a lötyögés, de jól érezzük magunkat. A munkaidő 8-tól 3-ig tart, utána irány a Balaton, este pedig díiszkózunk. Ez az egész olyan, mint egy nyaralás. Talán azon érdemes elgondolkodni, hogy jövőre elsősorban olyan fiatalokat kellene jdeküldeni, akik tudnak németül, mert itt nagyon sok a német turista. — Elégedett-e a gyerekekkel? — érdeklődünk Szabó Miklóstól, a Siótoun egységvezetőjétől. — Csak jókat tudok róluk mondani — válaszolja. — Amit kérünk, megteszik. Természetesen nem eget verő nagy dolgokról van szó. Általában akkor akad a legtöbb feladat, amikor lovas - versenyeket, kiállításmegnyitókat szervezünk. Hazafelé az út tapasztalatait tárgyaljuk meg dr. Nagy Imrével Abban mind a ketten egyetértünk, hogy a címerezés sokkal fárasztóbb, mint a szántódpusztai tevékenység. Viszont a bólyi gazdaságban alighanem életre szóló tanulságokat szereznek a gyerekek. így például azt, hogy az elkövetkezőkben az eddigieknél jobban fogják becsülni a kétkezi munkát, a kétkezi munkást. Az sem utolsó, hogy olyan céget ismertek meg — ezt a gyerekek is többen hangsúlyozták —, ahol mindent a legapróbb részletekig megszerveztek, és a lehető legjobban csinálnak. Adhat-e ennél többet manapság egy építőtábor?! Homa János HEVES MEGYEI KÖZÉPISKOLÁSOK A DUNÁNTÚLON Mit adhat ma egy építőtábor? A szántódpusztaiaknál Jankovics Leila vízzel és kávéval látta el a lovasverseny bíráit Több mint 350 kilométeres autósát után, 35 fokos hőségben este hétkor érkezünk a Mohács melletti Sátorhely építőtáborába dr. Nagy Imrével, a Heves Megyei KISZ Bizottság titkárával. Valamelyest meglepődünk, amikor meglátjuk, hogy a diáksereg 8—9 személyes sátrakban kapott helyett. A hatalmas esti hőség miatt a fiatalok felhajtják a sátrak oldalait, mert elviselhetetlen lenne a megrekedt levegő miatt pihenni. Mintegy 500 fiatal, közöttük 150 Heves megyei középiskolás él itt immáron 12. napja. Az egri Gárdonyi Géza, a Dobó István és a Szilágyi Erzsébet Gimnázium, valamint az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola diákjai ők. Délelőttönként a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát sátorhelyi gazdaságában járják a kukoricatáblákat Címereznek. Délutánonként, esténként pedig szórakoznak, beszélgetnek. Ismerős arcokat keresve betoppanunk az egyiik sátorba, ahol 8 egri kislány lakik. Heten alpárisok, míg a nyolcadik szilágyis. — Hogy érzitek magatokat? — fogalmazzuk meg a szokványos kérdést. — Hát... — hümmögnek, látszik, nem nagyon szívesen beszélnek, s ha szólnak is egy-két szót, azt sem értjük tisztán, mert a szomszédos sátorban iszonyatos erővel bömböl a magnó. Néhány perc múlva a közeli kőépület társalgójában folytatjuk velük a diskurzust. miközben oda-odapil- lantunk a tévéhíradó műsorvezetőjére. Holnapra is 28—33 Celsius-fokot ígérnek — Iszonyú meleg van — fakad ki Kovács Rita. — A földeken 40 fokot is mértek napközben. Ilyenkor a legjobb lenne fürdőnadrágban, de nem lehet, mert a szár összehasogatja az embert. A por is vastagon belepi a leveleket, s ez szintén kellemetlen. Nehéz volt azt is megszokni, hogy a gazdaság vezetői keményen bánnak velünk. Mindig a nyomunkban vannak, s nem maradhat ott egyetlen címer sem, mert akkor kegyetlenül leteremtenek bennünket. Keménységüket azzal indokolják, hogy ha ott maradna valahol a címer, akkor nem vennék át tőlük a termést vetőmag-kukoricaként a velük szerződésben álló nyugatnémet gazdaságok. Csak takarmányként, amely viszont milliós kieséseket jelentene. Mindezek ellenére elfogadhatóan érezzük magunkat, hajt bennünket az is, hogy a két hét alatt 1600—2000 forint körüli összeget kapunk, ez pedig elég szép pénz. — Ennyire nem számítottunk — vélekedik Rigó Mária. — Tavalyelőtt Hódmezővásárhelyen csak 900 forintot kerestünk. Sőt, voltak olyan gyümölcsszedőtábo- rok, ahol a plafon 350 forint volt. — Milyenek a szabadidős programok? — érdeklődünk. — Reggel fél héttől fél kettőig dolgozunk — mondja Szabó Andrea, az egyetlen szilágyis. — Ebéd után ötitgf tart a csendes pihenő, aztán jön a szórakozás. Ma délután például a Szélkiáltó együttes játszott, néhány nappal ezelőtt pedig a Zas- terix rockzenekar járt itt, kértük a tálbor vezetőségét, hogy hívják meg őket újra, mert nagyon tetszett a műsoruk. Szerveztek karatebemutatót, KRESZ-vetélke- dőt és többször Vittek bennünket Mohácsra, Pécsre, Harkányba a kombinát autóbuszával. Nekem nyaralásnak is számít ez a tizennégy nap, azzal együtt, hogy keményen kell dolgozni. Építkezünk, s az idén máshová nem nagyon