Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-26 / 149. szám

2. wmyw-mm é ü yji ,,, ,í;,S % ü NÉPÚJSÁG, 1987. június 26., péntek (Folytatás pz 1. oldalról) tatja — nem kívánjuk, de nem is tudjuk fenntartani. Határozottan kijelenthetem: a kormány arra törekszik, hogy a szanálás állami ter­heit mérsékelje és a tartó­san veszteséges, népgazdasá­gig sem hatékony tevé­kenységet visszaszorítsa. A Konjunktúra és Piac­kutató Intézet idén több mint kétezer vállalatnál köz­vélemény-kutatást tartott. A vállalati vezetők a magyar gazdaság helyzetét nehéznek, saját helyzetüket ugyanak­kor javulónak ítélték meg. Ez valóságos ellentmondás. Aközött választhatunk, hogy vagy az eddigihez hasonló­an, a gazdaság egyes rész­területein jelentkező feszült­ségeket a társadalom egé­szére terheljük, s ezzel fel­mentjük a nehézséget oko­zókat a feltételekhez való igazodás felelőssége és kény­szere alól, vagy megválto­zott gazdaságpolitikai ma­gatartással, a gazdaságirá­nyítás megújított eszköz- rendszerének segítségével az' adott helyen vállaltatjuk és vállaljuk el a problémákat. Az elmúlt évek tapasztala­tai alapján világossá vált, hogy az első utat járva még jelenlegi gazdasági helyze­tünk is veszélybe kerülhet. Ezért a kormány, a Közpon­ti Bizottság elmúlt év no­vemberi határozatára épít­ve, fokozottan a második utat szorgalmazza. Fokról fokra kiépíti a szociális ga­ranciákat, az átképzési, az elhelyezkedési támogatást azért, hogy vállalni lehessen egy-egy munkahelyen a fog­lalkoztatás mérséklését, meg­szüntetését. Az 1986. évi gazdálkodás értékelése szerencsére köve­tésre méltó példákkal is szolgált. Az olyan gazdálko­dó szervezetek, amelyek megfelelő stratégiával ren­delkeztek a változó környe­zeti feltételekhez való alkal­mazkodáshoz, még a nehéz helyzetben levő ágazatokban is tudtak gazdaságosan ter­melni. — Az államháztartás ki­adásainak fele közvetlenül összefügg az életszínvonallal, illetőleg az életkörülmények­kel. Mintegy 220 milliárd forintot fordítottak 1986-ban a központi és a tanácsi költ­ségvetési intézmények mű­ködésére és fenntartására, 142 milliárd forint társada­lombiztosítási célokat szol­gált, és 43 milliárd forintot használtak fel a tanácsok fejlesztésre. Bár a közkiadások csak 6,3 százalékkal növekedtek, ezen belül az egészségügyi, szociális és oktatási intéze­tek működésére és fenntar­tására fordított összegek emelkedése nyolc százalék volt. Ez fedezetet nyújtott a bővülő intézményhálózat fel­adatainak ellátására, de eb­ből az ellátási színvonal re­álértékét általában nem le­hetett megőrizni. A költség- vetési intézmények 1986- ban gondokkal küszködtek, sőt a tanácsok működési és fenntartási előirányzataik a (Munkatársunk telefonjelentése) Hát nem tudom, hogy mi­előtt a pénzügyminiszter be­tervezettnél kisebb felhasz­nálásra kényszerültek. Az állami kiadások másik nagy része a tanácsi gaz­dálkodás. A múlt évben a tanácsok szabályozási, gaz­dálkodási rendszere jelentő­sen megváltozott. A cél a helyi tanácsi önállóság és érdekeltség növelése, vala­mint az volt, hogy a taná­csi forrásokat is hozzáigazít­suk a népgazdaságban meg­termelt jövedelemhez. E cé­lok megvalósultak, de ebből gondok is adódtak. Tavaly a tervezettnél 3,2 milliárd fo­rinttal kevesebb szabályo­zott bevétel keletkezett, dön­tően az előirányzottnál ke­vesebb városi és községi hozzájárulás, béradó és in­tézményi bevétel miatt. Ezt az ötszázmillió forinttal több tanácsi támogatás nem tud­ta ellensúlyozni. A hiány nagyjából ará­nyos a népgazdasági jövede­lemhiánnyal. A társadalombiztosítási ki­adások 1986-ban az előző éveknél valamelyest szeré­nyebb mértékben, nyolc szá­zalékkal növekedtek, noha néhány szociálpolitikai in­tézkedést tavaly is hoztunk. A gyermekgondozási díjat a szülők a