Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-22 / 171. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. július 22., szerda 5. Indulás a határba (A szerző felvételei) tos. Utána viszont elme­gyünk a barátaimmal Abád- szalókra kempmgezni és ki­pihenjük a címerezést. Schmidt Antal, a gazda­ság egyik vezetője felügyeli az ittenieket. Tőle kérünk rövid tájékoztatót. — A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát mintegy 17 ezer hektárnyi szántóföldi terüle­ten gazdálkodik — mondja. — Ennek mintegy negyedré­szén foglalkozunk vetőmag­kukoricával, amelynek 80 százaléka tőkés exportra ke­rül. Nagyon fontos számunk­ra, hogy a címerezés kifogástalan legyen, mert nem veszik át a ter­mést a magas mércéket ál­lító nyugatnémet partnerek. Számunkra létfontosságú az építőtáboroztatás, hiszen máshonnan nem tudunk lét­számot biztosítani ehhez a feladathoz. Viszont némi csalódást jelentett, hogy a szerződésben rögzített 100 tanulóból csak 76 érkezett meg. Én is azokhoz csatla­kozom, akik azt hangsúlyoz­zák, hogy a középiskolások jobban hallgatnának taná­raikra, mint az őket felügye­lő főiskolai hallgatókra. Ez­zel együtt úgy érzem, hogy ha a Heves megyeiek az el­következőkben hozzánk akar­nak jönni építőtáborba, nem lesz különösebb akadálya. Néhány perc múlva újra autóba ülünk és irány a Ba­laton. Szántódpusztán, a Sió- tour Idegenforgalmi és Kul­turális Központjában 15 He­ves megyei középiskolás dol­gozik. Amint a 18—19. szá­zadi műemlék épületek kö­zött tapasztalhatjuk, itt azért korántsincs akkora hajtás, mint a címerezők kö­zött. Persze hajtás azért van, ugyanis a területen éppen ezekben a pillanatokban ren­dezik a nemzetközi kettes fogathajtó-versenyt és a ta­nulók ott segédkeznek. Tari Klaudia, a hatvani Bajza gimnázium harmadi­kosa az akadályhajtást pon­tozó bírák értékelőlapját gyűjti össze és viszi a ver­senybírósághoz. Jankovics Leila és Tóth Judit időn­ként üdítőt és hideg vizet szállít a pontozóknak. — Hát nem kell megsza­kadni a munkától — véle­kedik Tari Klaudia. — Ta­valy kiváló brigád lettünk Bodakajtoron, ott cseresz­nyét, meggyet szedtünk és 350 forintot kerestünk 14 nap alatt. Itt három hét alatt 750 forintot kapunk, belépő­jegyeket árusítunk, szobát takarítunk, gereblyézünk és néha a fiúknak ki kell pu­colniuk a lövasistállót, de azt mondják, az sem megerőlte­tő. Elég sok a lötyögés, de jól érezzük magunkat. A munkaidő 8-tól 3-ig tart, utána irány a Balaton, este pedig díiszkózunk. Ez az egész olyan, mint egy nyaralás. Talán azon érde­mes elgondolkodni, hogy jö­vőre elsősorban olyan fiata­lokat kellene jdeküldeni, akik tudnak németül, mert itt nagyon sok a német turista. — Elégedett-e a gyere­kekkel? — érdeklődünk Sza­bó Miklóstól, a Siótoun egy­ségvezetőjétől. — Csak jókat tudok ró­luk mondani — válaszolja. — Amit kérünk, megteszik. Természetesen nem eget verő nagy dolgokról van szó. Általában akkor akad a leg­több feladat, amikor lovas - versenyeket, kiállításmeg­nyitókat szervezünk. Hazafelé az út tapasztala­tait tárgyaljuk meg dr. Nagy Imrével Abban mind a ket­ten egyetértünk, hogy a cí­merezés sokkal fárasztóbb, mint a szántódpusztai tevé­kenység. Viszont a bólyi gazdaságban alighanem élet­re szóló tanulságokat sze­reznek a gyerekek. így pél­dául azt, hogy az elkövetke­zőkben az eddigieknél job­ban fogják becsülni a kétke­zi munkát, a kétkezi mun­kást. Az sem utolsó, hogy olyan céget ismertek meg — ezt a gyerekek is többen hangsúlyozták —, ahol min­dent a legapróbb részletekig megszerveztek, és a lehető legjobban csinálnak. Adhat-e ennél többet ma­napság egy építőtábor?! Homa János HEVES MEGYEI KÖZÉPISKOLÁSOK A DUNÁNTÚLON Mit adhat ma egy építőtábor? A szántódpusztaiaknál Jan­kovics Leila vízzel és kávé­val látta el a lovasverseny bíráit Több mint 350 kilométeres autósát után, 35 fokos hőségben este