Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-30 / 126. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. május 30., szombat Néprajzi tájkonferencia Bodonyban Bodonyi palóc népviseletben ... SZABÓ LÁSZLÓ ROVATA Esélyek — börtön után A hagyományőrzés jegyében rendeztek találkozót, amelyen a község és a tájegység múltjával, művészetével. szokásaival foglalkoztak többek között. A művelődési házban került sor a rendezvényre. Előadást tartott Kovács András újságíró a falu múltjáról. A vendégek között szerepelt dr. Dömötör Tekla neves néprajztudós. aki a környék hiedelemvilágáról beszélt. Emellett a hely népviseletéről Fejes Katalin tartott ismertetőt, valamint a népi hímzésekről. a himzőasz- szonyök szerepérői dr. Cs. Schwalm Edit tájékoztatott. Az Élet a csűr alatt témában dr. Selmeczi Kovács Attila szólt a hallgatókhoz. Hagyományos palóc ételekből is adtak ízelítőt. A menü: vajleves. káposztalé gombával, ganca. ferentö és molnár'kalács. Közismert gazdaasszonyok készítették el mindezeket. A régi idők emlékét idéző ételeket Somfai Tiborné mutatta be. Látogatást terveztek a szervezők a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezetbe. s a program közös gyűjtéssel zárult. Űj életet kezdeni nehéz, s nem mindegy, hány börtönév van a mögött, akinek lehetőséget akarunk adni a társadalomba való beilleszkedésre. Annak kapcsán indokolt szólni erről, hogy a Kék fény nézői a minap két olyan bűnözővel találkoztak a képernyőn — a főváros környéki víkendházak fosztogatóiról van szó —, akik 26—28 évesek, s szinte egész nagykorúságukat börtönben töltötték. Az egyik már háromszor, a másik négyszer volt elítélve. És a nézőkben okkal fogalmazódik meg a kérdés: mi az esély az ilyen embernek a tisztességes életre? Vagy újra meg újra visszaesővé lesz? Sajnos, az utóbbinak nagy a valószínűsége, annak ellenére. hogy már-a börtönben igyekeznek felébreszteni az elítéltben a megváltozás. a társadalomba való beilleszkedés szándékát. A büntetésvégrehajtási intézet munkát is szerez neki a szabadulás utáni időkre — ám ez a fajta ösztönzés gyakran süket fülekre talál. S ennek rendkívül sok oka van. Soha nem felejtem el azt a betörőt, akivel háromszor is találkoztam a Kék fényben. Első alkalommal ak- koir. amikor harmadik büntetése után. immár negyedszer tartóztatták le. ezúttal is betöréses lopásért. Rettenetesen fogadikozott. hogy a büntetés letöltése után megváltozik. többé nem akar börtönbe kerülni. Ezt a Kék fény nyilvánossága előtt jelentette ki. Kiszabadult. s nem sokkal később ismét találkozhattunk. Űjra a nagy fogadkozást Majd a többéves börtönbüntetés letöltése után ismét a rendőrség épületében kellett „összefutnunk”. S ekkor. hosszas faggatásra, elmondta. miért csökken egyre inkább az esélye arra. hogy megváltozzon. Ekkor már harminckilenc éves volt. * s összesen tizennyolc évet ült. — A börtönben — ébredéstől elalvásig — a nap minden percében megmondják, mit kell csinálni, s mit nem szabad csinálni. Ha éveken át mások gondolkodnak az ember helyett — márpedig a börtönben ez történik — az elítélt teljesen akaratgyengévé válik. Pedig a nevelőtisztek egyéni és közösségi beszélgetéseken próbálják az elítéltekbe csepegtetni az akaraterőt. ám az egész börtönélet ellene hat ennek. Kihalnak. kikopnak mellőlünk a hozzátartozók, a rokonok, s amikor szabadulunk, teljesen magunkra vagyunk utalva. Ilyenkor elég ösz- szetalálkozni egy volt börtöncimborával. s attól rossz tanácsot kapni: az ember újra lefelé indul a lejtőn, ahelyett, hogy megkapaszkodna. Nagy igazságot mondott ki ez az ember, de nem a teljeset. Mert a szabaduló- nak nem kell feltétlenül magára maradnia. Még akkor sem, ha nincsenek rokonai, tisztességes barátai. A magyar jogrendszer — a bűn- megelőzés szellemében — a börtönből szabadultak utógondozására