gyermek másfél éves koráig vehetik igénybe, a hetven éven felüliek nyug­díja az átlagos fogyasztói árváltozásoknak megfelelő­en növekszik. Jóllehet igyek­szünk segíteni a nagycsalá­dosok és az egyedül élő nyugdíjasok helyzetén, az előrehaladást nem tekinthet­jük kielégítőnek, ezért elen­gedhetetlen a juttatási rend­szer mielőbbi felülvizsgálata. A lakáshelyzet javítására mind a központi, mind a tanácsi költségvetés jelentős összegeket fordított. A szo­ciálpolitikai kedvezmény és az állami kölcsönök össze­ge differenciáltan nőtt. A# lakossági megtakarítások és egyúttal hitelforrások növe­lése érdekében 1986-tól az alacsony kamatozású hite­lek lejárat előtti visszafize­tése esetén negyven száza­lék kedvezményt adunk. Ez­zel sokan éltek is. A jelen­tős mértékű és növekvő tá­mogatás ellenére a lakás- helyzet feszültségei összes­ségében, különösen a fővá­rosban és Miskolcon alig enyhültek. Ez is indokolja, hogy hosszabb távú progra­munkat a lakáshoz jutás kérdésében felülvizsgáljuk, fejlesszük és az adóreform kidolgozásakor nagy figyel, met fordítsunk arra, hogy a lakásépítést és a lakásvásár­lást, az azt célzó takarékos­kodást preferáljuk. — A megnövekedett kép­viselői aktivitás és felelős­ségtudat a bizottsági viták során megmutatkozott ab­ban is, hogy számon kérték a jóváhagyott és a megvalósí­tott állami költségvetés nagy eltérését. A kormány ezért szükségesnek tartja, hogy a jövőben az adott évi folya­matokról, a költségvetést érintő és intézkedéseket igénylő kérdésekről az Or­szággyűlést az eddigieknél részletesebben tájékoztassa és a szükséges gazdasági lépés- sorozatokra felhatalmazást kérjen. Ennek megfelelően a kormány nevében arra ké­rem a Tisztelt Országgyű­lést. támogassa a kormány azon törekvéseit, hogy a nemzetközi pénzügyi egyen­súly javítása, a belföldi fel- használás mérséklése érde­kében a költségvetés hiánya 1987. évben a jóváhagyott 43,8 milliárd forint helyett inkább a 30 milliárd forin­tot közelítse. Okulva az 1986. évi kormányzati intézkedé­sek néhány kedvezőtlen ta­pasztalatából, ez évben pár­huzamosan vezetjük be a gazdasági teljesítmények nö­velésére kényszerítő szigorí­tó szabályokat és a külön­böző ösztönző intézkedése­ket. Célunk, még ha kezdetben szerény méretekben is, de a jól dolgozó vállalatok pénz­ügyi lehetőségeinek bővíté­se, a hatékonyan gazdálko­dó vállalatok fejlesztési le­hetőségének és mozgásteré­nek növelése. az exportér­dekeltség fokozása. Mindez rövid távon költségvetési ki­adással, bevételelmaradás­sal is járhat, de mégis ezt kell tenni azért, hogy a ha­tékony területek élénkítésé­vel fokozódjék a jövedelem- termelés és később a költ­ségvetési ráfordítások ha­szonnal térüljenek meg. E lépések kifejezésre jut­tatják a kormány szándéka­it. cselekvési irányvonalát, illeszkednek az irányítás fej­lesztésének perspektivikus elképzeléseibe. Márciusban leértékeltük a forintot az export ösztönzése érdeké­ben, és az év kezdetétől az átlagosnál jövedelmezőbben gazdálkodó feldolgozóipari vállalatok részére nyereség­adó-kedvezményt vezettünk be. Lehetővé tettük az újon­nan beszerzett, korszerű mű­szaki színvonalat képviselő állóeszközök gyorsított amor­tizáció-elszámolását, ami ugyancsak az adókedvez- vény új formája, s a leg­jobbaknak ad lehetőséget a technika fejlesztésére. A közeli napokban meg­jelenő jogszabályok a kész­letfinanszírozás jelenlegi ad­minisztratív előírásait is megszüntetik. A változás a vállalati önállóságnak na­gyobb teret enged, de nagy felelősséget követel az új bankoktól és a vállalatoktól Is. A központi intézkedések egy másik része a megtaka­rításokban kívánja fenntar­tani az érdekeltséget. Ezért a lakossági betéti kamatlába­kat májusban átlagosan egy százalékponttal növeltük és új betételhelyezési formákat vezettünk be. Bátorítjuk a kötvényvásárlást és keres­sük a vállalati gazdálkodás­hoz kapcsolódó lakossági pénzügyi részvétel egyéb formáit is. Más irányú lépéseket is kezdeményeznünk kellett. Márciusban igen szűk kör­ben történő ellentételezéssel növeltük a termelői energia­árakat. