Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-25 / 148. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987. június 25., csütörtök Éltetni a kutatási vágyat... Egy főiskolai tanár — könyveiről A könyv, amelynek kapcsán felkerestük dr. Bodnár Lász­lót, az egri tanárképző főiskola földrajz tanszékének veze­tőjét, egészen frissen jelent meg. A terület- és településfej­lesztés földrajzi alapjai Heves megyében című kötet nem­csak terjedelmében, tartalmában is tekintélyes. Már csak azért is, mert e komplex munkát egymaga alkotta, felölel­vén a természeti viszonyoktól kezdve, a szociálgeográfián át a politikai viszonyok fejlődését is. — Hogyan is született a mű? — érdeklődtünk dr. Bodnár László főiskolai tanártól. — Alapja tulajdonképpen a kandidátusi disszertá­cióm. ám a gyűjtőmunka több mint tíz évre nyúlik vissza. Annak idején so­káig dolgoztam a tanácsi apparátusban. előbb a gyöngyösi járásban, majd a megyei tanácson. Ügy érzem, ez a szemlélet meg­határozó volt abban, hogy feldolgozhassam e tájegy­ség teljes viszonyait, át­alakulását. Hiszen szinte naponta jártam a falva­kat. községeket, s szemé­lyes tapasztalataim indít­tattak egyfajta összefogla­lásra. rendszerezésre. Ta­núja voltam például az első városkörnyéki községek meg^ születésének, vagy a falvak foglalkozásszerkezete át­változásának .. . Elmeséli, hogy fiatalabb korában nem táplált illú­ziókat a tudományos ku­tatás iránt. Aztán az évek alaposan rácáfoltak erre. A főiskola után elvégezte egyetemi tanulmányait, a kandidátusi címet 1977 ta­vaszán kapta meg. — Egyszerűen beleszeret­tem a kutatásba — meséli — amelynek alapja vélemé­nyem szerint a tapaszta­lati megismerés. Különö­sen egy olyan szerteágazó területnél, mint a földrajz. Elnyertem a MTA Föld­rajztudományi Kutatóinté­zet külső munkatársi pá­lyázatát. Témavezetőm Enyedi György akadémikus volt. akinek sokat köszön­hetek. Aztán sorra születtek a tanulmányok. Például me­gyénk demográfiai viszo­nyairól. Vagy megírta szü­lőfaluja. Monostorpályi mo­nográfiáját. amely a 275 éve újjászületett település tel­jes fejlődését tárja fel. Két évvel ezelőtt látott napvi­lágot a Három falu — egy tsz a Mátra alján című könyve, amely szintén sok érdekes néprajzi, szocioló­giai, helytörténeti ada­tot tartalmaz. — Hogyan függ össze ta­nári munkája és a kutatás? — Amikor a főiskolára kerültem, a pedagógiai tan­széken dolgoztam. majd 1980 őszén neveztek ki a földrajz tanszék vezetőjé­vé. Egy évre rá kaptam meg a docensi, tavaly pedig főiskolai tanári címet. A legfontosabbnak a követ­kezetes önképzést tartom, s így óhatatlanul kialakul az emberben a kutatási vágy. Heten tanítunk a tanszéken. jobbára fiatál tanárak; fontosnak tartom, hogy ösztönözzem őket a tudományos munkára. Közö­sen is foglalkozunk a Bükk geológiájával. kutatói te­vékenységünk többnyire Észak-magyarországi. me­gyei indíttatású. — Ilyen szellemben kép­zik [a jövő tanárait is . .. — Hogyne, a tudomá­nyos diákköri munkában jó néhányan értek el sike­reket, országos szinten is. Nemcsak a földrajz terén, hanem a tantárgypedagó­giában is. Igen fontos a hallgatók közreműködése, nemrégiben például öt­száz falu foglalkozási szer­kezetét vizsgáltuk. tipizál­tuk. Elmondja, milyen izgal­mas „feltérképezni”: ho­gyan érvényesül az új te­lepüléshálózatban a város és környéke együttműkö­dése. harmonikus fejlődése. Vagy amikor az első jeleit észlelték annak, hogy élet­képesek napjainkban az ap­ró falvak. (Fotó: Perl Márton) — Az elmúlt években több önálló munkája je­lent meg. Bizonyára nem lankad kutatási kedve .. . — A lektori véleményt már megkaptam az egri és a mátraalji történelmi borvidékről szóló munkám­ról. A kézirat olyan mo­nográfia. melyhez hasonló még nem született a ha­zai földrajzi szakiroda- lomban. Jövőre jelenik meg, öt idegen nyelvű ösz- szefoglalóval. Azonkívül há­roméves megbízást kap­tam az általános iskolai földrajzi tanárképzés ob­jektív feltételrendszerének feltárására, amelyen jelen­leg is dolgozom. Készül egy főiskolai jegyzetem is: A természet- és környe­zetvédelem földrajzi vo­natkozásai Magyarorszá­gon címmel. A kontinen­sek földrajzához én írom a Dél-Afrikáról szóló részt. — Felsorolni is sok. Hi­hetetlen energia szükséges hozzá . .. — Meglehet. feszített ütemnek tűnik, de életem terméke most érik be s ez nagyon jóleső érzés. Ez ösztö­nöz a további tervekre is: a tanszéki kollégákkal kö­zösen Eger és környéke földrajzát írjuk meg. Gya­korlatilag együtt az anyag, jövőre szeretnénk nyom­dába adni .. . Mikes Márta Az ételkiadó korlátján Etelka végigcsúsztatta a tál­cát. A főzelékeknél megállt, és fölváltva hol a kínálatot, hol a feje fölött lógó árjegy­zéket i böngészte. Mögötte már többen toporogtak, az agresszívebbek már tálcáju­kon kopogtattak a villákkal. — Na mi .lesz már? — méltatlankodott a sor végén egy férfihang. Etelka zavartan visszané­zett, majd egy |bágyadt krumplifőzeléket emelt ki. A legolcsóbbat. mint évek óta mindig. Tálcájával a kezében, kö­rülményesen levackolt \egy üres asztalnál. Amint né­hány lkánál főzeléket lenyelt, egy vele-korabeli férfi szusz- szánt szembe az asztalhoz. Tálcáján alig fértek el a gő­zölgő tányérok. \Etelka sze­me kikerekedett, és önkén­telenül buggyant ki belőle a kérdés, holott ő sosem szo­kott szóba állni senkivel. — Ezt mind maga akarja megenni? Itt és most? A férfi kanállal a szájá­ban, bólintott. — Ejnye, ejnye, nem egész­séges az ilyen sok étel' a ,mi korunkban! — Ugyan! — legyintett a másik, és a Ikezében lévő kanállal gesztikulált. — Tud­ja, én inkább belefulladok a zabálásba, ide a fiaméknak nem hagyok semmit. Fölélem a kis vagyonkámat, meg a nyugdíjamat, meg az összes ingóságomat eladom, de ne­kik nem adok egy petákot sem. Az én halálomra ők ne számítgassanak! — Nagyon haragudhat rá­juk. Bezzeg én! — 'sóhajtott fl megoldás szomorkás |mosollyal Etelka> s hogy a férfi önfeledten lafatyolt tovább• meg se rez­zenve az ö bejelentésétől, ti­tokzatos képpel folytatta. — Az én fiam immáron négy évvel ezelőtt kiment Svéd­országba egy turistacsoport­tal, és nem jött haza. Azt írta, hogy szerencsét próbál. Nekem ő a imindenem. Egye­dül neveltem, az apja már tiz évvel ezelőtt meghalt. Nincsen rajta kívül senkim. Mit gondol, hogyan lehetne hazajönnie? — Hát vonattal vagy re­pülővel. — De itthon megbüntet­nék. Börtönbe kerülhet, mert hogy csak úgy megszökött az országból. Börtönbe az én fiam?! — Ezt meg honnan veszi? — rakosgatta át a tányéro­kat maga előtt a férfi. — Onnan, hogy írta. Kint az ismerősei mondták, hogy ha hazajön, megbüntetik. Etelka hálás kutyaszemek­kel nézte a habzsoló férfit. Mégiscsak érdeklődik az' ő nagy gondja iránt. Igazi úri­ember, még ha böfög is egyet-egyet. Az a jó, hogy ennyi év után beszélhet va­lakivel a fiáról. Etelka té­tován forgatta a kanalát a bőrösödő főzelékben. — Na és a fia haza akar jönni? — Szeretném, ha vissza­jönne! Olyan egyedül va­gyok. Mit gondol, megbün­tetnék, ha hazajönne? — Lehet, nem tudom. De a fia haza akar jönni? — Biztos — bólintott bi­zonytalanul .az asszony. — Csak hát írta, hogy az isme­rősei figyelmeztették, ha ha­zajön, akkor baja esik, bör­tönbe kerül. A férfi élvezettel cuppog- tatta a csirkecsontot. Kezén lassan végigcsordult a pap­rikás lé. Ahogy lerakta a csupasz csontot, szeme most találkozott először az asszo­nyéval. — [Maga járt már a rend­őrségén, hogy mi van .ilyen esetben? — Nem. De a fiam ... — Na, ia fia haza akar jönni? Etelka nem értette a férfi hirtelen haragját. — Haza akar, haza akar, hát persze, hogy szeretném, ha hazajönne! A férfi zsebkendőt kotort elő, miközben nagyokat szu­szogott. Megtörölte a száját, majd komótosan fölállt. — Na, ezt ielpusztítottam! Magának pedig egyet taná­csolhatok. Üljön föl a vonat­ra, aztán menjen \ki a fiá­hoz. Hozza haza! Minden jót! Etelka kapkodva kikotorta a maradék főzeléket a tá­nyér aljáról. Igen, gondolta, érte kell mennem. Ez a le­hető legjobb megoldás. Ha én érte megyek, akkor biz­tos, hogy nem eshet bántó- dása. Jstenem, de jó, hogy beszélhettem ezzel az úrral! Most már csak az kell, hogy a fiam írjon, hogy megírja a pontos 'címét! Szűcs Mariann A nyolcvanas évek brit festészete és szobrászata Mai dolgok címmel külö­nös kiállítás nyílt a Műcsar' nokban, mely a Szigetország legújabb festészeti és szob­rászati törekvéseiből ad íze­lítőt a magyar közönségnek. Nemzedékekre és csoporto­sulásokra való tekintet nél­kül mutatja be a mai angol festészet és szobrászat né­hány képviselőjét. Az anyag nem egységes, de összefog­laló tartalma az, hogy a részt vevő művészek alkotásaik tanúsága szerint európai kor­társaiknál sokkal kevésbé tekintenek a képzőművészeti kultúra jelenlegi fővárosaira, New Yorkra, Párizsra. Közös bennük az individualizmus is, az egyéni kvalitások ki­bontakoztatásának igénye. Egy olyan alapvetően kon­zervatív országban, mint Anglia> a módszeres újítási szándék a legújabb időkig eléggé ismeretlen volt a kép­zőművészet területén. Szá­mos kvalitásos művész dol­gozik egymástól szinte füg­getlenül a kifejezési eszkö­zök korábbi kötöttségei alól mindinkább felszabadulva. Századunk művészete Eu­rópában a különféle, egymást váltó avantgárd mozgalmak története, a második világ­háború óta egyre nagyobb tért hódít a konzervatív íz­lésű brit birodalomban is. Közönsége is növekedőben van, elsősorban az értelmiség soraiban. A művészeti szem­léletváltásban nagy szerepet játszanak azok a művészek, akik elutasították a múlt kelléktárát. A legújabb tö­rekvésekben azonban itt is hangot kap a kontinensen már befutott posztmoderniz­mus is, mely régi nagyságok idézéséből nyeri ihlető for­rását, tehát a maga módján sajátos eszközeivel historizál, a múlt örökségét a mai nyelvre írja át, mint Leon Kossoff Rubens egy vázlatá­nak, Christopher Le Brun a XIX. századi klasszikus ro­mantikus kompozícióknak, vagy Paula Rego, aki rész­ben Goya, részben a képre­gény átértelmezésével ké­szíti