létrehozta a pártfogó felügyelet intézményét. A hivatásos pártfogó a megyei bíróság mellett látja el feladatát, társadalmi pártfogók közreműködésével. Feladata a volt elítélt visszasegítése a társadalomba. ehhez kérheti a munkahelyen működő társadalmi szervezetek segítségét is. A pártfogoltnak a börtönből való szabadulása után két napon belül jelentkeznie kell a lakóhelye szerinti illetékes rendőrkapitányságon. ahol a pártfogói felügyeletet bejegyzik a személyi igazolványba. Ezt követően nyomban fel kell keresnie a hivatásos pártfogót. aki már korábban, a szabadulás előtt megismerkedett pártfogoltjával. Folyamatosan ellenőrzi, hogy a pártfogolt eleget tesz-e állampolgári kötelezettségeinek. illetve azoknak, amelyeket a bíróság előírt. Fi- gyelemmel kíséri. hogy pártfogolt ja hogyan visei- M kedik a munkahelyén és a J lakóhelyén. életkörülmé- 1 nyeiről beszámoltatja. Általában azoknál rendelik el a bíróságok a pártfogó felügyeletet — ez a szabadulást megelőző hónapban történik —. akiknél fennáll a veszélye annak, tiogy ismét bűncselekményt követnek el. amennyiben nem kapnak megfelelő segítséget a társadalomba való beilleszkedéshez. Talárt sokan nem tudják, hogy a büntetésvégrehajtási intézet köteles már a szabadság- vesztés idején megállapítani: az elítélt hol kíván a szabadulása után letelepedni, és rendszeres munkát vállalni. Ennek ismeretében segít, hogy az elítélt rendezze az ezekkel kapcsolatos ügyeit. Meg tudom érteni azt a munkahelyi közösséget, amelynek egy többszörös bűnözőt, mondjuk hatszor börtönt járt embert kell befogadnia. Ösztönösen is védekezik az ember az olyantól. aki már bizonyítványt szerzett arról, hogy enyves a keze. vagy gyorsan fel villan a bicskája pengéje. Mégsem mondhatunk le arról. hogy a börtönből szabadultakat hozzásegítsük a törvénytisztelő élethez. S ennek legfontosabb kelléke a munka. Bizalmat kell szavaznunk, persze csak a szükséges bizalmat, addig legalábbis, amíg ezzel visz- sza nem élnek. Mert látni kell. hogy a börtönből szabadultak — amennyiben nincs munkahelyük — jóval könnyebben csúsznak visz- sza a lejtőn, mintha az élet feltételeiket rendes munkával biztosítani tudják. Napjaink nagy gondja éppen ebből fakad. Köztudott. hogy az ország egyes vidékein képzetlen munkaerőből máris felesleg mutatkozik, s a jövőben — várhatóan — ez még inkább így lesz. Vagyis éppen azok van- nák túl sokan, akik közül a legtöbben kerülnek börtönbe. Ennek ellenére sem tekinthetjük circulus vitiosusnak, önmagába visszatérő körnek ezt a folyamatot. Bármilyen erőfeszítésbe is kerül ez a társadalomnak. — akár közmunkákkal is —. gondoskodni kell a börtönből szabadultak számára munkalehetőségekről. S ez nemcsak a bűnözésre hajlamos emberek érdeke, hanem valamennyiünké, mert a bűnmegelőzés fontos eszköze lehet. Eresz alja ... Kovács András újságíró a falu múltjáról tartott előadást ... A nemrég restaurált több mint 700 éves templomban ... A Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet bodonyi részlegénél... (Fotó: Szabó Sándor) JOBB FÉLNI, MINT MEGIJEDNI Törékeny lányok-súlyos bankókkal Bizonyára sokan emlékeznek arra a márciusi napra, amikor két pénzre éhes fiatalember az egri Belvárosi ABC aznapi bevételének egy részét — csaknem 300 ezer forintot — egyszerűen „kitépett” az egyik pénztárosnő kezéből, miközben az éppen a postára igyekezett az összeggel. A pénz • szállítása szabályosnak tűnt: riasztótáskában, két személy kíséretében történt. Az viszont csak később derült ki, hogy a riasztóberendezés rossz. A bevétel és a két tettes azóta megkerült, a nagy összegek szállítása azonban a mai napig sem megnyugtató. S bár a rendőrség előre egyeztetett terv alapján rendszeresen végez rutinellenőrzéseket, az igazi eredmény, úgy tűnik várat magára. Tanulságként szeretnénk közreadni az egyik ilyen jellegű vizsgálat tapasztalatait. Hat óra körül érünk az egri nagypostára kísérőimmel, Debreceni Nándor r. hadnaggyal és Csivincsik Nándor r. törzszászlóssal. Az első „pár” néhány perccel hat után érkezik a Heves Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat egyik üzletéből. 