hétkor érkezünk a Mohács melletti Sá­torhely építőtáborába dr. Nagy Imrével, a Heves Me­gyei KISZ Bizottság titkárával. Valamelyest meglepő­dünk, amikor meglátjuk, hogy a diáksereg 8—9 sze­mélyes sátrakban kapott helyett. A hatalmas esti hő­ség miatt a fiatalok felhajtják a sátrak oldalait, mert elviselhetetlen lenne a megrekedt levegő miatt pi­henni. Mintegy 500 fiatal, közöt­tük 150 Heves megyei kö­zépiskolás él itt immáron 12. napja. Az egri Gárdonyi Géza, a Dobó István és a Szilágyi Erzsébet Gimnázium, valamint az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépis­kola diákjai ők. Délelőttön­ként a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát sátorhelyi gazda­ságában járják a kukorica­táblákat Címereznek. Dél­utánonként, esténként pedig szórakoznak, beszélgetnek. Ismerős arcokat keresve betoppanunk az egyiik sá­torba, ahol 8 egri kislány lakik. Heten alpárisok, míg a nyolcadik szilágyis. — Hogy érzitek magato­kat? — fogalmazzuk meg a szokványos kérdést. — Hát... — hümmögnek, látszik, nem nagyon szíve­sen beszélnek, s ha szólnak is egy-két szót, azt sem ért­jük tisztán, mert a szom­szédos sátorban iszonyatos erővel bömböl a magnó. Néhány perc múlva a kö­zeli kőépület társalgójában folytatjuk velük a diskur­zust. miközben oda-odapil- lantunk a tévéhíradó mű­sorvezetőjére. Holnapra is 28—33 Celsius-fokot ígér­nek — Iszonyú meleg van — fakad ki Kovács Rita. — A földeken 40 fokot is mértek napközben. Ilyenkor a leg­jobb lenne fürdőnadrágban, de nem lehet, mert a szár összehasogatja az embert. A por is vastagon belepi a le­veleket, s ez szintén kelle­metlen. Nehéz volt azt is megszokni, hogy a gazdaság vezetői keményen bánnak velünk. Mindig a nyomunkban vannak, s nem maradhat ott egyetlen címer sem, mert akkor kegyetlenül leterem­tenek bennünket. Kemény­ségüket azzal indokolják, hogy ha ott maradna vala­hol a címer, akkor nem ven­nék át tőlük a termést vető­mag-kukoricaként a velük szerződésben álló nyugatné­met gazdaságok. Csak takar­mányként, amely viszont milliós kieséseket jelentene. Mindezek ellenére elfogadha­tóan érezzük magunkat, hajt bennünket az is, hogy a két hét alatt 1600—2000 forint körüli összeget kapunk, ez pedig elég szép pénz. — Ennyire nem számítot­tunk — vélekedik Rigó Má­ria. — Tavalyelőtt Hódmező­vásárhelyen csak 900 forin­tot kerestünk. Sőt, voltak olyan gyümölcsszedőtábo- rok, ahol a plafon 350 fo­rint volt. — Milyenek a szabadidős programok? — érdeklő­dünk. — Reggel fél héttől fél kettőig dolgozunk — mond­ja Szabó Andrea, az egyet­len szilágyis. — Ebéd után ötitgf tart a csendes pihenő, aztán jön a szórakozás. Ma délután például a Szélkiáltó együttes játszott, néhány nappal ezelőtt pedig a Zas- terix rockzenekar járt itt, kértük a tálbor vezetőségét, hogy hívják meg őket újra, mert nagyon tetszett a mű­soruk. Szerveztek karate­bemutatót, KRESZ-vetélke- dőt és többször Vittek ben­nünket Mohácsra, Pécsre, Harkányba a kombinát au­tóbuszával. Nekem nyaralás­nak is számít ez a tizennégy nap, azzal együtt, hogy ke­ményen kell dolgozni. Épít­kezünk, s az idén máshová nem nagyon megyek. — A gazdaság képviselői nem nagyon tűrik a lazsá­lást — így a negyedikes Bí­ró Ágnes, aki másodikos hú­gát, Máriát is elhozta. — Vi­szont a legapróbb munka- mozzanatokig ügyelnek min­dedre. Még azt is megmond­ták, hogy ne állva, hanem lehajolva haladjunk a sorok között. Egyszóval: itt na­gyon megszervezik a mun­kát. Hódmezővásárhelyen ezt nem tapasztaltuk. — Milyen a kaja? — Jó — vágja rá Kormos Judit, majd mosolyogva hoz­záfűzi: — csak ne lenne ál­landóan hús és kolbász. Igaz, ez még mindig jobb, mint a törökbálinti, ahol tavaly majdnem mindennap dzse­met adtak. — J élentkeztek-e jövőre is építőtáborba? — Most leszünk negyedi­kesek — mondja Kovács Ri­ta. — Minden évben vol­tam valahol, ezt folytatni szeretném. — Mire