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a kor­vonult vdlna az ülésterem­be — láttam, ahogyan a jegyzeteit számolgatja — be­lenézett-e a pénztárcájába: miként is áll az anyagi hely­zete. Egy biztos, hogy az ország pénztárcáját alapo­san átvizsgálta, s arról, amit talált, vagy nem talált ben­ne — őszintén beszámolt... Ez az őszinteség keltette fel dr. Puskás Sándor képvise­lőnk érdeklődését is, aki so­ron kívül kért szót a napi­rend vitájában. Erre egyéb­ként lehetősége van vala­mennyi képviselőnek. — Amikor az egy héttel ezelőtti bizottsági ülésen a terv- és költségvetési té­mákkal foglalkozó képvise­lőkkel tanácskoztunk, vető­dött föl bennem, hogy el­mondom a véleményemet a gazdálkodásunkról, gazda­sági helyzetünkről. — Nem érzi, hogy túltár­gyaltuk már ezt a témát...? — A túl..., az igaz. Csak nem a témára, hanem ar­ra. hogy túlköltekez­tünk. Jelzi ezt a 47 mil­liárdos hiányunk. — A megoldás ... ? — Mint említettem: fel­számolni a gazdaságtalan termelést, s azokat a válla­latokat, amelyek nemhogy növelnék, egyre csökkentik a nemzeti jövedelmet. ■ér Dr. Puskás Sándor egyéb­ként nemrégiben — mint pénzügyi szakember — Kí­nában járt. — Politikai, gazdasági nyi­tás jellemzi a távol-keleti országot. A bankok együtt­működése szükséges ahhoz, hogy például vegyes válla­latokat hozzunk létre, együtt­működjünk kereskedelmi és gazdasági téren egyaránt. Tizenhárom felejthetetlen nap Pekingben, Sanghajban és a nonkingi tartományban, de a lényeg — eredmény­nyel eltöltött 13 nap volt. •ér Nagy Endréné csupán a volt füzesabonyi járás tele­püléseiben fordult meg. s ő is — sikerrel. A szűzbeszé­dére készült, amelyhez az adott alapot, hogy mennyi­re fontosak az emberi véle­mények. Mondjuk: az ala­csony jövedelműeké, a nyug­díjasoké, s egyáltalán vala­mennyiünké, akik érdeké­ben az államháztartás mér­legét értékelve szólt. — Először hangzott el, hogy Nagy Endrénét illeti a szó ... mány megállapodása alap­ján április elsejéig általános béremelésre nem került sor. A lakossági jövedelemnöve­kedés némi mérséklésére ez ideig áprilisban hajtottunk végre fogyasztói áremelése­ket, amelyek hatását a nyug­díjaknál és a szociális ellá­tásoknál ellentételeztük. A vállalati szektort és a lakosságot közvetlenül érin­tő intézkedések mellett idén sem mondhatunk le a költ­ségvetési intézmények pénz­ügyi előirányzatának szűkí­téséről. Az Országgyűléstől kapott felhatalmazás alap­ján a Minisztertanács a köz­ponti költségvetési szervek háromszázalékos támogatá­si tartalékát elvonta, s ha­sonló módon járt el az egy­százalékos tanácsi támogatá­si tartalékkal is. A belföldi felhasználás tervezett szint­jének tartása érdekében to­vábbi mérséklések is szük­ségessé váltak mind a köz­ponti, mind a tanácsi költ­ségvetési intézmények kö­rében. Ennek keretében ké­rem az Országgyűlést, járul­jon hozzá a tanácsi támoga­tásoknak a törvénytervezet­ben előterjesztett kétszáza­lékos, mintegy másfél milli­árd forintos csökkentéséhez. Egyúttal tájékoztatom a Tisztelt Országgyűlést, hogy a költségvetési tehervállalás mérséklése érdekében a Mi­nisztertanács a költségvetési intézményrendszer szerveze­tének, gazdálkodásának, fi­nanszírozásának átfogó fe­lülvizsgálatát indította el. Tudjuk, hogy ezek az intéz­kedések mind a vállalatok, a költségvetési intézmények, mind a lakosság nagy részé­re terheket rónak. A meg­változott gazdasági feltéte­lekhez való alkalmazkodás első. és bizony fájdalmas szakaszán még nem jutot­tunk