54 ezer forinttal. A pénzügyminiszter 99/1982-es számú rendelete értelmében szabályosan járnak el. Annak alapján ugyanis 50 ezer forintnál nagyobb összeg esetén két személynek kell hoznia-vinnie a pénzt, feltéve. ha nincs riasztótáska. Utóbbi esetben 200 ezer forintig egy személy is elegendő a szállításhoz. Száz és 500 ezer forint között három embernek kell jelen lennie. 500 ezer forinttól pedig három kísérő mellé egy fegyveresnek is csatlakozni kell(ene). Általános tapasztalat, .mondják az ellenőrzést végzők. hogy ezt az előírást kevesen ismerik. Ez az oka annak, hogy a jelentős summákat könnyelműbben kezelik. mint a saját pénztárcájukban csörgedező filléreket. Időközben szaporodnak a zsákos befizetések. Egy fiatalasszony értetlen mosollyal figyeli az ellenőrzést. Nyolcvanezer forintot hozott, egyedül egy kézitáskában. — Ezt könnyelműség egyedül hozni. Ismeri a szállításra vonatkozó szabályt? — kérdi Debreceni hadnagy. — Nem nagyon, de a férjem kint van a kocsiban — magyarázkodik a hölgy. Az indok nem egészen kielégítő. mivel a férj más vállalatnál dolgozik. s egyébként is a posta ajtajánál is kikaphatnák a kezéből a szatyrot... Rövid feljegyzés következik, amit kötelessége elmulasztása miatt az üzletvezetőnek továbbítanak majd. Magabiztosan mosolygó lányok közélednek. Arcukról lerí. hogy telefonon értesítették már őket az ellenőrzésről. így kivetnivalót ma nem találni a munkájukban. — Nem az ijesztgetés a célunk — mondják mosolyogva a rend őrei. Már az is eredmény, hogy legalább ma jobban odafigyelnek. Mégis meglepőnek találom, hogy a súlyos bankó- kötegeket többnyire fiatal. törékeny lányok hozzák. Férfi alig akad. Azaz mégis ... Vállas ember helyezi a pultra a zsákot, ami most 95 ezer forintot tartalmaz. A kontrolinál kiderül, hogy a férfi nem a vállalat dolgozója. de a felesége helyett mostanában ő szállít. A márciusi rablás óta egyik nő sem vállalja szívesen a kockázatos utat. — Nem szeretném, ha valami csirkefogó megtámadná a feleségemet vagy bármelyik munkatársát. Velem próbáljon valaki kikezdeni! — méltatlankodik a férj. A kötelező feljegyzés elkészül. de a kérdezettet nem tartják fel sokáig, mert szabály ide. szabály oda. némi igaza csakugyan van. A mai rutinvizsgálatnak vége. a befizetések nagy része szabályos volt. Köszönhető persze ez a jól működő „forró drótnak” is. A megye városaiban nemrégiben végzett ellenőrzések azonban szomorúbb képet nyújtanak. Előfordult, hogy uzsonnászacskóban érkezett a postára a több tízezer forint, s arra is volt példa, hogy egy reklámszatyorban több. mint egymillió forintot lóbált szórakozottan egy hölgy. Persze jó példák is akadnak. A Gyöngyszövnél úgy okoskodtak, hogy a legbiztonságosabb megoldás gépkocsival körbejárni az éppen záró üzleteket és a pénzt összegyűjtve szállítani az átvevőhelyre. A banknál is elővigyázatosabbak. Ha ugyanis a szállítás feltételei nem biztosítottak, egyszerűen megtagadják a pénz átadását. Sorolhatnánk még jó ideig a hiányosságokat. A lényeg mégis az, hogy a vállalatok és az üzletvezetők szemléletén kell minél előbb változtatni. Egy-egy ellenőrzést ők is kezdeményezhetnének. rendészek bevonásával. Erre idáig alig akadt példa. A legfontosabb azonban. hogy mindenkiben tudatosuljon: a pénz szállítása közben a felelősség azt a személyt terheli, aki elindul a táskával, zacskóval, szatyorral. S az sem árt. ha azt a bizonyos riasztóbőröndöt még időben beszerzik az illetékesek. Mert régi. de igaz a közmondás: jobb félni. mint megijedni. Barta Katalin
