Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-15 / 113. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. május 15., péntek

*

HBHHH

KISAJÁTÍTÁSOK Ha összeesik a tulajdonos 1

Hamarosan kezdődik egy kisajátítási tárgyalás az Egri Városi Tanács egyik tenyérnyi irodájában. Az asztalnál Bajzát György, az igazgatási osztály húsz év körüli előadója, ö vezeti a tárgyalást. A teremben szorong Mikuska Istvánné és dr. Moldoványi Károly, a Heves Megyei Beruházási Vállalat két szakembere, valamint Burai György, a tervosztály és dr. Vincze István, a műszaki osztály képviselője, továbbá dr. Bán- hidy Péter szakértő.

Pontban délután 2-kor nyílik az ajtó, s egy hetven év körüli idős asszony lép be. egy férfi kíséri karját fogva. utóbbi hatvanesztendős ha lehet. A szobában síri csend, mígnem az idős asz- szony nagyokat szuszogva majdhogynem az ajtóban összeesik. Mozdulatai eléggé teátrálisak, talán ezért őrzi meg mindenki a nyugalmát. Ezt feltehetően észreveszi a néni is, s az ájulásból gyorsan ocsúdik. Előszedi zsebéből a repülősót, beleszagol, majd fájdalmasan jajgatni kezd. A teremben ülők tétován néznek egymásra, aztán Bajzát György ismerteti e mostani összejövetel lényegét, majd Burai György szól arról, hogy azért szükséges a néni telke, a mellette lévőkkel együtt, mert azokon társasházakat építenek.

Dr. Bánhidy Péter egyebek között arról számol be, hogy a két szoba, konyhás, hatvanöt négyzetméter alap- területű lakást 1940-ben építették, a helyiségeket cserép-, illetve olajkályhákkal fűtik. A telken nyárikonyha is található. Véleménye szerint a kisajátításra kerülő ingatlan értéke egymillió- hatszázötvenezer forint.

Amikor ezt kimondja, az idős nő újra jajgatásba kezd.

— Elfogadja a szakértői véleményt? — fordul az idős asszony felé Bajzát György.

— Nem hallottam, hogy mint mondtak — mutat a fülére a néni.

A tétova csendben így folytatja:

— Én ennyiért nem adom — mondja. Szavait újabb döbbent csend kíséri. A teremben lévők alighanem, azt szűrik le az idős asszony viselkedéséből, hogy túl mesterkélt.

— A házam legalább három és fél millió forintot ér

SZERENCSÉS EMBER

(Fotó: Perl Márton)

— Ez még 1968-ban történt, amikor járőrtársammal együtt nagyon sok feladat megoldására utasítottak a csehszlovák légtérben. Hazafelé tartva aztán kiderült, fogytán az üzemanyag. Alig tudtuk „letenni” a gépet az első adandó repülőtéren. Szerencsénk volt. A földre érés pillanatában fogyott ki mindkét sugárhajtású masinánkból az utolsó csepp kerozin is.

Így meséli egyik élményét Prokaj Béla alezredes, a Heves Megyei Polgári Védelmi Törzs parancsnokának helyettese, akivel munkájáról, életéről beszélgetünk Egerben, a katonásan berendezett irodában abból az alkalomból, hogy nemrégen tüntették ki a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával.

De hát mégis hogyan került a „csizma” az asztalra, azaz mi köze van egy polgári védelmi tisztnek a repüléshez?

— 1983-ban kerültem vissza Egerbe, a PV-hez.

— állapítja meg. — Ennél kevesebbért nem adom. Én a kertből éltem. A virágokból. Jó pénzért árultam, nekem nincs gyerekem. Betegeskedem. A testvérem nyakára meg nem mehetek — mutat a mellette ülő férfira.

— Nekem egy ugyanilyen ház kell, ugyanilyen telek kell, mint amilyent elvesznek tőlem. Ilyet viszont három és fél millió alatt nem kapok sehol.

— Amennyiben kevesli ezt az összeget, pert indíthat — javasolja Bajzát György.