túl. További nehéz, népszerűtlen intézkedések is szükségesek ahhoz, hogy a valóságos gazdasági fellen­dülés hazánkban megindul jón. Van esélyünk a kibon­takozásra, erőnk a megúju­lásra, de ehhez gondjainkról, őszintén kell szólni, hogy vi­lágos és következetes prog­rammal mozgósítani tudjuk egész társadalmunkat a cse­lekvésre. A kibontakozás megvalósításához garanciák is szükségesek. Ilyen biztosí­ték a jól megválasztott esz­közrendszer, a gazdasági mechanizmus fejlesztése. Tavaly, a Központi Bizott­ság 1984. áprilisi állásfogla­lásának megfelelően kialakí­tottuk a kétszintű bank- rendszer szervezeti kereteit, korszerűsítettük a biztosítási intézményi rendszert, befe­jeződött az állami vállala­toknál az új vállalatirányí­tási formák bevezetése. A reformfolyamatot folytatni kell és ki kell terjeszteni. Elképzeléseinket vitákban, nyilvánosan alakítjuk ki. Tudatában vagyunk annak, hogy a piaci törvényszerű­ségek figyelembevételével érvényesülő szocialista terv- gazdálkodásnak fontos tár­sadalmi-politikai feltételei és következményei vannak. Korszerűsíteni kell a nép- gazdasági tervezés rendsze­rét. Felül kell vizsgálni a nemzetközi együttműködés mechanizmusának valameny- nyi lényeges elemét. Törekedni kell a KGST- ben folyó sokoldalú együtt­működés megfelelőbb szer­vezeti, érdekeltségi és pénz­ügyi kereteinek a kialakítá­sára. A pénzügyi rendszert, a költségvetési és hitelpoli­tikát ugyancsak tovább kell fejleszteni. Szükség van adó- és árreformra, a keresetsza­bályozás, a szociálpolitika, a vállalati jövedelemszabályo­zás ezzel összehangolt mó­dosítására is. A társadalom ezekre a kérdésekre termé­szetesen nagyon érzékenyen reagál. Az elkövetkező né­hány hónapban ezért olyan konkrét megoldások kiala­kítására kell törekednünk, amelyekből világossá válik, hogy a közterhek viselésé­ben mindannyiunknak jöve­delmünk arányában kell részt vennünk. De az adó­viselő képességet a gyere­kek száma, kora és a szo­ciális helyzet egyéb tényezői alapvetően behatárolják. Az adórendszert ezzel minden­képpen össze kell hangol­nunk. A fő gond abból ered, hogy az adó- és árreformra meglehetősen kedvezőtlen gazdasági helyzetben kell felkészülnünk, s a hátteret jelentő szociálpolitikai ellá­tási rendszerek fejlesztésére csak kevés pénzügyi forrás áll rendelkezésre. De mivel fontos követelménye az adó- és árreform bevezetésének a szociális biztonság megőrzé­se, ezért a bevezetés idő­pontjában széles körű, az időskorúakat és a gyermekes családokat érintő kompen­zálást kell megvalósítanunk. Hosszabb távon az ösztön­zést, az igazi társadalmi ér­tékrendet csak a jó bérrend­szer képes közvetíteni. Ezt a további munka során le­hetőségeinkkel összhangban figyelembe vesszük. Az 1986-os költségvetés- számai is világosan mutat­ják, hogy a gazdaság prob­lémáit — beleértve az élet- színvonalat is —, nem az adó- és árreform okozza. Legfeljebb az itt bekövet­kező változások a feszültsé­geket nyíltabban felszínre hozzák. De éppen ez segít létrehozni a gondok megol­dásának lehetőségét is. A jövőt tervezve és erre stratégiát kialakítva azzal is számolni kell, hogy gaz­dasági helyzetünk stabilizá­lása, fejlődésünk megalapo­zása érdekében olyan lépé­sek is szükségesek, amelyek érdekütközéseket váltanak ki. Ezek feltárásához és szo­cialista elveinkkel egyező megoldásához is kérjük az Országgyűlés támogatását. A társadalom energiái­nak. szellemi teljesítőképes­ségének. megújuló készsé­gének teljes mozgósítására van szükség ahhoz. hogV'a stagnálás után az% előttünk álló konszolidációt tartós, az egész társadalomnak távlatokat nyújtó kibon­takozási szakasz kövesse. Ezt kell szolgálnia az élet minden területén a refor­mok továbbfolytatásának is — mondotta végezetül a pénzügyminiszter. Kiss Dezső, Rujsz