Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-18 / 168. szám
NÉP0JSÁG, 1987. július 18., szombat ' 3*Kovács László: Amit itt most tapasztalni lehet, az a kezdet izgalma Puskás Sándor: Egy katonának a szabadságnál nem lehet nagyobb ösztönző Kovács Béla: Nagyon várjuk otthonról a híreket Kis Imre főagronómus: Ilyen a mi búzánk Végre aratunk...! ... azax versenyfutás az idővel — Ilyen még nem volt! — ezt ismételgették a szakemberek a felkészülés során, s tulajdonképpen jnost is az aratás kezdetén. S valóban, ilyen még nem volt! Ennyit még mi sem foglalkoztunk a búzával, annak állapotával, végigkísérve fejlődését, majdhogynem a vetés pillanatától. Egy ország aggódott az idei termésért Különösen tavasszal, amikor elfagytak a kelések. Aztán jött a kedvező május, mintha a természet jóvá akarná tenni „bűnét”, s újra bizakodtunk. Mígnem az elmúlt hetek kánikulai időjárása újra veszélyeztetni kezdte a termést. De legalább már végre laratunk! Ezúttal Kará- csondon lestük meg 'az indulás izgalmait, az idővel történő versenyfutás kezdetét. Kis Imre főagronómus azzal fogadott bennünket, hogy a legjobbkor érkeztünk. Tegnap jött meg ugyanis az a három kombájn, ami a csehszlovák segítséget jelenti. Sőt ezúttal szükség volt arra a három szállítójárműre is, amely szintén a szomszédos országból érkezett. — Ügy tervezzük — mondta —, hogy 10—12 nap alatt learatjuk az őszi búzát. Utána pedig az E 512-es kombájnjaink mennek Csehszlovákiába visszasegíteni. Az idén alakítottuk ki ezt a kapcsolatot, de a jövőben szeretnénk ha ebből gyakorlat válna. Ennyi idő maradt a beszélgetésre, amíg a tsz-köz- pontból az Elek-tanyára értünk, ahol már nagy volt a kombájnforgalom. Meglepődtünk, amikor a növénytermesztési ágazatvezetőt bemutatták. Kovács László ugyanis mindössze 32 éves. Mégis már 1970-től a termelőszövetkezet dolgozója. Mint mesélte, az idén kezdi a főiskolát, majd hozzátette, hogy most nem is az ő személye az érdekes, hanem ami itt zajlik. — A télen nagyon siralmas volt a helyzet — mondta. — Ez a tábla, ahol most vagyunk, háromszor fagyott el. Egy kisebbfajta biológiai csodának is beillik, hogy most aratunk. A május olyan hatással volt, hogy húsz százalékkal több lesz a termés, mint tavaly volt. Ebből is látszik, hogy a természet képes a képtelenségekre. Persze ehhez nekünk is sokat kellett tenni. Aztán gyorsleltár következik. Sorolja, hogy itt az Elek-tanyán 75 hektáron termesztenek búzát. Hét kombájn dolgozik, ebből négy E 516-os. három E 512-es. Ez utóbbi a segítő csehszlovák gazdaságé. Tizenkét kombájnos, kilenc sofőr. Rájuk vár a nem kis feladat: minél előbb magtárakba juttatni a búzát. — Jól sikerült a felkészülés, az aratási késedelmet sikerült a gépek karbantartására fordítani. Ugyanakkor minden kezdettől tartunk egy kicsit. már beindult a munka, akkor megy minden magától. Amit most itt tapasztalni lehet, az a kezdet izgalma. Dragovics János, kombájnos brigádvezető is ezt támasztja alá. Még alig indultak el a búzatáblában, amikor máris ki kellett állniuk javítani. — Még rozsdásak a vágóasztalok, tulajdonképpen a kombájnoknak is szokni kell, hogy újra munkára fogtuk őket. — Közben megtörli olajos kezét, s arról elmélkedik, hogy máskor már a felét levágták a búzának ebben az időpontban. Körbemutat az Elek-tanyán. s elmondja, hogy ő vetette ezt a táblát. S bizony tavasz- szal nagyon el volt keseredve. — Olyanra még nem emlékszem — tárja szét a karját —, hogy jeget kelljen törni a búzatáblában. Most ez is megtörtént. Aztán mi másról is beszélgethetnénk tovább, mint az időjárásról. Mint a brigádvezető elmondta, aratás- re ez a meleg a legjobb. Könnyebben dolgoznak a gépek, meg szárítani sem kell. Ha így marad, akkor végezhetnek az elképzelt időpontokra. — Utána szívesen mennék Csehszlovákiába is. Ilyenkor pezseg az élet, csak a gabonára tud gondolni az arató. Míg a következő kombájn kiér a sor végére, a fő-ágazatvezető ismerteti a munkafolyamatot. Reggeltől sötétedésig tart az aratás, egy nap sokszor 14 órát is dolgoznak a gépek, az emberek. — így is késésben vagyunk — mondja. — Mi már arra gondolunk, hogy októberben a következő évi gabonánkat is el kell