— A területet hat héten belül szeretnénk átvenni — veszi át a szót dr. Moldoványi Károly. — Javasoljuk, hogy nézzen magának egy megfelelő' lakást, a pert az

egymillió-hatszázötvenezer forint átvétele után is elindíthatja.

— Amennyiben tanácsi lakást kérne, akkor azt is biztosítjuk — fűzi tovább a szót Bajzát György.

— Dehogy kell nekem — kontráz egyből az asszony.

— Nézzen ide! — szól közbe dr. Vincze István. — A kisajátítás nem más, mint kényszer adásvétel. A tanács feladata ebben az ügyben, hogy megállapíttassa a kisajátított terület értékét, gondoskodjon a pénz kifizetéséről. A tanács nem ad többet az ingatlanért, csak annyit, amennyit a szakértő javasol.

Addig repülőgép-vezető voltam a magyar légierőnél. — mondja a mindig mosolygós, de a munkában szigorú fegyelmet tartó alezredes. — Szinte gyermekfejjel lettem repülős.

Később aztán kiderül, hogy Prokaj Béla alezredes szerencsés embernek mondhatja magát. Legalábbis ami a romantikát, a férfias helytállást, a változatosságot jelenti életében. S ami még ennél is fontosabb: mindenütt becsülettel megállta a helyét, nem félt, és ma sem fél a feladatok megoldásától, a nehézségektől, a váratlan szituációktól. Munkakedve töretlen, fiatalos hévvel „szántja” mostanában a földi, azelőtt pedig az ég országútjait. Életútját két sorsforduló igazgatta.

E gerszóláton született

földműves szülők gyermekeként 1942-ben. Hamarosan Egerbe költöztek, ahol az iskoláit is végezte. A Dobó gimnáziumban érettségizett, majd Ózdon két év után hőtechnikai műszerész segédlevelet szerzett.

— Ott, pontosan a közeli Bánrévén ismerkedtem meg a repüléssel, a vitorlázó gépekkel — mondja. — Gyorsan haladtam előre, mert nagyon „ment” a repülés. Így aztán mint „B”- vizsgás öt társammal együtt szerencsét próbáltunk a szolnoki repülőfőiskolán. Engem felvettek, társaim egészségügyi okok miatt nem feleltek meg. Szolnokon egy évig motoros gépen repültem, közben fél év alatt megtanultam oroszul, s aztán a Szovjetunióban folytattam tanulmányaimat.

Három évet töltött a krasznodári repülőtiszti iskolán. Többször berepülte az Azovi-tengert. Vörös diplomával vált vadászrepülővé,

— Nekem nem kell a pénz — így az asszony.

— Én csak azt tudom mondani — igyekszik folytatni a meggyőzést dr. Moldoványi Károly —, hogy amennyiben nem költözik ki hat héten belül, úgy alighanem szükséglakásba viszik, míg nem talál magának megfelelőt. Ugyanis ha késnek a kisajátítással, és nem adják át a területet a beruházó vállalatnak, csúszik az építkezés kezdete, felborul a terv, s mi fizethetjük a kötbéreket.

A néni csak hosszú rábeszélés után írja alá a tárgyalás jegyzőkönyvét is, mert mint mondja, egyszer a szomszédjával aláírattak egy papírt, aztán az az ember meg se nézte, hogy mihez adja a nevét, s emiatt, merthogy olyan papírt írt alá, ami nem szolgált előnyére, majdnem elvették tőle a lakását.

Az órámra nézek. A tárgyalás több mint háromnegyed óráig tartott. Az eredmény: a tanács — kényszer adásvételről lévén szó — kisajátítja a telket. A néni pedig feltehetően pert indít.

Rövid szünet után újabb tulajdonosok lépnek be a terembe. A ceremónia ugyanaz, mint az előbb. A szakértő ismerteti a két tulajdonossal. hogy mennyire taksálja az egy telken lévő két darab szoba, konyhás, komfort nélküli lakást. JólMÍG típusú sugárhajtású gépen.

— A vizsgagyakorlatot az iskola parancsnokával vívtam, aki a II. világháborút is végigharcolta — emlékszik vissza. — Jól sikerült, mert a hallgatók elé kiszólítva kaptam dicséretet.