költitek a pénzt? — Veszek egy farmert — válaszol Cseh Gabriella. — A többit pedig félreteszem. A pénz mindenképp jól jön, de azért az élmények töb­bet érnek. Jókat szórako­zunk és megismerkedtünk egy olyan üzemmel, ahol nagyon komolyan veszik a münkát. Nemsokára megérkeznek a fiúk is. akik futballmeccset vívtak a község járási baj­nokságban szereplő csapa­tával. Az eredményt talán nem lenne érdemes leírni, már csak azért sem, mert a táborbeliek szenvedtek ve­reséget, 4—2-re. Néhány érdekességgel szol­gál még a másfél száz diák életéről Sike Sándor, az eg­ri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tanársegédje, a He­ves megyeiek vezetője. <— Somogyiakkal együtt élünk itt — kezdi a felvilá­gosítást. — Zömében becsü­letesen dolgoznak a mieink. Az első napokban még fe­szesnek tartották a tempót, szokatlannak a vezetők ke­ménységét. Segítőim, az eg­ri főiskola hallgatói, szintén megállják a helyüket, bár a gazdaság vezetői részéről már elhangzott, hogy az el­következőkben a gyerekeket tanáraikkal együtt érdemes idehozni, mert azok jobban sakkban tudják tartani a lus- tálkodőfcat. Másnap reggel még kikí­sérjük a mieinket a földek­re, majd a Bólyi Mezőgaz­dasági Kombinát egy köze­Címerezés a bári határban. Előtérben Szuromi Péter és Csont Emese li, másik egységében dolgo­zó 76 Heves megyei diákot keressük fel a bári határ­ban. ök is címereznek és mindenről hasonlóan véle­kednek. — MI mindannyian Heves megyéből érkeztünk — mondja Csont Emese, a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium második osztá­lyos tanulója. — Nagyon jó a hangulat. Rendesek a mun­kahelyi vezetők. A tempó vi­szont feszes, naponta leg­alább 15 kilométert gyalo­golunk a tűző napon. Igaz, már ezt is megszoktam, ugyanis nem idegen tőlem a munka. Szüleim a Gyöngyös —domoszlói Állami Gazda­ságban dolgoznak, nekünk is van szőlőnk, ahol kapál­ni, kötözni kell. — Július 25-ig leszünk itt — kapcsolódik a beszélge­tésbe Szuromi Péter, az egri 212. Számú Szakmunkáskép­ző Intézet másodikosa. — Addig elfáradunk, az biz­Sátrakban aludtak a sátorhelyiek Akinek még maradt ereje az focizhatott ÁLLÁS­AJÁNLATA: Mátravidéki Cukorgyárak: Hatvan, Szocialista brigádok tere Azonnali belépéssel keres munkavállalókat az alábbi munkakörök betöltésére: vegyészmérnököket cukorgyártási technológia irányítására; cukorgyártási technológiával, fejlesztéssel kapcsolatos vizsgálatok végzésére; élelmiszer- ipari vagy vegyipari gépészmérnököt cukoripari berendezé­sek felújításának és fejlesztésének tervezésére; gépészmérnököt energiatermeléssel, gazdálkodással kapcso­latos feladatok végzésére; számítástechnikai ismeretekkel rendelkező gépészmérnököt, illetve programozó matema­tikust számítógépes eljárások alkalmazásának kiszélesí­tésére, technológiai folyamatok automatizálására. Mátravidéki Cukorgyárak Selypi Gyára Felvesz vegyészmérnököt cukorgyártási technológia irányítására; élelmiszeripari vagy vegyipari gépész­mérnököt cukoripari berendezések felújításának és fejlesztésének irányítására; számítástechnikai ismeretekkel rendelkező gépészmérnököt számítógépes eljárások alkalmazásának kiszélesítésére, technológiai folyamatok automatizálására; közgazdászt költségelemzés végzésére. Fizetés: kollektív szerződés alapján, megegyezés szerint. A munkarendről személyesen lehet tájékozódni. Lakásmegoldásban a gyár segítséget nyújt. Jelentkezés: a cukorgyárak személyzeti és oktatási osztályán, Hatvan, Szocialista brigádok tere. FIGYELEM! Irodánknál az alábbi humán — úszásoktatás — logopédia — nyelvoktatás — gyógytorna szolgáltatások vehetők igénybe: — korrepetálás — gyermekfelügyelet — ház körüli munka — beteggondozás A lakossági igénybejelentés az irodánál (Eger, Dobó tér 2.) személyesen történhet, hétfőtől péntekig 9—13 óráig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom