Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-25 / 148. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. június 25., csütörtök kW = H 5. BULGÁRIA II hosszú élet titka Maria Sztefanova mérnök, a laboratórium vezetője munkatársával Az asztal körül ülő négy férfi között alig van egy-két év korkülönbség: Paul Herold 82, Kari Kroher 81, Joseph Schuth 78, Julius Tai~ gél pedig 79 éves. Egyikük fölött sem szállták el nyomtalanul az évek, fiatalos fellépésük azonban meghazudtolja korukat. Csütörtökönként, délután kettőkor szoktak találkozni Julius Taigel- nál, az erfurti Paul Schafer Cipőgyár igazgatóhelyettesénél. Paul Herold valamikor az Umformtechnik nevű vasmű igazgatója volt. Érdemeit két ízben a Nemzeti-díjjal ismerték el. Kari Kroher a mai Marx Károly Mikroelektronikai Kombinát elődjének a munkáját irányította hosszú évekig. Joseph Schuth a Stadtilmi Kardántengely- gyárat igazgatta. Julius Tätige! pedig még ma is felelős beosztásban dolgozik a cipőgyárban. Tizenöt évvel ezelőtt Heinz Diessnernek, a cipőgyár igazgatójának fejében született meg a gondolat, s azon nyomban meg is bízta Julius Taigelt: keresse fel a megyében azokat az egykori igazgatókat, akikről köztudott volt, hogy eredményesen működtek vállalataik élén, s beszélje rá őket, hogy lépjenek be a cipőgyárban létrehozandó „vének tanácsiba". A testületben végzett tevékenységük kezdetét nyugA szófiai laboratórium készítményei A Szófia—Párizs menet- rendszerű légi járat egyik gépe minden hónapban különleges szállítmányt visz. A küldeményben négy ampulla van, mindegyikben egy- egy gramm sárga por. A félreértések elkerülésére mindjárt hozzátesszük, hegy nem illegális kábítószer-kereskedelemről van szó. Az ampullák az L. Bulgaricum és a STR. Hermophiius baktériumkombináció sűrítményét tartalmazzák. amely rövid idő alatt hihetetlen mennyiségűre szaporodik. Egy gramm koncentrátum- ból egy liter oltóanyag lesz, ebből pedig 10 tonna joghurt készíthető. Ez a joghurt pedig a 100 esztendős bolgárok „titkos fegyvere”, amely hozzásegíti őket a matuzsálemi kor eléréséhez. Bulgáriában fejenként évi 40 kg joghurtot fogyasztanak, ehhez hozzá kell még számítanunk a házilag készülő joghurtot is. A joghurt fogyasztása nemcsak évszázados hagyomány, de ismerik annak rendkívül értékes tulajdonságait. Mikiden alkotórész — fehérje, zsír, szénhidrát, vitaminok. sók és nyomelemek — a legkedvezőbb összetételben találhatók meg benne. A bolgár joghurt kiváló tulajdonságait már a múlt században tanulmányozta Ilja Mecsni- kov orosz tudós. Megállapítása röviden így összegezhető: a joghurt —a hosszú élet titka. A joghurt csodatévő hatását már az ókorban is ismerték. Hérodotosz „a trá- kok ajándékának” nevezi. A bolgár joghurt, a „Kiszelo mljako". bár látszatra ugyanolyan, mint amilyet a világ más részein készítenek, különleges tulajdonságait — ízét, aromáját, tápláló és gyógyító hatását — tekintve azonban egyedülálló. Különleges minőségét a bulgáriai éghajlati viszonyoknak és a hagyományos savanyító módnak köszönheti. Az utóbbi időben Bulgária már exportálja is a joghurt technológiájának licencét. Szófiában, a Vitosa-hegy közelében, a központi kísérleti termelő laboratóriumban készül a Kiszelo mljako oltóanyaga. Innen indulnak a kis ampullák a világ különböző országaiba. Biológusok, orvosok, vegyészek, mérnökök dolgoznak a laboratóriumban. Az általuk készített koncentrátum hosz- szú évek munkájának eredménye. Maria Sztefanova mérnök, a laboratórium vezetője elmondja, hogy a jövőben egy még erősebb kon- centrátumot hoznak forgalomba, amikor már nem grammokról, hanem milligrammokról fognak beszélni. A laboratóriumban olyan baktériumokat is felfedeztek, amelyekből más, rendkívüli gyógyhatású savanyított tejtermékek készíthetők. A Vita joghurtot nagy sikerrel alkalmazzák a gyomor. és bélmegbetegedések gyógyításában. A Zdrove lak- tózmentes joghurt pótolhatatlan a csecsemők, a gyermekek és a felnőttek gyógyításában, ha nem fogyaszthatnak szénhidrátot, vagy valamilyen allergiás megbetegedésben szenvednek. A 100 esztendősök „titkos fegyvere”, a Kiszelo mljako nem csupán a bolgárok nemzeti eledele, hiszen —az egészségesebb és hosszabb élet reményét ígérve az embereknek — 'kilépett az ország határain túlra is. díjaskoruk legszebb éveiként emlegetik az idős férfiak. Szinte szárnyakat adott nekik — állítják — a beléjük helyezett bizalom. Műszaki téren elegendő ismerettel és tapasztalattal rendelkeztek, egyiküknek sem okozott különösebb nehézséget a cipőiparhoz való „átpártolás”. A bőrfeldolgozás területén persze csak egyikük mondhatta magát szakembernek: Julius Taigel. Így hát ő lett a munkacsoport feje. Ebben természetesen a cipőgyárban betöltött funkciója is fontos szerepet játszott, hisz a szükség esetén rendelkezésre álló utasítási jog megfelelő alapot teremtett az elképzelések gyakorlati megvalósításához. A „vének tanácsának” legfontosabb feladatai közé tartozik a gyár fejlesztési terveinek átvizsgálása, az előirányzottnál jobb megoldások keresése. Máskor pedig például azt bírálták el, milyen eredménnyel járt valamely változtatás, s mely ötletekkel szolgálhat más, szintén felújításra váró részlegek számára. A sikerek igazolták a tanács létjogosultságát. Vitáik eredményeként nem egy kitűnő ötlettel szolgálhattak az illetékes vezetőknek. A javaslatok megvalósítása közben akadtak persze konfliktusok is, hisz melyik vezető fogadja szívesen egy nyugdíjas — ráadásul más szakterületről jött — A „vének tanácsának" tagjai megtekintik a cipőgyár idősebb dolgozóink munkahelyét. Joseph Schuth, Paul Herold és Julius Taigel (balról jobbra) között Edith Zöllner, a nőkből álló kollektíva művezetője kolléga tanácsát. A „vének tanácsának” tagjai mindent megtettek’ hogy eloszlassák az előítéleteket. A varróautomata volt az első megvalósított ötletük. Olyan gépet akarták létrehozni, amely önműködően elvégzi a rendszeresen visszatérő varratillesztési és mintakészítési műveleteket. Majd egy évtizeden keresztül újra meg újra napirendre került ez a terv az igazgatóhelyettesi irodában megtartott tanácskozásokon. Ám a megbeszélésekre meghívott illetékeseket sokáig nem lőhetett megnyerni az ügynek. Ma viszont már működik. Üzembe helyezését hosszú fejlesztőmunka előzte meg. S hogy ebben a „vének tanácsa” milyen mértékben vette ki a részét, azt csak kevesen tudják. Paul Herold tárgyilagosan ecseteli az e téren szerzett tapasztalatait: „Ha valakinek az orra alá dörzsöljük, hogy erre vagy arra a megoldásra magától is rá kellett volna jönnie, akkor legtöbbször eleve elutasítja a javaslatunkat. Az illetékes jelenlétében addig tárgyalunk valamely probléma lehetséges megoldásáról, amíg az illető ki nem jelenti, hogy épp ebben a pillanatban jutott eszébe, mit kell tenni. Ezután már sajátjának tekinti az ügyet." Termelőszövetkezet Egészségügyi célgazdaság augusztusi elveszett 300 m2~es jó állapot- belépéssel képesített ÜZLETVEZETŐT KERES egy ban lévő épületet az Eger, Kisvölgy u. 47. sz. alatti „afor Töltőállomás Hatvan BÉRBE AD PINCEBOROZÓJÁBA. 