Nagyon szerette a repülést. Három év múlva már I. osztályú vadászrepülő és oktató lett, később elfogóvadász, majd felderítő.

— Ismét a Szovjetunió következett 1976-ban, mégpedig a Gagarin Akadémia. Ide kétévenként csak négy magyar juthat be. Rengeteget kellett tanulni. Iskolatársam volt többek között a csehszlovák Remek űrhajós, és egynéhány szovjet is. Farkas Berci és M agy ári Béla akkor kezdett a Csillag- városban, amikor utolsó éves voltam az akadémián.

— Idehaza még öt évet

repültem, amikor engem is utolért a pilótasors: egészségügyi okok miatt le kellett szállncim a repülőgépről. Fájdalmas órákat, napokat éltem át.

Valóban pilótasors ez. Előbb vagy utóbb, de egyszer abba kell hagyni mindenkinek. Még akkor is, ha olyan jól megy minden, mint Prokaj Béla esetében, akit hétszer tüntettek ki; közöttük a „2500 repült óra" után, amiben legalább tízezer felszállás van, s annyi kilométer, hogy néhányszor körbe repülhette volna az Egyenlítőt. 1980-ban „Aranykoszorús repülő’’ kitüntetés birtokosa lett. Rangja ennek is nagyon nagy. Valóban aranyból van a jelvény és sorszámozott. Az övé a 168.

Feltétele: tíz évig első osztályú repülőszint, minimum 1500 repült óra sugárhajtású gépen, valamint fontos munkavégzés a magyar relehet, az előbbinél sakkal szerényebb összegek repkednek a levegőben, a két ingatlantulajdonos nő egyetért mindenben a szakértővel. Megegyeznek abban is, hogy elfogadják a tanácsi lakást. Az idősebb nyugdíjas asszonynak csupán any- nyi a kérése, hogy az új otthona a régi környéken legyen. merthogy itt vannak a rokonai, ismerősei.

— Ezt nem tudjuk biztosítani — sajnálkozik Hegedűs Jánosné, az igazgatási osztály lakásügyi előadója. — A belváros rekonstrukciója miatt nincs erre mód. Csak a Csebokszári-lakóte- lepen tudjuk kielégíteni az igényét.

— De hát mindenkim a Hadnagy utcában él — érvel az asszony.

— Ügy tetszik beszélni, mintha Pesten laknánk — így Hegedüsné. — Egerben nincsenek távolságok.

Szavai feltehetően meggyőzőek, vagy csupán váratlanok, amire nem lehet mit mondani. A két tulajdonos nem vitázik, aláírják a jegyzőkönyvet. Lemondanak fellebbezési jogukról.

★

Az ez évre tervezett egri kisajátításokról dr. Kovács Ágnes, az egri városi tanács igazgatási osztályvezetője számol be:

— Az idei tervben a mai napon tárgyalt Hadnagy utcai. Makiári úti ingatlanok kisajátítása mellett a Kertész utca végén, valamint az Árpád utca és a Szovjet hadsereg utca sarkán lévő ingatlanok „kényszer adásvétele” szerepel. Régebben tárgyaltunk a Lenin út és az Árpád utca sarkán lévő hat ingatlan sorsáról. Az Almagyar utca egy ingatlana mellett a Lajosvá- rosban került szóba kisajátítás. Az utóbbi a Pogonyi,

pülés fejlődéséért, ö a felderítőkiképzésben és oktatásban ért el ilyen sikereket.

— Szép volt, elmúlt. Odahaza a sisakomat őrzöm emlékként.

Amikor rápillantok, szép élmények tolulnak elém — folytatja kissé árnyalt hangon, majd gyorsan váltva témát ezt mondja:

— Három lehetőség közül választhattam a repülés befejezése után. Főtanár az akadémián, tanszékvezető a főiskolán. Én mindenképpen haza akartam jönni Egerbe. Annak idején megfogadtam, ha majd földi szolgálatot kell teljesítenem, akkor csak Eger jöhet szóba. Rajongásig szeretem ezt a várost. Itt gyerekeskedtem, itt nőttem fel, elszakadni tőle soha nem tudtam. Óh, hányszor megfordultam, átrepültem felette, amikor csak lehetett mindig erre vettem az utat.