Ldszíó- né, Oross Imre után Nagy Endréné országgyűlési kép­viselőnk kért szót. Nagy Endréné felszélalása Az állami költségvetés végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslat vitájában fel­szólalt megyénk egyik or­szággyűlési képviselője, Nagy Endréné. Bevezetőjében el­mondotta, hogy e témához szólva — a költségvetés klasszikus feladatain túl — beszélni kell a gazdasági fo­lyamatokról is. Mint utalt rá, már a hetvenes évek de­rekán tapasztalhatóak voltak a világgazdaságban olyan je­lenségek, amelyek megfogal­mazták minden ország szá­mára a változás, az igazodás szükségszerűségét. Mint hangsúlyozta: mi magunk is tudtuk ezt, hiszen már az — Ha szűzbeszédre gon­dol. nem izgultam, mert ala­posan felkészültem, s olyan tényekkel, amelyeket itt el kellett mondanom ... Három pont, mert a be­szélgetésbe „belerobbant” dr. Géczi István, s több képvi­selőtársa, hogy gratuláljon az „elsőbeszédes” keristának. (S egy személyes megjegy­zés: a parlamenti vita köz­ben a tudósító is büszkén vállalja, hogy velük együtt volt kerista ...) Egyébként a zaránki szü­letésű, híres válogatott ka­pus ma kér szót a környe­zetvédelmi témában. Képle­tesen mondva: talán a zöld gyepért... ■ér Árvái Lászióné egri kép­viselőnő pedig a csodálatos hevesi tájegység védelméért emel szót. de miután a má­sodik napon tolmácsolja a véleményét, a sok jelentke­ző között, erről majd a kö­vetkező számban írhat rész­letesebben a parlamenti tu­dósító. Addig „szurkol” a hazaiaknak, hiszen végül is a nyári ülésszakon Heves megyei napok vannak az or­szág szívében . .. Szilvás István Nagy Endréné képviselő 1980-as népgazdasági terv — az egyensúlyi helyzet javítá­sában — meghatározó szere­pet szánt a hatékonyság ja­vulásának, a termelési szer­kezet átalakításának. Ennek megvalósulását kívánták szolgálni az akkori központi gazdasági szabályozó intéz­kedések. Évről évre megálla­pítást nyert, hogy nem sike­rült a nemzetközi fejlődés irányaihoz való érdemi iga­zodás. Gyarapodtunk, de ezt nem támasztotta alá kellő mértékben a társadalmi, gaz­dasági haladás tartós alapját biztosító teljesítménynöve­kedés. A szükséges szerkezeti és minőségi változás alig van kibontakozóban. — Észre kell vennünk, hogy a tervek teljesítésekor nem teljesültek gazdaságpo­litikai céljaink — mondta Nagy Endréné. — Az egyen­súly javítása például a belső felhasználás kényszerű visz- szafogásában rejlett. Kedve­zőtlenül alakult a termelés, s alig volt összefüggésben a hatékonyság emelkedésével. A lakossági jövedelem a gaz­daság teljesítőképességét meghaladóan nőtt, de ugyan­(Folytatás a 3. oldalon) Változások az MSZMP KB mellett működő munkabizottságokban — A Központi Bizottság legutóbbi ülésén felmentette Havasi Ferenc elvtársat a KB mellett működő Gazda­ságpolitikai Bizottság, a Közgazdasági Munkaközösség és a Szövetkezetpolitikai Munkaközösség elnöki tisztéből , Németh Károly elvtársait a Káderpolitikai Bizottság, a Pártépítési Munkaközösség és az Ifjúsági Bizottság elnö­ki tisztéből, továbbá á KB által kiküldött — a párt ve­zető szerepének kérdéseivel foglalkozó — munkabizott­ság vezetése alól. A Központi Bizottság kinevezte Németh Miklós elvtársat a KB mellett működő Gazda­ságpolitikai Bizottság, valamint a Közgazdasági Munka- közösség elnökévé; Szabó István elvtársat, a Szövetkezetpolitikai Munka- közösség elnökévé; Lázár György elvtársat, a Káderpolitikai Bizottság el­nökévé, és megbízta a KB által kiküldött — a párt ve­szető szerepének kérdéseivel foglalkozó — munkabizottság vezetésével; Lukács János elvtársat, a Pártépítési Munkaközösség, valamint az Ifjúsági Bizottság elnökévé; Bereczky Gyula elvtársat, a Magyar Televízió elnökét a KB mellett működő Agitációs és Propaganda Bizottság tagjává.

Next

/
Oldalképek
Tartalom