műveit. A ma már klasszikusnak számító Fran­cis Bacon a húszas éveket Berlinben töltötte, majd Pá­rizsban telepedett le. Végig­élte századunk legnyugtala­nabb művészeti mozgalmait. Látomásos művészete magá­ba foglalja a német expresz- szionizmus hatását. Sivár vi­lágképe elgondolkodtató, me­taforákba sűrűsödő. R. B. Kitaj is az európai avant­gárd törekvések hagyomá­nyainak követője. Művészete irodalomközpontú. többré­tegű metaforákészlettel. A festmények között igen nagy szerepet kap az irónia, a régi értékek megkérdőjele­zése. Stephen McKenna áb­rázolásain a kor erkölcsi tör­vényeinek teljes zűrzavara kap hangot a római előké­pek szinte narratív, de sza­tirikus idézésével. Külön csoportot képvisel­nek az Art and Language csoport tagjai, akik a nyelv és a művészet radikális újra­értelmezését tűzték ki cél­juknak. Először performan- ce-okat csinálták, majd a modernista stílusoknak az uralkodó művészeti és poli­tikai eszményekhez való vi­szonyát vizsgálták, mint a Férfiarckép Jackson Pollock stílusában, mely az absztrakt expresszionizmus legjelenté­kenyebb képviselőjének, Pol- locknak festészeti módszerét egyesíti a szocialista realiz­mus festészeti felfogásával. .Az angol tájképfestészetet újítja meg lan McKeever. Évente több hónapot tölt el­hagyott vidékéken, míg tel­jesen beléivódik a táj élmé­nye, amelynek ábrázolásában kerüli a sablonokat. Sokat fényképez és vázlatokat ké­szít. A fekete-fehér képeket óriásira nagyítja fel, és alap­ként ráviszi a vászonra, majd a fotókat átfesti. Nem a tájat, hanem annak imp­resszióját adják vissza nagy­méretű képei. A fiatal nemzedékhez tar­tozó Gilbert és George pá­ros is a fényképekből indul ki. azok töredékeit montázs formájában társadalomkri­tikai mondanivaló hordozó­jává teszi. Polémiáikat a- mondanivalót felerősítve gra- fittókkal vagy más jelképek­kel ötvözik. Susan Hiller az automatikus írás jeleit festi kész tapétákra a tudatalatti­nak és a marginális jelen­tőségű dolgoknak új értelmet tulajdonítva. Képein számí­tógépfotókat is alkalmaz tol­iakkal montírozva. Alkotásai így gyakran meghökkenést' váltanak ki a közönségből. A szobrászok is új utakon járnak. A kapitalista fo­gyasztói kultúra tárgyainak átformálásával az objekte- ket készítő és performance-ot előadó művészek gyakran provokatív jellegű polémiát folytatnak a mai társadalmi rendszerek és kultúrák meg­kérdőjelezésével, mint Tony Cragg, aki például műanyag tárgyak töredékeinek feTra- gasztásával a különféle kul­túrák egymásba játszását ábrázolja Afrikai kulturális mítosz című óriási méretű művén. A tárgyak jelentés- változásait több művész ku­tatja, mint az iráni Shirazen Houshiary, formákká rende­zett organikus elemekkel Barry Flanagan, aki az üllő­vel és az ugró vadnyúllal a légiesség és a földhözkötött- ség ellentétét ábrázolja, Bili Woodrow pedig a pop artból kiindulva a fogyasztói tár­sadalom elhasznált tárgyait úgy építi be műveibe, mint­ha egy ősrégi társadalom fennmaradt kövületei len­nének. Művei cinikusan bí­rálják azt a társadalmat, amelyben él. A kiállított művek alaphangja is ilyen, a művészek rossz közérzetét mutatja egy irántuk többé- kevésbé közömbös korban. B. /. mmm Ken Kiff: Utca Steven Campbell: Gesztikulálás kék halakkal Paula Rego: Két lány kutyával

Next

/
Oldalképek
Tartalom