így került hát Egerbe és jelenlegi beosztásába Prokaj alezredes, miközben 1984 decemberében — immár harmadszor — ismét a Szovjetunióba utazott. A téma ezúttal azonban már a polgári védelmi kiképzés, a legmagasabb fokú tudnivalók elsajátítása volt. Ezt is sikerrel teljesítette és most eredményesen igyekszik idehaza kamatoztatni az ott tanultakat. Hogy ez így van, ez irányú munkáját elismerik, bizonyíték rá ez a legutóbbi kitüntetés is.

— Gyorsan sikerült beilleszkednem az itteni környezetbe, mert segítőkész, jó kollektívára akadtam. Alkotó munkát lehet végezni, hagyják az embert dolgozni. Én dolgoztam ki például az úgynevezett riasztó ügyeleti szolgálati kötelmeket, amelyet azóta országosan is bevezettek — indokolja mostani, jelenlegi sikereinek alapít Faiskola, a Zombori és a Berzsenyi utcák által határolt kertbelsőkre vonatkozik. Az előmunkálati engedélyt osztályunk megadta, viszont e határozat ellen két fellebbezés érkezett, amelyeket felterjesztettünk elbírálásra a Heves Megyei Tanács igazgazgatási osztályához. Ugyanis a tulajdonosok szeretnék megtartani a kiszemelt területeket.

— Miért éppen ezeket a részeket nézték ki lakásépítés céljára?

— Mert általában ezek a helyek magas fokon közművesítettek. A telkeken lévő házak régiek. Magyarán; a legkisebb költséggel, a legtöbb lakás építhető ezekre a részekre. Ha e célre termőföldet vásárolnánk, az sokkal többe kerülne.

Dr. Vincze Istvánt a kisajátításokkal kapcsolatban faggatom.

— Akik peres eljárást kezdeményeznek, merthogy keveslik az ingatlanért járó összeget, általában nem kapják meg azt a pénzt, amit szeretnének — mondja. — Az ingatlanokat a per során igazságügyi szakértők is értékelik és a véleményük a legtöbb esetben megegyezik a mi szakértőink megállapításával. Ez annak is köszönhető, hogy mi azokat a szakembereket kérjük fel, akiknek helytálló minden szavuk.

— Azt hiszem természetes, hogy a tulajdonosok többet kérnek házukért, mint amennyit felajánlanak — vetem közbe.

— Ez igaz, de igyekszünk mindenkit meggyőzni, hogy a felajánlott összeg reális. Ennek is köszönhető, hogy a tárgyalások kilencven százalékában egyezség születik. A további esetekben pedig a bíróság dönt...

Homa János

ját. Jólesik, hogy az elöljá^ rók elismerik és örülnek is a hatékony munkának. Az a nagyszerű, hogy a PV országos és megyei parancsnokságán tisztában vannak azzal, ami ma elég, mert a legjobb, holnap már kevés lesz. Lépést kell tartani az élettel. És itt lépést tartanak, azért is reagálnak érzékenyen minden új elképzelésre. Én szeretek alkotni. Sok elképzelésem van, amiből néhányat már megvalósítottunk, de még számtalan lóhetőség kínálkozik a megnövekedett követelmények jobb teljesítésére.

A nős, kétgyermekes családapa tele van cselekvő energiával. Oroszból tol- mácsvizsgát tett, miközben elvégezte a marxista esti egyetemet. Alapszervi párttitkár, tagja a megyei katonai pályára irányítási koordinációs bizottságnak, a repülő baráti körnek, az ESE öttusa szakosztálya elnökségének, miközben politikai foglalkozásokat tart, elnöki teendőket lát el a PV egészségvédelmi bizottságában és természetesen végzi a napi katonai tevékenységét is.

— Hogyan bírja? — vetődik fel önkéntelenül a kérdés.