megyek. — A gazdaság képviselői nem nagyon tűrik a lazsálást — így a negyedikes Bíró Ágnes, aki másodikos húgát, Máriát is elhozta. — Viszont a legapróbb munka- mozzanatokig ügyelnek mindedre. Még azt is megmondták, hogy ne állva, hanem lehajolva haladjunk a sorok között. Egyszóval: itt nagyon megszervezik a munkát. Hódmezővásárhelyen ezt nem tapasztaltuk. — Milyen a kaja? — Jó — vágja rá Kormos Judit, majd mosolyogva hozzáfűzi: — csak ne lenne állandóan hús és kolbász. Igaz, ez még mindig jobb, mint a törökbálinti, ahol tavaly majdnem mindennap dzsemet adtak. — J élentkeztek-e jövőre is építőtáborba? — Most leszünk negyedikesek — mondja Kovács Rita. — Minden évben voltam valahol, ezt folytatni szeretném. — Mire költitek a pénzt? — Veszek egy farmert — válaszol Cseh Gabriella. — A többit pedig félreteszem. A pénz mindenképp jól jön, de azért az élmények többet érnek. Jókat szórakozunk és megismerkedtünk egy olyan üzemmel, ahol nagyon komolyan veszik a münkát. Nemsokára megérkeznek a fiúk is. akik futballmeccset vívtak a község járási bajnokságban szereplő csapatával. Az eredményt talán nem lenne érdemes leírni, már csak azért sem, mert a táborbeliek szenvedtek vereséget, 4—2-re. Néhány érdekességgel szolgál még a másfél száz diák életéről Sike Sándor, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tanársegédje, a Heves megyeiek vezetője. <— Somogyiakkal együtt élünk itt — kezdi a felvilágosítást. — Zömében becsületesen dolgoznak a mieink. Az első napokban még feszesnek tartották a tempót, szokatlannak a vezetők keménységét. Segítőim, az egri főiskola hallgatói, szintén megállják a helyüket, bár a gazdaság vezetői részéről már elhangzott, hogy az elkövetkezőkben a gyerekeket tanáraikkal együtt érdemes idehozni, mert azok jobban sakkban tudják tartani a lus- tálkodőfcat. Másnap reggel még kikísérjük a mieinket a földekre, majd a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát egy közeCímerezés a bári határban. Előtérben Szuromi Péter és Csont Emese li, másik egységében dolgozó 76 Heves megyei diákot keressük fel a bári határban. ök is címereznek és mindenről hasonlóan vélekednek. — MI mindannyian Heves megyéből érkeztünk — mondja Csont Emese, a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium második osztályos tanulója. — Nagyon jó a hangulat. Rendesek a munkahelyi vezetők. A tempó viszont feszes, naponta legalább 15 kilométert gyalogolunk a tűző napon. Igaz, már ezt is megszoktam, ugyanis nem idegen tőlem a munka. Szüleim a Gyöngyös —domoszlói Állami Gazdaságban dolgoznak, nekünk is van szőlőnk, ahol kapálni, kötözni kell. — Július 25-ig leszünk itt — kapcsolódik a beszélgetésbe Szuromi Péter, az egri 212. Számú Szakmunkásképző Intézet másodikosa. — Addig elfáradunk, az bizSátrakban aludtak a sátorhelyiek Akinek még maradt ereje az focizhatott ÁLLÁSAJÁNLATA: Mátravidéki Cukorgyárak: Hatvan, Szocialista brigádok tere Azonnali belépéssel keres munkavállalókat az alábbi munkakörök betöltésére: vegyészmérnököket cukorgyártási technológia irányítására; cukorgyártási technológiával, fejlesztéssel kapcsolatos vizsgálatok végzésére; élelmiszer- ipari vagy vegyipari gépészmérnököt cukoripari berendezések felújításának és fejlesztésének tervezésére; gépészmérnököt energiatermeléssel, gazdálkodással kapcsolatos feladatok végzésére; számítástechnikai ismeretekkel rendelkező gépészmérnököt, illetve programozó matematikust számítógépes eljárások alkalmazásának kiszélesítésére, technológiai folyamatok automatizálására. Mátravidéki Cukorgyárak Selypi Gyára Felvesz vegyészmérnököt cukorgyártási technológia irányítására; élelmiszeripari vagy vegyipari gépészmérnököt cukoripari berendezések felújításának és fejlesztésének irányítására; számítástechnikai ismeretekkel rendelkező gépészmérnököt számítógépes eljárások alkalmazásának kiszélesítésére, technológiai folyamatok automatizálására; közgazdászt költségelemzés végzésére. Fizetés: kollektív szerződés alapján, megegyezés szerint. A munkarendről személyesen lehet tájékozódni. Lakásmegoldásban a gyár segítséget nyújt. Jelentkezés: a cukorgyárak személyzeti és oktatási osztályán, Hatvan, Szocialista brigádok tere. FIGYELEM! Irodánknál az alábbi humán — úszásoktatás — logopédia — nyelvoktatás — gyógytorna szolgáltatások vehetők igénybe: — korrepetálás — gyermekfelügyelet — ház körüli munka — beteggondozás A lakossági igénybejelentés az irodánál (Eger, Dobó tér 2.) személyesen történhet, hétfőtől péntekig 9—13 óráig.