vetni. Addig pedig még nagyon sok munka hátravan. Érzik ezt az emberek is, a felfogással nincs baj. Ügy várták az aratást, mintha most álltak volna először búzatáblában. Ilyenkor nincs család. nincs betegség, otthoni elfoglaltság, egyetlen dolog létezik, az aratás. Migel István, a szomszédos Csehszlovákiából érkeA hatalmas tányérba szedett adagok pilla natok alatt eltűnnek az ebédnél zett. Szomorúan meséli, hogy otthon is jó két-három hét késés van. Ugyanakkor az ittenihez képest nagyon gyenge képet mutat a gabona. A karácsondi határban szerinte tisztább, jobb, szebb a termés. Náluk hegyes a határ, ami külön nehezíti a munkát. — Ez a huszonharmadik aratásom. Most másodszor dolgozom Magyarországon. Jól érzem magam, hiszen valójában kollektív munka folyik. Mindenki egyért, egy mindenkiért hangulat uralkodik. Ügy hallottam, itt az a szokás, hogy amikor végeznek, akkor májusfával díszítik a kombájnokat, s úgy vonulnak be a faluba. Nagyon jó érzés lehet, s habár még csak az első napnál tartunk, nagyon várom ezt a pillanatot. Puskás Sándor, honvéd Zalaegerszegen tölti katonaidejét. Most mégis itt arat, Karácsondon az Elek-tanyán. — Az alakulatunktól ketten jöttünk Tóth Csabával. Mindketten civilben is mezőgazdaságban dolgoztunk. Én, mint növénytermesztésvédő technikus. „Élesben” most először aratok. Otthon eddig csak beugró voltam. Érdekel ez a munka, s ezentúl is jó, hogy -itt tölthetjük ezt az egy hónapot. Ugyanúgy fizetnek, mint egy civil embernek, ami egy honvéd esetében ugye nem elhanyagolható.. Meg aztán nincs az a laktanyai kötöttség sem, jobban telik az idő. Közelebb kerültem otthonomhoz is — nevet, s az is kiderül, hogy mire ez a jókedv. — Komádiban lakom, ami a román határ mellett található. Eddig 550 kilométerre voltam falumtól, most már csak 250-re vagyok. Az aratás végét azért is várom nagyon, mert utána egy kis szabadságra hazaugorhatok. Ennél nagyobb ösztönző pedig nem kell egy sorkatonának. Közben megérkezett a „hadtápfelelős” is, akit nagyon vártak az aratók. Földi László rántottlevest, csőtésztát pörkölttel, s káposztasalátával hozott a Zsuk hátuljában. Az étvággyal nem volt probléma. A hatalmas, tányérba szedett adagok pillanatok alatt eltűntek. Kovács Béla, aki szintén a csehszlovák segítők egyike, azt magyarázza, hogy a jó és tartalmas kaja ellenére bizony „leszalad” néhány kilogramm az aratáskor. Ha 30—32 fok van. akkor a kombájn vezetőfülkéjében 40 fölé szalad a hőmérő higanyszála. Rutinos arató lévén azt is hozzáteszi, hogy óránként egy fél liter folyadéknál nem szabad többet inni, mert úgy még nehezebb elviselni a rekkenő hőséget. — Egy napja vagyunk itt, s mégis már nagyon várjuk otthonról a híreket. Főnökeink megígérték, hogy minden héten meglátogatnak bennünket. Nagyon hiányzunk a családnak is, de az otthonmaradottak megértik távollétünket, s ilyenkor ők jobban helytállnak. Elbúcsúzva az aratóktól, még egy kísérletet tettünk arra, hogy találkozhassunk Sebők János tsz-elnökkel, aki mint köztudott, a körzet országgyűlési képviselője is. Van intéznivalója bőven, s ez bizony nem egyszer több kilométer megtételével is jár. Amikor reggel felőle érdeklődtünk, az aratóknál járt. Később a borsó minőségét ellenőrizte, s ki tudja még, mi mindenre futotta idejéből. S amikor végre sikerült találkoznunk, kérdés nélkül is sorolta a leglényegesebbeket: — A borsó, a búza, az árpa érése egy időre esett. Ez persze az elmúlt két-három hét „trópusi” időjárásának köszönhető. Így ezek a betakarítások egyszerre jelentettek feladatot. Fontos, hogy 10—12 nap alatt learassunk, mert azt követően már a túlérésből fakadó veszteséggel is számolnunk kell. Még soha ekkora területről nem kellett betakarítani búzát, mint most. Ezerkétszáz hektár a kenyér- nekvaló területe. Jó termésre számítok, nem panaszkodhatok a borsóra sem, s az árpa is beváltotta reményeinket. Ha visszagondolok a télre, akkor elégedettek lehetünk .... Kis Szabó Ervin Az első ürítés egyike Dragovics János: Jeget még nem törtem búzatáblában, az idén ez is megtörtént Az Elek-tanyán nagy a kombájnforgalom (Fotó: Perl Márton) Migel István Csehszlovákiából érkezett A hadtápfőnök: Földi László