— Huszonhét éve szolgálok. A rendhez, a fegyelemhez, a munkához szoktam. Kora reggeltől késő estig dolgozom. Nem iszom, nem cigarettázom, nem kávézom. Reggelente úszók, szabadidőmben hobbikertemben dolgozom. Szeretnék még tíz-tizennöt évig aktívan tevékenykedni azért, hogy a megyei PV minden esetben megfeleljen az elvárásoknak, követelményeknek. Ha minden elképzelésem megvalósul, tudományos munkára adom a fejem.

így mondja katonásan, határozottan, eltökélten. Ahogy megismertük Prokaj Béla alezredes eddigi életútját, garantálni lehet, hogy meg is valósítja mindezeket.

Fazekas István

HATÁRIDŐ:

JÚNIUS 30.

Tájékoztató a lakások és a garázsok adóbevallásáról

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa múlt évi 25. számú törvényerejű rendeletével megváltoztatta a magánszemélyek tulajdonában álló lakások és gépjárműtárolók utáni adózási szabályokat. Ennek végrehajtása érdekében a Heves Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága elrendelte a lakások és gépjárműtárolók tulajdonosainak adóbevallási kötelezettségét.

Eszerint a megye területén lévő adóköteles lakások és garázsok — az üdülővel egybeépült vagy annak telkén létesült gépjárműtároló kivételével — tulajdonosai vagy haszonélvezői legkésőbb 1987. június 30-ig kötelesek adóbevallást adni az illetékes elsőfokú adóhatóságnak, így tehát a községi, nagyközségi tanács vb egységes, valamint a városi tanács vb pénzügyi szakigazgatási szerveinek. Ugyancsak adóbevallásra kötelezett a lakás és garázs létrehozására, fenntartására alakult szövetkezet tagjai is, ha állandó használati joga van.

Az adóhatóság a nyilvántartások alapján az érintetteknek megküldi a szükséges nyomtatványokat és az azok kitöltését segítő tájékoztatót is.

Mint ismeretes, az új rendelkezések szerint mentes a házadó alól az egy- és kétlakásos épületben a 100 négyzetméternél, az ennél többlakásos épületben a 80 négyzetméternél nem nagyobb alapterületű lakás, valamint — függetlenül az alapterülettől — komfort nélküli és a szükséglakás is. Az adómentes tulajdonosoknak nem kell adóbevallást adni. nekik elégséges a nyilatkozatot kitölteni.

Ugyancsak az adóbevallási nyomtatványt kell kitölteni a gépjárműtároló és a nem lakás céljára szolgáló „építmények” után is. Ha valaki ilyen nyomtatványokat nem kap, azt arra kérik, hogy szerezze be bármely elsőfokú tanácsi adóhatóságnál. A kitöltött bevallási ívet vagy nyilatkozatot az ingatlan fekvése S2xrint illetékes adóhatósághoz kell eljuttatni.

A FULL-SZERVIZ TERVEI

Az átadástól a bontásig

A gépkocsik teljes életét szeretnék végig figyelemmel követni az egri FULL- szerviz dolgozói. De nemcsak a megyeszékhelyen, hanem a Hevesiben fellelhető telephelyeken is. Barta András igazgatótól megtudtuk, hogy a lőrinci alváz- és üreg- védő állomás nemrégen bekapcsolódott a nemzetközi TUFF—COPE—DINOL hálózatba. Munkájukról nemrégiben az Interag cég is jó véleménnyel volt. A próbaüzem itt tavaly novemberben kezdődött, s idén április 1-től működik teljes erőbedobással a szerviz. Napi 4—6 autót tudnak ellátni, ami hozzávetőlegesen évi 2500 gépkocsit jelent.

Egy másik új telephelyen. a hevesin is nemrégen adták át a „vasvázas színt”. A 6 ezer négyzetméteres területet az állami gazdaságtól vásárolták. Főként a használt teher, és személygépkocsik bontásával, eladásával foglalkoznak. Természetesen alkatrészekkel is kereskednek.

A FULL-szerviz éves tervében szerepel, hogy az idén már valamennyi telephelyükön használt autókat és alkatrészeket kívánnak értékesíteni.

Szilárdan az énen, szilárdan a földön