55049-05 hosszú távra is. Jelentkezni lehet a kórház munkaügyi feliratú bélyegző. „Előnyös” jeligére ÓZ Osztályán. Használata 1981. június egri hirdetőbe. EGER, Széchenyi u. 27. sz. érvénytelen NDK „Vének tanácsa” az erfurti cipőgyárban SZOVJETUNIÓ Előtérben a gazdaságosság A szovjet népgazdaság és a társadalom szociális helyzetére talán a legerőteljesebben a beruházások hatnak. A nemzeti jövedelemnek körülbelül egyharmadát költik új gyárak, lakóházak és iskolák, kórházak és rendelőintézetek építésére. A 10-es években és a 80-as évek elején azonban az ipari objektumokat az előirányzott 3—3 és fél év helyett sokszor 2—3-szoi* ennyi idp, alatt építették fel. Túl sok idő ment el a tervezésre és a termelés felfuttatására, így több vállalat morálisan már akkor elavult, amikorra elérte a tervezett kapacitást. Az ágazat és az egész népgazdaság helyzetét nehezítette, hogy aránytalanul megnövekedtek a befejezetlen beruházások, drágult az építkezés és szétforgácsolódtak az összegek. A mostani tervidőszak elejére a helyzet rendkívül nehézzé vált. A kormány radikális intézkedésekkel átszervezete az építőipart. Több önálló építési minisztériumot összevontak, s irányításukat az Állami Építőipari Bizottság vette át. Hatáskörébe utalták az ágazat egységes tudományosműszaki politikájának megvalósítását. Az átszervezéssel megszüntették az építőipar fölösleges párhuzamosságait. A strukturális átszervezés mellett az ipari és más építkezéseknél az állam lép fel fő megrendelőként. Mint Ju- rij Batalin, az Állami Építőipari Bizottság elnöke, a Minisztertanács elnökhelyettese elmondta, az állam a vállalatokkal szerződést köt, az ebből adódó kötelezettségekkel és szankciókkal. Bevezetik a szerződésben rögzített árakat és a gazdasági önelszámolást, vagyis az építők nem akkor járnak jól, ha minél több pénzt költenek. A szerződéses ár any- nyit jelent, hogy gondosan mérlegelik az árat csökkentő és növelő tényezőket. Ebben és a beruházás költségeinek meghatározásában Családi házak egy belorussziai faluban részt vesznek a tervezők és az alvállalkozók is. A stabil szerződéses ár (az egész építkezés idejére) és a vállalatnak az a joga, hogy a megtakarított pénzzel rendelkezhet, csökkenti a nem termelő kiadásokat. Az Állami Bizottság elnöke a legnagyobb reményeket fűzi a teljes gazdasági önelszámoláshoz, mert az építőiparban a termelési viszonyok alapvető formájává válik. Így mód lesz arra, hogy valóban érdekeltté tegyék az embereket munkájuk eredményeiben, mégpedig úgy, hogy az egyformán kifizetődő legyen a dolgozónak, a kollektívának és az egész társadalomnak. Az ilyen munka ösztönzője a nyereség, azaz a kollektíva munkájának eredménye. Ez a fő, és egyetlen forrás. amelyből pénz jut a fejlesztésre, a szociális igények kielégítésére és jutalmazásra a jó munkáért, beleértve a pótlékokat a minőségért. a takarékosságért, új szakma elsajátításáért és így tovább. Mind a szerződés, és a szerződésben rögzített ár. mind az önelszámolás nemcsak a termelékenyebb munkái 'és a takarékosságot, hanem — a túllépésnél — pénz- büntetést is magában foglal. Ha például a vállalkozó szervezet nem teljesíti a szerződést, csúszik a határidővel, a megrendelő megszünteti a kifizetést, így az ' építők kénytelenek bankkölcsönt felvenni, emelt kamattal. Ezenkívül a bank a vállalattól levonja a be nem fejezett munkák értékének 3 százalékát és átutalja azt az államnak, bevételként — amennyiben az építő vállalat hibájából következett be a lemaradás. Megváltozott a végelszámolás rendje is. Korábban a megrendelő az építkezés megkezdése előtt átutalta az objektum egész költségvetési összegét és így nem tudta befolyásolni a munkák menetét. Most szakaszosan fizetnek és az utolsó átutalás a kiadások 95 százalékát teszi ki. A fennmaradó ösz- szeget és a minőségért, a határidő rövidítéséért, a takarékosságért járó pótlékokat csak azután kapják meg, ha az állami felügyelet átvette a létesítményt. Az 1966-os földrengés után épült új lakónegyed Taskentban
